Archive for » június, 2009 «

Témakörök kukáknak első randira (kizárólag pánik esetén használható!)

Az első randi könnyű és egyúttal nagyon nehéz feladat elé állítja a feleket. A teljes ismeretlenség zavarba ejtő, mert nem tudjuk, hogy milyen reakciókat várhatunk, milyen  témaköröket kerüljünk vagy hozhatunk szóba, viszont oly sok a felfedezetlen terület, a fekete lyuk, így képtelenség a randi 1-2 órája alatt kifogyni a témákból. Fiatalkoromban nagyon izgultam és a fő problémát jelentette, hogy vajh miről is beszélgessek? Pedig tudnom kellett volna már azokban az időkben is, hogy semmi félnivalóm nincs emiatt, hiszen:
– az emberek szeretnek beszélni, csak kérdezni kell őket és figyelni s ezzel letudtuk a randi dandárját
– nincs elég idő – még akár szűkszavúan is – átrágni magunkat az összes témán.
Ha már nagyon izgulni támad kedvünk, megtehetjük, de már a második alkalom alatt, ahol nemcsak pontosan kell emlékezni az elsőn elhangzottakra, hanem újabb és újabb témákat kell felhozni! �?gy az első randi igazából sétagalopp!
more…

Levelezéseimből…

tehenkeLevelezéseimből egy csokorra valót kötöttem nektek, hogy ezt olvasva a szeretet ünnepe alatt a szerencsés párra talált olvasók boldogabban és elégedettebben ölelhessék magukhoz partnerüket, mert az alábbi tüneményes és türelmet igénybe vevő esetekből már kimaradhatnak s amelyek a társlelés  “izgalmait” próbálják bemutatni a netes közegben.
A “Nekem sem egyszerû…” sorozat célja, hogy bemutassam a rátok váró problémákat a saját szivacsaim közreadásával. Tehát itt kizárólag a negatív példákat fogom leírni – mint ahogy azt egyes kommentezők megjegyezték, igen megkeseredett embernek tűnök ezek alapján -, de ha erre is lesz igény, akkor az örömteli randijaimat is nagyon szívesen megosztom veletek!

Néha lepetézek az embereken. Olyan dolgokat produkálnak, amelyek számomra felfoghatatlanok: valami nagyon elromlott egyesekben! Istenem – a kibertér meghülyíti a nők (és a pasik! –  a korrektség mondatja ezt velem) nagy részét vagy már eleve ilyenek.
Szerintem eleve ilyenek.

Eset:
A szokásos beköszönésemet elküldöm. Elolvasta, megnézte az adatlapomat, majd a következő levelet küldi:
“szia, később írok, nincs időm Bocsi :) “
Ennyi. Magyarázzátok meg, hogy ez mire jó?! Én vagyok ily korlátolt, hogy nem tudok erre mit reagálni? Én vagyok gondolatilag impotens, mert ezt nem így csinálnám, hanem megvárnám az alkalmat, amikor majd lesz időm és akkor írnék egy kedves választ?!

Más:
A következő mailt szintén az egyik bejelentkezésem után kaptam izibe, a hölgy első reakciója (megjegyzés: se BMW, se aranynyakláncos, se kacsalábon forgó villás kép nincs fent rólam!):
“Nagyon tetszik a leveled, nagyon jó pofa! De nem tudom, hogy elegendő infóval tudok e majd szolgálni! Meg az az igazság,hogy nem igazán tudok magamról mit írni!
Szégyenlős vagyok!!!!Na jó nem vagyok az,csak nem szeretem magamat fényezni, meg ugyebár emberből vagyok és nem is akarom a legrosszabb tulajdonságaimat felfedni!!!Mert nincsenek is!!!
Na jó biztos vannak!Sőt inkább úgy fogalmazok,hogy VANNAK!:S
Megnéztem az adatlapod!
Irigyellek,hogy tudsz utazni,hogy ennyire aktív életet élsz!Én sajnos ezt nemtudom megengedni magamnak!
Mivel azt írtad magadról,hogy őszinte vagy,hát elárulom,hogy ÉN is!Ezért leszek most is az! Nekem az anyagi korlátaim nagyon lekötnek sok tekintetben! Én ezért bevallom azt is, hogy mit gondolok!
Szerintem te nem azokból a körökből származó ember vagy, mint amibe Én élek!Ami tök jó és örülj neki,de Én ezen nemtudok változtatni!És engem ez egy kicsit zavar!És tudom,hogy ez Téged is zavarna!Kérlek ne haragudj,de nem hinném,hogy ezért lehetne ebből komolyabb is,mint az,hogy erre még válaszolsz!És ennyi!
Remélem az őszinteségem nem érted félre,de mindig megmondom,hogy mit gondolok és mit érzek!Én ezt gondolom és érzem! Nekem sose jelentett semit se a pénz, és nem is érdekel, de tudom,hogy abból mindig csak a baj van! És nagyon félek! Sajnálom!Remélem nem haragszol!
Majd ha gondolod írj!”

Más:
Adatlap. Szép és független hölgy kb. 1 hónapja regisztrált. Napról-napra feljár és bonyolítja ügyeit. �?rok neki. Két nappal később jön a következô válasz:
“Köszönöm kedves leveled.
Bár nagyon szimpatikus vagy számomra viszont már nem aktuállis a párkeresésem.
Neked sok sikert és szép napot!”

Korlátolt valék és nem értem mi a frászt lehet még csinálni egy társkereső oldalon, amikor valaki megtalálta párját?

Más:
A féltékenység és gyanakvás és hazudozás netovábbja. Lánynál bejelentkezem. Azonnal a tárgyra tér válaszában. Szimpi vagyok, örül nekem és elárul magáról pár dolgot. Nem válaszolok neki 2 napig, mert épp egyéb dolgok és levelek foglalják le képzetem. Jön az újabb küldemény tôle, amiben bővebben kifejti életének részleteit, majd javasol 1 találkozót, aminek abszolválásához megadja a telefonszámát is. Na ennek fele sem tréfa – gondoltam. Érdemes legalább elbeszélgetnem vele telefonon és kideríteni, hogy mi ez a soha nem tapasztalt lelkesedés. Telefonon szuper minden, megegyezzünk az időpontban és a helyben is. Aztán 2 nappal előtte lemondja, mert dolgoznia kell. Ok, akkor jelentkezzen, ha felszabadul egy estéje. Aztán több hetes csend. Majd egyszerre a következô igen tömör küldeményt találom tôle:

Ô: “Van Neked egy H… A… nevezetű barátnőd, aki ténylegesen a barátnőd is?”

Én: “Mi ez a kérdés????? Eltűnsz, nem írsz vissza, majd hirtelen felmerülsz a feledés habjaiból és nekem esel egy soha nem hallott csajnévvel, aki szerinted a barátnőm?! Fordított esetben te mit szólnál ehhez?”

Ô: Nem tüntem el! Én hívtalak de nem vetted fel a telcsit! Ma megkeresett egy lány és azzal jött, hogy ő barátja Gábor és honnan ismerem! Egyedül csak te vagy Gábor “ismerős” és csak megkérdeztem! Talán nem lehet kérdezni! Semmit nem szólnék fordított esetben, válaszolnék a kérdésre! Ennyi!” 

Én: “Semmiféle nem fogadott hívásra nem emlékszem, üzenet sem érkezett, de biztosan csak a memóriám rossz… Szóval a csajról nem hallottam, nem én vagyok az a Gábor!
Hol is hagytuk abba: ja, igen! Találkozni szerettünk volna. :-) Nos, mikor, hol?”

S ismét a csend hangjai következnek…
Ha nem akar velem találkozni, én ezt elfogadom, de vajh miért merült fel az első eltűnése után egy ilyen buta kérdéssel?
(Jó, jó, nem őrülök bele ebbe a dilemmába, de rövidtávon, akkor és ott azért az ilyen esetek egy kissé idegesítőek)

 

Más:
Ezt egy kedves hölgy ismerősőm kapta. Döntsétek el, hogy kamu vagy valóság:
“Én egy afrikai fekete ffi vagyok! keresem partnerem egy komoly nö személyében!! 29/6, 4 a méteres! ha nem gond vagy tetszik akkor ismerkedhetünk!! és imádom az omega zenekart ezért is van a jelük a testemre tetoválva!.. sokan kételkednek a méretemben! nállunk afrikában sok gyereknek kiskorában nyujtják a farkát hogy könyebben találjon feleséget! mert ez ott hagyomány és az ottani nöknek ez a pár választásnál ez fontos! mikor ide jöttem és magyar lányokkal ismerkedtem el voltak ájulva! és nem tudtam hogy miért! én ezt természetesnek gondoltam! de itt nincs ilyen pedig itt is ezt kéne csinállni és az ember tudna mivel büszkélkedni! nó de sebaj nekem ekkora és kész!”