Régebben minden egyszerűbb volt, őszintébb, bizalmasabb.
Manapság már nemhogy azt nehéz elérni, hogy válaszoljanak a normális üzenetre, de mintha egyeseknek különleges érzékük lenne mások idegein táncolásnak, mintha kéjes örömöt lelnének abban a levelezésben, amelyeknek aztán ők a legnagyobb bénázói a maguk pár soros, tőmondatos, fantáziátlan, sablonos válaszaikkal. Divat lett, hogy bátortalanságukban, tehetetlenségükben, döntésképtelenségükben nem adják meg a számukat. Külön imádkozni kell és győzködni őket, mintha a cél nem egy megtestesült, kézzel fogható, normális kapcsolat lenne, de legalábbis egy való életben lebonyolódó randi. Tombol a levelezési fetisizmus!
Lányok! Pont így estek bele az egyéjszakás férfiak hálójába és üldözitek el magatoktól a tisztességes szándékúakat. Három kör üzenetből már elég információhoz lehet jutni, hogy ki milyen iq-val és érdeklődési körrel és/vagy perverzióval rendelkezik. Ebből igenis el lehet dönteni, hogy folytatjuk vagy rövid úton megszakítjuk vele a kapcsolatot. De ne kelljen már heteken keresztül gépírni, mert lenne más egyéb normális elfoglaltságom is helyette!
Csak a hazudozó, magát másnak kiadó vagy borzasztó előnytelen külsejű öregek (legyen akár férfi vagy nő) akarnak/tudnak heteken-hónapokon át levelezgetni, mert érzik, csak így van esélyük.
Mások, munkával hobbijaiktól, akár normál társasági életüket élők viszont elfoglaltak. Napi 20-30 percet egy fantáziadús, humoros, sokatmondó levélre áldozni, miközben igazából fogalmunk sincs, hogy a másik oldalon ülő ki a fene, megéri-e, akarjuk-e s egyáltalán igaz-e mindaz, amit állít magáról, kissé pazarló életmód lenne. Sőt, aki szeretné még belátható időn belül a konkrét elképzeléseinek megfelelő társát megtalálni, az nem ér rá csak egy vonalat futtatni (persze tudom, hogy a hölgyek az igazi mesterei ennek, csak persze ezt soha nem vallanák be, viszont porig alázzák a másik nemet, ha megtudják véletlenül!), hisz az eredmény kiszámíthatatlan: két-négy hét alatt derül ki, megér-e valaki egy személyes találkozást és csak a találkozó után derülhet fény arra, hogy lesz-e az egészből kapcsolat!
?gy azt tanácsolom mindenkinek, hogy ha a harmadik negyedik levélváltás után sem érzi azt a kíváncsiságot és bizalmat, ami előfutárja lehet egy jó randinak, akkor hagyja abba és búcsúzzon el! (kultúráltan és informálva erről a másik felet) Ellenkező esetben pedig irány a kávézó, s derüljön ki, hogy a vonzalom túllép-e a karaktereken/üzeneteken és valódi érzelemmé tud-e válni!? Az élet rohan, s nekünk pedig úgy érzem nincs sok időnk, hogy elvesztegessük hiábavaló várakozással és semmibe vesző információcserével. Szegről-végről – mégha itt vagyunk ebben a büdös kibertérben – mégis valódi ölelésre vágyunk!
Nem is hiszem el, mekkora mázlim van!
Enyém lett a kerek 500!
Dóra
Az a nóta, amire céloztál Charlie dala: Az légy, aki vagy a címe, asszem…
Ladyb
Az 500.-nak lenni… – ??? – :-)
Csak azonos hullámhosszon/energiaszinten levő Emberek között működik igazán a belső kisugárzás megtartó hatása – de ha nem is tart meg, akkor is vonzza a szimpatizánsokat.
Ugye tapasztaltárok már, hogy néha vadidegen emberekkel 1/2 órai ismeretség után már úgy beszélgetünk, mintha mindig is ismertük volna egymást?
Érdekes dolgok ezek….
Vajon “elcsípem” az 500.-at, :-) :-) :-) ………
Üdv.: Dóra
/Olvastam annakidején a 400. helyért folyó versengésről – ez jutott most eszembe, – bocs., ha netán nem ideillő?! :-) /
:-(((((((((((((((((…………
Nem sikerült!
Ladyb, – köszi a dal címét!
“Amúgy” megérdemled a kitüntető 500. helyezést, – gratulálok! :-)))
/a nagy célratörésben elütöttem – jav.: “tapasztaltátok”… /
Dóra!
Köszönöm a dicséretet! Igazán kedves vagy!
A 12.59-s bejegyzésem volt az 500! :)
Erről az energiaszintes dologról már hallottam én is… De inkább azonos hullámhossznak szoktam nevezni… és tényleg olyan érzete van az embernek, fél órás beszélgetés után, mintha már ezer éve ismerném… érdekes dolgok ezek…
Legutóbb is ilyen érzetem volt… mégsem jött be a dolog… aki alapjáraton hazudik, az már barátnak sem kell… ha elmúlik a varázslat…
…az aki szép, az reggel is szép, amikor ébred, mégha össze is gyűűűűűrt az ágy….:D
Keraban: Nem forgolódok én semmilyen körökben, csak nyitva tartom a szemeimet, és a füleimet. Lehet, hogy talán a mi környékünkön kicsit több van az ilyen rongyrázókból. Szerinted a férfiaknak hozzá kell szoknia, hogy a párjuk alkalmasint sokkal magasabb jövedelmet vihet a közösbe. Szerintem a probléma pontosan itt van. Merthogy nem viszik be a közösbe. Manapság már nem divat a házasság, ami vagyonmegosztást is jelent. Helyette élettársi kapcsolat van, amit sokszor nem jelentenek be. Szerintem azért nem divat a házasság, mert “nagy” vagyoni különbségek esetén óhatatlanul előfordulnak olyan helyzetek, amikor az egyik kitartó, a másik pedig kitartott lesz. Valljuk be, hogy senki nem szereti, ha folyton azt kell hallania otthon, hogy na, te semmirekellő, ugye ma sem jutottál semmire?
Ha még gyerek is születik, a helyzet csak romolhat, mert még azt is felróhatják az embernek, hogy még a gyerekért sem tesz semmit. Szerintem nem véletlenül van ennyi válás. Ki az az ember, aki ilyeneket vég nélkül tud hallgatni?
Ladyb, Dóra: Szerintem mindenkivel megesett már, hogy találkozott azonos hullámhosszon lévő emberrel. Csakhogy azok pont azért nem kellenek, mert úgy érzi az ember, hogy teljesen kiismerte, nem tud újat mutatni, és unalmas lenne vele hosszabb távon.
A rúzs, smink témához: némelyik nő annyira el tudja találni, hogy mi tetszik a férfiaknak, hogy emiatt már inkább taszító, mint vonzó. Az pedig végképp nem hat természetesen, ha vastag sminket kennek magukra. Olyan a hatása, mintha nem is nő lenne, hanem viaszbábu.
Zolimumus
Zolimumus – a közös hullámhossz témához – :
erre mondják, hogy “izlések és pofonok…”
Már régebben írtam, h. sohasem értettem egyet azzal, hogy “az ellentétek vonzzák egymást”!
Váltig állítom, hogy az együttélés során a problémák megoldása sokkal egyszerűbb, ha két ember közel azonos gondolkodású… – hosszabb távon mindenképp!
A Te megjegyzésed épp ennek ellentétét igazolja – és azt, hogy minimum kétféle ember létezik? :-)))…
Jó éjt !: Dóra
Sziasztok!
Keraban,
?ááá, én csak tanácsokat osztogatok, mindenki maga döntse el, hogy megéri-e neki egy per, mind időben, mind idegeskedésben, mind költségben… :-)
A vicc jó volt… :-D
Dóra, Ladyb, UD
A vastag maltert én sem szeretem, ha valaki szép, az szép szerintem smink nékül is. Nálam a kevesebb ez esetben több, ahogy Charlie is mondja, és már idéztétek is, aki szép, az reggel is szép, még ha össze is gyűrte az ágy…
A villogás egy csajjal meg hülyeség, akinek csak erre kell, az nem is akar semmit. Nekem sokkal fontosabb, hogy lehessen vele jókat beszélgetni, hasonló világlátása legyen, és igen, akár jókat vitatkozni is. Megértsen és megérthessem, sajnos egyre kevesebben vannak…
?rnám én is a belső kisugárzást, de ez már annyira elcsépelt, hogy inkább nem is teszem… :-) Viszont a paksiaknak bőven jut belőle… :-D
Zolimumus,
Soha nem értettem azokat, akik nem közösen gazdálkodnak, noha együtt vannak/élnek. Házasság alatt meg különösképpen. Az azonos hullámhossz nagyban segíthet egy kapcsolat stabillá válásában, de abban igazad van, hogy “unalmassá” is válhat, vagy ellaposodhat, de ez sztem nagyban függ a felek hozzáállásán, hogy hajlandóak-e időnként valami váratlannal, szokatlannal előrukkolni. Ez azért sokat segíthet az “unalmassá” válás ellen.
Zsolt
volt
Keraban,
Megtaláltam a blogod, nagyon tetszik az új kép!
Úgy tűnik, hogy csak a társkereső oldalon regisztráltak tudnak hozzászólni… – kár! Én “Az arany ember” kapcsán szerettem bele annak idején az olvasásba, és úgy tűnik, ez a legtartósabb “szerelem” az életemben…
Üdv,
UD Judit
Dóra lehet, hogy sikerült rámutatnod arra, hogy miért nem sikerült még párt találnom.
Ha mindig a tőlem különböző emberek között keresgélek, lehet, hogy pont az a baj.
Bennem volna a baj, hogy nem akarok unatkozni?
Vagy lehet, hogy rosszul értelmezem azt a bizonyos “azonos hullámhossz”-t? Mert az előfordult, hogy hasonló gondolkodású nővel hozott össze a sors. Többször is előfordult, hogy már előbb kimondtam azt, amit ő még csak mondani akart. Még meg is kérdezte tőlem, hogyan csinálom.
Pedig rém egyszerű volt: odafigyeltem arra, amit mond, és gondolkodtam egy picit. De így utólag, talán mégsem voltunk azonos hullámhosszon, mert neki is legalább annyira figyelnie kellett volna rám, és akkor én nem találtam volna unalmasnak.
Ha nem értesz egyet azzal, hogy az ellentétek vonzzák egymást, akkor szerinted a nő és a férfi nem ellentétei egymásnak, ugye?
Zsolt, ha már azt is kitalálod előre, hogy a másiknak milyen szokatlan ötletei vannak, akkor az egész nem lehet más csak merő unalom.
Zolimumus
Zolimumus!
A “KÖZÖS HULL?MHOSSZ” az én értelmezésemben – és ez nem fontossági sorrend! :
– hasonló stílusú zenét-, darabot szeretünk, >>> együtt megyünk koncertre, színházba…
– mindketten szeretünk táncolni, >>> elmegyünk együtt “csörögni”…
– u. azt a humort értékeljük, >>> örömmel nézzük meg együtt u.azt a filmet, előadást…
– mindketten szeretjük az impresszionistákat, >>> alig várjuk, hogy együtt
elmehessünk arra a bizonyos kiállításra
– este nem kell külön szobában nézni a TV-t, mert mindketten szeretjük/”kedveljük” u. azt a színészt/témát, – együtt töltjük azt az időt is…
– biztos lehetek benne, hogy örülni fog az ajándékomnak, mert hasonló az ízlésünk…
Ugye észre vetted a sok-sok “együtt”-öt?
– Persze a fentiek nem jelentik azt, hogy nem lehetnek önálló/más időtöltéseink is, hogy ne találkozhatnánk a régi barátainkkal, s ne csinálhatnánk velük is programokat!
Unalmas lenne Valaki, Akivel sok közös élmény köt össze? – Akinek a döntésében megbízhatok, mert tudja, hogy mit/hogyan szeretnék, és ha probléma adódik, akkor hasonlóan dönt, mint én tenném? – Aki biztosan velem egyező értékek megbecsülésére fogja nevelni a közös gyerekünket? …
- Folytathatnám – de ugye ennyiből is megértetted, mire gondolok? :-)
El sem tudok képzelni annál unalmasabbat, minthogy ne legyen közös témánk, ill. erőltetni kelljen, mi lehet az, amiről legalább 3 mondat erejéig beszélgetni tudunk!?…
Hogy ne tudjam megbeszélni a másikkal a napi gondjaimat, örömeimet, a kíváncsiságomat,… – mert “nem érdekli”, hisz őt egészen más hozza lázba!? …
Már nem emlékszem, ki- és hol írta, hogy csak kezdetben érdekes, ha nagyon más valaki, – de a hosszú-, A KEVÉS KOMPROMISSZUMOT K?V?NÓ EGYÜTTÉLÉSHEZ, hogy egyik fél se érezze azt, hogy “feladta magát a békesség kedvéért”, – bizony nagy-arányú megegyezőségre/hasonló gondolkodásmódra-, izlésre van szükség! – Szerintem legalábbis…
/Ahány ember, annyiféle értékrend… – Különösen az írott szó esetében.
Márai írta – nem tudom most szó szerint idézni, már régen olvastam – :
bármit leírsz, 2 millió ember 2 millió-féleképpen fogja érteni… /
Lehet velem vitatkozni…! :-)
Jó éjt/szép napot Mindenkinek! : Dóra
“Javítás” / az utolsó gondolathoz/ :
ahány ember, annyiféle értelmezés
/Látszik, h. már későre jár… !??! – Ez nem az én napom volt – másban sem :-((( /
Dóra, meggyőztél. Eddig még nem találkoztam olyannal, akivel közös hullámhosszon lettem volna. Találkoztam már olyannal, akinek ugyanaz a zene tetszett mint ami nekem is, csakhogy amíg ő egész nap azt akarta hallgatni, én néha csak csendet szerettem volna.
Ugyanazokat a filmeket szerettük, csak éppen az volt a baj, hogy szinte sosem tudtuk együtt megnézni a jó filmeket, mert amíg az egyikünk kiderítette, hogy melyiket érdemes megnézni, már megnézte és együtt már nem volt olyan érdekes. A tv-t inkább nem is említem, mindketten összevissza kapcsolgattunk, mindenhol csak reklámokat láttunk.
Az ajándékokkal az volt a gond, hogy a hasznavehetetlen ajándékokat egyikünk sem kedvelte, a komolyabb ajándékok nemcsak több pénzbe kerülnek, hanem pl. ruházati dolgok esetében nagyon pontos méretek ismeretére van szükség. Elég egyetlen számbeli különbség, és már nem jó. Néha pedig még a helyes méret sem tökéletes. ?gy aztán kénytelenek voltunk együtt kiválasztani a dolgot, és mivel a kasszához is együtt vittük a cuccot, ciki lett volna neki, ha az ő cuccait én fizetem ki, mikor ráadásul többet is keresett nálam. Viszont így már az ajándékozás tulajdonképpen nem is volt ajándékozás. Hacsak azt nem tekintem ajándéknak, hogy rászántam az időt, és elmentem vele kiválasztani a holmit.
A közös téma 3 vagy több mondat erejéig ugyan nem okozott gondot, kivéve amikor munkából hazaérve hullafáradtan kellett válaszolgatnom rá.
Ha valakivel sok közös élmény köt össze, az persze, hogy nem unalmas, csakhogy a sok közös élményhez sok közösen eltöltött időre van szükség. Ilyen emberből ismerek én nagyon keveset, akivel nekem személyesen volna sok közös jó élményem.
Az élményről jut eszembe: Hazafelé leszálltam a HÉV-ről, és mit látok? Egy nőt, aki itt hirdeti magát a társkeresőn. Gondoltam elsurranok mellette, hiszen már a fényképe sem tetszett nekem, személyesen pedig még annál is rondább volt. Minek is kezdjek vele?
Ekkor azonban odafordul hozzám, és azt kérdi: – Tudsz adni 50 forintot?
Persze, gyorsan leráztam. Azért ez érdekes. Itt tart a világ? Már koldusok is hirdetik magukat a társkeresőn?
Bár, az is lehet, hogy olyan pasast keres, akire anyagilag is lehet számítani, és nem garasoskodik…
Zolimumus
Dóra
Eeeez igen, ettől jobban nem nagyon lehet megfogalmazni a közös hullámhossz kérdést. Teljesen egyetértek veled… :-)
Zolimumus
Attól, hogy kitalálom, mit szeretne a másik, szerintem még nem lesz unalmas egy kapcsolat, sőt :-) Különösen így van ez, ha kölcsönös a dolog… Ha meg nem, akkor nem unalmas lesz, hanem az egyik fél (vszínű az, aki mindig kitalálja a másik gondolatát) előbb-utóbb megsértődik, vagy elhanyagoltnak érzi magát szerintem…
Micsoda élményeid vannak, na mellette biztos nem lenne unalmas… :-DDD
Zsolt
volt
Zolimumus
Az azonos hullámhossz megléte nem azt jelenti hogy mindenben egyeztek, temperamentumban, ízlésben, vagy minden más dologban ugyanolyan igényeitek vannak. Hanem azt, hogy a számotokra fontos dolgokban, elvekben (esetleg a kevésbé fontos bogaraitokban is) azonosan vélekedtek… majdnem azonos az értékrendetek és mindketten hasonló dolgokat tartotok fontosnak. Ezeken kívül még lelkileg is egymásra vagytok hangolódva, ebből következik az egyszerre beszélés és a “gondolatolvasás” is :)
Mindez nem azt jelenti, hogy a közös érdeklődésbe tartozó dolgokban nem kell megbeszélni a másikkal az igényeket… azaz néha ebben is kompromisszumokat kell kötni :)
A másik titok, hogy folyamatosan tenni kell a kapcsolatért mindkét félnek és figyelni a másikra :)
Ez igy igaz!Az a szomorú,hogy ha én tisztességes szándékkal szeretnék ismerkedni,akkor sem tudok…..kb 2nap alatt 3 levelet irok lányoknak és azt szinte olvasás nélkül törlik:(..Kérdem én?Akkor az ilyenek miért reggelnek?Vagy csak mutogatni akarják magukat?..nem értem