Lehet pozitívan és negatívan is értelmezni azt, hogy „mindent elvisel� egy nő az anyagi biztonságáért.

Tartozhat ebbe a „mindenbe� az, hogy a férfi külföldön dolgozik, ritkán jár haza, ennyi áldozatot vállalhat a nő. Ismerek olyat, akik így élnek, a férjnek külföldön van munkahelye, 2-3 hetente találkoznak, egyébként telefonon értekeznek.

S valóban ide tartozhat az is, aki elviseli azt, hogy megalázzák, és megalkuszik önmagával.
De szerintem egyértelműen megvetni ezért a megalkuvókat sem lehet. Elképzelhető, hogy olyan helyzetben van, hogy nem nagyon tud mit tenni. (Persze az is előfordul, hogy nem is akar, mert úgy a kényelmes.) Azért a klasszikus családi szerepek teljesülésénél rendszerint a nő végzi a házimunkát, gyereket nevel, stb. tehát ezzel karriert építeni nem nagyon lehet, a férfi pedig jut valamire. Ha pedig elhidegülnek egymástól ilyen-olyan okok miatt, rendszerint a nők húzzák a rövidebbet. Senki nem szívesen megy az élet perifériájára önként, vagy csak nagyon soká szánja rá magát.

“elvaltunk…â€?hazaâ€?jovok ebbe a varosba ahol nem ismerek senkit sem joforman,csak volt felesegem baratait…akikkel persze O jar ossze
…szoval mondja meg nekem valaki hol van eselyem megismerkedni barkivel…?”
Lehet, hogy el kellene egy másik városba költöznöd, ha megoldható, és persze marad a net, szerintem se add fel.

Googleboy véleménye egy kicsit furcsa a magyar lányokkal kapcsolatban… de errÅ‘l egy másik blogban olvashatsz bÅ‘vebben. (asszem a teccik-ben)

Megmondani senki nem tudja, hogy hol keresd a NÅ?t. Meglehet nem is kell, keresni annyira, jön magától ha jönnie kell. Nem írom azt, hogy mindenkire vár a nagyÅ? csak gyÅ‘zd kivárni, mert szar egy közhely,de muszáj hinni, abban, hogy van a Földön egy nÅ‘, aki a társad lesz.Nem kell bánkódni, ha az elsÅ‘ randik nem jönnek össze- nekem is volt pár “kudarc” :) Szerencsésnek mondhatom magam, mert nekem nem kellett, csak majd egy évet a kereséssel töltenem. Vannak, akik itt vannak már több éve sikertelenül és mégsem adják fel….

Selejtek :(

Tessék hölgyek várom a mentegetőzéseket!

Tényleg ne add fel! Mindenkit csak bíztatni tudok, mert nekem is sikerült :)
Szerintem pár levelezés után kiderül, hogy a másik fél mit akar: komolyat vay csak szórakozik.

Van, aki ilyen ez igaz. De a 99,9 % kicsit túlzás. A többi blogot elolvasva, a hozzászólásokból rájöhetsz, hogy itt vannak olyan lányok, nők, akik rendeltetésszerűen használják a társkeresőket és nem hazudnak az adatlapjaikon. Bele telik kis időbe, de ki lehet szűrni az ilyeneket.

Kedves Tunde,
Megmondom neked oszinten, en magasrol le……. azt a netes ismerkedest. Mert ha valaki vallalja onmagat, ki is nez valahogyan es a fejeben is minden renben van, azaz nem kibirhatatlan, akkor szerintem nem kell annyira lesullyednie hogy itt keressen maganak elettarsat, partnert. Esetleg egy ejszakara valakit keresni, de tobbre ez itt keves.
Eppenezert irtam neked….nem ertem miert varnad el hogy itt udvaroljanak neked…itt olvadozzanak..hiszen a fenebe azt sem tudjak ki vagy. nekem irhatsz magadrol barmit, ugyis sajat magam alakitom ki minden emberrol a kepet, ami alapjan eldontom hogy most ez ki is valojaban.
Egyet mondok neked..nem rosszbol….ha akarsz magadnak valaki komolyat keresni es nincsen senki az ismeroseid kozott es szorakozni sem jarsz ahol ismerkednel, akkor tippelj ki itt valakit, talalkozz vele es eldontheted maris mi legyen tovabb….probalsz mast vagy stb.
Maskulomben en szorakozasbol vagyok itt….amit tudsz rolam az minden igaz, nem hazudtam. Egy valamit azomban nem mondtam, hogy nos vagyok es szeretem a felesegemet…es ugy erzem barmi is tortenjen a jovoben orokke szeretni is fogom.
Errol ennyit….szep estet
Rob

….. mondta egy fiúismerÅ‘söm. Lehet aztán elgondolkodni, viccelÅ‘dni, de megfogni a megfoghatatlant, utolérni az utolérhrtrtlrnt…. nem hiszem…

No, akkor ide is írok pár sort…

Az 50 év körüli úrnak üzenem, hogy édesapámon és az egyik tanáromon kívül nem találkoztam, nem ismerek, olyan férfit, aki ebben a korban is adna magára. Nincs ízlésük, stílusok, kövérek, kopaszok, betegek, mert nagy ívben tojnak mindenféle egészségügyi szűrésre és a fogaik…
már elnézést,de büdösek. Ez a tapasztalatom, sajnos.

Az 50 év körüli nők között sokkal többet ismerek, aki ápolt, csinos, fiatalos, de természtesen az elhízás és az ápolatlanság itt is megfigyelhető.

És az élet nem nyomorult, csak mindig voltak/vannak/lesznek nehéz percei,órái, napjai, hónapjai és évei. Az élet természtes velejárója a születés és a halál, az egyiknek örülünk, a másikat el kell tudnunk fogadnunk. És az élet sokszor ad, olyan dolgot, amit nap, mint nap természetesnek veszünk. Van, olyan, amikor rossz passzban vagyok, elmegyek egy koncertre és az jut eszembe, hogy mennyire jó nekem, hogy hallok, látok, ízlelek stb.
Leírva apróságnak tűnik, de ezeknek az apróságoknak is meg kellene tanulnunk örülni.
Az élet szép.