Egyedülálló és gyermektelen lány fénykép nélküli adatlapjával kezdődőtt minden. Bemutatkozása egyszerűre szabott: “Kedves és aranyos hölgy keres maga mellé egy őszinte és megbízható fiút, aki értékelné kellemes külsejét is.”
?rtam, mert kíváncsi lettem vajh mit is rejt a kellemes külső! Persze első riposztom azonnal a fénykép igénylés benyújtása volt kíváncsiságom kielégítése és a projekt további építésének eredményességének elbírálása szempontjából. (Alapelv: fantomas-szal nem levelezünk!)
Erre is válaszolt, de képet nem küldött, sőt, felszólított, hogy írjam le, hogy saját véleményem szerint mi fed a kellemes külső! Bepöccentem és kihasználtam hibáját: a freemailes címében szerepelt a neve! Nosza, menjünk fel az iwiwre s nézzük meg ott!
És igen! Megtaláltam fényképestül és minden korrekt adatostul. Valóban nem nézett ki rosszul – persze csak arcképet láthattam – ám leesett az állam: egyik képen ott figyelt egy kis srác is “kisfiam” aláírással. Első hidegzuhany. Második az volt, hogy házasságban él az iwiw-es adatlapja szerint! Nohát: nem csak a pasik bírnak össze-vissza hazudozni?!
Nem hagytam ki az alkalmat és a válaszomban a fénykép alapján igen pontos leírást adtam róla – mármint milyennek is képzelem az ő kellemes megjelenését – s hozzábigyesztettem a verbálisan megrajzolt képhez a kisfiút is.
A következő érkezett:
L?NY: Eltaláltad. Gondolom az iwiw. A gyerek árnyalhatja a képet (amit írtál a keresésben: lehetnek); a férj pedig lassan eltűnik a képből. ugyanis el fogok vállni. Megtalálod őt is az iwiw-en, sőt a randivonalon is, hogy keresi a nagy ?t. Egy nagyképű, öntelt ügyvéd. Nem foglalkozik velünk, mi vele, nem tartjuk a kapcsolatot, papíron vagyunk még házasok. Szeretnék találni egy férfit, egy társat, egy hosszútávú, örök kapcsolatot… És ez nem csak szöveg.
ÉN: Nos, így legalább tisztább a helyzet. Tudod sok érdekes helyzettel találkoztam már idefent és egy idő után bizalmatlanná válik az ember. Amíg te dolgozol, addig a fiad hol van?
L?NY:Örülök, hogy visszaírtál. Igen, így tisztább a helyzet. A kisfiam 2 éves volt június 7-én, Dénesnek hívják. A kialakult helyzet miatt, anyukám segít amíg dolgozok, ő vigyáz Dominikra. Lehet, h túl merész, de találkozhaznánk esetleg vasárnap este 6-7körül?! És folytathatnánk szóban. Te már úgyis többet tudsz rólam, mint én rólad.
Folytattuk szóban. De – sajnos én csak a saját káromon tanulhatok nem úgy mint ti, kedves olvasóim! – nem kértem teljes alakos fotót. S megint nem véletlenül nem kaptam! Nem elég, hogy az arcképes fotók kissé fiatalabb állapotában ábrázolták, de az alatta következő, szülés után formátlanul maradt test sem tette szívem hölgyévé a lányt. Pedig nagyon akarta, pedig nagyon beszélt, pedig nagyon lelkes volt, ám nem tudta kiköszörülni a csorbát, amit még a fél órás késésével is tetézett!
Igen, 5 perc még simán, sôt csúcsban 10 perc késés is összejöhet ebben a budapesti káoszban. 15 perc – akár egy baleset miatt – is adódhat, de manapság már mindenkinek van mobilja és illik odaszólni. S ha már odaszólunk, mondjunk reális idôt érkezésünkre, mert különben jogosan hagyja faképnél a helyszínt partnerünk megunva a szobrozást.
S igen a pontossággal megtiszteljük partnerünket s a késéssel pedig rontjuk saját esélyeinket.
S mi lett a sztori vége? Készítettem egy kis interjúanyagot, elbeszélgettem vele miközben számoltam a hátralévő perceket, vertem a fejemet a képzeletbeli falba bátortalanságom miatt, amiért nem mondtam meg őszintén, hogy nincs értelme beülni, kapaszkodtam az energiaitalomba és sajnáltam magam rosseb módon. 1,5 óra után gyorsan lekísértem a kocsijához, ahol még a búcsúzás közben is próbált belekapaszkodni minden szóba és fűzte tovább és tovább és tovább, hogy kénytelen legyek egy határozott sziával és “nekem már valóban mennem kell és majd hívlak”-kal búcsút inteni neki…
Nem künnyü a nők helyzete sem , mert a korban hozzá illő férfiak 10-15 évvel fiatalabb hölgy ismeretségét keresik.
Nem könnyű a nők helyzete, mert a korban hozzá illő férfi, akit szimpatikusnak talál 10-15 évvel fiatalabb hölgyet, szeretne magának…
Erzsébet: Ne aggódj, ez csak a vágyálmuk marad, az átlag lánynak ugyanis (kivéve ha pénzéhes picsa) nem kell a 10-15 évvel idősebb pasi (az ilyenekre nem használnám a “férfi” szót, mert egy férfi nem olyan bizonytalan, hogy csak a fiatal lányokkal érzi macsónak magát).
Blogger: Nem értem, minek találkoztál ezzel a nővel, ha már az elejétől fogva látszott, hogy hazudik és szórakozik veled.
Kedves blogíró!
Köszönöm szépen, hogy közzétett egy ilyen remek útmutatót az internetes csajozásról. Ez már nagyon hiányzott. Meg fogom fogadni a tanácsait. Én is úgy vagyok ezzel a sáros, nehézkes,
kínszenvedős csajozási dologgal, hogy utolsó reményemnek
tartom az internetet, mert a való élet, az borzasztó. A
szórakozóhelyeken nem lehet táncolni a lányokkal, mert nincs
megfelelő zene, illetve tolakodásnak veszik, elküldenek. Meg sem
lehet hívni őket egy italra, és még sorolhatnám… Borzasztó csúnya,
eltorzult, embertelen világban élünk! :-(( Itt már csak a (most nem
mondom mi) segíthet…
Üdv. MG
A cikkírónak üzenném: Te el szoktál mondani minden fontosat egyből magadról egy nyilvános reglapon?? Ha a válaszod igen, akkor hazudsz. Ha nem, akkor meg mit gondoltál, egyből azzal fogja kezdeni a lány, hogy gyereke van, elvileg házas is és szar az élete? ?gy hány levelet kapna?
?rtál volna neki? Persze hogy nem!
Na azért a lány részéről is eléggé tisztességtelen az, ha legalább már a levelezés során nem mond el magáról pár dolgot. Ha később derül ki, a randi során, annak nem lesz jó vége.
A fél órás késés tényleg sok. Előrevetíti azt, hogy ez egy megbízhatatlan ember. Nem érdemes foglalkozni vele.
Cyndelnek és a cikkírónak azonban figyelmébe ajánlom, hogy “Pedig nagyon akarta, pedig nagyon beszélt, pedig nagyon lelkes volt”. Ez bizony azt jelenti, hogy azért hallgatott el nehany dolgot mert igenis komolyan gondolta a párkeresést és növelni akarta az esélyeit. Csakhogy rosszul fogott hozzá. Nem véletlenül használtam azt, hogy “hallgatott el” mert nem hazudott! Csak nem mondott el egyből mindent magáról.
Szóval nem kéne itt álszenteskedni.
Pali, ne haragudj, de aki házas, annak semmi keresnivalója nincs egy társkereső oldalon. Ha annyira szar házasságban él, akkor váljon el, de ne csak akkor, ha már megtalálta a következőt, mert az arra utal, hogy vagy kapcsolatfüggő, vagy eltartót keres. Lehet, hogy szerinted álszentség, de én ezt érzem helyesnek.
Miért ne írhatná ki az adatlapjára is, ha van gyereke? Akit ez zavar, az akkor is le fog lécelni, ha később tudja meg, és akkor csak pazarolták egymás idejét.
Szerepeljenek a valós adatok a reglapon, inkább kapjak kevesebb levelet, (pl. gyerekek, nem 10 évvel ezelőtti fotó), de akkor csakis olyan férfi ír, aki elfogadja az adott helyzetet, (pl. gyerekek, nem 10 évvel ezelőtti fotó, súly), nem éri hidegzuhanyként a valóság. Egyébként én jártam már úgy, hogy egy férfi! tagadott le a korából éveket, szerintem teljesen feleslegesen, és persze ezzel el is vágta a további ismeretséget.
Nekem is az a véleményem, hogy előbb váljon el valaki, legyen tiszta a helyzet, utána keressen új kapcsolatot. Főleg egy nő ne “tapadjon” mindenáron egy férfira, ezzel csak taszítja. Egy anya bármennyire is szeretne új kapcsolatot, hogy tagadhatja le, hallgathatja el a gyerekét?!
Nagyon jó ez a blog annak, aki e témában keresi a helyes utat. Az összefoglaló pedig, témákra szedve, egyenesen fergeteges. Csak így tovább!
Kovács Palinak: ” előnytelenségünket ” nem csökkenthetjük avval, hogy maximum nem valljuk be a reglapon. Az igazság akkor is az lesz, és ha előbb nem, kiderül a talin. És sajna, nem javít ezen az sem, ha a talin nagyon ” hajt ” az illető. Mindig csak a szintiszta igazat kell leírni és akkor nem kell nagyon ” hajtani ” a főelőadáson. Egyébként is – szerintem – teljesen felesleges kepeszteni, ha látom, hogy a másikat nem igazán érdeklem.
?ginak: teljesen egyetértek veled ?gi, nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos! Inkább kapjak 3 levelet, de azon – ad absurdum – el lehessen indulni, minthogy jöjjön 10, ami nem ér semmit. Az is igaz, hogy nincs visszataszítóbb, mint amikor valaki ragadós. Ez a műfaj két szereplős, és látni kell, hogy mennyire jövünk be egymásnak. És ha már látni az eredményt, ne próbáljuk avval javítani a helyzeten, hogy ragadunk. Brrr….!
bocsika hogy 62 évesen próbálok igazságot keresni a társkereső oldalon. az bizonyos Én igazat irtam de be is tört a fejem hiába van megas index. Én kis naiv azt gondoltam hogy itt tényleg a társát keresi egy szerüen de az első , második levél váltás után több TEMETÉSEN vettem részt virtuálisan mint JÓBAN. Sajna már a föelőadásra már elsem jutottam . Találkozás már letre sem jöt. Valahogy akkor mindig esett arra a napra egy temetés vagy UNOKA ÖRZÉS: Ennyit az öszinte gondolatokról
bocsika hogy 62 évesen próbálok igazságot keresni a társkereső oldalon. az bizonyos Én igazat irtam de be is tört a fejem hiába van megas index. Én kis naiv azt gondoltam hogy itt tényleg a társát keresi egy szerüen de az első , második levél váltás után több TEMETÉSEN vettem részt virtuálisan mint JÓBAN. Sajna már a föelőadásra már elsem jutottam . Találkozás már letre sem jöt. Valahogy akkor mindig esett arra a napra egy temetés vagy UNOKA ÖRZÉS: Ennyit az öszinte gondolatokról NA EZ A SZÉP AZ ATÓMATTA NEM FOGADJA AZ IRÉSOM AMERT M?R EGYSZER IRTAM. HEURÉKA VAN LKÉLEK V?NDORL?S . FIGYU ÉN MÉG SOHA NEM IRTAM SE IDE SE ODA.
András, ha véletlenül elírod azt a számot, amit itt lent be kell írni, akkor nem jelenik meg az üzenet. Velem is előfordult. Érdemes kimásolni a szöveget a vágólapra, akkor nem vész el. A számot sajnos be kell írni, mert különben robotok reklámmal árasztanák el a blogot.
Kedves Blogíró!
Egyet árulj el nekem: Akkor most Dénes volt a gyerek neve, vagy Dominik?!
—
Még csak most kezdtem el olvasgatni a blogod. Eddig tetszik, és bevallom, jókat vigyorogtam…, na és persze megnyugodtam, mert hát, szerencsétlenül alakult randikban már nekem is volt részem…
—
És még valami: én igyekeztem mindent, őszintén feltüntetni, kitölteni magamról a reglapomon…, na de így kinek kellek majd?!
További jó blogolást Neked
Sztrapi :-)
Új blog író.: Sok jó tapasztalatot olvastam , de én az öszinte bemutatkozást tartom igazinak. Szerintem addig mig nem vagyunk biztossak a másik öszinteségében nem szabad reménykedni. Lehet hogy túl pesszimista vagyok, de sok csalódás után nagyobb lesz az igény mindenkiben. Nézzünk tükörbe mindannyian és ezekután várjuk el a másik nemtől ugyan ezt! Tisztelettel minden olvasónak.
Bezárult az őszinte emberi kapcsolatok tere. Nincs közösségi szórakozóhely, ahol két vagy akár több ember találkázzon beszélgessen, kinyíljon mások előtt. Ettől ez a fene sok csalódás, igaztalanság, esélytelenség. Mert mit is keres a kereső? Kapcsolatot. Mi az ember tapasztalata? Az átverés. Mondjátok meg kezd normális teret nyerni az abszolút bizalmatlanság? Én már úgy látom. Nem hiszem el, hogy a tej nem savanyú, nem veszem meg ha nagyon aszott a termék, az is gyanús, ha tulságosan mutatós. Ti is így éreztek? Szerintem az emberi kapcsolatok közé bevésődött a túlzó értékrend. Ha nem 18, mint amit írtam, már szóba se jöhet, ha nem 70kg amit írtam, már szóba se jöhet. Dekázunk mindenen és mindenkor. Mire jó ez? Mit sugall? Azt, hogy fix ideákhoz kötődünk, gépies a dolgokhoz a hozzáférésünk. Nincs tolarencia: nincs belső mérőeszköze az embernek. A feketét csak feketének, a fehéret csak fehérnek tudja elfogadni. Pedig az ősi kínai yin-jang tökéletesen fogalmazza meg az egyensúly állapotát ebben a vonatkozásban: létünk folyamatos mozgása, változása mindig a két összetevő (fehér-fekete) állandó keveredésének a pillanatnyi állapota. Soha se tisztán fekete valami, mint ahogyan sohase teljesen fehér. Aki érti ezt az alapszabályt, az képes a másik embert abban az állapotában elfogadni, amilyen éppen most. Nincs szükség arra, hogy ne az igazi állapotod legyen a lapodon, mert az az első alkalommal úgy is kiderül. Más kérdés persze, hogy mindenki a fehér lovon érkező daliát, királykisasszonyt vízionálja. Ez szép mese gyerekeknek. Aki még ma is gyerek, azoknak szép andalító meseálmokat kívánok! Szép estét mindenkinek: Jenő
Én is úgy gondolom, hogy az igazságot kell megadni a reglapon.
Én így tettem (bár nem ezen az oldalon vagyok fenn), súlyfelesleggel és egy kisgyerekkel.
Szerintetek ki ír így nekem?
Senki.
De azért türelmesen várok, végülis a remény hal meg utoljára! Vagy nem?
Nagyon jó ez a kis blog!
Egy válófélben lévő 26 éves srác vagyok – bizony, ilyen is van – és én sem próbálkoztam még társkereső oldalon, de mondom ha ezt dobta az élet, hát miért ne. Amiket írsz, tanulságosak és tényleg elmosolyodsz, hogy “basszus” ! Bár még csak ennél a cikknél járok, de nem tudtam megállni, hogy ne írjak be.
Amit én vettem észre, hogy sok nő pl. kiírja a reglapra, hogy CSAK fényképesek írjanak, de ők maguk nem tesznek fel képet!
A másik dolog, hogy igen elharapózott ezeken az oldalakon a nők zaklatása, szexajánlatok, stb, érthető ha ők is bizalmatlanok (pár nőismerősön keresztül tudom, meg olyantól, aki manapság is fent van). Ilyen világot élünk.