Béla álnevű lány olvasóm és rendszeres hozzászólóm most ismét jelentkezett és leírta a nemrégiben megesett kalandját. Tanulsága a férfiak számára is van – méghozzá elég fontos!  Figyeljünk oda mit mond a másik oldal és ha nagyon ragaszkodik a “nem”-hez, hát lépjünk (akár le)  – a saját érdekünkben!

Szokták mondani, hogy a nők egy része hajlamos már az első randin fejben megvarrni az esküvői ruhát. Az alábbi történet álljon annak bizonyítékául, hogy erre nem csak nők képesek…

Jópár hónappal ezelÅ‘tt lett vége egy – az én fejemben legalábbis – szépnek ígérkezÅ‘ kapcsolatomnak, ami a lelkivilágomra meg is tette a hatását, pár hét összeomlás. Ebben a se enni, se aludni nem tudok fázisban már annyira kikészültem az önsorsrontó gondolatoktól, hogy kínomban beregisztráltam az elsÅ‘ szembejövÅ‘ társkeresÅ‘re, mégpedig azzal a „nemesâ€? céllal, hogy én bizony randizni fogok. A cél rettentÅ‘ egyszerű volt: addig is emberi arcot látok és valami elvonja a figyelmemet. Ã?gy különösebb elvárásokat se állítottam fel, aki elsÅ‘nek szembejön. Jött is, találkoztunk is. Én, lelkiállapotomra tekintettel inkább hasonlítottam egy auschwitzi menekültre, mint nÅ‘re, belül pedig maga a nagybetűs KÃ?OSZ volt, jó adag keserűséggel és fájdalommal átitatva. Nem is érdekelt, találkozunk-e még, ki az illetÅ‘, egy óra figyelemelterelést akartam, ennyi. Rögtön borítottam szakításom fájdalmas részleteit. Urak, mindenki tegye a szívére a kezét, ugye ez az a pillanat, amikor egy laza mozdulattal a randipartner arcába löttyintitek a kávét és távoztok… Å? maradt és csillogó szemmel hallgatott. Maga Teréz Apu.
more…