Archive for » április, 2008 «

Hogyan kezeljék helyiértékén a lányok a rengeteg beérkező levelet?

Nem könnyű egy csinos lánynak -aki ráadásul még fotókat is feltesz magáról – túlélni az első napok óriási rohamát. A mértéktelen mennyiségben beérkező jelentkezők magas száma, ám alacsony minősége ugyan jelenthet könnyebbséget a választásban, de most nem is technikai tanácsot szeretnék adni a választás és megválaszolás mikéntjével, hanem inkább egy kis mértékletességre és önkontrollra szeretném inteni nőnemű interaktív társkereső sorstársaimat.
Mielőtt bárki belevág ebbe a nagy játékba – aminek azért nagy a tétje! – döntse el milyen elvárásokkal száll csatába. Jót tesz egy helyes önértékelés (ki vagyok, hogy nézek ki, milyen a személyiségem, anyagi helyzetem, intelligenciám, hibáim és erényeim), majd egy ehhez kalibrált elvárási szint. Ha itt stimmel minden, akkor csak egy dologra szükséges figyelni a keresés folyamán: az előre elhatározott igényektől még véletlenül se mozduljunk el felfelé!
Mert igen, itt szokott a nagy hiba bekövetkezni az újdonsült interaktív női prédáknál: szűzen és tapasztalatlanul fellépnek, majd nem tudva azt, hogy az első napokban szinte lerohanják őket a ffi társkereső hiénák. Ok: sok férfi csak az új regisztrálókra keres rá, s azoknak üzen, mert a régiek megtalálása már egy kicsit bonyolultabb, idő és energiaigényesebb. ill. talán már túl is van rajtuk – írt a fent lévők mindegyikének!
A legelső nap még nem is oly forgalmas, de a második-harmadiktól kezdve – amikor jóváhagyják az adminisztrátorok a feltöltött fotókat – beindul a business! Rengeteg érkező levél miatt – hiszen van itt dögivel pasi s mind őt akarja (ergo ő egy jó nő!) -, eltolódhat a mércéje a innentől kezdve sokkal jobbat szeretne magának kihorgászni az eredeti elképzelésekhez képest! Csak – amit a friss regisztráló hölgy még nem, ám tapasztaltabb társai már tudnak -, hogy nem mind arany ami fénylik, nem mind első osztályú pasi, aki annak látszik!
Mire saját bőrén megtanulja már le is ment az első fázis és összefutott pár csalódást okozó hímneművel miközben elszalasztott pár igazán komoly jelöltet, aki az eredeti kritériumokat simán hozta volna!
Itt is működnek a kasztok, ugyanúgy, ahogy a való életben is és a jó vagy szép is hasonlót akar magának (vagy esetleg még jobbat) Miért kell fenntartással fogadni a jó pasi adatlapot:
– egy jó kinézetű srác valszeg csak azért ír lánynak mert meg akarja … hm.
– a csúcs fényképek valójában teljesen átlagos férfit rejtenek, amely csak a találkozáson derül ki.
– több vasat tartanak a pasik is tűzben s ha náluk beesik egy jobb nôstény, bizony dobják a rosszabb minőségűeket (jobb esetben, mert rosszabb esetben futnak egy kört mindegyiknél!)
– kamu az egész adatlap
– szép és jó minden, csak defektes
– a legszebb és leggyakoribb probléma: nôs a delikvens!
Szóval érdemes elgondolkozni, hogy ha valaki ír nekünk, az hozzánk való-e vagy csak szórakozni akar. S ha egy kicsit suta is a fogalmazásmódja, ha egy szimpatikus, de előnytelenebb fotóval is “árulja” magát, de közben hozza mindazt, amit kedves hölgyeim elvártok, akkor talán érdemes adni neki esélyt a sok szépfiú mellett!

Category: Elmélet  979 Comments
Lányoknak: Hogyan szűrjük ki a kamuzó pasikat?

Lányok számára a kamu kicsit mást jelent mint a srácok szemszögéből. Itt nem az merül fel problémaként, hogy egy srác adatlapja mögött egy másik lány van – ez igen-igen ritka (erről is megérne egy külön postban elmélkedni, hogy a lányok miért nem bújnak 1-1 pasi álreg mögé, így felmérve a saját oldalukat ill. fiúként kiadva magukat miért nem kezdenek el levelezni s ez a “hülyeség” miért csak a férfi nemre jellemző?!) – hanem inkább a felsorolt adatok ill fénykép nem tükrözi a valóságot AVAGY a társkeresési szándék nem arra irányul, amire a lány szeretné. Ezért inkább nem a kamu adatlapokról beszélnék most, hanem a kamuzó srácokról, vagyis … more…

Category: Elmélet  350 Comments
Halál és a netes társkeresés


1, Kezdeményezek a társkereső oldalon, jön is rá a válasz. Egy 30-as éveinek közepén járó hölgy, aki saját bevallása alapján csinos, a fényképe csak egy arckép, ami igazolja is ezt az állítását.
Gyors levélváltás és lényegretörő válasz: nem a levelezés híve és azonnal megadta a skype címét. Még aznap este rákerestem, megtaláltam és beszédbe elegyedtem vele.
Az ilyenkor bevett udvariassági körök is elég nyögvenyelôsen mentek, aminek az okára nagyon hamar fény derült:
“Ô: nem vagyok nagyon dumcsizos kedvemben, bocsi, esetleg majd beszelhetnenk máskor?!
Én: +bocsátva és persze
Ô: nem vagyok bunko….
É: majd akkor írj, ha lesz kedved 1 picit csevegni
Ô: meghalt az apam,az ocsem ma volt pesten azonositani
É: jaj. Részvétem…
Ô: belefulladt a dunaba ;(
É: Nehéz ilyenkor mit mondani…
Ô: Még nem tudjuk mi történt s hogyan.
É: Sajnálom. Most búcsúzok is s ha bármiben tudok segíteni, írj!”

2, A következő adatlapra bukkantam:
“Gyógyíthatatlan betegségben szenvedek. Egyelőre nem akadályoz semmiben, élhetném az életemet mint bárki más, akár gyereket is szülhetnék – de tudom, hogy három, legfeljebb négy év múlva már nem biztos, hogy élek. Gyereket ezért nem szívesen hagynék örökbe, de ha van férfi, aki vállalja, hogy előbb-utóbb elmegyek, és velem töltené a hátralevő időt, boldog lennék, és hiszem, hogy őt is nagyon boldoggá tudnám tenni. Rövid szerelmünk idején sziporkázó szellemi társa, lelki másik fele, odaadó szeretője lennék. Fontos a tartalmas szellemi megértés, lelki összetartozás és a két test eggyéolvadása.
Csak harmickettő vagyok, de idősebb vagyok a koromnál, úgyhogy 35 és 55 közötti férfit keresek.”

3, Újabb adatlap:
“Meghalt a férjem és itt maradtunk a gyermekeimmel, 2 apró árvával. Nem eltartót és nem apát keresek, hanem egy olyan férfit, aki képes erőt és kedvet adni az élethez, ami esetleg később egy komoly kapcsolattá fejlődhet. “

Category: Irások  2,236 Comments
Nekem sem egyszerű… (2)

Adatlap: 30 éves, 166 cm-s, 55 kg-s lány. Fotó az adatlapján: mindhárom egészalakos, amelyek egy göndör, szôke, hosszú hajú lányt ábrázolnak: teljesen normális testalkat – van cici, gömbölyû fenék, nem nádszál kisasszony, de nem is dagi. Arca – fôleg mert bukok a göndör hajra s az igen feljavítja a szememben – kedves, kicsit kislányos. Gondolkodás nélkül írok neki, mégha már van is pár levélke a fiókjában: fájni nem fog, ha nem válaszol, de az esélyt nem hagyhatom ki. Pár nap múlva érkezik is a válasz. Pozitívan meglep, hogy egyáltalán kaptam. A szokványos ismerkedési körökkel senkit sem szeretnék untatni – hamar eljutottunk a telefonszám cseréig. A beszélgetés 1 semleges hangú, viszonylag kellemes volt.
15 perc puhítás után rátérek a lényegre: találkozni kellene. Pest megyei, kocsija van és azzal jön be – de csak egy darabig., mert utálja a székesfôvárosi közlekedési morált. Egye fene – gondoltam magamban – most lovag leszek és érte megyek a város egyik fô bejárata melletti nagy parkolóba, ahol átül hozzám , hogy így közelítsünk meg egy vendéglátóegységet.
Hibát persze elkövettem itt is és nem kérdeztem meg, hogy milyen autóval jön. De ezért már nem volt kedvem visszahívni: csak megtalálom! Péntek este 8 óra előtt 5 perccel érkeztem meg. Betolattam és vártam. Nézelődni kezdtem, hátha kiszúrom, ámbátor a sötétben erre túl sok esély nem adódott. Meg akartam várni pontosan a 8-at és akkor megkérdezni, hol van. Miközben tétlenül üldögéltem kiszúrtam, hogy velem szemben egy kis Corsa-ban má várakozik valaki. Arcát nem tudtam a sötét miatt kivenni, tán azt is csak sejtettem, hogy nô, ám nem nagyon valószínűsítettem, hogy az én prédám lenne, mert igen nagy méretekben gömbölyödött ott a gépjárműn belül, sőt, mintha még vmi kontyszerûséget is láttam volna feje tetején a hosszú göndör fürtök helyett!
Végre elérkezett a várva várt 8 óra! Telefon kézbe, szám tárcsáz, kicsöng, s hirtelen meglátom: a szemben lévő megtermett tulajdonosú kocsiban valami elkezd villogni. Szerényen felmutatja felém a rázkodó mobilját. Leesett állal mászok ki s teszi ugyanezt ő is. “Jobban írva”: teszi ezt ? is (megérdemli a nagy ?-t méretei miatt)! Nem akarok túlozni, de alig ismertem rá! Legalább +10 kiló nehezedett rajta, a szép göndör haja helyén valami felnyírt, felül vidéki öregasszonyosan rövidre és dauerba vágott “hajköltemény” díszelgett. Viaskodott bennem az úriember ill. az átvágott srác: elküldjem a fenébe vagy tegyek úgy mintha mi sem történt volna. Vegyek el az életemből 1-2 órát feleslegesen, mert tudom, hogy ezzel nem akarok többet találkozni? Bemutatkoztam. ? is.
– Akkor hova megyünk? – kérdezte.
– Ó, volt egypár jó ötletem, hogy hova ülhettünk volna be – válaszoltam.
– Ez azt jelenti, hogy nem megyünk?
– Egyenlőre tűnődök, hogy hova tűnt szőkeséged meg a göndörséged, amiket a képeken láthattam… – a testsúlygyarapodásra már nem mertem rátérni.
– Ja, azóta levágattam. Nem mondtam?
– Nem került szóba. De igen eltér a mostani állapot a fényképeken láthatótól.
– Igen.
– Akkor miért azokat a képeket raktad fel?
– Mert ezek tetszenek.
Itt kivágta a biztosítékot. Portfóliót akar odafent építgetni vagy ismerkedni szeretne s pasit találni magának? Hogy képzeli az ilyen, hogy ezt valaki lenyeli szó nélkül? Elcseszte az estémet. Dühös lettem.
– Közbejött valami, ne haragudj. Most kaptam egy telefont és mennem kell.
Otthagytam. Püffögjön magában, szidja a férfiakat és az egész internetes társkeresést, meg azt, hogy mennyi tapló pasi található itt. Remélem egy ránccal több gyűrődőtt bele az arcába, hiszen a ráncok emlékeztetik a lelket, hogy hol járt.