Archive for » március, 2009 «

Vállalkozó hölgyek a társkeresôkön

Csodálkoztam, hogy eleddig nem jelentek meg “vállalkozó hölgyek”, szexpedicíós lányok a netes társkeresőkön.
Nem is olyan abszurd kérdés ez, nem is olyan erkölcstelen és felháborító, hiszen jó pár esetben különböző férfiak anyagi ellenszolgáltatásért cserébe (vagy csak ingyen és bérmentve) keresnek meg tisztességes szándékkal keresgélő hölgyeket ajánlataikkal. Sok esetben csak egyéjszakás kalandok alakulnak ki, rengeteg példa mutatja, hogy számos férfi igazából szexuális életének kiegészítésére/színesítésére használja e fórumot. (Ez leginkább a Loveboxra jellemző, de már máshol is megtörtént…)
Fütyköseik képét elküldő, konkrét összegeket megjelölő pasik szép számmal akadnak idefent. S ha komolyan gondolják – márpedig én elhiszem nekik -, akkor egy igen szép piaci szegmenst fedhetnek le: azokét, akik pl. a rosszlanyok.hu-t és az igazi profi szolgáltató hölgyeket messziről elkerülik és bizonyos “érdekes” elgondolásból a társkereső lányokat zaklatják s kizárólag nekik tesznek anyagi természetű ajánlatokat.
Nos, e farkincabajnokok – mégpedig a fizetős részük – megfelelő piaci rést (khm :-) ) fedhetnek le, amiért máris – szakmájukat és klientúrájuk kiépítését még csak most kezdő – lányoknak jó vadászterület lehet. Ennek ellenére csak az utóbbi időben kezdtek fel-fel tündezni s találkozhattam az alábbi válaszokkal és adatlapokkal:

Egyik jelentkezésemre egy ilyen választ kaptam:
“Van frissítő, lazító svédmasszázs, mely egész testre kiterjedő és nagyon kellemes. óra 5000 Ft. Van kényeztető masszázs, melyben van frissítő masszázs, testtel maszírozás és választható levezetés (francia, kézi). Félóra 8, óra 10 ezer Ft.
Telszám: xxx xxx”

Adatlapon:
“Ha szeretnél kicsit ellazulni, felfrissülni , vagy csak jól érezni magad, akkor írj:-)”

Adatlap 2:
“Két évvel ez előtt anyagi csőd szélén álltam. Ekkor gyors megoldás kellett és új munkába kezdtem. Masszázzsal foglalkozom másfél éve. Nagyon szeretem amit csinálok. Nálam nincs szex, mégis olyan élményt nyújtok vendégeim részére, hogy szívesen jönnek vissza hozzám. Szeretem az érintést, a testiséget és azt amit csinálok. A vendégeim intelligens, ápolt, értelmes kedves emberek. Tisztelnek és szeretnek. Közel 120 visszajáró törzsvendégem van. Nálam a minőség a legfontosabb!!!
Ma már mindenem megvan, ami egy harmónikus, boldog élethez kell és közben a munkámat is egyre jobban megkedveltem.”

Adatlap 3:
“Unatkozó háziasszony vagyok, aki a kosztpénz kiegészítésének céljából vár 1 laza órára potens és ápolt férfiakat.”

Nekem sem egyszerű… (15)

1, Egérke
Szimpla találkozás. Szimpla nő. Szimpla külső. Szimpla gondolatok. Szimpla beszélgetés. Szimpla élet.
Nem ronda és nem is szép. Nincs nagy melle, de kicsi se. Se nagy feneke, se kicsi. Nem duci, de nem is vékony. Nem karakteres az arca, de legalább semmiféle érzelmet sem vált ki.
Beszélgetünk. Kellemesen, de mindenféle ütős téma nélkül. Sem nem nagyon vicceskedős vagy érdeklős, világmegváltós, odamondós. Nem is kellemetlen vagy utálkozós vagy nagyon ásítozós.
Nem magába zárkozós, de nem is kinyílós. Nem lazáskodós, de nem is görcsös.  Nem mindent kitevős, de nem is nagyon betakarós. Nem kihívós, de nem is agszűzieskedős. Szexis poénoktól nem zavarba jövős, de ezt a témát mégsem forszírozós. Nem karrierista, de nem is munkáját utálós. Szemébe mélyen belenézős, de abba mégsem beleszédülős. Minden témára reagálós, de mégsem érdekességeket mondós. Poénokat értős, de mégsem humoros. Nem izgulós, de nem is fagyos. Gyakorlott randizgatós, de mégsem lényegretörős.
Bort ivós, de mégsem becsicsentős. Érdeklődős, de mégsem odalevős. Picit tesztelgetős, de mégsem bátran provokálós.
Hazakísértem. Rájöttem: nem egyéjszakás, de nem is vele többet randizós…

more…

Szösszenet az idézetek hasznáról…

Csak egy kis önellentmondásra szeretném felhívni az alábbi idézetet használók figyelmét!

“…nem érdekel, miből élsz. Azt akarom tudni, hogy mire vágysz és, hogy szembe mersz- e nézni a vágyaiddal!
…nem érdekel hány éves vagy. Azt akarom tudni megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj Értem, az álmaidért, és azért a kalandért, hogy életben vagy!
…nem érdekel ki vagy és, hogy kerültél ide. Azt akarom tudni, hogy állsz-e Velem a tűz közepébe, és nem hátrálsz meg!”

Majd a levelezés legelső körében legelső kérdésként a következőt teszik fel – miután az adatlapomon megnézték hány éves vagyok:
– mivel foglalkozol?

Tanács: érdemes olyan szép mondatokat kiválasztani, amelyek valóban illenek hozzánk, természetünkhöz és viselkedésünkhöz! ?gy csak egy hatalmas öngól lesz belőle. Mert ha valóban, én, mint ember érdeklem, akkor ne a szakmám és a pénztárcám iránt érdeklődjön elsőként!

Várom az olvasók leveleit, véleményét és élménybeszámolóit a tarskeresoblog@freemail.hu címen.

Category: Elmélet  683 Comments
Nekem sem egyszerű… (14)

Ma ismét volt egy “randim”.
A hölgyet idefent találtam több hónappal ezelőtt. Egy teljesen átlagos, alacsony lány volt látható az egyetlen fotón: vízparton állt, felhajtott szárú nadrágban, szél belefújta arcába a haját. Kedves választ küldött a levelemre. Jó állása van, képzett, törekvő, normális értékrendű és nem kérette magát: bevallotta, hogy tetszett neki mindaz, amit az adatlapomon olvashatott. Rögtön javasolta, hogy folytassuk telefonon. Igaza van, minek kell ezzel a hosszú levelezéssel tölteni az időt?! Az ilyen önállóság, bátorság és nyílt sisakos ismerkedés mindig pozitív.
Felhívtam. Ott is kellemesen elcsevegtünk. Szimpatikussá vált – ismétlem – mégha a fotó alapján nem is. Bíztam megint a csodában – ami egyébként velem még soha nem esett meg – és azt gondoltam, hogy érdemes vele találkozni, mert hátha megkedvelteti magát velem és megláthatom közben benne a bűbájt. 
Volt még egy próbatétel: épp elutazott egyhetes nyaralásra, s megígérte, hogy ha hazaérkezik, jelentkezni fog. Itt még kétesélyes volt az ügy: ha nem hív vissza, minden megoldódik magától, hisz tapasztalataim szerint ezek a nyaralások, eltűnések csak megszakítani bírják a szinte még el nem kezdődőtt ismerkedéseket. ?gy könnyedén mentem bele ebbe a megalkuvásba…
Aztán eltelt a hét és láss csodát, érkezett tőle az sms!
– Itthon vagyok ismét. Szuper volt, de megfáztam nagyon.
Felhívtam. Valóban nagyon kerregő volt a hangja, betegnek tűnt, köhécselt. Kért még egy hét türelmet, hogy összeszedje magát. Mi az már nekem? Ó, hogyne, beleegyeztem.
S eljött a nagy nap, jobban mondva este. A megbeszélt helyen – kis téren – a padokon csak egy lány ült, mikor megérkeztem. Szinte észre sem vettem vagy legalábbis nem akartam, mert hasonlított is meg nem is, mindenesetre nem volt az esetem. Telefonáltam, hátha késik. Mit ad isten, az ülőnél csörgött ki. Odavánszorogtam, s közben tekingettem jobbra-balra, hátha az égből lepottyan egy kis segítség s megúszom ezt a kellemetlen szitut. Bemutatkoztunk. Egy pillanat alatt találtam – mint a késő éjszakai színvonaltalan vetélkedőkben – a képe és a való énje közt 100 eltérést, csak hogy a legfontosabbakat említsem: a haja rövid, közel sem ért a válláig, a testsúlya lazán 15 kilóval volt több és az élet is több ráncot vésett orcájára.
Azonnal csacsogni kezdett a helyről, amit már kinézett nekünk és hogy miket fog ott inni. Én hallgatagon mentem mellette és sanda oldalpillantásokkal próbáltam megbarátkozni az új külsővel. De olyan szintű volt az eltérés, hogy ezt már képtelen voltam benyelni. A kávézó előtt megállítottam:
– Valamit mondanom kell mielőtt beülünk. Az ember már az első pillanatban, mikor meglátja a másikat rengeteget megállapít róla. Szinte azonnal eldönti, hogy érdekli-e vagy sem. A fotók alapján is kialakít egy képet, amely – lehet, hogy az én figyelmetlenségem miatt -, de most nem azonos a valósággal. Úgy érzem, hogy köztünk – mint ffi és nő közt – nem lehet semmi. Ha ennek ellenére is szeretnél beszélgetni, ám legyen, de én legalább szóltam: nem akarom egyikünk idejét sem feleslegesen húzni.
– Hát igen. Köszönöm. Gondolom a hajam hossza, ami más, mint a fényképen és ez zavar, igaz?
– Többek közt – válaszoltam. Nem vette magára. De gyorsan elváltunk, mert még véletlenül sem szerettem volna, ha ennek ellenére is be kellett volna vele ülnöm fecserészni. Féltem, hogy a csalódottság dühe kirobbant volna belőlem.
S ismét dolga végezetlenül, nem a magam hibájából elszállt egy estém értelmetlenül…

Tanulság: telefonos beszélgetés alatt rá kell kérdezni finoman, hogy a fotók mikor készültek! Fontos infó!

Várom az olvasók leveleit, élménybeszámolóit a tarskeresoblog@freemail.hu címen!