Meglepő számomra – aki teljesen konzervatív gyermeknemzés dolgában -, hogy sok, túl sok gyermekes és egyedülálló anyuka van. Pelenkáskoromban is már úgy képzeltem, hogy olyan nő fog nekem gyereket szülni, aki iránti érzéseimben halálbiztos vagyok. Soha nem hagyom/hagyhatom el a gyerekeimet s őket mindenáron együtt neveljük fel. Talán ebben az elgondolásomban megerősített az a tény, hogy én is csonka családban nőttem fel: tudom elég közelről, hogy ez mit jelent!
Ahogy egyre többet tapasztaltam, próbálkoztam egy békés és nyugalmas kapcsolatot megvalósítani – tán saját vad és nyughatatlan természetem, torz értékítéletem, a felelősségtől való túlzott félelem, érettlenségem vagy csak a pechem miatt – annál inkább elkerült a siker.
Sokan tán az első hosszútávú párkapcsolataikban úgy érzik, hogy megtalálták az igazit – ha a második vagy a harmadik lány/srác beváltja az elképzelések nagyját, akkor máris fiatalos hévvel belevágnak a házasságba és a gyermeknemzésbe. Aztán ahogy kezdenek igazán felnőtté válni ezek az emberek – úgy alakul át a gondolkodásmódjuk, elvárási preferenciáik és jönnek rá arra, hogy túl gyorsan választottak: egyrészt nem éltek, másrészt nem próbálták ki magukat mással. A konfliktusok pedig dagadnak, a szeretet – ellentétben a klímánkkal – csak hűl, a szürke hétköznapok pedig gyilkosokká válnak. Innentől kezdve csak az a kérdés, hogy mikor fog belépni és melyik oldalon az a bizonyos harmadik, aki egy gyutacsként fogja felrobbantani ezt a fiatalos hévből és türelmetlenségből és optimizmusból összehozott házasságot. Az esetek többségében ilyenkor az asszony marad egyedül a gyerekével s rá hárul az az igen nehéz, esetenként pedig lehetetlennek tűnő feladat, hogy magának partnert találjon, aki elfogadja a gyermekét is.
A társkereső oldalakon sok ilyen magányos anyukát találhatunk. A hibákat ők is elkövetik – ahogy gyermektelen sorstársaik is – csak elég speciálisakat. Szeretném ezzel a bejegyzéssel segíteni őket, hogy párkeresésük ezen a fórumon könnyebb és sikeresebb lehessen.
Hibák, amik elrémíszthetik a férfiakat:
- fotókon nagyon előtérben van a gyermek és háttérben az anyuka
A pasik, bármily egyszerűen és tán túl kegyetlenül hangzik is, de nőt, partnert keresnek maguknak, nem pedig gyermeket. Fokozva a kegyetlenséget, nem is szereteik igazán más ffi gyerekét felnevelni. Ezt bevállalni csak úgy tudják, ha már nekik is van, így azonos “hátránnyal” indulnak, vagy az “áldozatért” cserébe kapnak valamit – egy olyan nőt, aki szépségével, érzelmeivel, ragaszkodásával, egyéniségével szerelembe ejti őket. De akkor is elsősorban egy nőt keres a pasi, vele akar kapcsolatra lépni, s majd ha az elrabolta a szívét és komolyra fordul a helyzet, akkor szeretne foglalkozni a gyermek “problémájával”.
?gy az a jó ebben a helyzetben, ha korrektül szerepel a gyermek ténye az adatlapon, de egyébként nem állítjuk falként a két felnőtt közzé: sok nő olyan fotót tesz fel “magáról”, amin elbújik a gyerek mögé. Tragikus a helyzet, ha csak ezt láthatja a delikvens – ez azt sugalja, hogy az asszony nem egy tartós párkapcsolatot, szerelmet keres magának, hanem egy apát a gyereknek. S csodálkozik, ha ilyenkor egyáltalán nem érkezik levél avagy igen “érdekes” egyénektől… A társkeresô oldalak nem közösségépítô site-ok! Nem egy iwiw, ahol régi ismerősők, rokonok számára kell prezentálnunk eddigi életünket, magunkat és ha van gyermek, akkor azt is bemutatni. Itt mindenki partnert keres saját részre: cél magunk “eladása” korrektül, de hatékonyan! Tehát, ha fotók, akkor lehetôleg ne legyen gyermek rajta! Ha a pasi érdeklôdik, meg lehet mutatni, ám elsô körben nem ez a lényeges.
- Szöveg:
“Nevelgetem 4 éves kicsi fiam, egy hangulatos házban, és élvezem az életet, s ahogy mondani szoktam: jóképű legyen, sokat keressen, és imádja a gyerekeket, de igazán csak az a fontos, hogy rendes legyen, és a fiam úgyis szelektál helyettem is.”
Igen, kijött a farbával: legyen fullos pasi és még könnyedén elviselje más gyerekének a meglétét is, sôt, vágyjon rá!
“Mit is írjak? 29éves leszek, van egy 4 éves kisfiam. ?ltalában vidám, őszinte ember vagyok, utálom a hazugságot…..a többit majd talán…”
Uncsi: az egyetlen információ magáról az, hogy van egy gyereke? A többi semmitmondó általánosság, kb. mintha azt írta volna, hogy két keze van és két lába…..
“Amint a személyes adataimból láthattad, elváltam, gyermekemet egyedül nevelem, sokat csalódtam és mostmár keresem azt az embert, aki mellett boldog lehetek végre.”
- gyermekes lúzer. Süt ebbôl a 2 mondatból a megkeseredettség és az unalom.
“Naplóbejegyzés: Ma reggel sem várt egy levél sem. Kezd unalmassá válni. Pedig én írtam sokaknak, becs szó. Kedves barátném kifejtette, biztos azért mert én nevelem a kisfiam :( Én eddig azt hittem attól jobb vagyok, hogy van egy gyerekem – lehet tévedtem.”
- elég nagyot. Mindenki saját és boldog családra vágyik. Nem az szerepel a fiatalok álmaiban, hogy majd ha elérem a 35-öt, akkor keresek magamnak egy gyermekes, elvált anyát és felnevelem más ffi gyermekeit. Ez egy tolerálni való hiba, amivel együtt kell majd élni. Csak már szintén elvált apukák ill. gyermektelen de valami gonddal rendelkező férfiak vállalják be alapból ezt a szituációt. Az életben persze más: pl. egy munkahelyen dolgozók beleszerethetnek csak úgy egymásba, de hogy egy ismeretlen embernél eleve így keressen rá egy jó pasi nôre, az elég érdekes.
“EGYEDÜL NEVELEM 14 ÉVES FIAMAT. OLYAN T?RSAT KERESEK AKI VELE EGYÜTT ELFOGAD ÉS CSAL?DKÉNT TUDN?NK ÉLNI. SZÉPARCÚ N? VAGYOK. NINCS RÓLAM
KÉP A NETEN DE AKI KOMOLYAN MEG AKAR ISMERNI ANNAK KÜLDÖK MAGAMRÓL.”
Itt inkább a fénykép nélküliséget emelném ki: miért kell imádkozni valakinek, hogy ugyan mutassa meg magát? Rengeteg idôt pazaroljanak el levelezésre, miközben nem is biztos, hogy tetszeni fognak egymásnak? Kérem szépen ezt azért átgondolni! Ennyire nem lehet valakinek szegényes az igényszintje, hogy teljesen mindegy legyen a másik fizimiskája! S a hölgynek sem lehet mindegy, hiszen ki is emeli arcának szépségét! Tessék megmutatni!
Végre egy korrekt és jó cikk! Már az első sorától egyetértek vele. Tényleg nagyon sok a gyermekes anyuka a netes társkeresőkben!
Márpedig ha egy nőnek gyermeke van, akkor a társkeresőn nagyon-nagyon jól kell “eladnia magát”.
Persze ez általánosságban mindenkire érvényes, hiszen mindnyájan azt szeretnénk ha felfigyelnének ránk.
Szia! Egy: Lehet tudni, hogy Te ki vagy? Már egy nick-nek is örülnék! Kettő: Kisgyermekes anyukaként kicsit cikinek érzem a cikket. Miért is van az, hogy egy FÉRFI írta a bölcs tanácsokat, ráadásul olyan férfi, akinek NINCS gyereke? Én is mesélhetnék a gyerekes apukák reglapjairól… Úgy érzem, kicsit több tudással, bölcsességgel és empátiával kéne írnod. Például: ismerkedj meg kisgyermekes anyukákkal, kedvesen, tapintatosan, belátással tudakold meg, hogysmint élnek és ha már van egy képed erről, akkor írj valamit!!! Ráadásul (ez bizonyára nem szándékos) teljesen úgy jön le a cikk, mintha bizony az anyák “bűne” lenne, hogy egyedül nevelik a gyereküket. Hát elmondom a szomorú valóságot. A mai napon a gimiben olvasgattam a tanulói adatokat. 15 tanulóból 5-nek vagy nem is volt az apa neve megjelölve, vagy más volt az “apa” vezetékneve, mint a gyereké. A 10 továbbiból – korábbi adatlapok átböngészése alapján – szinte bátran ki merem jelenteni, hogy 5-nek elváltak a szülei. Hát ez a szomorú nagy helyzet, uraim!!! A hiányzó apák társadalma lettünk. Úgy gondolom, hogy talán kicsit érthető a kirohanásom. És én most ezennel aláírom: Anna
Hahó mindenki! Ébresztő!
Szerintem elég egyértelmű(egy bizonyos koron túl), hogy nőknek/férfiaknak gyermekük van. 30 felett elég nyugtalanító, ha még nem volt módja együttélésre, gyermekvárásra. Ismerek embereket, akik még egyedül élnek, talán élvezik is az életmódjukat, szeretem is őket, de én pl. inkább bevállalnék egy gyerekeit egyedül nevelő apát, mint egy 40-es férfit aki még sosem volt házas.
Nem sértő, bántó szándékkal írok, csak azért, mert tapasztaltam, hogy a személyisége mennyivel másabb(Jobb) annak aki másokért (is)él. Persze lehet más módon is fejlődni, jobbá válni(már akinek ez számít, figyel rá), de valójában a családban, gyerekekkel a legkönnyebb.
Gondolom nem nehéz kitalálni én is egyedül nevelem a gyerekeimet.
Nem a H?ZASS?G rossz! És nem is mindig azért megy tönkre, mert túl gyorsan ,fiatalon tötént. Egyszerüen csak a változást senki sem kalkulálja be. MINDENKI V?LTOZIK!
Visszatérve az eredeti témára:hogy mit ne írjanak a gyerekes anyukák? Valóban nem jó, ha a férfiakat már az elején a gyerekünkkel bombázzuk. Ez épp olyan,mintha a problémáink, hibáink leírásával kezdenénk.Hány férfi kezdi így: imádok sörözni, megcsaltam a barátnőmet, nincs pénzem, munkahelyem, egoista vagyok, minden hétvégét anyámékkal töltömstb. Nekünk is azok a férfiak kelleneének, akik jól “eladják” magukat. (Én kerülöm az alfa hímeket)
Persze titkolni sem kell, de higgyétek el, akit sikerül elvarázsolnunk az imádni fogja a gyerekünket is.
Én pl. csak akkor mutatom be a gyerekeim, ha már biztos vagyok magamban és a másikban is.
(Vigyázat:ha megeszi a gyerek elől az összes palacsintát-akkor repülnie kell!:-) Velem megtörtént)
Én még házasságban éltem, amikor egy férfi a barátok közül folyton a gyerekeim ajnározta(apuka sokat volt távol). Én naívan azt hittem
hiányzik neki a család, meg hogy sajnál, mert már voltak gondjaink.(nem csaltam meg a férjem)
Csak 5-6 év múlva, amikor elváltam, tudtam meg, hogy szerelmes volt belém(akkor épp Amerikában élt ez a férfi).
Véssétek az eszetekbe, amit a férfiak is tudnak:egy anya szívéhez a gyerekein keresztül vezet az út!
Tehát:B?TORS?G! Senki nem a gyerek miatt fog odébbállni, ha mégis,akkor sajna selejt volt, de ilyen meg úgysem kell, mert JOBBAT ÉRDEMELSZ!
Kívánok sikeres egymásratalálást!
Aranyos, amit írsz. Van egy egyszerű kérdésem: ha Én kellek Neked, akkor dobjam ki a gyereket, mert más férfi “kölkét” nem igazán akarod nevelni? (ami- egyébként teljesen jogos)
Vagy esetleg adjam intézetbe? Szerinted mi a megoldás?
Okés, és Én is egyetértek azzal, hogy egy nőnek nem a gyerekét kell reklámozni, hanem saját magát. Az is jogos, hogy legyen fenn egy kép róla, de csak róla. Az meg még jogosabb lenne, hogy friss kép legyen fenn, ami a valóságot tükrözi, hisz arra vagytok kíváncsiak, nem? Mint ahogy mi, lányok is! Üdvözlettel: Icus
Egy bizonyos kor fölött szerintem kifejezetten gáz ha valakinek nincs gyereke, ott valami nem stimmel (és most eltekintenék a személyes tragédiáktól), aki idáig kalandozott, nem igazán fog tudni igazi párkapcsolatban élni, bárhogy vágyik is rá. Van egy olyan fügőség is, hogy romatikafüggőség, ez azt jelenti, hogy mindig kell az újdonság varázsa, eztán tovább áll. Hát persze, mert ez ilyen volt, az meg amolyan ah szegény, majd ha ráérek sajnálom :-). Szóval 40 fölött jobb ha van gyerek, férfinél is nőnél is. Szerintem.
Elég kiábrándító ez a cikk,és a férfiakra nézve talán egy igazságtalan általánosítás.Igen,az esetek többségében,egy válás után a nőnél marad a gyerek,a kedves szerző meg bemutatja mi történhet,ha gyermektelen férfi kopogtat ilyen ajtón.Ha a férfiak részéről ez hátrány meg áldozat,akkor most fordítva is nézzünk rá a dolgokra!Ha gyerekes anyukáról van szó,akkor hozzájuk valószínűleg valamikor tartozott egy apuka is.Namár most ez az apuka is elindulhat a netes társkeresés útján,és nincs rá biztosíték hogy nem egy gyermek nélküli nővel szeretne összeismerkedni.Ennek a hölgynek nem áldozat,hogy minden második hétvégén szabad a csemetéért menni,szabad hazavinni,ebédet főzni neki,tutujgatni?Az édes kettesben tölthető hétvégéknek,valójában csak a fele lehet olyan édes,és lehet hogy áldozatnak érzi a bulizós vagy bármilyen felnőtt programjait,kézműves foglalkozásra meg állatkertre cserélni!!Úgyhogy nem árt vigyázni azzal,hogy magát a gyermek tényét problémának,meg hátránynak tituláljuk!Ugyanis ehhez a”tényhez”egykor 2 ember kellett,ha meg mind a 2 ember új társat keres akkor már 4 embert érint,nemre való tekintet nélkül!A leírtakra való tekintettel leszögezhetjük,hogy ez a hím soviniszta szöveg megbukott!
Arról nem szól az írás, hogy milyen csemege ez az oldal olyan pasiknak, akik kifejezetten kisgyermekes “szegényelhagyottanyukákat” keresnek…és itt találnak is! Belefutottam már ily remek férfipéldányba, aki komplett mese cd tárral felfegyverkezve érkezett a második randira, harmadjára, már bőrönddel a ruháival jött volna…érdekes módon ezt az embert , pár hónappal később megtaláltam egy közösségi oldalon . Akkor 54 ismerőse volt, 9 ffi a többi kivétel nélkül nőnemű és mindegyik gyerekkel…
Egy pár ilyen gyerekes anyukával már megpróbáltak összehozni,de nem jött össze a dolog.Nem szeretem,ha palira akarnak venni.Gyertyát és koszorút sajnos nem hoztam erre a halott oldalra,majd november elején bepótolom!
Csak egy balek pasi dolgozik egy/több zabigyerekre.
Egy gyerek NEM = hiba, amit tolerálni kell!!
Ennek ellenére egyetértek pár, a cikkben elhangzó dologgal:
1. ha szerepel adatként a gyerkőc a reglapon, akkor nem kell még 20-szor kiírni, hogy egyedül nevelem a gyerekemet, akit mindnekinél jobban imádok!! (Ez tök alap, hogy valaki szereti a gyerekét, vagy nem??? Nem kell egyből úgy indítani, hogy te hülye, téged úgysem foglak annyira szeretni, mint a gyerekemet, bármit is csinálsz….)
2. nem teszek képet fel a babámról az adatlapomra, nem neki keresek társat vagy apát, az meg elválik közben, hogy valaki vele együtt elfogad-e
Egyedül nevelem a pici babámat, mert így alakult az életem. 30 alatti nő vagyok és fent vagyok társkeresőn.
De nem csak defektes egyedülűllók, vagy gyerekes családapákkal leveleztem, úgyhogy szerintem ez csak a te véleményed, kedves cikkíró….nekem erről sokkal pozitívabb tapasztalatom van.
De elfogadom azt is, ha valaki emiatt nem ismerkedik velem, biztos van ilyen is, nem zavar. :) Viszont nem ugrok az első férfi karjába csak azért, mert jesszusom, hát neki még így is kellek, gyerekestül, húha….azért ennél többre tartom magamat. Nagyon negatív az a kép, amit ebben a cikkben bemutattál, s semmivel nem jobb az olyan férfi sem, aki kéthetente ‘hazahurcolja’ a gyerekét……..
3 gyermekem van, (mind egy apától :)),16 éve vagyok együtt a férjemmel.Véletlenül keveredtem ide, de a cikk írójával nagyrészt egyetértek, bármennyire is felháborító ez egyeseknek.Imádom a saját gyerekeimet, de be kell vallanom, hogy másokét nem .Fura, de nem vagyok gyermekszerető, csak a sajátjaim irányába,de az ő hibáikat is tudom, és nem is tagadom.Szerintem az emberek zöme hasonlóan érez, csak van egy társadalmi elvárás, ami arra ösztönöz mindenkit, hogy akármilyen idegesítő más gyereke, játsszuk el az imádatot.Egy régi ismerősöm-aki elvált apuka volt- keresett sokáig társat.Baromi idegesítő gyereke volt, amiről az anya tehetett, hiszen kezdettől fogva ő formálta,mellesleg a nő is egy idióta volt.Persze közbejött még a gyereknek a válás traumája..Barátként én is nehezen viseltem a kölköt, a társjelöltek pedig még annál is nehezebben. Mellesleg sok nő van ám még mindig, aki aljas módon esik direkt “véletlenül” teherbe, a férfire pedig ráparancsol a társadalmi morál, hogy szeresse, akit nem is akart, mert nem tehet semmiről, fizesse a költségeit, pedig ő inkább abortuszt akart volna fizetni.Szóval azért ne emeljünk már glóriát minden gyermekes anyuka feje fölé! Mellesleg én sem szívesen nevelném mások gyermekét.
Három gyermekes apuka vagyok, 7 hónapja kerültem a húspiacra hála a kedves exnek (bár nyilvánvalóan ehhez is két ember kellett). Sok nővel találkoztam, nagyrészük gyermektelen volt, sőt eleinte nem is akartam gyerekesekkel találkozni, mivel én is egoista önző férfi vagyok. Eddig gyakorlatilag semmilyen kapcsolatom nem volt, lévén igen válogatós emeberke vagyok, szép külső, közvetlen odaadó Nő legyen aki velem akar lenni. Találkoztam önző, senkire és semmire sem ráérő szinglikkel. Azonnal gyereket akaró nyomulós pénzéhes vámpírokkal, és végül de nem utolsó sorban az én gyermekeimet teljes mértékben elutasítókkal.
2 hete futottam össze egy 1 gyermekes anyukával, tök véletlenül, először nem néztem meg jól a reglapját, mire észrevettem, hogy van gyereke már elígérkeztem neki egy randira. Gondoltam, ígéret szép szó…, meg hát mi történhet, nézzük meg oszt majd meglátjuk… El is mentem a randira, hát gyerekek, nem találok szavakat… 35 évesen először érzem azt, hogy egy nő úgy odaadó, ahogy van, és ahogy én azt szeretem. Nem akarok részletekbe bocsátkozni, de eddig a hölgy nagyon jól csinálja a dolgokat (nem csak a szexre gondolok). A gyermekét is megismertem, bevallom marhára féltem tőle, a találkozástól. Tök jól eldumáltunk, szimpatikus Ő is nekem és sztem vica versa. Igent tudom ez egy igen-igen friss dolog, de eddig csupa pozitívum…
A cikkel kapcsolatban egyvalamivel marhára egyetértek, ezeken az oldalakon társat keres az ember, legyen az nő vagy férfi, gyermekes vagy gyermektelen. Első körben nem érdekel van-e gyereke, kutyája jóbarátja stb. Ő hangsúlyozom Ő érdekel. Aki a gyereke, a kutyája, a macskája, a barátnői, barátai közé “rejti” magát azzal baj van, belül a lelkében, vagy fél, vagy önbizalomhiány. Amíg ezt nem oldaj meg és nem mer büszkén kiállni a “pódiumra”, addig nem is érdemes vele szóbaállni.