Netes kalandjait meséli el egy hölgy ezen a linken. Véletlenül egy tipikus és öntudatlan női hibába (de a férfiak szempontjából nevezhetjük őrjítő jelenségbe) sikerül beletrafálnia.
Elôzô randijaimon és a női élmény-beszámolókon folyamatosan hasonló sztorikra bukkanok, miközben a másik oldalon állva pontosan tapasztalom, hogy ennek a viselkedésnek milyen romboló hatásai vannak a férfiakra nézve! Lássuk, miről is van szó. Idéznék:
“Amikor hazaértem, a postaládámban újabb öt levél tornyosult. Úgy döntöttem, nem írok vissza, hisz én a húszas éveim óta sosem játszom egyszerre több kapura….
…Gábor után egyre kedvetlenebbül böngésztem a jelölteket a világhálón. Elgondolkodtam azon, hogy csak nekem nem sikerül? Valamit rosszul csinálok tán? Levelezni továbbra is leveleztem néhány kedves pasival, de egyre kevésbé éreztem értelmét az egésznek. Közben a jó idő is beköszöntött, és nem volt kedvem a laptop előtt ülve tölteni az estéimet…
…Segítettem neki orvost keresni, majd útjára bocsájtottam. Ezután végleg eldöntöttem: jó időre búcsút mondok a pasizásnak. Elegem lett, és letöröltem magam a Randivonalról is. Azt hiszem, rám fér egy kis pihenés ezek után. Viszlát pasik, viszlát netes párkeresés!”
Tehát van egy lány, aki nagy reményekkel és kíváncsisággal csap bele a netes társkeresésbe. Hiszi, mert több helyről hallotta, hogy ez már másoknak sikerült, így neki is mennie kell. Szeretne boldog lenni (ki nem?), szeretne gyorsan találni valakit (mert nincs kedve lúzerekkel beszélgetni), tudja, hogy sikeres lesz, hiszen több tízezer férfiből csak rátalál az igazira! Hiszi, hogy elmegy az első randira és máris az igazi fogadja, mert 200%-osan bízik a megérzéseiben, amik akár egy levélváltás után is megsúgják, hogy pontosan milyen ember a másik!
Ez a lány telve optimizmussal regisztrál és várja a sült galambot. (http://divany.hu/Intim/nesze-neked-els-randi) A férfiak írnak és ő pedig válaszol. Nem játszik több kapura, mert az tiszteségtelen, így kiválaszt egy szerencsés fantomot, akiről pár sor alapján egy teljes képet rajzol és a többieket pedig parkolópályára illeszti. (fogadjunk, magyarázat és elköszönés nélkül!)
Aztán jön a cikkben említett randi, ami nem rossz, de nem az igazi! Esélyt nem kap az úr, mert nem forgatta meg a leányzó lelkét. Aztán jön egy másik – az adott sorozat szerint offline randi – ami még rosszabb eredménnyel jár (bár konkrét esetet én inkább vis.majornak nevezném) és a hölgy törli magát “örökre”, mert ez az út járhatatlan!
Nézzük, hogyan néz ki ez a férfiak szemszögéből!
Hasonlóan nagy reményekkel regisztrálunk mi is. Rengeteg kedvesnek, érzékenynek, lelki értékeket kereső, hűségesnek vallott, kizárólag komoly kapcsolatban gondolkodó női adatlap méltán ad teljesíthetőnek gondolt pozitív jövőképet minden hímneműnek. Tudjuk, ahogy a való életben is, itt s nekünk kell kezdeményezni: mi írunk először. Rákeresünk pár szimpatikus (nem kurvás) fotójú adatlapra, elolvassuk tisztességesen azt a pár sort a bemutatkozásnál és amennyire telik reagálunk rá.
Aztán várunk. Átlagos esetben semmi nem történik. Elolvastak és megtekintettek minket és kész… Egy hét után rájövünk, hogy ez a kör nem jött be. Úgy tűnik, hogy nagyobb merítéssel kell dolgozni, hiszen nagy a konkurencia ill. mi sem vagyunk a top 10-ben a felsorolt tulajdonságaink és kirakott fotóink alapján.
Így a férfiember nagyobb szélességűre és mélyebbre állítja az ekét, hogy jobban megdolgozza az ugart, hátha így fog hirtelen kifordulni elé a kincses ládika. Persze nem érünk rá 10x annyi nőnek hasonlóan személyes témájú levelet küldeni, így ki kell találni egy sablont, amit vagy teljes egészében copy-paste technikára alkalmas vagy azért 1-2 mondattal specializálni lehet. Ha ez kész, akkor egy jó kis keresés és 20-30 nőnek el. S várunk, milyen reakciók érkeznek, ha egyáltalán. Sablon levelek kiküldése esetén mindenképpen befut egy bölcsész természetű nyunya fikázása, melyben felsőbbrendűen közli, hogy óriási inteligenciájával azonnal kiszúrta, hogy ezt nem személyesen neki írtuk, ezért szégyeljük magunkat!
Ha szerencsénk van, közben érkezik egy normális válasz is. Ugyan frusztráló, hogy ekkora merítésből is mindössze 10% alatti reakció érkezik, de csakis pozitívan szabad hozzáállni. (Az önbecsülést azért még így is rombolja!)
Nekiállunk és a kihorgászott egyetlen kis snecinkkel levelezni kezdünk. Röviden: vagy megmagyarázhatatlanul (és szó nélkül) eltûnik vagy lesz belôle egy nagy eséllyel sikertelen találkozás.
S mindezek mögött nem a férfira nézve kudarc, sikertelenség, szerencsétlenség, lúzerség húzódik meg, mindössze a hölgy nem akar több vasat tartani a tûzben, vagy egyszerûen történik valami az életében, ami miatt nem akarja folytatni az ismerkedést. (lásd a fenti linken lévô sztorit!) Vagy már találkozott/beszélt telefonon valakivel, akirôl azt hiszi, hogy jó lesz! Bármi oka lehet – a levelezôpartneren kívül!
Mégis mi a félreértés alapja? Miért nem így gondolkodnak a férfiak s miért veszik magukra? Mert ôk csak annyit látnak, hogy a hölgy elolvassa levelüket, megnézi adatlapjukat. Ebbôl azt a következtetést vonják le, hogy a nô még mindig érdeklôdik a lehetséges lovag iránt, válogat, a válasz pedig azért nem érkezik, mert nem elég jók.
Nem gondolnak arra sem, hogy ha egy nô valóban csak eggyel akar levelezni és az az egy már megérkezett, akkor a nô lusta kitörölni regisztrációját, sôt, még azért be-belép! Persze ez már taktika is lehet és a kiszemeltnek akarja ezzel prezentálni, hogy ô még aktív, nehogy a lovag messzemenô következtetést vonjon le a törlésbôl.
Hiszen egyébként is elég, ha valóban unszimpátia miatt utasítanak el valakit. Viszont ha ezt még tetézik olyan esetek is, amikor teljesen másról van szó, akkor igen hamar megkeseredhet bárki.
Mi a megoldás? Egy sablon. Ha minden férfiú kapna 1-1 tômondatnyi sablont, hogy kiszemeltje már mással ismerkedik vagy épp elege lett a férfiakból és törlésre készül vagy most olyan esemény történt, ami nem teszi megfelelôvé az ismerkedést, de leginkább törölnék magukat az egészet nem komolyan gondolók, akkor kevesebb csalódást okoznának a másik oldalnak! Ugyanis a fránya férfiaknak is van lelkük. Legalábbis amíg sok ilyen gombostû-szúrásnyi visszautasítással ki nem nyírják azt a nôk!
Most erre mit mondjak? Olyan oldalra kell regisztrálni, ahol a nem VIP tagok is kapnak min. kedvezményeket (pl. látod, ha bejelöl valaki és meg is tudod nézni). :)
Hát ezt mondd! :)
Egyszerű: nem kell regisztrálni, és így egy csomó fejfájától megkíméli magát az ember. Választ kb. ugyanannyit fog kapni, és sikerélménye is kb. ugyannyi lesz.
Sziasztok!
Ne haragudjatok hogy beleszólok, csak annyit szeretnék hozzátenni az itt elhangzottakhoz, hogy nekem van egy társkereső oldalam. Teljesen ingyenes, nem kell fizetni semmiért sem. Viszont azok akik regisztrálnak és nem töltenek ki semmit sem, nem tesznek fel képet, nem adják meg a lakhelyüket még megye szerint sem, azok hogyan várják el azt, hogy bárki is válaszoljon a levelükre, amiben csak annyit kérdeznek általában, hogy “Hogy vagy?”. Akit érdekel az nézze meg az oldalam, a kezdőlapon még tanácsok is vannak arra, hogy hogyan készülj fel egy randira, és hogyan regisztrálj társkeresőbe úgy, hogy eredményes is legyen! :)
Hmmm….ennyi keserű embert egy helyen.
Rita! Ezt most a hozzászólásokból szűrted le? :)
Szia Höhö! Igen. Tisztelet a kivételnek persze. Te nem vagy benne. Igazából belegondolva, nincsenek is olyan sokan, csak nagy a hangjuk. Tán félnek valamitől? Mondjuk a másik nemtől?
Az igentől.
Én az okoskodóktól félek, mert többször van igazuk, mint amikor nekem nincs. Aki ezt összeadja, ahhoz hozzámegyek férjül vagy feleségül. :)
“Aki ezt összeadja, ahhoz hozzámegyek férjül vagy feleségül. :)”
Vigyázz mit ígérsz… nem biztos, hogy Rácz Károlyné szeretnél lenni…
:-D
Nem tágítok. :)
Nincs kaptafád?
Mese Okt. 14.-re:
“Abban igaza van stavrosnak, hogy sokszor valóban nem mondják meg emberek, hogy mi a probléma a másikkal, viszont sokszor ennek az az egyszerű oka, hogy olyan a gond, amin a másik úgysem tudna változtatni, még jobban megbántani meg minek???”
Figyi, ha nem mondsz semmit, azon eszi magát az ember, hogy mit RONTOTT el! Ha meg olyanrol van szo, amin nem tud/akar valtoztatni, akkor megvilagosodik őelotte is, hogy nem illetek ossze, es megnyugszik. Legalabbis ÉN igy mukodom. Mondjuk ha valakinek nem tetszik, ahol lakom, vagy a temperamentumom, vagy a foglalkozasom, vagy a viselkedesemben valami, vagy a kulsom, vagy az intim illatom, akkor sima ugy: nem engem kesek, ugyanis ezek tőlem elvalaszthatatlan, engem fémjelző részeim, es ha ebbol valami nem tetzsik neki, akkor hulye, vagy nagyon mas az ertekrendje, mint nekem. De amig errol nem tudok, addig sirva ragom a kisparnamat, hogy mi lehet a baj, és hogy “jaj, biztos csak valami aprosag”. Felszabadito megtudni az okot. Plane ha kerdezi.
Imi: és megadod a tarskereso oldalad címét?
Tóni Okt. 14.-re:
1 foto alapjan?:-o
Mifele helyeken jarsz Te?
Én még nem jartam olyan helyen, ahol engedett volna regisztralni 20-40rubrikás űrlap és minimum 1000-1000 karakteres leíras nélkül….
Megint csak azt tudom mondani, hogy őszintének és nyíltnak kellene lenni, mert ha erre is képtelen valaki, hogy egyáltalán megválaszolja az indokot, akkor mire lenne képes egy kapcsolatban, amelynek szintén ez az egyik alappillére?! Én továbbra is a mellett vagyok, hogy egy normálisan kifejtett indok, elutasító magyarázat még mindig jobb, mint a nagy üres semmi, a bizonytalanság, és ekkor már azt sem lehetne az illető akárkinek felróni, hogy nem válaszolt. Az őszinteséget azt ugye, mindig értékelik az emberek. De persze, most nem erre a bizonyos “ne haragudj, de nem téged kereslek” sablonízű verzióra gondoltam, hanem egy tényleges, célirányosan konkrét indokra.
Bár most elgondolkoztam, és egy kicsit elbizonytalanodtam, mert általában ugye, a kinézeté az utolsó szó, az szokott dönteni az esetek jelentős részében, és ha valaki nyíltan leírná a válaszában, hogy ezzel van a baj, akkor az mind a két félnek elég kellemetlen lenne valószínűleg. De mondom, én az őszinteséget biztos, hogy nagyon tudnám értékelni!
Nekem már mondták, hogy kicsit furcsa a külsőm és túl egyenes vagyok, mégsem törtem ki azonnal a másikat okolva. Nem jövök be neki, akkor ez van, majd jó felcsinálja egy szépfiú, aki később otthagyja az x gyerekkel egyedül, és picsoghat aztán majd az egykori önszépségkirálynő dagadtan és ápolatlanul (mert ugye egy gyerek nem 2 fillér), hogy el lett b*szva az élete. Ha neki ez kell, akkor ám legyen, mit nekünk a másik belsőjének megismerése (gondolom nem árulok el túl nagy titkot azzal, hogy a szépség relatív, a megítélését ezer és ezer dolog befolyásolja, míg a belső az objektíve vitathatatlan: aki link, az nem fog egy kapcsolat miatt megváltozni). Egy a lényeg, hogy ne mástól függjön a boldogságunk, hanem mi magunk tegyük magunkat boldoggá. Ezt próbálom a lakótársam fejébe is sulykolni, mindhiába – úgy látszik, a mai ember egyben utálja és kívánja a másik embert.
Töprengő, komolyan mondod, szívesen olvasnád naponta tízszer, hogy nem tetszik nekem a külsőd? Mit vársz? Egy adatlaphoz meg egy fényképhez legyen valaki nyílt és őszinte? Hagyd a csudába, aki nem válaszol, ne rugózz rajta. A napi hazugságaink legnagyobb része kegyes hazugság, de attól még hazugság. Viszont élhetőbb tőle az élet. Nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítani neki.
Ha valakinek azt mondanám, hogy “bocs, de unatkozom melletted”, vagy azt mondanám, hogy “bocs, de baromira zavar, ahogy kiugrál a szemed időnként, meg ahogy 3 másodpercenként nyalogatod a szádat és csücsörítesz” – ezeket tényleg meg kellett volna így mondanom?
Ha az unalmat nem érzi a másik, valószínűleg nem figyel oda a partnerére. A csücsörítéssel és szemkiugrással én azt gondolom, az illetőnek tisztában kellene lennie, de őt nyilván nem zavarja, ha meg így elégedett magával, én miért akarjam megváltoztatni?
De most tényleg?! Nekem nem jön be, idegesít, más lehet, hogy észre sem veszi…
Ezek konkrét példák a múltból – egyiket sem mondtam meg, mert úgy gondolom, hogy a személyiségén nem nagyon tud változtatni valaki és aki mellett én unatkozom, amellett egyáltalán nem biztos, hogy más is, viszont az önbizalmába lehet, hogy teljesen felesleges rúgok egy baromi nagyot. A grimaszok dettó.
Lóf**al egyébként egyetértek – elsősorban magunkkal legyünk rendben és ne mástól függjön az, hogy mi milyennek látjuk magunkat. Mostanában trenírozom magam erre – és sokkal jobb így, komolyan. Ráadásul másoknak is jobban bejön, merthogy látszik, hogy nem görcsölök, aki meg nem görcsöl, az máris egy fokkal vonzóbb társaság :)
MINDEN szubjektív – ami nekem nem jön be, másnak még simán, akkor meg minek a másikba plusz egy rossz érzést belerakni?
Másik oldalról – minek foglalkozni egy vadidegen véleményével, akivel nyilván nem vagyunk egy hullámhosszon?
Egyébként ha kérdezik és változtatható – megmondom, néha még akkor is, ha nem kérdezik – pl idióta pulcsiban virít, ami tök ciki… még senki nem haragudott meg érte :)
Viszont azt gondolom, hogy olyat nincs értelme a másik arcába vágni, amivel nem tud mit kezdeni, mert ő olyan és kész, ha megfeszül sem tud másképp viselkedni – és nem udvariatlan vagy bunkó, hanem egyszerűen másfajta ember mint én…
Rövid változat:
Az őszinteséget igen gyakran NEM értékelik az emberek. Pont.
Bővebb változat:
Az a helyzet, hogy a legtöbb embernek, ha megmondod a véleményed (pl. az igazságot…) és az számára kellemetlen, akkor Te leszel a bunkó.
Miért? Mert nem tudja feldolgozni szimplán. Egyszerűbb a másikat leköcsögözni / leribancozni. –> „life goes on”…
Az írásbeli kommunikációban a nem válaszolás, egy bazi nagy „nem”-mel egyenlő. Ha bejössz neki, akkor vissza fog jelezni. Vadidegen pasiktól egy jobb külsejű csaj az elején napi 5-20 levelet is kaphat… aki akarja sem bírja válasszal ezt a tempót. Azt belefásul, elkényelmesedik, akármi.
A “nem Téged kereslek” szövegben benne van a válasz = nem Téged keres. Tovább ragozni minek? De kb.:
- nem jössz be,
- van(nak) aki(k) jobban bejön(nek),
- hülyén áll rajtad a feltöltött nyaralós fényképeden a kockás bermuda a “Hawaii-mintás tucat-inggel”…
- stb. stb.
Nézzünk magunkba! MINDIG korrektül / őszintén koptattuk le a másik nem képviselőit (egész életünk során, kivétel nélkül)?
Hát tuti, hogy nem. Ha nagyon nem jön be a másik, alpári a kincsem, sz@r napod van, de rövidre kell zárni a dolgot, hülye vagy szimplán, akkor hogy mondod meg az „őszintét”? Megmondod az „őszintét”?
Visszaemlékezve 1-2 esetre… na az vad lett volna… :-D
(Lehet dobálni a kockaköveket…)
Azért ugye ez nem csak szerintem érdekes álláspont: “majd én megmondom, mi jobb a másiknak”…miért is kell ezzel foglalkozni??
Soha nem abból kell kiindulni, hogy “szerintem” mi lehet kisebb sértés a lekoptatandó -egyébiránt többnyire ismeretlen!!!- személynek, aki ezt teszi, nem önálló személyiség, hiszen magatartását más személy(ek) befolyásolják.
Hazudni mindig körülményesebb (de könnyű rászokni), meg az is lehet, hogy amit hazudsz, az nagyobb bajjal jár, mint az igazság..
Aki jobb csaj (?) meg a társkeresőn keresgél magának fickót, az már vegye magának azt a fáradtságot, hogy reagál (vagy törölje magát…)
Hogyan választ, ha csak egyre-egyre ír vissza? Hasraütéssel? Vagy adatlap meg képek alapján? Na szép..Az ilyen megérdemli, hogy belefusson az első portfóliós-kamugép-műmájer hálójába…
Az őszinteséggel kapcsolatban azt is le kell szögeznem újból, hogy ez az én véleményem, tehát lehet, hogy mások nem így látják. Azt nagyon valószínűnek tartom, hogy ez a hozzáállásom abból is fakadhat, hogy én ezen a virtuális világon kívül is elég sok sumáksággal, hazugsággal szembesültem már, de hát végül is ki nem, – ilyen világban élünk, és az interneten pedig még könnyebb ilyen viselkedést tanúsítani, sajnos. Az is igaz, hogy létezik ún. kegyes hazugság is, tehát itt is különbséget kell tenni.
Viszont azt mindenképpen hozzá kellett volna tennem, amiről már korábban is szó volt, hogy mivel ugye, a lányok, nők kapják általában a leveleket, nekik általában nincsen nehéz dolguk, mert csak választaniuk kell az érkező, sokszor nem kis számú levélből. Vagy pedig végső esetben ők írnak valakinek, és majd elválik, hogy visszaírnak-e neki. Tehát, ezzel most arra akarok célozni, hogy mindebből, a sok levélből származik aztán a válogatgatás, a felszínesség, és ezt még meg is lehet érteni, hiszen mindenki a lehető legjobbat akarja magának. Akár úgy is fogalmazhatnék, hogy el vannak kényeztetve. De mégis, én eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha a lányok is kevés levelet kapnának??? Na, akkor mindjárt más lenne a helyzet, mert nem lennének ennyire válogatósak, lejjebb adnák az igényeiket, és akkor talán esélyt adnának olyanoknak is, akik egyébként nem jönnének szóba!
Stavros, ez teljesen így van, aki ide jön fel társat keresni, az igenis vegye a fáradtságot, hogy reagál, hiszen erre lehet számítani, fel kell a sok levélre készülni, és vannak bizonyos szabályok, amiket illene betartani! Húúú, csak bele ne szakadjanak szegények a sok írásba, és nehogy szétfüstöljön a billentyűzet, meg a kezük is!!! Ez tényleg nevetséges, és most megint idézem azt a valakit, aki nagyon jól kifejezte azt a dolgot: ha az orrával csinálná valaki, akkor is egy pár percbe telne csak megírni!
“Azért ugye ez nem csak szerintem érdekes álláspont:…”
Nem személyeskedés, de nekem meg az a furcsa, hogy valamit írunk az önálló személyiségekről, akkor ahhoz miért “hívunk be” másokat egy ilyen mondattal, hogy erősítsék meg a mondandónkat…? :-)
Mert ez nekem így jött át. Ha alaptalan, akkor sorry!
Egyébként sok mindenben igazat adok Neked:
Hazudni nem szép dolog. Igen, idővel csak belebonyolódhat az ember. Kifejezetten “kötsög dolog” nem válaszolni a másiknak, ha az egyszer megkeresett minket, mert szimpatikusnak talált valamiért.
Egyetértek, mondom!
DE: ez a Te nézeted, ez az én nézetem, ez még “x” számú ember nézete / véleménye…
DE: sok embernek (pl. akik nem válaszolnak…) nem ez a véleménye ezekről a dolgokról. Ők az ellenkezőjéről vannak szentül meggyőződve, amiről Te, vagy éppen én. Ezen változtatni… hááát.
Amint szó volt róla, ez egy jó szűrő: ha nem válaszol, akkor nem olyan ember, aki kell nekem…
Ha úgy jobb a lelkednek, akkor lebunkózod magadban egyszer, de aztán el kell felejteni az egészet. Rugózni, mindent magunkra venni kár, mert közelebb hozzuk időben a gyomorfekélyt, az agyvérzést…
Ettől egy valaki fog megváltozni, hogy ha felb***od az agyadat állandóan ezeken a dolgokon: Te, de nem a pozitív irányba.
Akikre meg ki vagy(tok) akadva, hogy nem válaszolnak, azokat nagyon hidegen hagyja a dolog.
Hallottam, hogy valakinek (igen, egy nőnek…) nem volt ideje válaszolni (mert próbál élni a gépen kívüli világban is…), 1-2 nappal az első levelükhöz képest, már nem egy faszi írt, hogy bú meg bá… + mé’ nem írsz vissza, pedig normálisan írtam neked, de bunkó liba vagy…
Az ilyeneknek gratulálni tudok: Épp ilyenkor győzik meg a szerencsétlent, hogy kva jól tette, hogy nem válaszolt… :-D
Sőt, a csajok többször leírták ezen a blogon, hogy megérzik a görcsösséget, keserűséget a fickókban. (Mert Ők olyanok, hogy nem szeretik a negatív embereket. Még azok sem, akik rohadtul negatívak az élet minden területén… ;-) )
Az ilyen embereket is jó eséllyel “kiszagolják”… A bunkókat kevésbé, de a frusztrált embereket jobban.
“Soha nem abból kell kiindulni, hogy “szerintem” mi lehet kisebb sértés a lekoptatandó -egyébiránt többnyire ismeretlen!!!- személynek, aki ezt teszi, nem önálló személyiség, hiszen magatartását más személy(ek) befolyásolják”
Ezzel a logikával, a nem válaszoló csajok abszolút önálló személyiségek: lesz@rják, hogy a másik vadidegen félnek, mi a kevésbé bántó…mennek a maguk feje után :-D
A kérdésem egyébként egészen pontosan arra vonatkozott, hogy ha nem tetszett egy nő / pasi, mert nagy volt a segge / a hasa, vagy a fogsora kiállt az anatómiai tankönyveket meghazudtoló módon (és sorolhatnám holnapig… szóval egyszerűen valamiért nem jön be) és Rád / Rátok van indulva, akkor így kerek perec megmondod / megmondtad Neki mindig az “őszintét”?
Hogy:
- “Figyu már, Margit! Zavar a szőrös a nyakad”…(?)
- “Tetszenél, ha a fogaidat visszarendezné az élet”…(?)
- “Elment a nemi vágyam nov. 20-ig, mert megláttam az alapértelmezett fotódat”…(?)
Hát, erősen kétlem…!
Ilyenkor jön, a “nem téged kereslek” sablon és a társai. <— ez kényelmesebb a "dobó-játékosnak".
Már írtam: Mivel a kifejezetten nyers igazságra a legtöbb ember nem nagyon van felkészülve. És magából kiindulva nem igazán akarja azt az idegent sem megbántani.
De eldönthetitek, kinek mi a jobb a visszautasítások közül, pro és kontra:
- "Ne haragudj, de túl vékony / testes vagy ahhoz képest, mint amit elképzeltem."
(Ez az óhajtott egyenes válasz: ámbár ezek után a legtöbben anyázni fognak, hogy jól van anyukám / apukám, akkor a gyúrós műmájer paprikajancsikkal csináltasd fel magad, vagy a buta plázamacskák vigyék az összes pénzed…és egyébként is miről beszélsz? Nem is vagyok deszka / kövér… – A legtöbb ember ilyen, ha a hiúságában sértik.)
vagy
- Ne haragudj, nem Téged kereslek.
(Ez is az igazság, csak az előző opció finomított változata. Ebből sztem le kell szűrni azt, hogy nem mi nyertünk. Mit nyersz ha megmondja a frankót? Sz@r a frizurád más szerint? Nem vagy elég rámenős / határozott más szerint? Ez egy-egy ember véleménye… másnak meg az ellenkezője jön be. Illetve, ha ezek alapján változtatsz magadon minden alkalom után, akkor sem vagy önmagad…)
vagy
Nincs válasz.
(Rá kell jönnünk, hogy nem a nyertes kalapban vagyunk. Nincs se kamu, se valódi indoklás. Fel kell dolgozni, minél gyorsabban.)
"Hogyan választ, ha csak egyre-egyre ír vissza? Hasraütéssel? Vagy adatlap meg képek alapján? Na szép"
Igen, valahogy így. Annak válaszol, akinek jó a "marketing munkája", vagy ahogy írtad, a "portfóliója" (=jó képek, jó szöveg…).
Innentől meg ismét érvényes amit pár sorral feljebb írtam, kár görcsölni rajta.
A másik fele, hogy csak magunkról állítunk ki bizonyítványt, hogy ha valaki nekünk nem tetsző módon koptatott le / nem válaszolt, akkor onnantól megérdemli a legbunkóbb vetélytársainkat, meg hogy felcsinálják… Ez azért kicsit eltúlzott reakció. Ne essünk át a ló másik oldalára… IMHO(!).
Miközben írok, látom "Egy töprengő" beírását:
Mondom: egyetértek. De szerelemben és háborúban nincsenek szabályok. Ha tetszik, ha nem: ezt el kell fogadni. Mivel változtatni sehogy sem tudsz ezen. Csak szénné görcsölöd magad.
Régebben írtam: a csajok a pasik miatt ilyen elkényeztetettek, a pasik meg azért ilyenek, mert megtehetik a nőkkel, amit művelnek… Oda-vissza megy a dolog és romlik a helyzet.
A gyeplő a saját nemünk kezében kell, hogy legyen, csak beesett a lovak közé… :-)
Olyan ez, mint a kötelező biztosítási díjak. A magasabb díjtételek kedvezőek a biztosítóknak, mert a magas biztosítási díjak jobban fedezik a költségeket, mint az alacsonyak… tiszta sor eddig. Nem?
Hát nem, mert mit csinálnak? Na mit?
Lejjebb mennek egymást beelőzve az árakkal, addig, amíg már a csőd szélén táncol az üzletág…
Hasonló a helyzet a nőkkel és a férfiakkal. A többség be van szarva, hogy nem lesz "ügyfele", és inkább belemegy olyan dolgokba, amikbe nem kellene… és ennek persze, hogy sírás a vége…
Gratulálok, 20:25 a félreértelmezés magasiskolája, mintha egy emberrabló felszabdalt volna egy újságot, és a papírfecnikből ragasztotta volna össze a zsarolólevelet…
Az 1. bekezdés ingerküszöbön aluli.
Nagyon-nagyon régen írtam, nem az a célom, hogy embereket meggyőzzek, hanem az, hogy a témát több szempontból is lássák; a 2. bekezdés így taccson kívüli.
3. bekezdés: ki is van kiakadva a nem válaszolókra?? mert én nem, attól, hogy minősítő véleményem (vagy bárkinek) van róluk, miért is lennék kiakadva?
Aki meg nem nézi naponta a leveleit, és nem válaszol egy napon belül, az meg szerintem talán rendeljen magának faszit, két hónap múlva megküldi a Mikulás…(biztos van fontosabb dolga, mint párt találni…???)
A csajoknak egy dologhoz van orruk, a pénzhez. ettől függően “laza” vagy “görcsös” a minősítés…nem ragozom, írtam már a témáról.
5. bekezdés: a szándékos (?)”félreolvasás” csúcsa, érted, amit olvasol? A “logikát” arra írtam, aki a lekoptatásnál hazudik, nem másra…Szép is lenne, ha egyetlen logika lenne a világon, amit mindenre alkalmazni lehetne…
6-10. bekezdés: mondjuk talán ha megmondaná a száját nyalogató, szőrös nyakú, kapafogú, stb. emberkéknek egyszer valaki, hogy mi lehet a probléma, lehet, hogy talán észrevennék magukat és tudnának változtatni magukon…mert ha csak puhap..csű, vagy díszp..nákkal talákoznak, akiknek csak azon jár az eszük, hogy belehazudjanak a másik képébe azért, hogy “jajj, nemán valaki rosszat gondoljon rólam, hogy felületes vagyok, csak a pénz és/vagy a külső érdekel, más nem, annyira üres a fejem”, soha nem fogják megtudni, mi a (lehetséges) hiba oka, miért nem találnak maguknak társat…
11.bekezdés: ez meg belemagyarázás. nem írtam, hogy a legbunkóbbat érdemlik meg, csak azt a fajtát érdemlik meg, amit ezzel a viselkedéssel el lehet érni..10-ből 7 “portfóliós” kamu, lehet olvasgatni azokat, akik lopott írásokkal, meg képekkel stb. nyomulnak.
Az meg egy hibbant tyúknak sem tűnik fel, hogy ha valaki tényleg olyan jó faszi, mint leírja magát, az miért itt keresgél?
T_U_T fogadok, neked nincsenek problémáid az ismerkedéssel.
Nono:
1. : Leírtam, ha nem úgy van, akkor sorry. Innentől ahogy érzed, lehet, hogy ez a rész is ingerküszöb alá ment.
3: Előfordult párszor már, hogy egy hozzászólásom több nap alatt felgyűlt hsz-ekre reagálás, vegyítve full általános dolgokkal, amit tapasztalok… most is ilyesmi történt: Nem csak neked szólt, mások írásaira is reagáltam… ezért is volt többesszámban néha… nem kellett volna az egész hsz-t a Te írásodra való válaszként venni:
Ha találsz olyat, ami nem feltétlen illik a hsz-edhez, az jó eséllyel, nem arra született válaszként. Ezt a félreértelmezés magasiskolájához és az összeollózott zsarolólevél-stílushoz szúrnám be. :-) Talán így érthetőbb.
Ezt vagy elhiszed, vagy utólagos magyarázkodásnak tartod, vagy esetleg pont lesz@rod.
5. bekezdés: ezt jól érzed… szándékos volt (mondhatnám azt is h poén akart lenni, de hát nem ment át, így marad a zárójel)… tudod a smiley-k: :-D
No mindegy.
6-10. bekezd: És Te megmondtad / megmondod, a másik nemnek, hogy ronda vagy? :-)
Erre ha akarsz akkor válaszolsz, ha nem akkor nem… de eddig csak feltételes módban írtál erről.
11.: Lsd 3. (Nem csak Neked szólt…)
Üdv.
Rita:
De problémáim nekem is vannak, akár pont az ismerkedést, akár mást nézünk.
De próbálom megoldani őket, és jól érezni magam a bőrömben és ezt az érzést függetleníteni a másik nemmel való viszonyomtól.
(1. Ezt most nem a cosmo-ból vágtam ki, hiába hangzik úgy… :-)
2. Nem egyszerű, nem állítom egyáltalán, hogy tökéletesen megy.
3. Egyik nap valaki (talán lóf@x?) írt ilyesmit egyébként.)
Próbálom – nyilván nem mindig sikerül: de a panaszkodással évekig nem sokra mentem. Változtatok, inkább kinyitom a fülem és meghallgatom, hogy mit szeretne, vagy hogy hogyan gondolkodik a másik fél.
Figyelj, engem ne nézz hülyének: azért kellett reagálnom, mert sorrendben és a tartalmi logikát tekintve az én hsz.-om után jött, és bizony aki olvassa, az nem arra figyel, hogy van-e egy kis “:)” vagy “,” valahol, hanem a tartalomra és ez bizony az én írásomra volt reakció, annál is inkább, mert gyakorlatilag az én mondataimat emelted át szó szerint idézőjelben…ennél konkrétabb azonosítás nem kell, csak a hülyéknek.
Hogy ronda, azt nem, mert a szépség relatív (közhely). Azt igen, hogy nekem nem tetszik (megjegyzem, nagyon kevés volt ilyen).
Szerintem rosszul állsz a dologhoz, amerre mész, én onnan jövök vissza és mondhatom, ott nincs semmi…Nem az a fontos, hogy azt vizsgálgasd, mi kell a másiknak (persze erre a tyúkeszűek kórusban hurrognak, hogy de igen, igen, olyan fickó kell nekik, mint Te, és tuti, lesz egy nagyeszű hsz., aki majd ezt bizonygatja-a fenét, játékbabának jó lennél, de társnak nem)-az a fontos, hogy ami vagy, annak van-e, lehet-e nőben párja…
szép is lenne, hogy ha a férfiak gyurmából állnának, amit a nők kedvükre alakítgathatnának, meg akként kellene változnunk, ahogy nekik tetszik???
(az meg kifejezetten tetszik, hogy a blogra írogató férfinak (?) mindig megírja valami csaj, hogy “nincs problémád az ismerkedéssel”, ha a csajoknak tetsző hsz.-t ír…nem baj, csak így tovább, hazudni, hazudni, hazudni, ez kell a nőknek…ja, hogy a logika hol marad? ha nem lenne problémája az ismerkedéssel, nem a tarskeresoblog.hu-n tenné közzé gondolatait….)
T_U_T
Ja hát az élet az egy olyan problémás dolog, mit tegyünk? Ajvé. Nekem így is tetszik. Úgy értettem, f e l e s l e g e s problémákat nem gyártasz magadnak.
Stavros:
Leírtam, azt értesz bele amit akarsz.
“Szerintem rosszul állsz a dologhoz…”
Köszönöm az észrevételed, ezt jó tanácsnak veszem. (komolyan)
Ha hiszed, ha nem: nem az a célom, hogy beidomuljak gyurmaként egy nő (vagy az egész női nem) alá, azzal, hogy megnézem, hogy mit akarnak, vagy azzal, hogy hogyan gondolkodnak. Ennyi, nem magyarázom tovább.
Oké, nem vált be Neked a dolog, elhiszem. Ahogy most állsz hozzá, az beválik / bevált?
Rita:
“Boldogok leszünk, még ha beledöglünk is” :-D
A szó szerinti idézet-vélemény felépítésű, elég egyértelmű tartalmú hsz.-ba nem tudom, mit kellene/lehet beleérteni, ez nem értelmezés kérdése…
Soha nem cél a “gyurmakénti idomulás”, csak az lesz a vége… egyenlő emberek vagyunk, miért is csak a férfinak kellene figyelgetni, hogy hogyan gondolkodnak?? O.K., ha egy férfi nem kell egy nőnek sem, 30-ig valahogy kihúzza: és 30-tól a nők halálig kibírják??
Minél tovább figyeled, mi kell a másiknak, annál többet adsz fel magadból, ha majd valaki megtetszik neked (mert ugye az vszínű, hogy elsőre nem fogsz találni társat így sem és nem a megfigyelés öröméért fogod csinálni az egészet…)..ezt meg nem kell magyarázni…
Ha nem próbálsz idomulni, sokkal rövidebb idő alatt elválik, hogy érdemes-e egy nőnél próbálkozni, és az ember attól is megóvja magát, hogy buta/gőgös/rátarti/üresfejű kamugép p..csák szivassák, a csalódásokat pedig gyakorlatilag teljesen kizárja.
Már írtam, nyilván nem azzal a szöveggel ismerkedek, amit ide írogatok, ezt épelméjű ember nem gondolhatja – nem is “hozzállásnak” nevezném, ezek a tapasztalataim, teljesen illúziómentesen, előítéletek nélkül…
A Te módszereddel majdnem a halálba szívattak – most, hogy jobban odafigyelek a dolgokra, mindegyik csak egyszer próbálhat meg szívatni, de ezt már az előkészületi szakaszban csírájában elfojtom…
szerinted melyik a jobb?
Na ehhez muszáj hozzászólnom… :)
Mindenképp mondjuk meg a frankót? Kicsit a Hanta boy c. film jutott az eszembe. Hogy is nézne ki ez a valóságban:
Lányok:
- Nem fogott meg benned semmi.
- Nem vagy fekete hajú nyilas. (pont nemrég láttam ilyen adatlapot… persze poéntból írta az ideális jelöltekhez :)
- Szemüveges vagy.
- Szar a helyesírásod.
- Unalmas vagy. (mert nem Superman repült be az ablakon a levéllel mi?)
- Mert félmeztelen tükörben pózolós vagy márkás autó mellett pózolós vagy ahol az egyik lábad a bal mellső keréken, az meg enyén kifordítva. (az a vicc hogy tényleg “mindig” (mindig, mindig, néhányat láttam, de igazából csak így tudom elképzelni) a bal oldalon van az autó, és bizony az a hangsúlyosabb oldal)
Fiúk:
- Kövér vagy.
- Túlsúlyos vagy
- Molett vagy.
- Túl kicsi a melled.
- túl nagy a melled.
- Rövid a hajad.
- Ronda vagy. (egy idő után persze nem szempont… mondjuk én csak bombázóknak írok, mivel a válaszadási ráta ugyanolyan, akkormeg már menjen az ember a minőségre nem? :)
- Öreg vagy.
- Plázacica vagy. (bár lehet hogy ez csak nekem nem tetszik… még a lányaok egymás között is preferálják az agyonszolizott… na mindegy. A Bronsonok… :)
Persze én okos vagyok és szép, és már fényképről megmondom hogy ki a beképzelt tyúk aki nem válaszol. (mondjuk ez véletlenül tényleg így van) De nem is ez a lényeg, hanem az a lényeg hogy… Nincs lényeg.
Most láttam a P.S. I love you-t (ha valaki azt meri mondani hogy húúú.. az női film, annak beverem a pofáját… de komolyan… kivéve, persze ha nő… :). Ott a főszereplő megsúgta egy csávónak hogy mit is akarnak a nők, de megígértette vele hogy nem mondja el senkinek. És a csávó jó fej volt, és nem mondta el senkinek.
A félmeztelen tükör alul, vagy felül takar ? :)
Az hagyján hogy a tükör félmeztelen, de te benne vagy a tükörben benne (benne)
Húú az női film Höhö hihi. Amúgy tényleg vannak halál unalmas férfi és női fazonok, főleg aki nem tud betelni a saját nagyszerűségével. Meg aki nem tud kilépni a saját komplexusaiból, állandóan akörül forog. Meg akinek nincs más témája, mint a pasik/csajok, szoli/autók, ex. Meg aki nem párbeszédet folytat, hanem monológot ad elő. Meg akinek megalszik a tej a szájában. Meg aki folyton másokat hibáztat. Meg aki szűk látókörű. Meg még sokan mások.
Töprengő:
Nem fáziskésében vagyok, csak nem volt időm írni. Ne töprengj, miért nem írnak, lépj túl rajta!
Néhány napja én is regisztráltam azért, mert megláttam valakit, akit már régebben is láttam, s hogy ne szidjam magam, hogy meg sem próbáltam, írtam neki. Nem válaszolt. Aztán egy másiknak is, ha már fenn vagyok. Ő válaszolt, nem engem keres.
A gyors statisztika:
Rengetegen megnézték az adatlapomat, 22-62 év között (pedig saját korom +4 év között keresnék). Több férfi is írt. Volt olyan, aki munkát! ajánlott, (valami pilótajátékos csapat építős lehetett, amivel ő már sokat keresett), felvilágosítottam, ez nem munkatárs kereső oldal. Ma felajánlotta egy fiatal srác, szívesen segítene takarítani, akár pucéran is. Akik írtak 35 alattiak és 45 felettiek :-(
A többiek vagy azért nem írnak, mert:
a, nem tetszem nekik
b, túl sok a gyerekem
c, túl alacsony vagyok
d, már az adatlapon kikötöttem: időt akarok az ismerkedésre, nem fogok egyből találkozgatni. (Ősz van, ha teljes lombvesztést nem is szeretnék, de egy kis levélhullást igen :-))
e, lehet, hogy kellő önértékeléssel rendelkeznek, és meg sem keresnek. (Azt is leírtam, külső és belső szimpátia is szükséges, illetve nem szeretnék házasságban élőkkel vagy házastársától különélővel ismerkedni)
Mit gondolsz, érdekelne ezek közül melyik az igazi ok? Nem igazán.
(Van itt fenn egy huszonéves ismerősöm (lány), egy levelet kapott eddig, pedig itt kétszer annyi férfi van, mint nő, neki sem válaszolt senki. Átlagos kinézetű szerintem.)
Nem tudom, hogy nézel ki, mennyi idős vagy és hol élsz, de ha mindenáron töprengeni akarsz azon, hogy “mi lehet veled a gond” javasolnék valamit, ha elfogadod:
Objektíven írd össze az összes indokot, ami szerinted szóba jöhet. Ha egyedül nem megy, kérj valakitől segítséget hozzá (nem biztos, hogy a legjobb barátodra van hozzá szükséged). Válaszd külön, mi az, ami tőled független és mi az, amin tudsz/lehetne változtatni. Azokat rangsorold aszerint, mekkora “energia befektetéssel” tudnál javítani a helyzeten. Kezd el a változtatást a legkönnyebben változtathatóval…
Még egy ötlet, azért, hogy ne csak a neten élj :-) Egyszer régen már témaként feldobódott a túra igény. Akit érdekel, nézze meg ezt: Rolitúra. Előre szólok, csak annyit tudok róla, ami a neten van, illetve egy két-infót e-mail és telefon útján, én is nemrég találtam meg, megbízhatóságát nem ismerem, tehát felelősséget nem vállalok :-), de egy 30 körüli srác csinál kirándulásokat. Az adventi egynapos Bécsi túrájuk (ezt fogom letesztelni), ha jól emlékszem 4 indulási/felszállási lehetőséggel van: Budapest, Székesfehérvár, Veszprém és Győr. Azt írja, mindig van több “magányos farkas” is a csapatban.
Mese (2010/11/02 22:50):
Ígyis-úgyis belerúgtál a két ember önbizalmába, de lehet, hogy a grimaszoló abba tudta volna hagyni a pofavágásokat (amiket ugye elképzelhető, hogy nm tudatosan csinált), az uncsis pedig arra, hogy tényleg nem illetek össze – de jobb lett volna, ha KÖZÖSEN(!) tesztek a problémák ellen. Nekem ez a bajom a mai társadalommal: ha van egy apró probléma, inkább eldobom magamtól a másikat (mivel az elhagyó számára ez a legkényelmesebb, a legkönnyebb), semmint közösen tennénk valamit. Könyörgöm, mi a fészkes fenéről szól egy párkapcsolat?! Ismétlem: PÁRkapcsolat.
Találjátok ki hogy mire gondolok most… :)
Szerintetek a társkeresés és együttélés nevű társasjátékban kinek van több vesztenivalója, a férfiaknak vagy a nőknek? Mit veszíthetnek a férfiak, mit a nők? És vajon felmérik a vesztenivalójukat a társasjáték résztvevői? Változhatnak nagyobb mértékben az emberek? Miért szükségszerű, hogy egy nagy maflás kelljen a változáshoz? Miért gondolják a nők, hogy ha rájuk unnak, és egyedül maradnak a gyerekkel, előbb utóbb lesz valaki, aki elfogadja majd így is őket? Miért gondolják a férfiak, hogy ha dobnak valakit, lesz majd valaki, aki még inkább “igazi”? (és vica versa)
ló***: a grimaszolgatóval kapcsolatosan igazad van, mondhattam volna. Annyira nem jött be a grimaszok nélkül sem valószínűleg.
Az unalom meg tényleg emberfüggő – és az illető mindent megtett, amit megtehetett, az, hogy teljesen más stílusú, mint én, azon meg ha mondom neki, sem tud változtatni. Ugyanis emberfüggő, hogy kinek mi az érdekes.
Ami az őszinteséget illeti: egyszer – igaz, nem ismeretlentől, hanem egy hozzám nagyon közelállótól – kaptam egy olyan “nesze neked őszinteség, ha akarod tudni, hát tudd” választ, hogy iszonyatosan sok ideig tartott, mire valamennyire feldolgoztam. A lelkemet is odaraktam, mégsem volt jó.
Azóta konkrétan az őszinteségről azt gondolom, hogy ha valakinek nem vagyok így jó, az tehet egy szívességet, keressen olyat, aki megfelel.
Ennyi.
A változás, ha jön, akkor ne azért jöjjön, hogy egy olyan embernek megfelelj, akinek nem vagy jó.
Azóta sokat változtam – de nem annak a rohadt megjegyzésnek köszönhetően, viszont hónapokra, ha nem évekre, megmérgezte a lelkem és az életemet.
3 találkozó alatt meg azt gondolom, hogy nem lehet senkibe beletaposni!
Bergen – érzelmileg mindenki veszít.
Viszont a nőknek ketyeg az óra. Ez sajnos tény. Tehát, amennyiben egy nő nem talál 40 éves koráig olyan férfit, akivel családot alapíthat, duplán veszít.
Magány és gyerek-nélküli élet.
Míg a pasinak “csak” a magány marad öregkorára (ha szerencséje van és a 15 évvel fiatalabb nő tőle szült gyereket :)
Ugyanis a sok idióta barom pasi, aki 43 évesen 25 éves nőre vágyik, később farag majd rá, amikor a 25 éves esetleg kiköt mellette, majd 10 év múlva, amikor a 43 már öregecske 53 lesz, míg a kedvese még csak 35 – pont ugyanott fog állni, mint az a 35-ös nő, akire korábban rá se nézett.
Azaz ott áll egyedül. Igaz, hogy volt “jó” tíz éve, de az eredmény a magány, mert egy 35 éves nő nem marad egy öregember mellett meg.
Nem minden esetben, de azért azt gondolom, hogy úgy nagyjából az esetek 80%-ára ez biztos, hogy igaz lesz.
A maradék 20%-nak meg sok a pénze.
Úgyhogy végeredményben mindenki vesztes.
kicsi Nő: ez jó ötlet volt, amit leírtál. Töprengőnek is és a túra is! :)
Hogy miért nem válaszolnak? Az általad belőtt életkorú pasiknak a fiatal, jelenleg még gyermektelen, viszont gyermekvállalásra hajlandó nők kellenek. Ennyi. A gyerekek talán még annyira nem is okoznának problémát -viszont az életkor már igen.
Gondolom ezt abból, hogy saját példámból kiindulva on azt látom, hogy a keresőbe BE SEM ÍRJÁK MÁR AZ ÉN KOROSZTÁLYOMAT!
Agyrém, de 34!!! évesen már öreg vagyok egy 41-nek!!!
Nálam nem az a probléma, hogy megnéznek és nem tetszem, hanem az, hogy egyáltalán el sem jutnak hozzám! :(
Ha megteheted, tagadj le pár évet. Ha jól tartod magad sosem fog kiderülni…
Ja és ne feledd, az élet csak 60 fölött kezdődik igazán… :)
wéwéwé.parom.hu/tarskereses/adatlap_Judit_Maria_c893993.html
Megtehetném simán, hogy letagadok, de az hazugság lenne. Hazugsággal meg eleve negatívból indul az ember, a fenének nincs kedve azon görcsölni, hogy most mikor is mondjam el, hogy mondjam el, mit fog szólni… Mindegy, majd lesz valahogy :)
Én azt gondolom, hogy rajtam nem múlt semmi, amit tehettem, azt megtettem… kezdeményeztem én is, ha kezdeményeztek, esélyt adtam – ha nem jön össze, akkor ezt dobta a gép :)
Megnéztem az adatlapot… Szóval Neked a kicsit öregecskék jönnek be??? :)))
Egyébként jól tartja magát nagyon – sok fiatal tanulhatna tőle! :)
Mese:
Azért ne vedd alapul az internetes társkeresőkön meglévő férfiakat és némelyeknek elszállt igényét. (Akinek nem inge, ne vegye magára)
Ugyan állítólag egy ÖTYE klubba tartozunk :-), de más korosztály vagyunk, más lehetőségekkel. Nem tudom, hogy én milyen keresési szempontok alapján kerülök a látóterükbe, de a “célcsoport” is képviselteti magát a “láttak” rovatban. De főleg az 50 és felettiek jelölgetnek be kedvencnek (most ez nagy divat). Bosszankodhatnék egy sort, de minek. Azért, ha 60 körüli ír, az őszinteség jegyében finoman meg szoktam jegyezni, köszönöm nem apát keresek, főleg nem magamnak. A fiataloknak meg azt, hogy van már fiam.
Egy évvel ezelőtt az iwiw-en keresztül megkeresett egy nő, azzal, hogy társkereső irodája van. Akkor nem foglalkoztam vele, de nem töröltem ki az üzenetét, tavasszal valószínűleg felkeresem. Neked is tudom javasolni egy ilyen iroda megkeresését.
Egyik nap egy majmos mesét néztem, abban volt egy számomra tetsző mondat: “Az élet is cirkusz, csak nagyobb sátor kell hozzá.” Ennek mintájára a internetes társkeresés is cirkusz /bohócokkal, zsonglőrökkel, hipnotizálókkal, szemfényvesztőkkel :-)/ egy közepes sátorban. Amíg meg nem unom, maradok és addig így kezelem ezt a közeget.
höhö:
Írtál már neki? Lehet, hogy ő válaszolna is, amelyik régóta itt van és amilyen régóta te is kacérkodsz vele? :-)
höhö: grat, jól tartja magát a nőcske. :)
Mese: miért pontozod ki a nevem? Ne felejtsd ki, hogy változtatásra kényszerül minden olyan épeszű ember a Földön, aki nem csak hírből hallott a kompromisszumról! A mai fiatal lányok debil felfogása az, hogy ők úgy tökéletesek, ahogy vannak, aki pedig velük akar kezdeni, az fogadja el őket úgy, ahogy vannak – na de a másiknak ebből, abból, amabból, stb kell változtatnia, mer’ tök égő/ciki/elfogadhatatlan. Nos, ha csak ilyen párkapcsolatilag defektes nők maradtak a Földön, akkor inkább maradok egyedül, és veszem feleségül a jobb kezemet. Én speciel eddig minden kapcsolatomban változtattam magamon, a szokásaimon, és nem éreztem kellemetlennek ezt a dolgot, hanem a társkapcsolat abszolút természetes és elvárandó(!) velejárójának.
Abban egyetértek, hogy az idősebb pasik tisztára meghülyülnek. Pont, mint a fiatal lányok, akiknek feltétlen egy vén tata kell, vagy pedig egy szűz kisfiú (anno pl. 24 évesen túl fiatal voltam egy 20 éves lánynak). Gondolom, mindez a médiának köszönhető, most pl. ezek a kretén tehetségkutató műszarok mossák még jobban lúgosra az emberek agyát.
kicsi NŐ: gyere a legnagyobb gorillához, elférünk mi kettecskén a sátramban. :) Kezeld kicsit lazábban a netes csalódáskeresést: ez is csak egy újabb lehetőség, hogy még jobban a földbe döngöld a lelked. Személyesen a főnök teszi, a neten pedig az utcátokba járó kukás, macho üzletembernek kiadva magát.
kicsi Nő: igen, gondoltam én is a hagyományos társkereső irodára, rá is mentem egy-két oldalra, de ami már tetszett, az baromi drága volt. Nekem legalábbis 20-30 ezer forint sok pénz ahhoz, hogy TALÁN!!! összejön. Raádásul a 20ezer a kezdőösszeg volt több helyen is, ami mindössze azt jelentette, hogy bekerülsz a nyilvántartásba, de Te nem is kereshetsz, egyetlen esélyed az, hogy ha szerencséd van, talán rád találnak. Úgyhogy feladtam.
A cirkuszos idézet tetszik! :)
lófasz :)
Kapcsolatban természetes, hogy alakul az ember, csiszolódnak egymáshoz.
Egyébként is folyamatosan változik az ember szerintem, csak nem mindig annyira feltűnően.
De most nem a kapcsolatról beszéltem, hanem a megismerkedésről. Ha már a legeslegelején nem tetszik igazán a másik, érdemes őt “alakítgatni”? Szerencsés esetben az elején legalábbis mindenki amúgyis a legjobb formáját próbálja hozni, adni – ha úgy sem jó, akkor abból később lehet tartósan klassz dolog?
Szerintem nem.
Ez az egyik része.
A másik része az, hogy biztos, hogy kell változni egy idegen kedvéért???
Ellentétben egyesek véleményével :) én nem tartom magam
tökéletesnek, vannak hibáim, amiken kivétel nélkül az összes barátom, ismerősöm szerint változtatni kellene, azokon rajta is vagyok!
Ámde :)
Van viszont rengeteg sok olyan tulajdonságom, ami engem nem zavar, sőt… kifejezetten direkt úgy viselkedem, azt viselem, úgy öltözködöm, azt mondom, azt teszem… Ezek az egyik ember szemében idegesítőek, a másiknak viszont tetszenek, üdítőnek tartja, a harmadikat meg hidegen hagyja. Most akkor az ilyeneken változtassak vagy ne változtassak?
Na ezekre gondoltam, amikor azt írtam, hogy akinek így nem kellek, akkor azzal nem foglalkozom és kész. Ami számomra fontos, elégedett vagyok magamon, magamban, azt tényleg adjam fel egy olyan ember kedvéért, aki már az elején a hibáimmal jön?
Akkor azzal tényleg nem vagyunk egy hullámhosszon!!!!
És nem azt jelenti, hogy ő a rossz vagy én – egész egyszerűen mások vagyunk és ez előbb-utóbb kiütközne amúgyis.
pacifütyi :-)
Ha szeretnéd a cirkuszt velem, kezdetnek jó lesz a sátor, de idővel cseréljük ketrecre a kismajmaim miatt :P
Azt hiszem félreértettél. Nekem egyszer döngölték földbe a lelkem, és azt sem itt, többet nem fogják, vagy legalábbis nem egyhamar. Ha itt bármelyik meg szeretné tenni, nagyon fel kell kötnie a gatyáját. Nem vagyok már naív csitri és igen diplomatikusan tudom elküldeni őket a fenébe. Ezt az egészet inkább tűrőképesség-tesztelésnek fogom fel.
De tisztában vagyok vele, hogy 3 gyerekkel nem nagy buli az ember lánya. MÉG! :-)
Szerintem egy főnök is csak azt tudja a földbe döngölni, aki hagyja. Az én főnököm majdnem a fiam lehetne. Nincs vele gondom, neki sem velem, nem adok rá okot. Néhány hete mondta nekem, hogy tudom ugye, hogy jövőre felmegy az ázsióm. Én pedig vettem a lapot és válaszoltam, hogy igen tudom, már meg is fogalmaztam a hirdetésemet:
Fiatalos, negyvenes nő, 3 gyerekkel, MAGAS ADÓKEDVEZMÉNNYEL társat keres ;-)
Itt némi paranoiával figyelek, társalgok és kérdezek: Így jöttem rá például arra, hogy megtalált ugyanaz a férfi, aki egy tavalyi regisztrációmnál is. A dolog szépséghibája: egy évvel ezelőtt 45 éves volt, Gy….keresztnévvel, találkozót kért, aztán nem válaszolt, kb. két hét múlva törölte magát. Most egy évvel később 44!!! éves /szerintem sok nő egyből megirigyeli:-)/és G…ként írt, persze a fotó teljesen más volt, de nekem elég jó az arcmemóriám és figyelek a részletekre, az adatai alapján egyből ismerősnek tűnt. Amikor pedig megkérdeztem tőle, hogy tavaly nem volt-e “ilyen és ilyen” néven regisztrálva itt, törölte magát. Az e-mail címéről pedig, amit megadott, valószínűsíthető, ha összevetem a fotójával 50 feletti valójában.
A takarításban segíteni szándékozó srácot is lazán kezeltem, megírtam neki, engem nem hoz zavarba. De belegondoltam, ha egy korban hozzáillő normális lánynak ír, az lehet, hanyatt-homlok menekül innen, és az egyébként normális 30-as srácok esélyét is eljátszotta arra, hogy egyáltalán kapcsolatba kerülhessenek a normális csajokkal.
Mese
Tavaly én is épp ilyen meggondolásból nem foglalkoztam azzal az irodával, mert úgy voltam vele, én egy férfiért nem adok ki pénzt, inkább utazok:-). Most viszont úgy gondolom, ha egy FÉRFI is „invesztál” ebbe a dologba talán komolyabban gondolja. Biztosra ott sem lehet menni.
Ha rászánom magam, én nem is akarok a kereséssel bajlódni, azért van az irodavezető, ő pedig feltételezem, találkozik mindenkivel személyesen. Ha meg mégsem jön össze ott sem, majd úgy veszem, néhány lottószelvényt bebuktam :-)
Azzal szerintem sem gázolsz bele senki lelkébe, ha finoman értésére adod, hogy neked mi nem tetszik rajta, ha az értelmi szintje megfelelő, elgondolkodik a változtatás lehetőségén. Ha a szintje nem megfelelő, “lélekbegázolásnak” veszi a sima nemleges választ is.
Mese: Az életkor megadására több kiváló módszer van.
1. Számolj Marsi évekkel. Egy Marsi év mintegy 687 földi nap, így most te kb 17 éves lehetsz.
2. 13-as számrendszerben csak 28 éves vagy.
Ezek persze nem igazán nyerő megoldások, mivel sok helyen kötelező megadni a születésni dátumot, azonban ha a Gergely naptrá előtti kalendáriumot használod, azzal is nyerhetsz 1-2 hónapot.
3. Ha éppenséggel 1976 február 14.-én születtél, akkor a következő születésnapod mindössze a 10.
Egyébként én tavaly 25 éves voltam, de jövőre már a 29. születésnapomat ünneplem. ezt adjátok össze.. :)
Kicsi nő: Tudod ki az abszolút diplomatikus? Aki ha elküld a francba, alíg várod hogy csomagolhass…. :)
a február 14 persze február 29. :) (viszont tudjátok-e hogy melyik nap a szökőnap?)
lófasz: a változtatáshoz
Anno megkaptam bnőmtől – s valóban igaza van, az idő őt igazolta:
olyannak szeresd a másikat, amilyen valójában, s nem amilyenné te akarod, hogy változzon.
Én is gyerek voltam hozzá.
Ma ez még aktuálisabb, mert kompromisszum nélkül az emberek boldogtalanok maradnak. Valahol a felgyorsult kommunikáció, s igen a média is nagy szerepet vállal a megalkuvás nélküli lét elfogadásában. Az ego meg csak nő és nő!
Mese
ha a hibáit nem nézi el (lehet, hogy ő tökéletes’) a másiknak, akkor egyedül fog maradni.
A kulcs a kompromisszum, s igaz, nem mindenáron, az egészséges határt kell megtalálni. Mit, miért érdemes?! Érdemes…?
Egyébként azzal a cc 30eFt-tal viselkedhetsz úgy mint egy befektetéssel; végül is ha jó az iroda, akkor egy életrevaló boldogságot találhatsz – minden keserűségével együtt! :)
Miért kompromisszum? Miért nem együttműködés? Nem ugyanaz.
Stavros:
ezt írtam, hogy „Változtatok, inkább kinyitom a fülem és meghallgatom, hogy mit szeretne, vagy hogy hogyan gondolkodik a másik fél.”
Igen, itt született meg egy félreértés. Ez alapján tényleg jogos a reakciód, amiket írtál az idomulásról. Rosszul fogalmaztam konkrétan. (Okokat, szabadkozást nem írok, mert kb. felesleges és a lényegen nem is változtat – a lényeg, h nem ezt akartam írni.)
Figyelem igen, hogy mit szeretne a másik fél, mik az (alapvető) igényei. Illetve azt is figyelem, hogy hogyan gondolkodik a másik.
És még azt is, hogy a szavak a gondolatokkal, a viselkedésjegyekkel hogyan harmonizálnak? Ütik-e egymást a tettek és a szavak, avagy nem? (Mi van a szavak mögött: igazat mond / nem mond igazat? Tényleg azt akarja, amit mond, vagy csak ezt kell mondania, hogy megfeleljen az elvárásoknak… pl. „mostantól rendes pasit akarok, mert már sokan átvágtak…”)
A változtatok, ami azt jelenti, hogy a (régebbi / mostani) pofára eséseimből próbálom leszűrni a tanulságokat.
Tudom, hogy eredetileg nem így hangzik, amit leírtam – aki utólagos magyarázkodásnak veszi vagy terelésnek, azt megértem.
„A Te módszereddel majdnem a halálba szívattak – most, hogy jobban odafigyelek a dolgokra, mindegyik csak egyszer próbálhat meg szívatni, de ezt már az előkészületi szakaszban csírájában elfojtom…
szerinted melyik a jobb?”
Nyilván minél előbb derül ki, hogy tálcán lévő palacsinta tölteléke nem kakaó – hanem valami színében hasonló dolog* – annál jobb.
(* a helyes megfejtés 4 betű.)
A „hozzáállást” nem véletlenül kérdeztem meg. Ismerek nem egy nőt a 23-42 éves korosztályból, akik a társkerin futják a köröket. (Nem, egyik sem én vagyok, és nem a neten csattantam rájuk, hanem alapból az ismerőseim)
Amiket mesélnek, hogy milyen fazonok, milyen stílusban, milyen szövegekkel nyitnak, illetve mire váltanak át 1-2 találka után, pedig javarészt még normálisnak is tűnnek. Épelméjű ember ezt sem gondolná.
kicsi NŐ:
„A dolog szépséghibája: egy évvel ezelőtt 45 éves volt, Gy….keresztnévvel, találkozót kért, aztán nem válaszolt, kb. két hét múlva törölte magát. Most egy évvel később 44!!! éves /szerintem sok nő egyből megirigyeli:-)/és G…ként írt,”
Kár, hogy lemaradtál: Ő volt Brad Pitt személyesen!!! Tudod, Benjamin Button (szó szerint) különös élete… ;-)
Szerintem a 44 azt jelenti hogy hány éve van hátra, így érthető a csökkenés.
the_ugly_truth:
Akkor egyik szemem sír, a másik nevet :-)
Brad nem jön nagyon be nekem, bár lehet, hogy „megérne egy kis ajtócsapkodást” típus , de nézzük a jó oldalát: azért csak megmenekültem (így vagy úgy) egy későbbi pelenkázástól :-)
Igazából mindegy, nem úszod meg: +/- 40 év… ha öreg, ha csecsemő, akkor is kell pelenkázni. :-D
A haj mennyisége és a fogak száma is egyezni fog :-)
Ezért írtam, hogy “így vagy úgy” :-) , és ilyenkor megint inkább az utazásra hajlok :P
A hétvégén volt az egyik ismerősöm osztálytalálkozója (most járnak a 30-as éveik közepén). Lesújtó történetek és sorsok. Rengeteg válás, tönkrement életek, depresszió, skizofrénia, gyógyszerek. Pedig jó iskolába jártak annak idején, azaz ne valami szakmunkásképzőre gondoljatok. Mindössze ketten mondták, hogy boldogok. Az a két ember, aki szerető családi háttérrel rendelkezik, gyermekeik születtek, a sok nehézség ellenére harmonikus életet élnek. (Legalábbis eddig.) Ez lenne hát a szép új világ? Ki tehet minderről? Az egyénnek is van felelőssége, méghozzá nem kevés! Miért van ennyi hülye ember? Miért, miért, miért??? Szerintem azért, mert az emberek többsége fiatalon képtelen éretten gondolkodni és felelősségteljesen élni, cselekedni! De a fenébe is, ez az állapot teljesen ellehetetleníti, és aláássa minden reményét annak a néhány, a legtöbb szempontból “normális” embernek, akik “nem álltak be a sorba”!! Egy biztos, én nem akarok megalkudni, mert akkor nagy valószínűséggel a fentiek sorsára jutnék. De így meg marha sz@r! Nem tudom, meddig lehet ezt bírni. Lassan két éve próbálom megtalálni azt a valakit, akivel lehetne tervezni. Reménytelen?
Churchill érezhetett és élhetett át hasonlót, amikor tisztán látta, mire kell készülni, ha Sztálin bekebelezi Kelet-Közép-Európát. És Churchill minden erőfeszítése hiábavaló volt a félhülye Roosevelt miatt… Kis túlzással tele lett a világ félhülye Roosevelttel, van egy-két Churchill, a Sztálinok meg dörzsölik a tenyerüket, és jót röhögnek az egy-két Churchill kínlódásán…
Tudjátok, mit nem értek még? Ha a lányok/nők többségében látják, milyen sz@r a világ (különösen itt, Magyarországon), akkor miért veszik olyan könnyelműen az életet? Szinte mindegyiküknél (legalábbis a fiatalabbaknál) ugyanaz az kép: optimista, imádja az életet, imádja megélni az életet, stb.
A fenébe gyerekek, napról napra nyilvánvalóbb, mennyire rossz irányba megy a világ;értékválság, pénzhajhászás, stressz, szenvedélybetegségek, túlköltekezés, ráadásul nagyrészt haszontalan dolgokra – a bolygó meg pusztul, reálbérek csökkenése, demográfiai mutatók, kilátástalanság, bizonytalanság, diplomás állástalanok egyre nagyobb számban, leépítések, tisztességes munkával jóformán lehetetlen egyről a kettőre jutni, a fél országnak nem, vagy minimális nyugdíja lesz, és még hosszasan lehetne sorolni.
Mi a büdös francra alapozza a fene nagy optimizmust a féleszű fehérnép??
Az üdülési csekkjeire.
Üdülési csekk? Arról csak annyit, hogy volt idő, amikor még adómentesen adták. Most már értékben nem kapsz annyit, mint korábban, mert adózni kell utána. És ki tudja biztosra megmondani, a jövőre vonatkozóan hogyan fog alakulni ez a juttatás? Mindenesetre ha figyeled a makrogazdasági mutatókat, hát enyhén szólva nem a Kánaán felé hajókázunk…
Továbbá minden kedves huszonéves kisleánynak üzenem:
Ha nem hideg fejjel, megfontoltan csináljátok a párkeresést, piszkosul rá fogtok faragni! Többségében ugyanis – ha lesz gyerek – elváltok, és egyedül fogtok maradni a gyerekkel, mivel egy olyan döntésnél, aminek egy életre kellene szólnia, nem mérlegeltek megfelelően, és az élet ezt nem tolerálja! Utána pedig a francnak sem fogtok kelleni, legfeljebb fokozottan defektes csókáknak, vagy újabb kalandoroknak. Ha nem lesz gyerek, akkor még annyi összetartó kapocs sem lesz, és még nagyobb az esélye a szakításnak. Arról nem is beszélve, hogy a nő életének legfontosabb küldetése, hogy gyermeket hozzon a világra. Akármennyire is próbálnak meggyőzni ennek ellenkezőjéről a Szex és New York, Cosmopolitan és társai féle förmedvények. Akinek ez nem jön össze, az lelkiekben párszor meg fogja járni a poklot, mert genetikailag így vagytok kódolva. Nem mondom, hogy nincsenek kivételek, de az olyan esetek ritkák, mint a fehér holló.
Sebaj, azért szajkózzátok csak a “mindig mosolygok-féle maszlagokat”! Ne legyetek már ennyire egyszerűek, és vegyétek a fáradságot, hogy szétnéztek a 30-as, 40-es, 50-es elvált, sok esetben megkeseredett (kifelé persze ezt nem igazán hangoztató) hölgytársaitok népes táborában! Szánalmas ez az egész! És nem mondom, hogy az említett népes tábor tagjait nem sajnálom, mert sajnálom őket, de egyúttal dühös vagyok, hogy amikor kellett volna, akkor nem voltak észnél, és ugyanez figyelhető meg a mai huszonévesek nagyon nagy többségénél…
Arra alapozza Bergen, hogy nem csak a sötét oldalát látja az életnek. Nem a makrogazdasági mutatókat bújja, nem is a BUX-ot, az tényleg lehangoló. A huszonévesek ( már aki ) azért “nincsenek észnél”, mert senki nem tanította meg nekik, milyen egy jó párkapcsolat. Nem azt látták otthon. A fiúk sem, de szerencsére nem mindenki pesszimista. Hideg fejjel megfontoltan szerelembe esni? Ugyan!
Rita, arról beszélek, hogy az okos ember más kárán tanul, és nem várja meg, amíg egy-két jó nagy pofon formájában a saját bőrén lesz kénytelen megtapasztalni azt az élethelyzetet, ami tömegesen jellemzi az idősebb korosztályokat. Viszont az okos ember is tehetetlenné válik, ha a hülyeség olyan méreteket ölt, mint napjainkban! Akinek már van némi élettapasztalata, átélt ezt-azt az életben az pontosan látja az ebben rejlő igazságot.
Amiről beszélek, az nem a sötét oldala az életnek, hanem sajnos maga az élet, ugyanis ilyenné vált a világ. Aki mindezt átlátja, az a realista, aki nem, az a naiv/idealista. Nem tudod magad függetleníteni a világtól, a világban végbenő folyamatoktól, ez egy zárt rendszer, és az elemei így vagy úgy, de kölcsönhatásban állnak egymással.
Azt tudom neked mondani, aki még nem realista, az élet azt is ebbe az irányba fogja mozdítani, csak idő kérdése. Ami az egyik legnagyobb fájó pont, hogy az emberek többsége nem éri fel ésszel, hogy nem tud visszafiatalodni; ha huszas éveiben rossz utat választ, az esetek túlnyomó többségében később nem tud majd korrigálni! Pedig ez nagyon komoly dolog; a tét a saját sorsa, csak még nincs tisztában vele. Az évek múlnak, előbb utóbb ő is lesz 30-as, 40-es, 50-es (már ha a többségre jellemző életvitellel megéri). A kérdés, hogy a fiatalsága elmúltával melyik élethelyzettel rendelkező csoportba lesz sorolható…
Hideg fejjel szerelembe esni? Furcsán hangzik, ugye? Pedig ez lehetne a kulcs a boldog, kiegyensúlyozott élethez, ahol a pár együtt öregszik meg. Nyilván az ismerkedést követően lesz egy szakasz, ahol az érzelem dominálni fog az értelem fölött (az esetek többségében), de a hangsúly azon van, mikor kezdődik ez a szakasz! És eme szakasz kezdőpontjára – bármennyire meglepő – hatással tudunk lenni! Pl. azáltal, hogy előzetesen alaposan feltérképezzük a másikat, és azzal kezdünk ismerkedni, ahol többségében megvannak azok a “pontok/jellemzők”, amik a hosszan tartó, boldog kapcsolat pillérei. A többség ott szúrja el, hogy nem “szilárd alapra építkezik”. Aztán csodálkoznak, hogy ha elmúlik a szerelem, idővel tönkremegy a kapcsolat. Aki olyannal kezd, ahol nincsenek meg a megfelelő alapok, az ne csodálkozzon! És hogy melyek a megfelelő alapok? Egy halmaz elemei, adott egyvelegben, a két fél viszonyrendszerében. Tökéletes és 100% biztos recept nincs, de az intelligens ember megérzi, ha “el lehet kezdeni építkezni.” És hogy konkrét példát is említsek: az elemek között a hűség nagyobb súllyal szerepel, mint pl. a pénz. (Mivel a pénz elfogyhat, de ha valaki alapvetően hűséges típus, az jóban-rosszban kitart.)
Kedves Bergen:
Tudod, sokan vannak, akik próbálnak/próbáltak jól átgondoltan bele menni egy kapcsolatba, szilárd alapokra építkezni, csak az emberekkel van egy kurva nagy probléma: a megváltozott életkörülményekhez idővel nem tudnak/nem akarnak alkalmazkodni, vagy egyszerűen nem megfelelően alkalmazkodnak. Bőven elég, ha csak az egyik. Ez úgy igaz nőkre és férfiakra is.
A másik: van egy közhelyes mondás: adj valakinek hatalmat és megtudod milyen ember. Véleményem szerint, ha egy kapcsolatban a “rosszabbik” ember kezében van a hatalom, az bukáshoz vezet. Ilyen hatalom lehet a magasabb kereset, az hogy szép/jóképű valaki, még az is, ha okosabb a másiknál és ezt a másik orra alá dörgöli. Idővel ugyanis a “rosszabbik” fél vissza fog élni a helyzetével.
kicsi NŐ: akkor mégiscsak úgy mentél bele a kapcsolatba, hogy nem sikerült kellő mértékben kiismerned az illetőt. Ugyanis megvannak a technikái, hogyan teszteljünk embereket. Erre persze nem árt időt hagyni, még mielőtt “élesben” menne a dolog. Egy kiforrott személyiség meglehetősen jól kiismerhető, csak idő kérdése. Kellő alapossággal fel kell mérni, ennyi. Ehhez hozzátartozik pl. a családi hátterének a feltérképezése is; azaz, hogy “mit hoz otthonról”, milyen az értékrendje (ugyanis ez elég nagy mértékben determinálni fogja a viselkedését, mindenkori hozzáállását). Pl. Marcus Aureliusnak vagy Szent István királynak sem szállt a fejébe a hatalom és dicsőség, mert jók voltak az alapjaik és a családtól kapott minta. Hidd el, az emberek kiismerhetők, még a tekintetben is, hogy hogyan reagálnak megváltozott élethelyzetekre, csak időt kell rá hagyni! Akkor lesz baj, ha vagy nem szentelünk erre elegendő időt, vagy rosszul mérjük fel a másikat (mert pl. nem voltunk elég körültekintőek).
Tulajdonképpen itt mindenkinek igaza van :)
Mielőtt ide regisztráltam,előtte ugyanilyen helyzetből indultam én is :) Mindenhonnan kiregeltem,mert besokalltam :) Minden társkeresőn “csak” barátokat találtam,part sose :) aki nekem tetszett volna,az vagy nem válaszolt,vagy nem az ő esete voltam :) akinek meg én tetszettem,az meg n ekem nem jött be :) Egy ilyen durvább eset után -mivel több társkeresőn is fent voltam- kiregisztráltam mindenhonnan,mondván,majd másként futok össze azzal,aki a kiválasztott lesz :) Egy lelkes kis barátnőm addig nyúzott,mig ide beadtam a derekam….de minek….ugyanúgy,ugyanolyan körülmények…eleinte több pasinak irtam…aztán kevesebbnek…a sok közül kettővel találkoztam -mert a többi válaszra sem méltatott…és az első tudomásomra hozta-3 órás kellemes beszégetés után- másnap egy gmailes cseten- hogy csak baráti szinten tudja elképzelni a kapcsolattartást…a másik…nem tudom,mert azt mondta,hagyjuk kialakulni a dolgokat….szerintetek ez milyen válasz? szerintem nem mer lépni,vagy csak óvatos választ adott,mert nem tudott dönteni,vagy fél az én válaszomtól?
A “hagyjuk kialakulni a dolgokat” nem túl kecsegtető, de még mindig jobb, mint a “legyünk barátok” duma.
Ugyan már, a “művész” Csernuskának sem jött össze. Mit akarunk mi földi halandók?
Bergen
Szép és hatékony tud lenni, ha rendszerben, s racionálisan gondolkozol a világ dolgai felől, de párkapcsolati, ismerkedési, társtalálási síkon ez sehova nem fog vezetni.
Nekem elhiheted! :)
Bálám Moszkvicsa
Együttműködés és a kompromisszum nem ugyanaz, jól látod.
Az én meglátásom szerint egy kialakulófélben lévő kapcsolatban együttműködésről még nem eshet szó. Inkább a kölcsönösség az, ami kapcsolatba lendítheti a feleket. A lemondani tudás, a másik elfogadása, ezt értem kompromisszum alatt. Saját elképzeléseiddel való megalkuvás! Neked is van – mint mindenkinek általában mindenről, – egy elképzelésed, na ezzel kell összhangba hozni az életet, hogy ne legyen hiányérzete az embernek.
Kedves Bergen!
A saját anyám is sokszor meglepetéseket okoz nekem, pedig vele 42 évvel ezelőtt kerültem kapcsolatba :-), és azt gondolnám ismerem. Nem mondom, hogy nem lehet valóságalapja annak, amiket eddig írtál, de az elmélet, az élet pedig több esetben mást produkál. Én csak egy dolgot kérek: Ne ítélkezz semmiről addig, amíg a körülményeket nem ismered.
“Egy kiforrott személyiség meglehetősen jól kiismerhető, csak idő kérdése. Kellő alapossággal fel kell mérni, ennyi. Ehhez hozzátartozik pl. a családi hátterének a feltérképezése is; azaz, hogy “mit hoz otthonról”, milyen az értékrendje (ugyanis ez elég nagy mértékben determinálni fogja a viselkedését, mindenkori hozzáállását).”
Mikorra is forr ki valakinek a személyisége? Komolyan azt gondolod húszas évekre de legkésőbb a harmincas évek elejére az már befejeződik. Az enyém még most is változik. A tapasztalatok, a megélt csalódások, az apró örömök, akár egy jó vagy rossz szülő elvesztése, és még sorolhatnám, mind befolyásolja, alakítja az embert hol rossz, hol jó irányba.
Ha valaki udvarias, kinyitja az ajtót neked, rendszerető, jó családból származó, azt mondja, az ő társának nem kell majd, dolgoznia (megjegyzem nem szándékoztam háztartásbeli lenni), hanem a család terelgetése lesz a feladata, mint az édesanyjának, aztán már GYES alatt előkerül, hogy nem tartok el senkit, mindent széthagy, ott mit tudsz előre felmérni. Ráadásul csak évekkel később derül ki, hogy abban a jó családban sem volt fenékig tejfel minden. A volt főnöknőm ismerte a párom családját, mert a lánya és a sógorom egy osztályba jártak. Az egekig magasztalta őket, hogy milyen jó család, a fiúk is milyen rendes, becsületes gyerekek. Hát, ő is tévedett, pedig okos, tapasztalt nő volt. De ahol megszűnik a munkahely, és inkább az alkoholhoz menekülnek, ott sem mérhető fel előre. Sok helyen a számítógép vagy a „hú de jó, sok TV csatornánk van” megléte is beleköpött a levesbe, nem egy olyan eset van, hogy sunyiba pornónézés, aztán realitás talajáról lecsúszva kissé elszáll az agya. S hogy ne csak a férfiakat szidjam: hány olyan eset van, hogy gyes idő alatt rászokik az anyuka az alkoholra, vagy akkor találja ki, hogy nem élt még, és be akarja pótolni amit fiatalon elszalasztott. De lehet, hogy negyvenes éveire hülyül meg, előtte szorgos feleség, minta családanya, stb, stb. Van olyan ismerősöm, ahol azért ment tönkre a kapcsolat, mert egyik gyerek betegen született. Persze meglehet, hogy anélkül is így alakult volna, a probléma pedig csak katalizátor volt (pontosan nem ismerem a részleteket). Tudható előre? Te tudnád előre?
“Akkor lesz baj, ha vagy nem szentelünk erre elegendő időt”, Szerinted mennyi idő az elegendő?
“vagy rosszul mérjük fel a másikat (mert pl. nem voltunk elég körültekintőek).” Vagy csak egyszerűen sebezhetőek vagyunk, mert megbízunk a másikban, és nem is gondolunk arra, hogy idővel át fog verni.
Éppen ezért én a „Miért”-tel csak a tanulságok levonásáig foglalkozom, jobban érdekel a „Hogyan” kérdése. Egyelőre nagyobb hasznát is látom.
Utólag persze könnyű okosnak lenni, én is tudom, mit kellett, lehetett volna másképp csinálni. Egy bökkenő van csak: ha másként döntök, közel sem biztos, hogy jobb helyzetben lennék. Tételezzük fel, anno nem döntök a gyerekeim apja mellett, és nem szülök, lehet, hogy ugyanúgy társ nélkül élnék, mint jelenleg, csak esetleg gyerek nélkül és úgy járok, mint egy most negyven éves barátnőm: Tökéletes egzisztenciával rendelkezik, saját lakást épített, gazdasági vezetőként dolgozik, okos, művelt, csinos, vékony. Mégis elég szomorúan látja a saját helyzetét: Kicsi az esélye gyerekre, mert a korban hozzáillőek vagy félnek tőle, vagy nem akarnak már gyereket, mert van nekik, vagy nála fiatalabbtól várják a megváltást, illetve ő is úgy gondolkodik (sajnos?), nem szeretne férfit eltartani.
Azért bámulatos mennyire a nők nyakába akartok mindent varrni… Egy kapcsolathoz KÉT ember kell. Az elkezdéséhez is, a szétbarmolásához.
A minap megint olvastam egy szerintem jó, bár közhelyes ízű mondatot: “Egy nőt mindennap meg kell hódítani, egy férfit mindennap elcsábítani”. No, feltételezem nem mindennap másikat :-), hanem mindennap ugyanazt.
Akkor egy kicsit az internetes ismerkedés témájához is:
Így most közel két hetes tapasztalattal azt tudom mondani, nem tudom, miért vannak sokan itt fent. Szinte mindenkire a “Hamm cipó, bekaplak”” stílus illik. Jellemzően olyanok írtak nekem, akik első blikkre nem az eseteim, ezt többnyire nem rejtem véka alá, de mindenkinek felajánlom, hogy ismerkedhetünk, hiszen még kellemesen csalódhatok. Hát ez nem szokott megtörténni, nincs bennük semmi „küzdeni vágyás”. Én nem szívesen írok, mert egy „Ki nevet a végén bábuval” nem szeretnék ismerkedést kezdeni, de a korombéliek jellemzően nem tesznek fel képet, még úgy sem, hogy regisztráltként látható legyen.
Aki meg szimpatikus lenne kép alapján, pechemre 185-190 cm-től kezdődik. Most ugye két dolgot tehetnék: hülyét csinálhatnék magamból, hogy ugyan 180 cm a plafon a jelöltem adatánál, és mégis írok neki vagy hülyét csinálhatok magamból úgy is, hogy átírom a „plafont” akkor meg kiakadnak az alacsony férfiak, hogy még egy hülye törpe, aki nem tudja, hol a határ :-) De valószínűleg nem is érezném jól magam egy égimeszelővel.
Kedves Lyza!
Az én véleményem: barátként legalább a „közelében” lehetsz, van esélyed arra, hogy megismerjen. A hagyjuk kialakulni a dolgokat, dettó. Veszteni való egyik esetben sincs, a „semmi nem alakul”-hoz képest.
Kicsi NŐ :) Nagyon igaz dolgokat irsz,rendkivül tetszik,ahogyan gondolkodsz :) Valószinű,van kevés tapasztalatod az életről,emberekről :) Nem vagyok negativ gondolkodású,de a baráti alapon való kapcsolat nem jelenti,amint tapasztalom,hogy a közelében lehetek.Maximum annyiból,hogy ő is érdi,meg én is :) Ez volt a fő vezérlési ok,amiért találkozni szerettem volna vele.Miközben közel 3 órán át beszélgettünk,nagyon megnyerte a szimpátiámat,de senkire nem óhajtom magam ráerőszakolni.Tudod,a férfiak,ha megtapasztalják,hogy a hölgy is kezd velük barátkozni,esetleg többet is szeretne,mint csak egy baráti kapcsolatot,akkor egyszerre elkezdenek hátrálni,majd el is tűnnek,mint Petőfi a ködben…..Az a férfiú meg,aki a kialakulásra bizta a kapcsolatunkat,úgy veszem észre,nem tolakszik,azt várja,hogy csak én keressem.Vagy azt sem akarja,nem tudok eligazodni rajta. Szeretem a nyilt,nyitott embereket.Inkább mondják meg,hogy fekete vagy fehér,igen,vagy nem.Gyűlölöm a kétséges dolgokat.Utálom a bizonytalanságot.Inkább a rossz biztosat,mint a bizonytalanságot.
Lyza
“ő is érdi,meg én is” én meg az voltam :-)
Nem is azt mondtam, rá kell erőszakolni valakire magad. De az is biztos, olyannal nem lehet ismerkedni, akivel nincs semmilyen kapcsolat, a közelében szót azért tettem idézőjelbe. De a döntés természetesen a tiéd.
Azt már én is tapasztaltam, hogy menekülnek vagy épp szeretik áttolni a felelősséget a nőkre. Épp ezért az esélytelenek nyugalmával vagyok jelen.
Bergen
Az okos ember is követ el hibákat, én másképp látom, senki nem tanul a más kárán. Ahhoz tényleg kell egy-két nagy pofon, hogy gyökeresen megváltoztassuk a hozzáállásunkat. Van aki még utána sem. Érzelmi dolgokat nem lehet ésszel megoldani sajnos. Más a logikája. A hosszú távú jó kapcsolat érzelmileg egészséges emberek között lehetséges. Jól írod: meg kell érezni, ki a megfelelő partner. Hallgatni az elején a vészjelzésekre, a legtöbben elhessegetjük a rossz érzéseket, én is estem már ebbe a hibába. Korrigálni sohasem késő, minden életszakasznak megvan a maga szépsége, a maga dolga. Ne akarjon az ember 40 évesen 20 éves lenni.
A realista az élet szebbik oldalát is látja. A világot és az embereket megváltoztatni nem tudom, a saját hozzáállásomat igen. Meg kell tanulni elfogadni őket olyannak, amilyenek és ebből a világból a lehető legjobbat kihozni a magam és más számára. A hülyéket meg egyszerűen el kell kerülni.
KIcsi NŐ :)
Köszönöm :) Örülök,hogy ismét megtapasztalhatom,milyen kicsi a világ :)
Rita:
Szivemből szóltál :) Meg kell tanulni az embereket elfogadni olyannak,amilyenek. Ha nem tetszik annak az illetőnek bárminemű tulajdonsága,nem kötelező őt elfogadni,keresni kell mást,aki olyan,amilyen nekünk szimpatikus és elfogadható.Senkit nincs jogunk elkezdeni megváltoztatni,mert mindenki egy különálló egyéniség.Majd,ha mindketten olyan szinten kötődtök egymáshoz,hogy nem tudtok lemondani egymásról,akkor észrevétlenül egymáshoz alakultok :)
Saját gondolkodásunkat,hozzáállásunkat a magunk akaratából tudjuk alakitani,hiszen arra való az akaratunk,hogy önmagunkat irányitani tudjuk :) Egy kis agykontroll :)
Lyza
Helyesbítek, nem a személyét elfogadni, csak azt hogy ő olyan, amilyen aztán kész. Én eldönthetem, akarok-e a közelében lenni vagy sem, de ha ötvenszer belerúgok vagy éveken át papolok neki, hogy változzon meg, attól ő még nem fog. Azzal csak annyit érek el, mindketten rosszul érezzük magunkat és az kinek jó?
“…3 órás kellemes beszégetés után- másnap egy gmailes cseten- hogy csak baráti szinten tudja elképzelni a kapcsolattartást”
Legalább hamar ismertette a tényállást – ellenben barátság szvsz ebből nem lesz.
“a másik…nem tudom,mert azt mondta,hagyjuk kialakulni a dolgokat….szerintetek ez milyen válasz? szerintem nem mer lépni,vagy csak óvatos választ adott,mert nem tudott dönteni,vagy fél az én válaszomtól?”
Azért komolyak a srácok. Olyan bemondásokkal “operálnak”, amiket (jellemzően) inkább a nők szoktak alkalmazni. :-) (Tényleg a fejére áll a világ. Nem volt festve a körme? :-P)
Mindenkinek mondanak ilyet, az okok leginkább (SZVSZ ez is):
- több vasat tart a tűzben, és nem Te vagy a “primer” versenyző, hanem más(ok),
- nem igazán akar semmit Tőled, de jó ha van valaki a közelben, akit le tud akasztani néha, kicsit megfuttatni maga után.
- persze az is lehet, hogy félős kicsit (nyilván van, aki úgy fogalmazna, hogy töketlen)…
Ha kölcsönös a szimpátia, akkor mind a két félnek “illik” keresni a másikat. Ha nem nagyon töri magát a másik, hogy megkeressen, akkor kár futni.
Lyza – a “hagyjuk kialakulni a dolgokat” és közben csak Te keresed, ő rád se bagózik, az szerintem annyit jelent, hogy egyszerűen talonban tart :(
Volt egyszer egy pasi – remekül elbeszélgettünk, még közös ismerősök is előkerültek a múltból, nagyon fura volt… aztán a végén, amikor én azt hittem, hogy “nnna, ebből lehet valami”, az volt a szövege, hogy “bízzuk a sorsra, összefutunk-e még a jövőben” :)
Nemkicsit volt kopp – tényleg jónak éreztem a találkozót. Ez volt valamikor tavasz vége tájékán. Egyszercsak késő ősszel jött egy telefon, hogy mizu velem, hogy vagyok? Merthogy véget ért a nyár, bulihegyek, nyaralások, és most, így ősz végefelé, tél közeledtével szeretne valami meghitt kapcsolatot és hát rám gondolt.
Könnyekig meghatódtam, mondhatom – úgyhogy udvariasan jól elküldtem. :)
Az emberek sajnos szeretnek talonban tartani – ha más nincs, hát jó lesz az ember fia/lánya. Én egyszer voltam “jobb híján”, soha többet nem leszek – rohadtul hálátlan szerep.
Szerintem ha ő nem keres, hagyd a fenébe. Minden a kölcsönösségen alapul szerintem – az egyoldalú dolgok nagyon hamar keserűvé válnak, még akkor is, ha a részedről van érzelem.
Ha egy pasi akar egy nőt, és tudja, hogy az a nő szintén akarja őt, akkor azért igenis tesz. Ha nem tesz, nem is igazán akarja.
t_u_t: még a félős/”töketlen” is mutat érdeklődést, kezdeményez találkozót, megereszt bókokat, nem pedig “ahogy esik úgy puffan” alapon áll az emberhez és rántja elő, amikor épp nincs jobb dolga és kénye-kedve úgy diktálja…
Mese:
Tudom, ezért kezdtem a “talonban tart” opciókkal.
Illetve azzal is fejeztem be, amivel Te: kár menni utána.
DE (:-) !) az esélyegyenlőség évében adtam egy lehetőséget / kiutat az extrém eseteknek, akiknek béna görcsbe rándul az ujja az izgalomtól, ha egy érdeklődő üzenetet/hívást meg kell ereszteni… Ennyi járt nekik. ;-)
The_ugly_truth… Sokáig meg voltam győződve róla hogy te fiú vagy. Pontosabban fel sem merült hogy nem, de most ellentétes információkat kapok. Tulajdonképpen mi az igazság? (akár csúf, akár nem.. :)
Ki kérdezte hogy mire jó a kedvencezés? Mert ma rájöttem, hogy beállíthatod egyes képeknél, hogy csak a kedvenceid láthassák. Menő mi? :)
Köszönöm szépen mindenkinek a hozzászólását :) Úgy látom,azért sokaknak volt hasonló esetekben részük :) Már ezeken túl vagyok :) Most egy olyan jött be,szintén helybéli :),hogy egy ideje túl van egy volt élettársi kapcsolaton,de a nő még mindig gyűlölködik és osztja a gyűlölködés cseppecskéit a férfiú felé.Megirtam neki,hogy akkor én még kicsit várnék,mert ez azt jelenti,hogy a hölgyemény még nem zárta le ezt a kapcsolatot,a gyűlölködés a szeretet elfajult formája…. Nem szeretnék én lenni a gyűlölet okozója….tárgya…
Hát, érdekes dolog az emberi lélek, most is nagy igazságokat mondtatok ki…
Höhö: a kedvenc témát azt én is kérdeztem, – hát ha e miatt is van ez a dolog, akkor én is azt mondom, hogy nincs túl sok értelme, legalábbis ha csak ezt nézzük.
Miért? Sokan írják hogy képet kérésre küldök, de így elég ha bejeöl kedvencnek. (persze csak Vip tagok állíthatják :)
Pötyögjétek be a YouTube keresőmezőjébe az alábbit:
Nagy Egyetemista teszt 2. – PSZF vs. Közgáz (oktatás 2010?)
EZ EGÉSZ EGYSZERŰEN MEGDÖBBENTŐ!!!
Nagyon kikívánkozna belőlem egy-két nyomdafestéket nem tűrő kifejezés a mai fiatalokra. De türtőztetem magam.
Egyre inkább értem, hogy néhány éve, amikor én voltam egyetemista, mi sarkallhatta azt az orvost, aki kitűzött egy cetlit a Műegyetem egy faliújságára, miszerint képtelen normális lányt találni, teljesen el van keseredve…
Természetesen nem csak a fiatal lányok váltak szinte teljesen selejt-emberré, ugyanez áll a srácokra is.
Ez szintén nem semmi… :(
Egyetemistateszt I.: ELTE vs. BME
aztakurva :O
Majd ilyen kocsit akarok:
solo-duo.hu/index.php
Höhö:
Az igazság az, hogy mostanában nem mindig tudom, hogy fiú vagyok, vagy lány. (csöcsös-e, vagy pöcsös-e? :-D)
Mielőtt valaki lelki szemei előtt egy jól fejlett nemi identitás-zavar és egy, a közeljövőben megvalósuló nemváltoztató műtét (gyk.: átoperálás) képe jelenne meg… sajnos ki kell, hogy ábrándítsam: ennek az az oka, hogy az elmúlt hetekben reggeltől estig dolgozok. És (durva) fáradt vagyok.
Na, mik azok az ellentétes információk, amik miatt kétséges lettem nemileg? :-)
…Lehet, hogy túl csajosan írok? Növelem a tesztoszteron-szintet: szólok a díleremnek, hogy átállok a szteroidokra. A crack-től amúgy is mindig büdös van a mosdóban… ;-)
A “félénk kicsit”, illetve az “esélyegyenlőségi” szöveg: NA EZEK (enyhén rosszindulatú) POÉNOK voltak egyébként. :-)
Na innen kezdődik a nagyon OFF, de mivel úgy sincs új téma kitéve:
Az autóról két rajzfilm jutott az eszembe:
- William Hanna és Joseph Barbera egyik alkotása a 60-as évekből: igen, a Flintstone családban használt járművek.
- A másik a jelenből: South Park – AZ, a csodálatos jármű című epizódja… :-D (gyenge idegzetűeknek ez utóbbit nem ajánlom)
János – egyetemista teszt:
Igen, Ők a jövő értelmisége :-)
Az ajánlott videók közt van a legendás “Americans are “NOT” stupid felvétel is”, amin itthon jókat röhögtek az emberek, h “na az USÁba’ mennyi hűlye vaaan”. Na bumm, most már tudjuk, amit eddig is: itthon is sokan vannak.
Elgondolkodtató dolgok ezek – de ne ítéljünk egyből, ne akadjunk ki kapásból, annak ellenére, hogy valóban borzasztó volt végignézni ezeket a videókat:
A videók arról szólnak, hogy elmegy néhány fiatalember néhány felsőoktatási intézmény elé, és bemutatja, hogy mekkora hülyék a mai fiatalok…
A fizikához, a történelemhez vagy akár a földrajzhoz totál hülyék a régebbi / öregebb generációkban is vannak tömegével. Kérdezzél középkorú, vagy idősebb embereket meg nyugodtan. A legtöbbjük semmit sem, vagy 220 Voltot fog mondani, h annyi van a “konnyektorban”… (pedig nem). Hogy a Holdon mi lebeg? – hát jó eséllyel kamilláznak… :-) A történelem egy részét meg egész másképp tanították Nekik (ami érdekes, hogy gyakran változik, különböző okok miatt, ahhoz képest, hogy már befejezett dolgokról van szó… :-) ).
Egy ember mondta anno egy előadáson, hogy az az ismereti szint (tudásanyag), amit egy ember a fejében tud tartani, az túlhaladt már rég a Pitagorasz-tételen és azon, hogy filozofáljunk az élet folyásáról az olajfák tövében. Igaza volt.
Tudni kell, hogy mit hol találsz meg. Az én fejemből is rengeteg általános- és középiskolában tanult dolog kiment már. Másnak kellett a hely :-)
A másik fele, hogy a jelenlegi oktatási rendszer nem tölti be megfelelően a feladatát. Nem lehet X év alatt beletömni mindent a gyerekek / fiatalok agyába. Főleg rossz módszerekkel nem.
Na szóval, ott tartottunk, hogy megy néhány srác kamerával, és megmutatja, hogy milyen sötét a jövő “értelmisége”.
De ki a nagyobb hülye?
- Azok a hallgatók, akik nem tudtak a kamera előtt “alapvető kérdésekre” válaszolni?
vagy
- az a fiatalember, aki a kamera másik oldalán (fölényesen) tudta a válaszokat?
Nyilván a többség azt mondja: a hallgatók.
Politizálástól mentesen, csak a tények: a kérdező fiatalember, nem is olyan rég bepróbálkozott a IX. kerületben egy olyan mutatvánnyal, hogy 1152 kopogtató cédulát adott le. Eddig jó is lenne, de 13 kivételével (!) hamisak voltak… Közte évek óta halott tinédzserek adataival és “aláírásával”… Mennyi az esélye, hogy ez nem derül ki? —> Ez az akció nem vall okos emberre. Vagy egy országgyűlési képviselőt megcsapni, ezt felvenni kamerára és a netre is feltenni… Ez sem vall okos emberre. De Ő a “műveltebb”… :-)
Na ki a hülye? Mindenki, aki ezen a videón előfordult, a kamera mindkét oldalán.
Ki a hülyébb? Mindenki eldöntheti a saját szempontjai szerint.
Hasonló sztori: Pár hónapja láttam, hogy az utcán járkált egy hajléktalan. Kiszemelt magának egy fiatalt és elkezdte irodalmi és építészeti kérdésekkel bombázni, mert az leállt vele beszélgetni és nem küldte el a ‘csába kapásból. 7-8 kérdéséből a fiatal 2-re tudott válaszolni összesen. Fölényes volt az öreg. Kiderült, hogy egyetemi tanár volt. Most hajléktalan. Az is marad, élete végéig. A kioktatás és a brillírozás után után egy kis aprót kért… (Különben nem engem faggatott)
Nyilván szélsőséges példákat hoztam fel, de az élet az ilyen műfaj. Hogy ki, milyen tudással, mire viszi az életben? Jó kérdés.
Sok művelt(nek mondott) embert ismerek / láttam már. Ellenben hülyének is lehet mondani Őket az élet egyéb dolgaihoz. Fordítva is igaz a dolog. A műveltség nem mindig arányos az “eszességgel”.
Hogy mi az a szint amire azt mondhatjuk, hogy alap műveltségi szint? Nem tudom.
Ki dönti el? Ezt sem. De a legtöbben azt tekintik annak, amit Ők tudnak :-)
Egyébként bárkitől lehet olyan “alap dolgokat” kérdezni, amire nem fog tudni válaszolni. Valakinek az a fontosabb, hogy hol és mikor született Bartók Béla, más a kovalens kötés kialakulását tekinti fontosabb kérdésnek.
Visszatérve a fiatalokra: ki a hibás, hogy nem tudnak válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre? Saját maguk? Vagy a 40-50-es generációhoz tartozó szüleik? A tanáraik? Az oktatási rendszer? A TV / az internet…?
ON:
IMHO: Hasonló kérdést akkor is érdemes feltenni, amikor ismerkedünk és egy bunkó csajba / fickóba botlunk: ki tehet erről, hogy így viselkedik?
Ő, mert ekkora surmó? Az otthoni körülmények és a szülők, akiktől valami “izgis családmodellt” látott? (A mostani 20-30-as fiatalok igen érdekes dolgokat láthattak már otthon, pl. csonka család, gyakorta változó élettársak, alkoholizmus… sorolhatnám. És ezt a +40-es “rokonyaiktól”…). Vagy a média, a net? Mind-mind alakította Őket.
Egyébként sokszor direkt nevezem meg mind a két nemet, amikor negatív tulajdonságokról, viselkedésről van szó. Nem vagyok se b*zi, se lány, sőt még az itteni csajoknak sem akarok imponálni ezzel.
Szimplán azt nem kéne elfelejteni, hogy bunkók, csalók stb. mind a két csapatban vannak szép számmal (kortól függetlenül). És mindennek megvannak a maga okai és kölcsönhatásai.
Ez a Flinstone-os vicc nem esett jól, amióta megtaláltam ezt az oldalt (tegnap) oda vissza vagyok attól a kocsitól. Egyébként a leírásban benne van, hogy a lábhajtás csak minimálisan tesz hozzá mint energiaforrás. A többit a napelem és a robbanómotoros generátor adja, így érheti el az autó a 140 km/ órás sebességet is akár. De nem is a hosszú távú használat a jó benne, mivel úgy is 2 litert fogyaszt 100-on, hanem az, hogy napi 15-20 km-t lehet megtenni csak napelemek és lábrásegítéssel, ami Budapesten nagy előnye lehetne. Ja és 350 Kg az egész verda, mindössze 150 kg-al nehezebb mint az a riksának csúfolt valami amit egy kevésbé igényes magyar cég hozott össze. Néha lehet látni az utcán, talán 3 került belőle forgalomba. Na az egy nagy rakás Dínóürülék.
A videóról: Végigolvastam a kommenteket, sokan mondák hogy a kamera előtt nem úgy jutnak az emberek eszébe a dolgok. De érdekes módon valaki mégiscsak kapásból tudta a válszt. Vajon a valóságban milyen arányban rakták be a videóba a választ tudó-nem tudó emberek. Otthoni tapasztalat: A videó megnézése után apám megkérdezte tőlem hogy milyen tenger határolja Afganisztánt. Az még ment, de Pakisztánba belebuktam. Szlovénia és Jugoszlávia is megvolt. De hogy Magyaroroszág mikor lépett be a II. Világháborúba? Még az évet sem tudtam, ő meg napra pontosan. Sajnos generációról generációra egyre csak butábbak leszünk.
A Tomcat egyébként hülye, azt mindenki tudja, tudtam volna feltenni neki néhány egyszerűnek tűnő de fogós kérdést.
Még valami… Nem az a kérdés hogy mikor mi történt és ki csinálta, hanem hogy miért. És apám valahogy ezekere is tudja a választ. És nem tudom hogy csinálja… :)
Kicsit off, de kiváncsi vagyok, hogy mi a véleményetek a Bioetanolról?
Az eper és a szilva igen-igen jó.
Speciel a motorüzemanyagra gondoltam… :)