Egy férfiolvasómtól kaptam a következô írást, amely az elsô találkozások utáni – néha érthetetlen – eltûnésekrôl, kikényszerített visszautasításokról, a ki nem mondott ellenszenvrôl, az eredménytelen randikról szól. Mivel férfi, így a randikon összegyûjtött “élményei” csak a nôkrôl szólhatnak, de ahogy ô is hangsúlyozza az utolsó bekezdésben, az ilyen viselkedés nem feltétlen kizárólag rájuk vall. ?gy örömmel venném a másik oldal véleményét is és tapasztalatait is!
Én is a virtuális társkeresés rögös útját választottam. Sok nehézség után végre megtaláltam a párom és boldog vagyok. Higyjétek el van értelme, mert kis kitartással, lelkesedéssel, odafigyeléssel, türelemmel és pici szerencsével meglelhető az ideális pár. Nem szabad megalkudni, a képzelt ideálunk is épp a billentyűzetet üti valahol és ránk vár. Túl romantikus ez? Nekem bevált és a nagy számok törvénye szerint ez biztosan igaz is.
A hegytetőn állva, boldogságban úszva könyebb írni a kudarcokról, keserű tapasztalatokról. Nem lett volna erőm ilyen lelkesen írni egy rossz randi árnyékában, de a boldogság ihlete sokat segít. Igy már tudok nevetni önmagamon és még a kínos helyzeteket is örömmel tudom visszaidézni. :)Az még elfogadható valahogy, hogy a nők nem mondják el a véleményüket szemtől szembe a randin. Ez még ok, mert nem akarnak megbántani “minket”, sőt valamilyen formában megértem, ha valaki nem kellően bátor.
De ami hihetetlen (és ezt több randimmal is megerősítem), hogy a nők ezzel szemben EL IS HITETETIK, hogy BEJÖVÜNK nekik, sőt, többszöri kérdésünkre is pozitiv választ adnak, hogy “persze, szivesen talizom veled újra” . De ez csak a verbális része! A nők az első randin (még ha nem is vagyunk az esetük), olyannyira hajlamosak nekünk illúziót teremteni, hogy a csókig is ELMENNEK, ha kezdeményezünk. Hihetetlen! Ha én nem tapasztaltam volna meg többször egymás után, akkor azt mondanám hogy ilyen nincs. A legdurvább helyzet az, hogy volt olyan lány is, hogy csókolóztunk, utána elkezdtem a kabátkáját kigombolni, megfogtam a mellét, simogattam a hasát………bármi megtörténhetett volna.
De aztán jött a mágikus búcsú és a másnap….és hiába vártam SMSt, visszahivást.A nagy semmi..
Felhivtam saját számról, nem vette fel. Nem hivott vissza. A harmadik napon fülkéből felhivtam, akkor felvette, hisz nem ismerte a számot és csak 1o perc nyúzás után nyögte ki, hogy nem vagyok az esete. Elötte csak dadogott, hogy hát, nem is tudja, meg nem tudja mikor ér rá, meg a szokásos értelmetlen nyafogás. MÉG UTÓLAG TELEFONON, SMSBEN sem volt bátorsága megmondani, csak nekem kellett kihúzni belőle az igazságot.
A jelenség felettéb érdekes, hisz egyrészt alátámasztja amit Line24 írt a fent emlitett cikkben, másrészt rámutat arra is, hogy az első randin sokminden elérhető, mert annyira gyáva nyúl a nők többsége, hogy úgyse fogja kinyögni, ha nem jövünk be neki, inkább sodródik az árral.
Ezzel nem akarok senkit sem arra buzditani, hogy a velünk nem vonzódó lányt ágyba vigye, hiszen ilyen tapasztalatok után a kutyának se lenne kedve hozzá. Csupán csak azt a szomorú tényt szeretném kihangsúlyozni, hogy akármennyire is azt érezzük a randin, hogy a tetszünk, mégse alhatunk nyugodtan egy percig sem: ott dől el minden, hogy az első TALI UT?N, ő keres e meg minket, nem tilt e le MSNen és megadja e a lehetőséget a folytatásra.
Szólhatna úgy is a szlogen , hogy : “Jó randid volt? Jókat beszélgettetek? Sokat mosolygott a lány? Esetleg még érdeklődő is volt? Csókolóztatok is? Ne bizakodj, hisz másnap nagy eséllyel eltűnik és nagy akrobata mutatványok révén érheted majd csak el. Tehát férfitársam, egy percig se légy boldog:) “
Hihetetlen dolog ez és egyben szomorú. A saját példáimból egy átlagos “para-vázlatot” mutatnék be:)
0. jókat beszélgetünk MSNen. (melyet esetleg megelőz egy kis levelezés)
1. talizunk, jól érzem magam, elválunk a randi után.
2. miután leteszem a lányt, elkezdek örülni, de pár perc után elromlik a kedvem, hisz már várom hogy másnap semmi sem fog történni és ahogy telnek a percek, úgy válik egyre biztosabbá hogy jön a kinos 3. pont:)
3. a korábbi jó MSN beszélgetések helyett azt látom hogy folyton offline van. nem ir smst. hivom, nem veszi fel.
4. addig keresem, amig (kisebb trükkök után) el nem érem telefonon és megkapom a megalázó visszautasítást.
Ja és nem értek egyet a blog tulajdonosával atekintetben, hogy eszünkbe se jusson felhivni a nőt, meg kell előzni a megaláztatást…stb..ez nem igaz. Vagyok annyira lovagias önmagammal szemben, hogy kikényszeritem a nőből a visszautasitást, még ha szarul is esik. Kis népnevelés:) Az is lehet egy módszer, hogy megvárjuk amíg a lány keres a randi után, így elkerülhető a csalódás? Egy kedves barátom tanácsolta ezt. Szerintem ezt el kell felejteni, minél előbb meg kell tudni, hogy van e értelme a várakozásnak.
?rület, hogy hiába figyelünk a randin, hiába is alakul minden szuperül, (vagy legalábbis úgy érezzük) ez semmit sem számít. Csak akkor nyugodhatunk meg, ha visszamegyünk a virtuális világba és ott a lány újra jön MSN-re, újra ir levelet. Igen, akkor tényleg minden rendben van és jó eséllyel mehet tovább az ismerkedés. A neten kezdődik és ott is dől el. Legalábbis számunkra, férfiak számára, mert a nő már az elején mindent tud……..
Hogy melyek voltak a jó randijaim és mégis honnan lehet ÉL?BEN is biztosan megtudni, hogy kellünk e a lánynak és jó esélye van e a folytatásnak és hogy nem kell e paráznunk, miután elválunk a lánytól az első randin?
Onnan, hogy a nő magától ad általában pozitív visszajelzést, ha tényleg tetszünk, de az olyan jellegű kérdések, hogy “tetszem?” , “helyes vagyok? ” teljesen fölöslegesek, mert úgyse fogunk őszinte választ kapni. A legfontosabb az, hogy a nők úgyis elárulják, ha tetszünk. Közvetlen kérdések helyett az apró jelekre kell figyelni vagy ki kell várni a pozitiv visszajelzést.
Lehet, hogy sok újat nem mondtam, de ha olvastad ezeket a mondatokat és úgy érzed, te is hasonló cipőben jársz, nem lehet véletlen, mert egy igen gyakori jelenségről van szó.
Persze tény, hogy sok nővel beszélgettem és a férfiak is gyakran kitérő válaszokat adnak, elhitetik, hogy a lány tetszik. Ezért fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy ezzel az írással nem a nőket szerettem volna rossz színben feltüntetni: tudom, nem a nemek függvénye, hogy ki milyen és hogyan viszonyul másokhoz, de megkockáztatom – a lányoknál gyakoribb ez a jelenség!
FFiak!
Miért kell még 5. kép is, ha kaptatok már 4-et?
Mi kell még, h “képben legyetek”?
S ha netán én lennék a milói Vénusz reinkarnációja, mi a biztosíték, h szívesen stoppolom a zoknidat, amíg Te azt latolgatod, a dögös mixernő, vagy a pedáns röntgenasszisztens elégítené ki jobban az igényeidet hosszú távon???
Ha Te nem tudod eldönteni, megáll-e az idő velem, miért hárítod rám a döntést?
S ha nem így van, egy” Köszönöm”, mindenki mindenki szókincsébe belefér.
Tévednék?
Na,ez túl van bonyolítva!Az a legegyszerűbb,ha kölcsönös a szimpátia,lelevelezik a randit és találkoznak valahol.Ha nincs meg a kölcsönös szimpátia,nem találkoznak sehol.Inkább sakkozok a számítógéppel,semmint ilyen tök fölösleges,értelmetlen logikai fejtörőkre próbáljam meg másokkal együtt megtalálni a választ.
Szép napot és szebb jövőt mindenkinek:)
Továbbra is aktuális…
Ti aztán nem variáltok… durr bele a közepibe avagy “szarva közt a tögyit? ahogy a vén Matula mondotta annó:)))
Ez a baj… az emberi rugalmasság hiánya és annak a ténye, hogy a társkeresők 95%-a nem is tudja mit is akar valójában, ráadásul rengetegen valamilyen kapcsolatban élnek mert ennyi “szingli? mind két oldalon egyszerűen itt fizikai okokból nem is lehet, ahhoz minimum Kína létszáma kellene…
Sajnos mi emberek, rászoktunk erre a netes biszbaszra mert -felmentvény magunknak- ?llítólag “NINCS ID?NK? stb… Ez a legnagyobb kamu a világon. Egy szinglinek miért ne lenne ideje néha? Régen amikor nem volt internet, mobil távközlés akkor is randiztak az emberek és érdekes sokkal több volt a stabil kapcsolatok száma mint manapság ebben a fene nagy demokráciában…
A PROBLÉMA gyökere abban rejlik, hogy a net mögött bárki lehetsz. Bárki. És egy mailt 5 perc alatt összedobsz és elküldöd annak akit éppen hülyítesz, hogy közben a feleség vagy a férj meg 50 cm-ről éppen tv-t néz, vagy olvas…
HI?BA kozmetikázzuk az esetek többségében biza erről van ám szó! Mit gondolsz? Miért van az, hogy valakivel levelezel, majd megadod a számod és nem is hív? Ha esetleg Te hívod akkor meg kinyomja a telefont, vagy a megbeszélt randira “véletlenül? nem ér oda??? és ez zsinórban így megy? A válasz a kérdésben leledzik. Azért van ez így mert bizony a társkeresők nagy része NEM független! Az éppen haldokló kapcsolatából kacsingat kifelé, ha talál szebbet, jobbat akkor vált, de addig csak puhatolózik…
És ez MINDKÉT nem esetében általában így van. Persze akinek nem inge nem veszi magára. A többieknek meg úgyis mindegy ez a nagy frankó helyzet manapság.
Sokan úgy keresnek társat, hogy az Istenadta Jelölt “adatait? ki sem töltik. Aki esetleg komolyan keres, az honnan szívja ki, hogy az éppen szimpatikus embernek mik az alap elvárásai kor, stb??? Ha én lennék itt a moderátor alias rendszergazda, olyan regisztrációs lapot nem engednék tovább ami nincs teljesen kitöltve ebbe szigorúan bele tartozik az ideális jelölt leírása is.
Az emberek két nagy csoportra oszthatók és egy vékony szegmensre társkeresési jellemzők szerint. Vagy EGOISTA és magát a kocsija, háza mellett fotóztatja le karba tett kézzel, természetesen télen is napszemüvegben, hogy ő a tökös gyerek, vagy a másik véglet az abszolút önbizalomhiányban szenvedő aki folyton önigazolást keres… Aki KOMOLYAN keresi élete P?RJ?T az a “vékony szegmenst? vesz inkább szemügyre, -néha fotó nélkül- ami megbocsátható mert ha arre lusták vagyunk, hogy legalább egy mail címet és fotót cseréljünk a másikkal, akkor mi a francot akarunk egyáltalán? Tehát van egy vékony réteg aki normális, aranyos és nincs magától elszállva sem.
És talán lezárta az előző kapcsolatát is.
A netes társkeresés, szükséges rossz, az igazi társat elvileg B?RHOL meg lehet találni. -Most nem folyok bele a DU?L lélek, vagy ikerláng, ikerlélek fogalmába, mert a DU?L megtalálásához egy bizonyos karmikus szint is tartozik, különben fel sem ismerjük a DU?L párunkat- (Ha valakit konkrétabban érdekel a téma akkor keressen meg, szívesen végzek sorselemzést, aura elemzést)
Szóval bárhol MEGTAL?LHATOD az igazit de ahhoz néha tudni kell kit is keresel:)
NAGY a katyvasz ezeken a portálokon az tuti.
Szerintem a személyes ismerkedés varázsát nem pótolhatja semmi.
Hát egyenlőre ennyi:) Várom a kritikákat, stb
Üdv: Hajnalpír (gergő)
A virtuális társkeresés sokkal korábban foglalkoztatta az embereket, mint hogy a net felötlött volna.
Világirodalmi példával élve: az Artur legendából ismerjük, hogyan szeret bele Mark király Izoldába a képe alapján, aki majd élete végéig Trisztánt fogja szeretni, hiába a vagyon, hatalom, stb.
Shikaneder hőse, Tamino, aki beleszeret Papagenaba a fotója alapján, s akinek a kínok kínját kell kiállnia, hogy végre láthassa őt, de mire idáig jut, a látvány már nem is érdekli, csak a találkozás.
ORFEUSZ, akinek végig kell járnia a Pokol bugyrait, hogy találkozhasson a Kedvessel, s az egyetlen feltétel, hogy NE lássa őt.
Beumarchais Almaviva grófja, aki élete legcsodálatosabb szerelmi élményét élte át egy elsötétített erdei házikóban, s csak jóval később derüt ki, hogy mind eme csodás pillanatokat a saját feleségével élte át….akit éppen megcsalni készült.
Nem akarlak példákkal untatni Benneteket, s lehet megköveztek, akkor is az a véleményem, : nem a fotókból kellene kiindulni.
Lenne az csak ráadás, miután már verbálisan kialakult vmi kép a másik emberről.
A személyes találkozás is könyebb lenne így, hogy bizonyos jellembeli sajátosságok mintegy előszínezik a megjelenést.
Nemes Tamásnak:
Te csak sakkozz a géppel. Az legalább nem szól vissza :)
üdv.
Hajnalpír(gergő)!
Ez egy régebbi, máshol is feltett leveled…
Vajon a következő is kész már, csak meg kell keresni valahol?
Mindegy, mi a téma – mert nincs új a nap alatt?
Többet várnék tőled!
Jó éjszakát!
Kedves Kritika:)
Kénytelen voltam ide is bemásolni az általam írt bejegyzést, mert sajnos aktuális a dolog:(
A netes táerskeresésnek a arra a területére világítottam rá, amely rengeteg problémát és “lemondott randit” okoz.
Ki lehetne máshogy, bővebben, szebben fejteni ezt a problémakört. De attól a netes társkeresés problémája ugyanúgy fennáll:(
Szerintem meg kellene reformálni az egészet.
Üdv: Gergő
Társkeresőblog 4.SZERELEM ELS? L?T?SRA.Vitatéma:”A villámrandi hatékony eszköze lehet a társkeresésnek,mert két ellenkező nemű ember között már három perc alatt is eléggé nyílvánvalóvá válik,hogy tetszenek-e egymásnak,vagy sem.Az a képesség,hogy egy idegent igen hamar fel tudunk mérni abból a szempontból,hogy szóba jöhet-e lehetséges partnerként,nagyon is fontos eleme az evolúciós sikernek-állítják a Psychological Sience című folyóiratban Skyler S. Place és munkatársai.Hiszen génjeink továbbadásához alapvetően fontos,hogy ügyesek legyünk a pártalálásban.S ebbe nemcsak az tartozik bele,hogy meg tudjuk ítélni,a magunk számára ki volna alkalmas párnak,hanem az is lényeges,hogy felismerjük,ha környezetünkben egy férfi és egy nő tetszik egymásnak.”Forrás:Élet és Tudomány.2009/05/15.Mannhardt András.Nem érdemes vitatkozni azon,amit biztosan lehet tudni!
Nil novum sub sole…
Ugyanaz jön elő mindig, csak a körítés más.
A nők a pasikra várnak, a pasik a nőkre, és senki nem csinál semmit :)
sziasztok,
Regota tarskereso vagyok a neten es hogy miert nem talaltam meg a kiralyfit, haaaat, alljon itt nehany sor…
Voltak olyanok, akiknek en adtam kosarat, voltak, akik nekem.
DE!!!!! Nem szemtol szemben tettek…Vagy eltuntek, mint a kamfor es abbol tudtam meg, hogy megsem
en voltam a kiszemelt, hiaba telt jo hangulatban a randevu. Egyszeruen, nem birjak felvallalni, hogy ”figyelj, ne haragudj, de
nem rad gondoltam….” Elvalunk jo hangulatban es nekem kell 3-4 nap utan rakerdezni, hogy ”na, mi van”??
Es nem azert, mert futok utana, hanem mert nem szeretem a bizonytalansagot..
(es megjegyzem, mindegyik jol szitualt, intelligens, diplomas pasas volt)….
Mert joggal gondolhatom, ha ugy valunk el, hogy talalkozunk meg, hogy igenis, ebbol lesz is valami…
Mondjuk egy 2. vagy 3. talalkozo…. Konnyebb a billentyuzethez nyulni, mert a virtualis level nem pirul el…
De! Azt is meg kell erteni, hogy a randik utan az embernek kell egy kis gondolkodasi ido..
Amikor felidezheti a masik reakciojat, mozdulatait, valaszait, stb… Mert ezek dontenek, nem a levelek sorai, amit
addig tobb napig, hetig jottek-mentek……
(Ahhoz, hogy az 1. randevu vegen donteni tudjon az ember, ahhoz vagy nagyon negativnak, vagy nagyon pozitivnak kell lenni a feleknek
egymas szemeben).
De van egy olyan erzesem, hogy a neten a boseg zavaraval kuzd az ember, es nagyon nehez megallni egynel, mert
azt gondolhatnank, hogy miert ne ismerjek meg mast is? Mert hatha a masik egy ici-picivel is jobb lesz..
Es az uj, az ismeretlen mindig vonzo volt is es lesz is….. A netes tarskeresessel is fuggove lehet valni..
A kov. meglatasom, hogy sokan azt irjak, hogy komoly kapcsolatot keresnek es azt sem tudjak, mit is ertenek ez alatt igazan..
Mert ha mar oda jutnak, hogy ott all elottuk egy csaj, aki ”bejon” nekik, megis megfutamodnak..
En azt latom, mivel a ferfi orok vadasz, nehezen kotelezi el magat.
Vagy hazudnak… Komoly kapcsolatot keres (allitolag) es utana azt mondja, hogy ”jajj, a tavolsag miatt nem tud igazan benne lenni”.
(ez 45 km-t jelentett autoval….). Utana a baratnommel kezd el ismerkedni, aki messzebb lakik tole, mint en es akinek ugyanazt a sablonos dumat levagja…
Ekkor mar nem akadaly a tavolsag, vagy mi a szosz?
A kovetkezo fajta hazugsag: a munka…. Merthogy felelos beosztasban dolgozik, es nem jut ideje ram, mert terben es idoben
nem tud megfelelni annak, hogy hetente pl. 2x talalkozzunk.. Mikozben (szinten) a baratnomnek mar raert volna…..
Volt mar, aki azzal jott, hogy ”bocs, de az utobbi baratnom ujra jelentkezett es az emlekek miatt inkabb ot valasztom”.
(Megjegyzem, a fiu a mai napig egyedulallo es aktivan latogatja a tarskereso oldalakat…).
Hogy is van ez? Azt latom, minden attol fugg, kinek milyen vastag a bore az arcocskajan….
Itt minden rafer az emberre….
Nagyon is igaz, hogy a netes tarskereses nincs a genjeinkbe kodolva. Sokan sportot is uznek belole.
Ezert nagyon is meg kell rostalni az egyeneket, kivel ismerkedunk meg, vagy talalkozunk.. Es azokbol, akik
unalomuzesbol, heccbol, sportbol kalanderoznak a neten, azok kozul kell kibogaraszni az ertelmes, komoly kapcsolatot
kereso tagokat.. Szoval iszonyu sok turelem es ido aran talan – talan megtalalhatjuk az igazit?
(azert kerdojellel irom, mert meg a mai napig nem talaltam meg es nem sportbol vagyok fent, hanem mert remenyt
jelentett nekem, hogy ha mar a discokbol kinottem es az utcan, vagy a boltban nem kezdemenyez valaki, vagy eppen nem esek el az utcan, hogy
felsegitsen, vagy nem szakad le a szatyrom fule, hogy felszedje a tartalmat, nem is lehet ismerkedni…).
Es az internet nem is kedvez a face to face ismerkedesnek, mert a ferfiakat ”elbutitja” az udvarlas teren, mert egyesek nem is tudnanak mit mondani ha egy lannyal szeretnenek a maga klasszikus modjan ismerkedni…A netes ismerkedeshez pedig eleg 1-2 sablonos kezdo level, aki beszel helyettuk..
Es tenyleg szerintem jo dolog, ha nem randinak nevezzuk a talalkozokat es nem egy kavezoba beszeljuk meg a randikat, hanem 1-1
rendezveny, kirandulas kapcsan talalkozunk, ugy megismerhetjuk a masik izleset, velemenyet az adott dologrol, es nem feltetlen kell arrol
beszelni, hogy pl. mi volt a jele az ovodaban… Mert kit erdekel? (legalabbis az ilyen fajta sablonos temak az elejen nem tartanak
fenn kello erdeklodest, es mert nem ebbol fogom a masikat megismerni..).
Szoval esemennyel, kirandulassal, fesztivallal vagy akar vasarlassal egybekotott randevu a legjobb…szerintem…
Udv., Mazsola
Mazsola:
az óvodai jel engem spec. érdekel. Ha már eddig a témáig eljutunk, akkor az szerintem bíztató.
Külön kérésem: használj magyar billentyűzetet! :-)
Isti
Sziasztok.
?gy végigolvasva lenne 1-2 észrevételem.Elég nehéz dió ez az internetes társkeresés,sok a bizalmatlan ember és látom sokan csalódtak már ebben-abban.
Mazsolának tökéletesen igaza van abban hogy manapság nagyon nehéz ismerkedni,mert a discó-ból már kinőtt az én korosztályom is-nem is vágyom oda,a melóhelyen hajt az ember általában,és én pl. biztos nem fogok leszólítani senkit bevásárlás közben a sarki abc-ben.Mivel egyedül vagyok nem nagyon járok szórakozni sem (pár nélkül minek).Tehát nehéz ügy.Férfiak terén nem tudom mi a tapasztalat,mert nőkkel ismerkedem de ott már két dolgot megtanultam:
1-Tök mindegy hogy mit akar a férfi,MIND?G a nő dönt.
2-A nők általában nem tudják hogy mit akarnak.
Kedves Mazsola:
Tisztellek,becsüllek,szívem legmélyéből kívánom neked hogy megtaláld a nagy ?T. DE!
1-Ismét…”Azt is meg kell erteni, hogy a randik utan az embernek kell egy kis gondolkodasi ido..”…nem!…a nőknek kell egy kis gondolkodási idő.
Én férfiszemmel elmondom hogy látom:
Találkozás,beszélgetés,stb. elválunk.Én már “randi közben” tudom hogy tetszett/tetszik a külseje,a hangja,a különböző reakciója,mozdulatai,gondolkodása stb. tehát az összkép,maga a N? úgy ahogy van.Egy átlag találka szerintem olyan 2-3 óra kb.Aki ennyi idő alatt/után nem tudja eldönteni hogy azzal az emberrel akar-e még egyszer/többször találkozni azért hogy jobban megismerje majd összekösse vele az életét esetleg…az ne ismerkedjen.
2-”De van egy olyan erzesem, hogy a neten a boseg zavaraval kuzd az ember, es nagyon nehez megallni egynel, mert
azt gondolhatnank, hogy miert ne ismerjek meg mast is? Mert hatha a masik egy ici-picivel is jobb lesz..”–Na ezért van itt olyan sok társat kereső ember,mert mindenki csak keres és várja álmai lovagját/hölgyét aztán majd amikor üti az óra a 35-öt,vagy a 40-et akkor majd rájön hogy másképp kellett volna.
Igen valóban mindíg van jobb,a jobbtól is van jobb és attól is…ezért mondtam hogy nem tudják a nők hogy mit akarnak,de lehet hogy ez sok férfira is igaz.
A fenti cikkre meg csak annyi a reakcióm hogy ha az első randin letaperolod a nőt akkor ne csodálkozz hogy utána nem keres.Én férfi létemre ha a nő akarna az első találkozás után megcsókolni akkor közölném vele hogy “bocsi de ez még korai”.
Legalábbis én társat óhajtok találni nem szexpartnert,pedig régóta vagyok már egyedül…de akkor is nem ez a cél.
Teljesen igazat adok a kedves szerzőnek.Velem is hasonlóan történnek,történtek a randizások során. Még a 110%-os helyzet is megfordul egy pillanat alatt a másik fél részéröl.SOHASEM vagy nyeregbe hiába teszel meg mindent érte és hiába figyelsz.Ehhez szerencse kell,sz*rt sem ér a pénzed,kedvességed,hogy jól nézel ki.Persze a normálisabb nőkröl beszélek itt és nem ostoba kurvákrol akiknek csorog a nyála a pénzre és agyilag is problémák vannak. Elég egy gondolat,egy lelki zárlat,egy “merevlemez” hiba,egy szélfuvallat vagy tudom is én és vége egy kapcsolatnak amiben már talán boldognak is érzed magadat.De persze ő még akar találkozni… Én az ilyen legutóbbi gőzömsincsmihajtja lánybol kihoztam a maximumot.Elhajtott,de 2 hét “térdencsúszás” után nagynehezen újra összejöttem vele.Ezután meg 1 hétre rá jóízűen és kellemesen kidobtam. Igy jól jöttem ki belőle.
Egyébként ismerősök hosszabb jólsikerült kapcsolatait elemezve azért szomorú a kép.Ha leköpöd,néha megpofozod,veréssel fenyegeted akkor megmarad melletted.De ehhez gyomor kell. A jót sohasem szeretik a nők ezt jegyezzétek meg férfitársak!!! A jó az uncsi,egyhangú,kiismerhető,nincs benne kalandozás érzésük.
Majd írok még ha jó a téma. Csőváz mindenkinek!
Mi ebből a tanulság? :-(
Egy másik társkeresőn ismerkedtem másfél éve egy jóképű, kedves, korban hozzám illő ffi-t. Én vidéken éltem, ? pesten, jó volt ebben a kapcsolatban, persze voltak hiányosság a távolság miatt, kevés időt töltöttünk együtt. Találkozásunk napján elmondtam neki, hogy minden vágyam egy gyermek, én társat keresek, akivel a közeljövőben együtt akarunk tervezni. Emiatt szakítottunk is, mert nem érzetem a részéről, hogy közös jövőt tevez velem. Két hónapig nem voltunk együtt. Mindennap hívott, volt közös üzleti ügyünk emiatt találkoztunk, mindenegyes alkalommal éreztette, hogy szeretne békülni. Egy gyenge pillanatomban igent mondtam, elmondtam neki, hogy álláspontom nem változott, továbbra is családot szeretnék a közeljövőben, szeretném tudni tovább tud-e haladni a kapcsoltunk. Egy darabig minden rendben volt, de elkezdett feltűnni, hogy furcsa a viselkedése. Pl. nem hívott vissza csak másnap, este szinte soha nem tudtunk beszélni, ha együtt voltunk éjjel 11-kor is sms-ek, hívások jöttek. Mikor kérdeztem ki az, fura magyarázatot adott. Stb…. December 24.-én reggel kiderült, hogy rajtam kívűl van másik nővel is kapcsolata, Pesten, akivel ráadásul utazást tervez Máltára. Mivel kérdéseimre nem kaptam választ, hazudozott össze-vissza elküldtem. Én főztem, láttam vendégül a családomat egyedül, képzelhetitek milyen karácsonyom volt! Persze utána megint jöttek a magyarázatok, hazugságok, hogy ráakaszkodik a volt barátnője, hogy zsarolja, stb. Tudom, nekem is így utólag átlátszó, de a szerelmes szív hinni akar. Hónapokig próbált kibékülni, és bedopta az egyetlen megmaradt aduját, hogy gondolkozott, ? is babát szeretne, velem szeretné leélni az életét! Pestre költöztem, és két hét alatt kiderült, hogy nem csak egy nővel, hanem rajtam kívűl 5 nővel van viszonya. Volt Pesten, Tatán, volt/van akivel csak szeretői kapcsolata van, férjes asszonyokkal…Anyagi helyzete megengedi, hogy más dolgozzon helyette, egésznap unatkozik, és napi két nővel is találkozik. Utólag tudom, hogy míg én dolgoztam, ? másik nőt dolgoztatott, este pedig hozzám bújt. Minden kiderült, hogyan, azzal már nem fárasztok senkit, de sok mindenre alkalmas egy közösségi portál.
E-mail-ek kaptam róla, telefonhívásokat, hogy milyen ember valójában. Szembesítettem a hazugságaival, mindent tagadott, kértem akkor nézzük meg a telefonját, nyúltam a telefonért, erre megfogta a fejemet háturról, és hozzávágott a falhoz, úgyhogy eltört az orrom. Segítség nyújtás nélkül elment hiába kértem, egy barátom vitt be az ügyeletre. Röntgen felvétel stb…..
Muszáj volt leírnom!
Sziasztok.
Alby:
“Ha leköpöd,néha megpofozod,veréssel fenyegeted akkor megmarad melletted.De ehhez gyomor kell. A jót sohasem szeretik a nők ezt jegyezzétek meg férfitársak!!! A jó az uncsi,egyhangú,kiismerhető,nincs benne kalandozás érzésük.”
És ez így van.A jó az nem kell a nőknek,a rossz kell.Nekem volt egy barátnőm akinek előttem volt egy nagyon rossz kapcsolata 1 évig.Nem foglalkozott vele a srác,drogozott nem vitte sehova,a szex az 5 perc volt,és amikor terhes lett a lány akkor a srác otthagyta.
Amikor mi összejöttünk ezeket megtudtam,na mondom…vittem mindenhova ahová csak akarta,megvettem neki bármit amit szeretett volna,kedves voltam figyelmes,gyengéd vele,szex egész éjszaka,és szerettem de nagyon.Soha egy veszekedés,egy hangos szó.?llandóan a srácot szapulta nekem hogy ilyen-olyan bunkó volt meg hogy mennyire utálta,de bezzeg velem milyen jó,és mennyire boldog stb.Aztán egyik napról a másikra kidobott engem és visszament ahhoz.
Erre mondta egy barátom egyszer hogy:
“Tisztességes ember – nem kell senkinek”
Az, hogy valaki mennyire tudja értékelni a jót és a tisztességet, sajnos ahhoz az kell, hogy előtte járja végig azt a keserves utat, amit a hazug, kalandor emberek nyújtottak, és majd ha ezt átélte, saját bőrén tapasztalta… na, akkor tudja/tudná csak értékelni a jót…szerintem..
Velem is megtörtént (amit a mai napig bánok…!!), hogy “kidobtam” egy maximalisan odaadó, szerető férfit, akinek ma már kisgyereke, felesége van, mert “sírtam” egy haszontalan alakért….
Már arra is gondoltam, talán azóta az élet büntet, hogy mostmár tudjam értékelni a jót…És tudnám is, ha lenne kiben..
jó éjt Mindenkinek! Mazsola
NEV a női oldalról, saját példával erősítette meg Alby és zotya75 lényegre törő meglátását vagyis: a rossz a jó! :-/
NEV: mindig kettőn múlik, a hitegetőn és azon, aki elhiszi neki. Elhiszi, mert elvarázsolja, mert azt gondolja, hogy nincs más lehetősége az életben. Úgy látszik, ez volt az életfeladatod, hogy megpróbálj betörni egy olyan lovat, amelyik könnyen lehet, hogy ledob. Szerintem jön majd egy kevésbé “izgalmas”, viszont harmonikus feladat is!
Isti
Én is virtuális társkereső VOLTAM.
De már feladtam…..érdektelenség miatt.
A férfiak (van aki már 2004 óta regisztrált) megnézik az “új húst”
?rni 100-ból 1 ha ír.
Pár levélváltás….randi előtt eltűnik, mint szürke szamár a ködben.
Se magyarázat….se “elbocsátó szép üzenet”
Ha én keresem meg pár reményteli mondattal:
Külön technikát fejlesztettek ki arra, hogy ne kelljen elutasítani.
Csak megnézik, hogy ki írta a levelet, és ha nem Angelina Jolie írta, akkor az a levél ott marad örök mementóként az olvasatlan levelek között, az idők és törlés végezetéig, olvasatlanul, megerősítve az alany kapósságát :)
Közben a bemutatkozásában hangsúlyozza, hogy minden levélre válaszol, keressük bátran, és hogy mennyire fontos a belső érték számára….hm
Hát ez van…..
Társkeresőblog 5.ELNYOMOTT N?K.Vitatéma:”A feminista adalékok egyik közelmúltbeli gyűjteményében (Ceasar,1999)Rundqist kiszámolta a svéd régészeti irományok címeiből,hogy a nők hajlamossabbak saját munkájuk lekicsinylésére,mint a férfiak,és sokkal kevésbé hajlanak arra,hogy eredményeiket humoros vagy irreveláns hangnemben közöljék:ez az egyenlőtlenség ‘a patriarchális elnyomást jelezte’ még Svédországban is”Forrás:Eric Christiansen:Vikingek
Helen:
elképzeltem a “pasit”, amint meglátja a levél feladóján, hogy: ez sem Angelina Jolie!!
:-)))
Tiszteletem mindenkinek:)
Jujj… Már megint a tehetetlenségünk hálójában vergődünk mint Alice a nyúl üregében…
Elovastam az írásaitokat sok mindennel egyetértek.
De…
Most vulgárisan fogok fogalmazni: Amíg van veréb, addig verébkaki is lesz. Vulgáris, de igaz:)
Mit nyavajogtok? Mit sopánkodtok az igazságon??? Nem jöttetek még rá, hogy a netes társkeresők 92%-a kapcsolatban él??? Felnőtt nők, férfiak vagytok, hagyjátok magatokat hülyíteni és utána sopánkodtok hogy: “nem jött randira, nem válaszol a levélre” soroljam még?
Nem hiszem, hogy szükséges ugye?
Pl ez: idézem Helent “Pár levélváltás….randi előtt eltűnik, mint szürke szamár a ködben.
Se magyarázat….se “elbocsátó szép üzenet?
Ha én keresem meg pár reményteli mondattal:
Külön technikát fejlesztettek ki arra, hogy ne kelljen elutasítani.
Csak megnézik, hogy ki írta a levelet, és ha nem Angelina Jolie írta, akkor az a levél ott marad örök mementóként az olvasatlan levelek között, az idők és törlés végezetéig, olvasatlanul, megerősítve az alany kapósságát :)
Közben a bemutatkozásában hangsúlyozza, hogy minden levélre válaszol, keressük bátran, és hogy mennyire fontos a belső érték számára….hm
Hát ez van…” Hát Helen bizony ez a nagy frankó helyzet ebben a csupamodern demokráciában, hogy az emberi érzések bizony elsikkadnak, értéktelenné válnak pont az ilyen netes bizbaszok miatt…
Két ember típus van: az ÉRZ? és a lelketlen ember kedves Helen. Az a baj, hogy sok ember a lelketlen. És szeret a más érzéseivel játszadozni, lehet persze, hogy ez a J?TÉK nem tudatos, persze ez csak ront a helyzeten…
Csak ismételni tudom önmagam:
1. A társkeresők 92% kapcsolatban él hiába játsza a függetlent
2. Nem tudja senki, hogy mit is akar, mit is keres…
3. Sokan már függővé váltak, ahogy az egyik kedves blogger kifejtette fentebb.
4. Sokan sportot űznek más emberek hülyítéséből.
Nők, Férfiak! EMBEREK!!!
CSAK RAJTUNK ?LL, HOGY MILYENNÉ TESSZÜK EZT A T?RSKERES? PORT?LT! Csak rajtunk múlik nem a marslakókon.
Ne legyünk naívak, vissza kell fogni a szeretet éhségünket! Csak így tudunk racionálisan gondolkodni.
TUdom… Ki vagy éhezve a szeretetre, az odafigyelésre, a romantikára, stb.
Azért vagy SEBEZHET?!!!
Gondolj erre mielőtt hagyod magad behülyíteni.
Nem férfiak és nők közti harcról van itten szó kérem szépen! Hanem arról hogy sokan nem tisztelik társkereső embertársaik érzéseit!
És még valami: Sokan azon vannak kiakadva, hogy nem a Feldobott témában megy az eszmecsere…
Nos nekik üzenem: Mindegy mi a kezdő téma. Az EMBEREK alakítják a témát, és nem a TÉMA az embert. Köszönöm!
Üdv: Gergő
Várom a kritikákat:)
“a szembe nem mondott elutasítások” , hogy on legyek.
az emberek már csak ilyenek. nekem ezzel nincs is bajom, nem szeretném az arcomba kapni, hogy nem tetszem az illető férfinek. inkább akkor tűnjön el szó nélkül, pláne ha az első randi után vagyunk.
aki pedig akart még látni, az rögtön randi végén mondta, vagy ahogy hazaértem már hívott vagy sms-t küldött. innen lehet tudni.
ilyen egyszerű ez. nem kell túlbonyolítani.
ha akarnak valamit – jelentkeznek
ha nem akarnak semmit – eltűnnek
nem szerencsés ráerőszakolni a saját elvárásunkat a másikra, hogy kicsikarjunk valami választ.
Azért az ember nem olyan, mint az eső, hogy vagy esik, vagy nem…
Az ember sztem azért szocializálódott, hogy a verbalitást IS használja kommunikációs eszközként.
Igen, Gergő, pl.ez is a tisztelet jele mások felé.
Kedves Hajnalpír-Gergő!
“Várom a kritikákat:)”
Vársz, jöttem – bár csak egyes szám vagyok… :-)))
/Bocs., – ezt nem lehetett kihagyni! :-) /
Kedves Mindenki!
Az unokahúgom regisztrált egy társkeresőre, ettől kezdve olvasgatom én is a blogokat.
Egyszerűen annyira hihetetlen mindaz a sok rossz, amiről írtok!
Azt hihetné a hozzám hasonló tapasztalatlan ember, hogy milyen jó és “egyszerűen nagyszerű” lehetőség ez az internetes ismerkedés, társkeresés!
Mint kívülálló, mint egy más korosztály képviselője, megdöbbenve olvasom az őszintétlenségi (92%-os) arányt – azt, hogy a többségetek szerint majd’ mindenki hazug, képmutató, kalandkereső, kapcsolatból kitekintgető <<< hogy finom legyek!
?szintén sajnálom a maradék 8%-ot – és féltem a rokon nagylányt, mert nagy eséllyel egy 92%-ba tartozót fog majd ki! – ???!
Megóvható bárki is a nagy csalódásoktól?
Vagy valóban “kell” a sok negatív tapasztalat, hogy értékelni tudja valaki a jót, a becsületeset, az ódaadón szeretőt? (L. Mazsola, máj. 26., 21:28′)
Vagy ha valaki elég okos és a más kárán tanulna, – ki tudja-e szűrni a szélhámosokat, az alkalmi/!/ “komoly kapcsolatra vágyó”-kat?
Ezekből a blogokból sok jó tanácsot lehet kapni – de a gyakorlatban vajon hogyan lehet sérülések nélkül megúszni?
Sokáig úgy hittem, hogy sajnos – vagy mégsem annyira :-( ? Tkp. nem is tudom az olvasottak alapján… – annak idején, úgy 20-30 évvel ezelőtt, nem volt lehetőség az internetes ismerkedésre!
Viszont volt a városban egy Fiatal Értelmiségiek Klubja! Ott nem voltunk kitéve az általatok leírt “meglepetéseknek, átvágásoknak”, csak a regisztrált tagok jöhettek be, felvételkor ellenőrizték az adatok valódiságát stb.
Nem vették szigorúan a diplomát, bárki elhozhatta a nem diplomás barátját, ismerősét, kezességet vállalva érte…
A hét egy bizonyos napján találkoztunk a TIT egyik helyiségében, beszélgettünk, táncoltunk, kártyáztunk, volt aki sakkozott, tartottunk Mikulás-estet és Karácsonyt ajándékozással,…- Szép emlék – többen is összeházasodtak közülünk, és a mai napig is nagy örömmel emlékezünk arra a pár felhőtlen évre, ha összefutunk! :-)
Idézet Hajnalpír leveléből: “TUdom… Ki vagy éhezve a szeretetre, az odafigyelésre, a romantikára, stb.
Azért vagy SEBEZHET?!!!”
Igen, sebezhetők vagyunk mindannyian, mindegy, milyen korosztályról van szó!
És újabb sebek senkinek sem hiányoznak…
Szerintem bármilyen településen létre lehetne hozni a mi akkori klubunkhoz hasonlót – hogy az igazán értékes emberek egymásra találjanak, hogy állandó gyanakvás és aggódó hátsó gondolatok nélkül mindenki az igazi énjét mutathassa ki! Hogy ne kelljen álarcot hordania senkinek! Hogy ki merje mutatni Mindenki az érzékenységét, a szeretetvágyát…!
Nagy kár, hogy az itteni őszinte vélemények íróit nem lehet “összehozni” :-)!
/ Tényleg nem? Gondolkodjatok rajta, biztosan van valamilyen megoldás!/
Szerintem lennétek néhányan, akik megtalálnátok egymásban az Életre Szóló Igazi Társat!
Most jutott eszembe:
Nem lehetne a blogok indítóinak egy olyan jogosítványa, hogy egymással szimpatizálóknak kérésre megadná az email-címet, ha arra előzetesen felhatalmazást kapna a kérdéses személytől? /Irna X-nek, hogy Y kéri a címét – megadhatja-e?/
Lehet, hogy egyrészt naiv vagyok, másrészt járatlan ezekben az ügyekben/lehetőségekben és semmi újat nem mondtam – akkor elnézést!
?szintén kívánom, hogy sikerüljön a ” 8%-ba tartozóknak” egymásra találniuk!
Jó éjszakát Mindenkinek: “Kritika”
“A név kötelez” :-)
?rulja el nekem valaki, akire vonatkozik /régóta bántja a szemem/: miért terjed a mondatok kisbetűvel való kezdése?
:-((( Láthatjuk, hogy néhányan milyen borzalmas helyasírással írnak – a jó/jobb helyesírók miért vétenek direkt ilyen alapvető hibát?
A rossz helyesírók nem tudják ám, hogy ez direkt íródik így, hogy nem így kellene!
/Bár tuti, hogy tanítják mindenkinek…/
Jó éjt!
Örömhír: a legújabb japán felmérés alapján bátran kijelenthetem, hogy a netes kamuzók aránya már csak 91%! (:-)))
De komolyan, kritikához: az a TIT-es helyiség szerintem most is jól jönne.
Akkor valamiféle burokban éltünk, minden nehézség ellenére jobban együtt!
Isti
kritika megjegyzéséhez, nekem nincs kedvem váltogatni mondatkezdésnél nagybetűre, ez egy kötetlen “beszélgetés”, nem formális, nem kell megfeleni szabályoknak, normáknak, mások igényének, tanítani sem akarok senkit. ez nem az a fórum.
picit nyitottabbnak kell lenni és akkor nem bántja a szemed.
Kedves Kritika:)
Köszönöm konstruktív hozzá szólásodat.
Ide pötyöghetsz:) gergo73@citromail.hu
Üdv: Gergő
off: a kisbetű nálam a linux “mellékhatása” :)
Társkeresőblog 6.RÉSZEG FÉRFIAK.Olvasói levél:”Pálinkásné88361 …Az az állat mindennap részegen jött haza,mindig ordított velem és a gyerekekkel.A konyhában mindig cirkuszolt,hogy nincs itthon rendes kaja,pedig jól tudok főzni!Kevés pénzt adott haza,annál többet döntött le a torkán!Ezerszer megkértem,nézze meg itthon a bajnokságot,de ő mindig elment a részeg haverjaival tippmixezni és totózni.Azzal hülyített sokáig “Anyukám,majd megnyerem a jackpotot és minden rendbe jön!”Persze,majd az ő képességeivel!Meg hogy kiismerte a játékgépet.Aha,a kocsmáros sem hülyegyerek,miből van két panziója a Balatonnál?Nem is csoda,hogy elváltam tőle!Most egy bártündérrel jár.A zsák meg a foltja!Nem szép dolog,ha egy nő iszik és cigizik,de az a kurva jól bírja mindkettőt!A tartásdíj miatt már kétszer bepereltem.”
Tökéletesen egyetértek a cikk írójával, velem ugyanez történt meg többször is, csak a másik oldalról. Ha már nem akartak az első randin ágyba vinni, vagy akár már a neten! virtuálisan! szexelni, még örülhettem is… Egy kedves “úriember” egy szuperül sikerült randi után a nemesebb szervét küldte el emilben, hogy helyet foglalnék-e rajta… Hát sem prűd nem vagyok, sem álszent, de azért ez még nekem is sok volt…
Arról pedig szó sem lehet az első randi után, hogy én üzengessek neki… ?gy is állandóan azt hallgatom, hogy a nők rámenősek, meg rá akarják tukmálni magukat a pasikra, én ebből köszönettel nem kérek… Ha tetszem egy férfinak, vegye a bátorságot és keressen, én őszintén válaszolok… De ha valaki nem jön be, én a randi után azonnal megírom, elküldöm, egy percig sem tartom őket bizonytalanságban… De ugyanezt elvárom tőlük is… Sajnos így is nehéz párt találni, de én nem adom fel! Egyszer csak eljön az igazi!
Ja, és még annyi: Zotya75: Teljesen egyetértek veled, a kommentjeid pontosan azt tükrözik, amit én gondolok… Én hiába fogadnám el azt, aki úgy bánik velem, mint Te a barátnőddel, hiába teszem ki a lelkemet mindenkinek, a kutyának sem kell… Tudom, csak a rossz tapasztalat beszél belőlem, de sajna azt vettem észre, minél kedvesebb és odaadóbb vagyok egy férfival, annál kevésbé kellek neki… Ha tényleg így bántál vele, hülye volt az a lány, hogy otthagyott…
fiondához:
már a férfiaknak is a rossz a jó?
Egy nő sosem lehet elég rámenős! : )
Isti
Kedves Isti!
Rövid példa: legutóbbi “kapcsolatom” úgy végződött, hogy a srác, akivel egy hónapig minden “tökéletes” volt, állandóan hívogatott, minden szabadidejét velem töltötte, szerinte is nagyon egy hullámhosszon voltunk, se egy vita, se egy nézeteltérés… majd közölte, hogy ? komoly kapcsolatot akar, de nem velem, hanem egy hajadon, gyermektelen hölggyel, és hogy túl sokat voltunk együtt, és a legközelebbi kapcsolatnál legyek visszahúzódóbb, ne telepedjek rá a másikra… Mondtam neki, ha sok volt, miért nem szólt? Azt hittem, hogy neki is jó, azért találkoztunk minden második nap… Hát ezen igazodjon ki az ember lánya… Ha nagyon kéretem magam, akkor az a baj, ha sokat vagyok a másikkal, még ha egyébként jó vele a szex és ezt ki is mondja, akkor meg az… Mit csináljak??? Azt a pasit miért nem lehet megtalálni, aki így fogad el, ahogy vagyok és így kellek neki?????
Lehet, hogy azzal rontottad el, hogy az E L S ? randin szájon csókoltad, és taperoltad a nőt. Bár ő s e k ül ö n b semmivel, ha hagyta, pedig nem tartotta erkölcsösnek. Ha már az első pillanatban sem tetszettél neki, akkor felfoghatatlan, hogy hogy lehet ennyire “nyúl”, hogy a gyávasága miatt szenvedni is képes. Sose értettem meg azokat, akik bármi más okból, mint a szerelem, képesek szexuális kapcsolatot létesíteni valakivel, mégha az nem is megy el a “végkifejletig”, mint a ti esetetekben.
Fiondára reagálva,azt a nőt miért nem lehet megtalálni aki így fogad el,ahogy vagyok?Szerintem ez a dolog teljesen érzelmi alapon működik.Ha annak a férfinak egy gyermektelen,”tiszta lappal” családot alapító nő kell,akkor ezt figyelembe kellett volna venni,meg kellett volna beszélni vele.Az egyoldalú elvárások viszik sokszor csődbe a jól induló kapcsolatokat.Az a bizonyos kölcsönösség,empátia hiányzik ebből a társkereső műfajból,mint oly sok más dolog.
Örülök Tamás, hogy így látod!
Remélem, hogy a nagy keresgélésben én is rátalálok egy ilyen férfira…
Nemes Tamás: s mi van akkor, ha vki megfelel az elvárásaidnak, elveidnek, igényeidnek, s majd a találkozáskor nem érzel SEMMIT?
Sztem eldöntendő, paraméter megfelelés szerű papír klisét, vagy rokonszenves hús-vér embert választasz, annak hibáival, esetlenségeivel, de a formálható jövő reményében…?
Ha 1 ember nem több mérhető szegmenseinél, akkor adni is csak annyit tud…
sziasztok,
Újra, még midnig a témánál tartva…
Szerintem azért nem mondják meg szemtől-szemben a randi végén az igazságot, mert ha elhangzik az, hogy “nem rád gondoltam”, akkor jön a bűvös kérdés…”MIÉRT”?
Ilyenkor várunk valamiféle magyarázatot.. De!!!! Erre az ember nincs erre felkészülve, es nem is akar Calcuttai Teréz anyát játszani azzal, hogy gondoskodóan tegye lapátra a másikat. (pedig milyen jó lenne, ha sokan egy kis pszichológiai érzékkel is rendelkeznének..) ?gy a hazugságot és a miértjét könnyebb leírni emailben, mivel ott a gesztusok nem árulkodnak. Vagy volt már olyan is, hogy úgy váltunk el, hogy “okés, szeretnénk még egymással találkozni”, aztán se kép, se hang… Mert könnyebb volt hazudni, mert úgy előbb szabadult…
Kritika! én is szívesen alapítanék egy ilyen klubot, ahol emberek tudnak egymással ismerkedni, mindezt játszva, ahol látod a másik gesztusait, mozdulatait, reakcióit. Erre kéne ráállni, tényleg..!!
Épp a héten fordult meg a fejemben egy hasonló ötlet (amit azért árulok el, mert ha valaki előbb végrehajtja, nekem abból károm nem származik), kéne csinálni egy “Gyere beszélgessünk” klubot, egyelőre nőkben gondolkodtam, de tképpen pasik is jöhetnének, miért ne? Biztos vagyok benne, hogy sok a magányos ember és szájról-szájra terjedne a klub híre és sokan látogatnának minket.
?lljunk össze:-)))) Alapítsunk klubot. Fejér-megyei vagyok, talán közeli megyékből származó emberekkel könnyebb létrehozni egy álmot. És karítatív céllal működne?
És a hely, ahol maga a társalgás, beszélgetés, ismerkedés zajlana, hol lenne? (tt ugyebar, ha bérelnénk a termet, az valszeg tetemes összeg lenne). Ehhez viszont támogatást nem igazán lehet igényelni, sem pályázatot benyújtani, mert az ilyet senki sem támogatja… (és megjegyzem, a gyógyszeripar is jobban jár, ha inkább depi ellenes szerekre költ sok ember, minthogy kibeszélje magából a fájdalmat…).
Vissza a randi-témához….. Én azt mondom, hogy én, személy szerint nem teszem magasra a mércét a pasikkal kapcsolatban, azt kérem (onnan fentről…) csak annyit tudjon nyújtani, amit én is, (mind végzettségben, mind intelligenciában, mind gondolkodásban) ill. kell, hogy VALAMI MEGFOGJON BENNE”, ami sokszor megmagyarázhatatlan is… Én kissé gyerekesen annyit gondolok “szeretném, ha majd megcsókolna, vagy sem”… :))) Ha igen, ha vágynék a csókjára, akkor jó uton halad részemről a dolog.
?rjatok még, jó olvasni az őszinte gondolatokat.:)
(sajnos mától álláskereső is lettem így valószínű, h. a jövőben lesz sok időm válaszolni), bár remélem, most tévedtem és hamar lesz új munkahelyem.
Üdv., Mazsola
Üdvözlök Mindenkit!
Már egy ideje olvasgatom a hozzászólásaitokat, és ahogy jobban belegondolok, minden megjegyzésben és ellenvetésben megtalálom a rációt. Mégis van most egy dolog, ami bántja a csőrömet…
Csatlakoznék Fiondához, én is saját tapasztalatból indulok ki. Viszonylag hosszú kapcsolatból szó nélkül szállt ki a volt párom, akivel személyesen ismerkedtem meg, nem a neten. Azt a férfitípust képviselte, akitől az anyák féltve óvják lányaikat (nem hiába…). Sok kárt nem okozott, jóformán csak kérdéseket hagyott hátra maga után, de megbékéltem, és úgy vettem, ez jó lecke volt. Egy év után sem volt őszinte velem :(
Én pedig azt a lánytípust képviselem, aki szereti odatenni magát egy kapcsolatban, szereti a jót stb, de nem vagyok “rosszlány”. Voltak nehézségeink, de nem gondoltam volna, hogy egy fiú abba sokall bele, hogy én a tőlem telhető legtöbbet nyújtom neki minden téren.
Tehát Isti, sajnos nem adhatom teljesen önmagamat, mert ha “rámenős” vagyok, és kinyilvánítom, mit szeretnék ill. nyújthatok, azzal elijesztem a pasikat. Pedig nem letámadom őket, hanem szépen, puhatolózás után, mindent megbeszélve kerül elő a téma. Szóban elfogadják, eleinte pozitív visszajelzést kapok, aztán egyszer csak megszűnik minden.
Cáfoljatok meg!
sziasztok,
Igen, Zsunak igaza van, ha szívvel-lélekkel benne vagy a kapcsolatban, attól megriadnak a pasik, mert azt hiszik, hogy el akarod venni az életüket es rabigába hajtod őket…. Egyszerűen, hiába mondják, hogy komoly kapcsolatot keresnek, megriadnak a nőktől… Persze, ez nem a legelején van, (amikor még új szita szegen lóg) de amikor pl. többször szeretnél találkozni, mint 1 alkalom/hét, akkor rögtön mondják, hogy “jajj, én erre nem vagyok képes, mert ez vmilyen szinten kötöttség nekem”… Nekem is mondta a volt pasim erre, hogy “persze, Te már benne vagy a korban:))))) (megjegyzem ő idősebb volt nálam) és szeretnél komoly kapcsolatot, aki pl. házasság, gyerek stb. álmokat meg tudja valósítani, de erre ő még nem képes… Utána 2 héttel a barátnőmnek sírt (nem tudta, hogy barátnők vagyunk, de a neten minden szál összekapcsolódik valakivel !!!! ), hogy milyen rossz neki, hogy a haverjai már mind házasok és gyerekük van, ha összejönnek mindig ő van egyedül, mert már mindenki a párjával van… egyszerűen, mindig mást mondanak, de nem azt, hogy “figyelj, nem te kellesz..”
A netes ismerkedés átszocializálja az embereket.. Az őszintéből hazuggá, a hűségesből könnyen válik hűtlen ember. Hiszen egy karnyújtás az új préda….
Permanenciának üzenem,itt nem paraméterekről,hanem érzelmekről van szó.Hogy is mondta a nagy költő?”…szívünk nem kartoték adat…”Az is igaz,az ő korában még nem volt világháló.Részemről ez a kérdés érzelmi,ha a másik fél hasonlóan pozitív választ ad,akkor elkezd működni a dolog.
Sziasztok!
Olvasgatva a tartalmas leveleket, azt látom, hogy gyakorlatilag mindkét nem tagjainak ugyanaz a problémájuk. Akkor, hogyan is várhatnánk, hogy közös nevezőre jutunk?
Személy szerint én mindig megmondom az első találkozás alkalmával, hogy folytassuk-e.
Természetesen ugyanezt várom a másiktól. Kedves fiúk! ti is elég gyakran “majd hívlak” álltok fel az első randiról. Tehát nem biztos, hogy bennünk van a hiba. Nagyon sokan nem akarnak levelezni, egyből találkozzunk, telefonszámot kér stb. A magam részéről szeretek néhány alapvető, számomra fontos információt megtudni, amiből legalább az kiderül érdemes e az időmet tölteni.
Arra a felvetésre, hogy a nőknek nem kell a jó, egyszerűen csak annyit tudok
mondani, fiúk nektek sem. Ha már a “jó”-nál tartunk, az is jóság, ha őszinték, nyíltak vagyunk, viszont ti ezt sokszor rámenősségnek értékelitek.
Azzal teljesen egyetértek, hogy az itt lévők nagy része tényleg csak szórakozik. Nekik üzenem: találjanak maguknak hasznosabb elfoglaltságot és hagyják, hogy akik tényleg társat szeretnének, meg is találják. Valaki írta: “a fotó szimpátia, a találkozás empátia” , de Mazsolával teljesen egyetértek. Legyen benne valami ami megfog.
Üdv. mindekinek! Györgyi
Vannak, akik szerint a férfi-női viszony egyszerűen harcosok párviadala csatákkal, győztesekkel és vesztesekkel. Nekik üzenem, hogy lehet ez egy békés, egymást segítő és építő kapcsolat is, csak életfelfogás kérdése! Valamint embertipus, mentalitás, nevelés, környezet stb…
Györgyi:
“Legyen benne valami ami megfog.” …és az a valami épp a zsiványsága, a rámenőssége, a férfias életrevalósága. A ciki az, hogy ebből a tipusból sokszor hiányzik a kellő érzékenység, a mértékletes alázat, így adva komoly átnevelési feladatot a hölgyeknek. Az átnevelés pedig gyakran fordítva sül el.
Pár hete férfiak itt éppen azon keseregtek, hogy ha ők jók, akkor unalmasak, s ez a férfiak esetében – ezek szerint – elég gáz.
Rámenősség a hölgyeknél: lehet azt óvatosan is, hogy az ember (lánya) ne adja ki magát, ne tárjon fel mindent rögtön, – erre gondoltam – van akinek ez jobban megy.
S ez az a valaki, aki érzelmileg kevésbé érintett egy kapcsolatban – szokták mondani.
Isti
Szia Hajnalpír/Gergő!!
Én csak ámulok és bámulok.
Hisz nem oly rég Reményként voltál itt.
Akkor kicsit korosabb bak-legény voltál.
Azóta ifjabb skorpió-fiúvá változtál.
Gratulálok:)
Azért mesélhetnél itt arról, mikor nem lelted meg a Hősök-terét, mert Te eltévedsz abban a nagyvárosban..és milyen pech még a mobilod is lemerült…
Aztán hirtelen párkapcsolatban éltél…
Vagy mégsem?
És Te beszélsz itt a becsületről, őszinteségről, tiszteletről?!
Én Téged nem tudlak tisztelni.
EditIldikó
Kedves Isti!
Esetemben a “kiadni magam” kb. a harmadik hónapnál kezdődött, amikor már magam is elhittem, hogy számítok a másiknak, az embert nézi bennem, nem az érdekei megvalósulását. Ebben a korszakban már kissé nehéz érzelmileg kevésbé érintettnek lenni, nem gondolod?
Persze ez csak egy eset volt, mondhatjuk. Nem mindenki úgy viszonyulna egy kapcsolatban, ahogyan ez alkalommal történt.
Ami azt illeti, számomra nem a “jó” fiúk unalmasak: legyen meg mindenkinek a maga elfoglaltsága, hobbi, barátok a saját értékrendje szerint, amit nem kell feladni a partnerkapcsolat kedvéért. Viszont meg kell találni az egészséges összhangot a kettő között, közös megegyezéssel, ami mindkét félnek megfelel. A jó fiú alatt érthetjük azt a férfit, aki odafigyel a társára, érdeklődő és kedves, továbbá őszinte. A rossz fiú kategóriát már fentebb megfogalmaztátok. A harmadik pedig az anyuci kicsi fiacskája – na az lehet unalmas, bár inkább irritáló, ha mindig az anyja szája íze és jóváhagyása alapján szervezi a programjait, és választ társat magának. Egy pasi ne legyen papucs, se a partnerével, se az anyjával szemben.
Sziasztok, visszatértem ide, a “másik levélhez”:) Zsu – teljesen megértelek, kb. ugyanabban a malomban őrölünk… Ha viszahúzódó vagyok (nem vagyok:) ), mert félek kiadni elsőre magam, akkor fennhéjázó liba vagyok; ha nyílt, becsületes, magamat adó, akkor vagy elrettennek, vagy erőszakosnak, túlzottan ragaszkodónak, stb. tartanak… Néha már magam sem tudom milyen legyek, így hát adom a saját lényemet, majd csak lesz valaki, aki így is elfogad… Eddig (4 év alatt) 1 azaz egy embert találtam (startrandi), akivel azt mondhatnám, párkapcsolatban éltem, máig szeretem, kedvelem, ? is engem, de annyira különbözünk, hogy képtelenek vagyunk/voltunk együtt élni… Na ennyit a sorsról… Most újra megpróbálok ilyen embert találni, akivel még a közös nevező is megvan…
Isti: nekem egyáltalán nem a zsivány, vagány- típus a kedvencem, sőt kifejezetten kerülöm őket. Éppen a megfelelő mértékletesség, tisztelet egy nővel szemben. Éppen ezért még akkor sem írok egy pasinak, ha nagyon tetszik, amikor azt írja:”ha tetszem neked írj”. Hát írjon ő. Nem azért mert konzervatív vagyok, hanem mert pont a zsivány-vagány gondolja, hogy fussanak utána. Én öt éve váltam el, 22 év házasság után, újra építettem az életem. Jól érzem magam benne, nem vagyok magányos, csak jó lenne egy társ- de nem mindenáron. Sajnos nőtársaim ott rontják el, hogy annyira szeretnének találni valakit, hogy még saját értékeiket is képesek lennének feladni. Én nem teszem.
Nekem alakoskodom a találkozókon, ha jó így, akkor jó, ha nem tovább lépek. Nekem ez fontos.
Györgyi
Györgyivel mélyen egyetértek.
Ha képről megtetszik egy férfi, nem vagyok rest, írok neki, hogy felkeltette a figyelmemet és várom a bemutatkozó levelét, ha megnézte a fényképemet és szimpatikus vagyok neki. A következő lépés az övé…
Én is azt vallom, hogy kell néhány levélváltás, amiből eldöntöm, hogy érdemes-e a pasi egy randira, vagy felejtős az ügy. Ha az első randi sikeres, azt is megmondom neki őszintén, hogy szeretnék még vele találkozni, ha ő is úgy akarja. Többnyire itt már a kémia is eldönti, hogy van-e további esélye/esélyem :) Ha nincs a személyes talinál, ami megfog benne, kár erőlködni, a többi randi sem lesz más vagy jobb. Ha egy kis vonzódás van, kell még egy randi a döntéshez.
Harmadszor már nem randizom, csak azzal, aki a feltételeimnek teljesen megfelel, igazán tetszik és a kémia is rendben van, azaz el tudom képzelni a mélyebb megismerkedést is vele :) Nekem a jellembeli belső tulajdonságokon kívül nagyon fontos dolog a jó szex is egy kapcsolatban, ezért 3 dolgot “tesztelek” minden jelöltnél, de sosem nem jutok a 3. fokozatig, ha az első kettőn megbukott a delikvens. :)
1. Az első érintés (jól esik-e, megvan-e a szikra!)
2. Az első csók (elindítja-e bennem azokat a testnedveket, amik a 3.-hoz kellenek?
3. Az első szeretkezés (no komment:))
Ha mindhárom fokozaton megfelelt, akkor lehet jövője a kapcsolatnak, feltéve, ha más téren nem érnek a továbbiakban nagy meglepetések :)
Én is magamat adom és elvárom ezt a másik féltől is. Ha így kellek jó, ha nem, búcsút mondunk egymásnak. Nem viselek álarcokat senki kedvéért…
A társamat illetően magas a mércém, de nem lehetetlenek a feltételeim és normális elvárásaim vannak. Mivel én is gyermekes vagyok, mint fionda, nekem is vannak szűk keresztmetszetek, de kinek nincsenek? Empátiával, toleranciával minden problémát meg lehet oldani, ha két ember igazán szereti, akarja egymást.
Nem akarok mindenáron társat magamnak, nem vagyok magányos… Nem 2 havonta akarom cserélni a pasikat, mint más a lakástextileket… és lehetőleg nem csak 2 évre akarom megtartani… “hosszútávfutásban” gondolkodom… sőt… persze előre sosem lehet tudni, mi lesz belőle…
További szép hétvégét mindenkinek:Ladyb
Az esős idő és a levélírói kedv közötti összefüggéseket jó lenne még kielemezni.A kedvezőtlen időjárás és a levelek száma között egyenes arányosság áll fenn.
Tamásnak annyit, hogy én éppen az esős idő miatt ülök a gép előtt.
A témához hozzászólva: Nekem már sikerült társat találnom az internet segítségével,ám 6 év után mégis véget ért a kapcsolat Ha 6 év nem volt elég ahhoz, hogy megismerjük egymást, hogy lenne elég 1 találkozás? Kicsit elbizonytalanodtam, mert mi van ha találkozom 5-6 emberrel is és az 5. után jövök rá, hogy kár volt a legelsőt (vagy a másodikat) elutasítanom? ?gy hát én sem merem az első randi után kimondani, hogy nem Te vagy az igazi. Tanácstalan vagyok. Lehet, hogy én nem állok jól a dolgokhoz?
:D:D:D Nemes Tamás TELJESEN igazad van!
Kedves edit ildikó gabriella pécs helyett pestről ugye?
Ha az őszilét szeretnéd az alkohol helyett, És nem aludnál minden héten “meleg” pasiknál, Akkor a hősök terét is megtaláltam volna…
Na látod én sem tudlak tisztelni ezért.
Ez van,
Kevesebbet igyál a közeljövőben.
hajnalpír, nem az a lényeg, hogy edit ildikó mit szeret inni, hanem hogy nem hívtad fel, hogy a randit lemond.
én megértem, hogy ellenmondást fedez fel abban, amit itt írsz, és abban ahogy vele viselkedtél és ez őt bosszantja vagy sérelmezi, netán képmutatónak talál.
hozzáteszem, egyikőtöket sem ismerlek, de már ha itt írogatunk és pont a témába vág, hát véleményt alkottam …
Üdv!
Az alap levélhez csak annyit szólnék hozzá, hogy ahány ember annyi változat. Több társkeresőn vagyok regisztrálva simán és vip-ként is, mondhatni az elmúlt fél – 1 évben több emberrel találkoztam netről mint eddig összesen. Eddigi tapasztalatok alapján részben igazad adok annak hogy a nők (lányok inkább) nem mernek visszautasítani szemtől-szembe, csak másnap harmadnap derül ki hogy hoppá nem elérhető. De velük szembe áll a másik oldal, aki a randi elején/végén megmondja hogy hopsz, én másmilyennek képzeltelek. Itt vagy elválunk vagy beszélgetünk tovább, vagy max lesz egy újabb netes ismerősöm esetleg barátom (nőnemben) ki újabb emberekkel ismertet össze, vagy a későbbiekben változik a véleménye.
Az tény hogy a személyes találkozó a döntő, addig lehet bármilyen jó a beszélgetés, összhang, ha nincs meg a személyes kontaktus, szimpátia akkor bukta.
Szvsz az internet csak az első lépésben segít. Kiválasztani egy listából, pár kép és adat alapján hogy igen, ő tetszik meg még mellette 3 is. Lehet hogy többség időhiányos, sok meló esetleg még mellette gyerekek, e mellett meg nincs idő szórakozni, bulizni, kikapcsolódni. Az hogy ki van a másik gép előtt, olyan mint a lottó. Vagy nyerünk vagy vesztünk.
Adatlapokhoz annyit, hogy ami nincs kitöltve az olyan mint ha nem is létezne. Másik hogy többen kiírják hogy “kapcsolatban”. Kérdezem én, akkor mit keres itt??! törölje magát ha sikerült valakit találnia, ez nem myvip, hogy akkor vagyunk jó fejek ha van 9999 barátunk (ismerős) kik közül 9990 et még csak nem is láttunk, illetve ismerünk személyesen.
Erikának üzenem,sok embernek vannak olyan dolgai,múltbéli sikertelenség,rossz jellemvonás,amivel az illető tisztában van,de nem akar vagy nem mer beszélni róla.Esetleg az új kapcsolattól várja azt,hogy majd a problémája megszűnik,vagy elfelejti a dolgokat.Személyes tapasztalatom,hogy sokan vannak így ezzel.Éveken át nem beszélnek bizonyos dolgokról mert.Az emberek esendőek,az ilyesmit én az élet részének tekintem.
Hajnalpír és Ildikóeditgabriella történetből láthatjátok a negatív példát. Ez a baj, gyerekek: az őszinteség hiánya! Miért nem lehet felvállalni magatokat? sokkal egyszerűbb lenne minden. Lehet, hogy sokkal több kört kell futni, de mindegyikből tanulhatunk. Mélységesen elítélem azt, aki hajlandó elmenni a csókig, holott már tudja, hogy nem találkozik többet a másikkal. Igenis meg lehet mondani! Okulásul álljon itt egy tanulságos történet: megtalált egy nem regisztrált ember. Felhívott és közölte, hogy szeretne velem találkozni, de ő nős ugyan csak ha találna egy biztos pontot kilépne a kapcsolatból. Hozzáteszem 50 éves! Én mondtam, hogy ez nem az én műfajom, de addig nyaggatott, amíg azt gondoltam, mi történhet, megnézem. Pasi érkezik nagy Merci terepjáróval, majd kiszáll belőle az 150 magas, aranyaktól csörgő-zörgő, kissé elhízott ember. Az ego ordított róla. Én már tudtam, hogy mi fog történni. Majd előadta a “az én, az enyém, az én csinálom, én irányítom stb” dumát. Lovak, vadászat, könyvet azt neeeeeeeeem.Próbáltam szépen, finoman tudtára adni, hogy nem biztos, hogy ez a célra vezető út. Nem sikerült. Majd szépen elmagyaráztam neki, hogy nem mindenki esik hasra ezektől a külsőségektől. Például én kifejezetten nem, mert vannak sokkal fontosabb dolgok is egy kapcsolatban, mint vonzalom, intelligencia és egyéb ilyen pórias dolgok. ?gy szépen elköszöntünk, de hogy gondolkodjam és a jövő héten felhív. Mondtam, hogy addig nem fogok megváltozni. Ezt csak azért mondtam el, hogy igenis meg lehet mondani.
Szerintem őszinteség mindenekelőtt, hiszen egy kapcsolat erre épül(ne).
Erika! Szerintem mindenki bizonytalan, én nem szoktam egyszerre két-három szálat futtatni. Szépen, sorban. Néhány találkozásnál úgy is kiderül, hogy továbbmegyünk vagy nem. Aztán lehet, hogy még barátokat – a szó nemes értelmében- is szerezhetünk. Én szereztem.
Jó éjt mindenkinek. Györgyi
“Esetleg az új kapcsolattól várja azt,hogy majd a problémája megszűnik,vagy elfelejti a…”
ha ez így van, akkor kerülni kell, hiszen mással akarja megoldatni a baját!
Györgyi, Ladyb, Zsu: a nők – most hallottam – a kettőt egyszerre akarják, és ebből van a konfliktus: rendes?, zsivány?. Ha jól gondolom, ez a férfiak esetében is fennáll!
Erikának:
szerintem nehezen tudna bárki is máshogy állni a dolgokhoz, így én természetesnek tartom, hogy miután valaki elkezdi a keresést, – és többnyire több lehetséges partnert is talál – egy szerre több emberrel is “viszonyt” létesít. Ez csak akkor nincs így, ha valaki elsőre beletalál a közepébe. Az meg amellett, hogy ritkaság, még egyfajta – akár jó értelemben is vehető – igénytelenséget is jelezhet.
Ilyenkor jönnek a csalódott “erénycsőszök”: nahát! Rajtam kívül is van valakid?
(Jogos, vagy túlzó féltékenység, önzés).
Isti
Hajnalpír/Gergő!
Ide illesztem postaládámba írt leveledet és az arra küldött választ.
?me:
Kedves.
Te összetéveszted a szezont a f—omal!
Pécs helyett, pestről ugye?
Ha az őszilét szeretnéd az alkohol helyett, És nem aludnál minden héten “meleg” pasiknál, Akkor a hősök terét is megtaláltam volna…
Na látod én sem tudlak tisztelni ezért.
Ez van,
Kevesebbet igyál a közeljövőben. Javaslom, javítsd ki az adatlapodon a “módjával iszom” jelzőt a “vedelek mint az állat” jelzőre. Különben te sem vagy őszinte, mit vicsorogsz rám? Az adatlapod is totál kamu.
Üdv: Gergő[/idezet]
Szia Gergő!
A ST?LUS TÉGED MIN?S?T.
S mivel Gabi postaládájában turkálva az én levelem is megtaláltad nem titok számodra, hogy nem Gabi vagyok.
S olyan fontos nekem a barátnőm, hogy igyekeztem távol tartani olyan fiútól, aki az első randi helyszínét nem találta meg Budapesten.
(Én vidéki lány is oda találok a Szépművészetihez.)
Persze Te ezt is kimagyaráztad,mint eddig mindent.
S íme, most se Te vagy a hunyó, hanem ?.
Csak vagdalózol.
Kíváncsi lennék tudsz-e tükörbe nézni.
Ildikó
ui: ezt a levélváltásunkat kiteszem a blogba, úgy TISZTESSÉGES.
Kissé visszanyúlva permanenciához:
“Miért kell még 5. kép is, ha kaptatok már 4-et?”
Hát mert van aki szereti nézegetni! : )))
Amúgy a férfiak ebben inkább vizuális típusok, azt mondják…
Isti
Sziasztok!
Istinek: idézlek:
“A ciki az, hogy ebből a tipusból sokszor hiányzik a kellő érzékenység, a mértékletes alázat, így adva komoly átnevelési feladatot a hölgyeknek. Az átnevelés pedig gyakran fordítva sül el.”
Hát éppen ez a baj, hogy így gondolkodtok. Miért kellene valakit átnevelni, lehet, hogy erre most megint azt mondod, hogy a nőknek kell az átnevelés. Lehet, hogy a többségnek igen, én a világért sem szeretnék senkit átnevelni, hisz akkor, hogy várhatnám el, hogy úgy fogadjon el amilyen vagyok? Egyébként nem biztos, hogy hiányzik az általad említett típusból az érzékenység, lehet, hogy csak a vagánysággal palástolja. No, ezt kell felfedezni. Ami nem könnyű!
Keresünk egy életen át, ki kalandot, ki vágyat, ki társat, ki szerelmet, ki önmagát!
Üdv. mindenkinek
A másikat nem átnevelni kell,hanem megérteni.Ha erről szól egy kapcsolat vagy egy ismerkedés,az már régen rossz!Inkább azokat a bizonyos közös pontokat kell megtalálni.
Isti
Én sem értek egyet az un. átneveléssel…
Dehogy akarok nevelni/átnevelni… nevelje az anyukája, ha annak idején nem nevelte meg :-)
Én nem pályázom erre a státusra, N? akarok lenni egy FÉRFI számára, nem tanítónéni…
Az én koromban (de szerintem minden korosztálynál így van) már van az embereknek egy kialakult életstílusa, általában kiforrott személyisége, és vannak “bogarai” is…
Számomra az az ideális partner, (természetesen az alapfeltételeim mellett) aki úgy tud szeretni engem, hogy elfogadja/megérti/tolerálni tudja az én személyiségemet és a “bogaraimat” és akinek viszont én is ugyanezt tudom nyújtani anélkül, hogy magammal túl sok, vagy túl nagy kompromisszumot kötnék.
Ezt persze nem könnyű megtalálni… de ezt senki sem állította, hogy az…
További szép napot mindenkinek: Ladyb
Gyöngyi:
attól tartok félreértettél, mert az átnevelést általában én is rossznak tartom, de mivel most szállt el a részletes válaszom, így most csak ennyi.
Isti
Isti!
Azért kíváncsi lennék, hogy lehet érteni másképp az átnevelést?
Györgyi
Szia Gergő, hol lehet téged megtalálni? Irtad, hogy sors elemzéssel is foglalkozol. Nagyon nagy szükségem lenne rá.
Nagyon értelmesnek tűnsz az írásaid alapján. Ha lehetne veled kommunikálni ez az msn címem: venusz80@hotmail.com.
Előre is köszönöm ha megkeresel.
Egy 29éves szegedi lány.
Györgyi,
úgy, ahogy te is értetted!
Isti
Sziasztok!
Már szinte teljesen elvesztettem a reményt, hogy egy “normális” párt találjak magamnak… Négy évi keresgélés, rövidebb-hosszabb kapcsolatok, rengeteg csalódás után, most azt hiszem eljött az IGAZI!!! És a párom.hu-n, ? talált rám és remélem nem enged el többé!!!
Tehát mindenkinek üzenem: eljön egyszer, akit keresünk, ne keseredjetek el!
Mindenkinek olyan csodálatos párt kívánok, amilyent én kaptam a sorstól…
Üdv,
fionda
fionda, gratulálok.
ritka kivétel, de jó olvasni.
fiondáról: BINGOOO!!!!
“Omnia,quae sensu volvontur vota diurno pectore sopito reddit amica dies.Mindama vágyat,amely hajszolta szívünket egész nap,ránk gyönyörű csendet küldve betölti az éj.”Claudianus.
Ez már-már olyan szép, mintha én írtam volna!!!
(vicc volt!)
Valóban nagyon szép, ez már ígéretes bemutatkozó szövegnek.
Sztem érdemes – akár hosszú távon is – kapcsolatba kerülni olyan emberrel, aki ilyeneket olvas, szemüveg stílustól függetlenül.
Időálló értékekkel bír.
Gratulálok Tamás!!
üdv.,
A normális idézetek képesek emelni a társkeresőblog színvonalát.Bizonyos szövegeken nem fog az idő.
Permanencia!
“Sztem érdemes – akár hosszú távon is – kapcsolatba kerülni olyan emberrel, aki ilyeneket olvas, szemüveg stílustól függetlenül.”
Félreértettél – s talán más is?!
:-((((((…….
Tamás értékes-, sokoldalúan művelt, igényes, …. – szemüvegcsere javaslatommal (l. “Olvasói levél”/ máj. 29.) áttételesen segíteni szerettem volna Neki abban, hogy a külsőnek nagyobb jelentőséget tulajdonítók szemében is több esélye legyen arra, hogy eljusson az értékes belső megmutatásáig – esetleg…
Mint régóta szemüveget vieslő nő, tudom, hogy mennyit változtat az arcon egy jó/rossz szemüveg! – Ezt csak az tud/hat/ja, aki tapasztalta! … /És nőből van?!? :-) /
- Úgy látom, hogy itt, rosszul értelmezett “humanizmusból” senki sem vállalja fel még az enyémhez hasonló kisebb/lightos – bár eredményét tekintve nem is olyan kicsi! – javaslatokat sem, nehogy “megbántsa az Illetékest”! Pedig – ha belegondoltok, sokszor nagyon aprónak tűnő dolgokon múlik sok minden…
Azt hiszem- és olvasom /is/, hogy ezekből a blog-véleményekből mindannyian sokat tanulhatunk, mert mindenki másképp éli meg/látja az élet dolgait…
Kérlek Benneteket, hogy észrevételeimet a szándékomnak megfelelően kezeljétek!
Jó éjszakát Mindenkinek!: Dóra
Dóra!
Nem értettem félre, sőt!
A magát vizuálisan háttérbe szorító emberből sokkal több látszik “amúgy”. A nárcizmus csak átenetileg tűnik megoldásnak. A szerénység hosszú táv-futó…
Olvastam:
“Kedveseim!
Nem vesztek meg 1 tehenet 1 bögre tejért megértem:
nekem sem kell 1 egész diszó 20cm kolbászért…
de mondj vmit, amin elgondolkodom, fogd meg a kezem, ha szomorúnak látsz és hagyd, hogy tanuljak Tőled: talán én is több vagyok, mint gondolod….”
hmmm….esetleg?
Permanencia!
Igaza van Márainak: az írott szót 2 millió ember kétmillió-féleképpen érti…
Nárcizmus: a személy túlzott önszeretete, önértékelése <<< nagyjából, nem szó szerint írtam ki…
Sohasem gondolnál nárcizmusra, ha ismernél… :-)
Tudod, az én gyerekkoromban még csúfolták azt, aki szemüveges volt… – s emiatt ált. iskolás koromban bizony sokat sírtam, mert fájt… És az önbizalmamat sem növelte :-(… /Lehet, hogy manapság, amikor van, aki ablaküveges szemüveget csináltat a divat kedvéért, – ez szinte hihetetlen!/
Sokkal később adódott csak alkalmam/lehetőségem, hogy ne az “esztéká” keretet vegyük meg.
A fentiekkel ellentétben ma azt mondják, hogy “a szemüveg öltöztet”, – sőt, egyesek szerint értelmesebb külsőt kölcsönöz a viselőjének!
A kétféle hozzáállás között bizony elég nagy a különbség – ugye? :-)
Ha netán szemüveges lenne a Nagylányod, tudnád, hogy milyen sok múlott egy ilyen – annakidején elhagyhatatlan – “eszközön”! /Most, a kontaktlencse miatt már ez nem probléma, mert valóságosan is láthatatlanná tehető…/
És a férfiaknál is u.úgy lehet előnyös és előnytelen – még ha nem is tudnak róla…
Ehhez nem kell különösebben hiúnak lenni, – csak kicsit odafigyelni…
Elnézést, Többiek,
– biztosan unalmas a téma sokaknak – de “a mai fiatalok” nem is gondol/hat/ják, hogy egykor valóságos “megbélyegzés” volt szemüvegesnek lenni – főleg, ha lány volt az illető!
Ugyan a téma nem közvetlenül, de valahol mégiscsak a társkeresés körébe tartozó – és “kortörténeti dokumentum”. :-)
Téma lezárva, – kösz. a türelmeteket!
Pemanencia,
nagyon tetszik a befejező gondolat!
Abban is egyetértek Veled, hogy:
“…A magát vizuálisan háttérbe szorító emberből sokkal több látszik “amúgy?….”
És hozzáteszem: szerintem is a kisugárzás a lényeg, és nem a külsőségek /ami nem zárja ki, hogy a szemüvegemre odafigyeljek! :-P :-))) /
Mostmár tényleg elég! – Jó éjszakát!: Dóra
Dóra!
Elnézésedet kérem, rossz kifejezést használtam. A külső megjelenés kozmetikázottságának jelentéktelenségére utaltam, elég ügyetlenül…
Egyébként én is szemüveges vagyok (már), de senki kedvéért nem cserélném kontakt lencsére. Hozzám tartozik az összes többi tökéletlenségemmel együtt.
Én is figyelek a szemüvegemre, leginkább akkor, ha nem látom elég tisztán Márait :)))
jó éjt!
A szemüveg,mint a ruházat,ízlés kérdése.Egyébként van egy másik fazonú keretem is,a képet azzal csinálhattam.A túl divatos dolgok egyrészt drágák,másrészt hamar elavulnak,nevetségessé válnak.Célszerűbb egy “semleges” stílust választani.Az én esetemben a normális keret+a lencsék,ha jól tudom támogatással 21000 forintba kerültek három éve.Tavaly voltam két komoly szemészeten kivizsgáláson-bár a TB fizet mindent-a sok utazgatás is pénzbe kerül.
Ismétlem, gyerekkori jelölt-leírásom sarkalatos pontja volt: ne legyen szemüveges! :-)
A külső és a belső: egyformán fontos dolgok. Probléma csak akkor lehet, ha nincsenek egymással egyensúlyban.
Isti
” …gyerekkori jelölt-leírásom sarkalatos pontja volt: ne legyen szemüveges! :-) ”
Nnnnnna, ugye?
Mégsem érdektelen a téma “annyira”… – itt a bízonyíték! :-)
Isti!
“A külső és a belső: egyformán fontos dolgok. Probléma csak akkor lehet, ha nincsenek egymással egyensúlyban”
Igen – ha nincsenek összhangban… – egyetértek! :-)
Tamás!
Az Istenért! Hát nem értesz a célzásokból?!???!
Higgy nekem! – Nem sok mindenről mondhatom el, – de ebben “szakértő” vagyok! :-)
Azt, h. a szemüveged jól álle-e/előnyös-e Neked, azt NEM TE /!!!/ tudod RE?LISAN /!!!/ megítélni!!! (Más kérdés, hogy szeretünk egy adott/régebbi formát – de ez nem jelenti azt, hogy nincs olyan, ami jobban állna, -előnyösebb lenne!!! /
Olvasd el azt a biz. máj. 29-i tanácsomat, kérd “külsős” segítségét, – és meglátod, h. ha elfogadod a hozzáértő/k/ javaslatát, és azt hordod, – az új kereted megszokása után rájössz, h. valóban jobb az előzőnél!
Ti ffiak, ezt talán túlzott hiúságnak/külsőségnek tekintitek – de:
ha van valami, amiben érdemes “a nőkre hallgatni”, – akkor ez az!!!
Kényelmetlenül érzem magam amiért még mindig ezt a témát ragozom, – de annyira szeretnék segíteni Neked!
Az írásaidból lejön, mennyire meg szeretnéd találni a Hozzád illőt! – És pont a szemüveg ára gátolhat ebben?
Annyi minden drága manapság – épp Magadon-, a szemüvegeden spórolnál?
Szeresd Magad annyira, hogy ezt is fontosnak tartsd – pont a cél érdekében!
Oly sokszor leírtuk már: “a külső ami megfog, a belső ami megtart!”
Egy szemüveg esetében nem arról van szó, hogy divatcikk, és hamar elavul/nevetségessé válik!
Vagy szebbé/szimpatikusabbá tesz, vagy előnytelen/elcsúfít – és várhatod/!/, hogy alkalmad legyen “a belső értékeid” megmutatására… – Pedig Te aztán elmondhatod, hogy rendelkezel jónéhánnyal!
Jóval idősebb vagyok Nálad /csaknem a fiam lehetnél/, kizárólag a szimpátia motivál – ne akarj ebben is okosabb lenni, ne restellj hallgatni rám! :-)))
Abbahagyom… – Remélem, kapok majd még Tőled valamikor egy hálálkodó levelet…?! :-)))
Jó éjt!: Dóra
/És Ti, Többiek, – kérem, legyetek elnézőek!
Minden téma másképp fontos valakinek, és mindenből lehet valamit tanulni is…! :-)
Szemüvegtéma a részemről véglegesen lezárva, – ígérem! :-)
Itt jönne azon ötlet megvalósitásának szükségessége, hogy a moderátor az érintett engedélyével megadhassa valakinek az email-címét – hogy egy adott téma ne legyen unalmas a Többieknek! ??? /
Az e-mail címem megtalálható valamelyik “Nekem sem egyszerű” oldalon.Valamikor január környékén volt fent az oldal,a nők is sokfélék,az egyéni probléma,kinek milyen szemüveges jön be vagy nem jön be.Ez egy nagyon szubjektív szempont,és ez így van jól.
Én meg bajszos voltam, s kb. tíz év után jöttem rá, hogy állati rosszul állt :-/
Isti
Jun. 7-ől vagyok az oldalon, azóta egy “kicsi” nevű N? 11x nézte meg az adatlapomat, ( csak ma 4x!!!!!!!). Előfordul, hogy véletlen valaki rákatt. valakire, na de ennyiszer?!
Ha van olyan lehetőség, hogy beállítsuk, hogy ki láthatja az adatlapomat, (én kitöltöttem ezt az oldalt), akkor ez miért nem úgy működik?!
Hát erre szeretnék válasz kapni!
Jolánkának üzenem,én úgy tudom,van lehetőség a nem kívánt személy letiltására.
Helló!
Na akkor én leírok egy történetet, próbálom tömören.
?rtam a hölgynek, visszaírt… Szimpátia, fotócsere, szimpátia..Beszélgetések, telefonszám csere…szimpátia..Eltelik egy hét, folyamatos levélváltás (munkahelyéről is folyamatosan bombáz), msn, sms, élő telefonos beszélgetések. Esténként felváltva keressük egymást sms-ben, még az ágyból.
?gy telik 1 hét.
Aztán:
Hétfő:
Azt írja sms-ben: “Kellesz nekem”. Na mondom ennek a fele sem tréfa, nagyon-nagyon szimpatikusak vagyunk egymásnak.
Kedd: megbeszélünk egy randevút, vasárnap du-ra, én megyek hozzá és megyünk majd sétálni, beszélgetni..
Szerda (este): épp a lakhelye közelében van dolgom, írok neki, hogy van-e kedve találkozni 5 percre, nincs több időm, nem egyedül vagyok. Örül, találkozunk. Kicsit furcsának tűnik, talán fáradt, nem tudom, de én visszafogom magam, nem mutatom ki, hogy mennyire bejön nekem… Elválunk. Eltelik fél óra. ?rok neki egy sms-t: “még “mindig kellek neked?
Válasz egy kérdés: “És én neked?”.
én: igen, nagyon szimpatikus vagy élőben is.
Semmi válasz. Éjjel írtam neki, hogy ez nem esett jól, ennél többet vártam, őszinteséget legalább.
Csütörtök: melóból ír, hogy mi volt ez az éjszakai sms?
én: gondoltam megérdemeltem volna én is , ha őszintén megírod a kérdésemre a választ.
ő: jaj ne legyek már ilyen, jól érezte magát velem, csak este elaludt, ezért nem tudott írni.
én: oké, akkor most ébren vagy, várom a választ.
ő: jaj már, hagyjam békén, most nem ér rá, sok a meló.
én: semmi gond, ha nem jövök be, csak legyél kérlek őszinte.
ő: ne zaklassam a melóban, mert csak felhúzom.
én: oké, jó munkát, szép napot
Este nem írtam neki, ő se nekem.
Péntek:
én: este reménykedtem, hogy írni fogsz, ahogy eddig minden nap
ő: nem hiszi el, hogy ilyen vagyok. Nem ért rá, mert költöztetni kellett egy barátnőjét, de a költöztetés elmaradt.
én: oké, persze, mindenkinek arra van ideje, amire akarja.
ő: nagyon nem szereti, ha valaki ilyen. Eddig nagyon szimpatikus voltam neki, de én fogom elrontani az egészet.
én: oké, békén hagylak. Akkor viszont élnék a vasárnapi randimeghívásod lehetőségével.
ő: jaj hát nem fog ráérni, mert akkor lesz a költöztetés, de higgyem el, lenne sokkal jobb ötlete is ennél. mellé kacsintós hangulat jel: ;)
én: (már felvillant a remény, hogy rám gondol). Na és mi lenne az?
ő: angolozni kellene, mert el van maradva.
én: jellemtelen ember vagy, aki nem őszinte és játszik a másikkal, hányinger ez az egész
ő: soha nem fogok ezzel a magatartással nőt találni. ? igenis jó ember és minden barátja is alátámasztja. Lépjek ki az életéből, felejtsem el.
én: kérj bocsánatot, valld be, hogy csak nem merted elmondani, hogy mégse kellek, nem jöttem be neked élőben. Van ilyen, nem haragudtam volna meg.
ő: én rontottam el mindent.
Ez már nem vicckategória, szerintem.
Ami a legdurvább az egészben az az, hogy tapasztalatom szerint azon nők, akiknek nem jövök be élőben ahelyett, hogy őszintén megmondanák (még nem volt ilyen) mindenképpen úgy próbálja irányítani a dolgokat, hogy a férfi tűnjön hibásnak. ?gy egyrészt nem kell őszintén megmondani, hogy nem szimpatikus, másrészt még a ffi érezheti úgy, hogy mekkora barom volt, elrontotta az egészet.
Na ez a nem mindegy.
A távolság és a net lehetőséget ad arra, hogy előjöjjön az emberből az igazi énje.
István!
A dolog nem egészen így van.
?ltalában minden férfi ugyanazt a kb 50-60 nőt szólítja meg, aki mindenkinek tetszik.
?k azok a nők, akik sok levelet kapnak, s elég komolyan gondolják, hogy válaszolnak is.
Viszont – éppen ezért – van összehasonlítási lehetőségük, s élnek is vele.
S amikor azt mondja, hogy tetszel neki, kellesz neki, sztem így is gondolja, de ki tudja, hány ffinek van még ugyanilyen esélye nála?
S ha kapkodsz, s gyorsan akarsz mindent, VALÓBAN Te rontod el a saját esélyedet!
A másik dolog, hogy ok. társat keres az ember, azonban mindenkinek van egy permanenes élete, ami már előtted is megvolt, barátok, programok, temperamentum, életvitel stb., amit senki sem tud, de nem is akar felrúgni 1 hét alatt csak azért, mert találkozott vkivel, aki rokonszenves.
Tehát, sztem nem kellene, nincs is miért bocsánatot kérnie, Te voltál túl gyors és telhetetlen…
üdv.,
A bombázók már csak ilyenek: válogatósak.
Azt én se vágom pontosan, miért kellene bocsánatot kérnie, miben volt ilyen bűntetendően őszintétlen?
Isti
Ne haragudjatok, vicckategória mindkettőtök véleménye. ?rtam én olyat, hogy ő bombázó? ?rtam én olyat, hogy volt kint fotója? Miről beszéltek itt? Egy kis pufi csajnak írtam, akinek csak bemutatkozója volt, semmi fotója. Ezek után eleve viccesnek a reakciótok. Oké, nem tudtátok, de már megbocsássatok, ebből indultok ki, skatulyáztok.
permanencia: Nevetséges vagy, komolyan. Kit nevezel telhetetlennek? Azt, hogy korrektséget vártam? Komolyan gondolod, hogy ha valaki 1 héten át éltet, majd a találkozó után (nem voltam rámenős, semmi ilyesmi, mielőtt még ezt is kitalálnád) kussol, akkor az normális?
Telhetetlen? Az, hogy korrektséget és őszinteséget vártam? Úgy érzed, hogy egy megveszekedett mondat az őszinteségről, az felborítja az egész életét? Honnan jöttél te? A holdról? Gondolom magadból indultál ki, hisz ha őszintének kell lenned, akkor az egész addig életed kukába kerül? Szomorú, hogy ilyen emberek, mint te próbálják az észt osztani itt.
Isti: Ha ebben az egészben nem találtál problémát a csaj részéről, akkor elég nagy baj van az értékítéleteddel. (permanencia-ra is vonatkozik)
Ja és még valami: hol írtam olyat, hogy bombázó volt az illető?
Nagyon kíváncsi lennék mit tettettek volna fordított helyzetben.
De most már látom a mai világban a korrektség elvárása majdnem csak bűn. Gratulálok mindkettőtöknek!
Kedves István!
“De most már látom a mai világban a korrektség elvárása majdnem csak bűn. ”
Sajnálom, hogy ennyire rossz tapasztalatod van az őszinteségről és a korrektségről…
Mesélhetnék én is arról, hogy mennyire nincs már értéke a mai világban ezeknek a tulajdonságoknak, a hűségről nem is beszélve…
Lassan már én is kezdem belátni, hogy a becsület és az őszinteség is lehet viszonylagos, lehetnek fokozatai… és elég nehéz (majdnem lehetetlen) kiszűrni, ki kivel nem és mennyire nem korrekt és őszinte, az ismerkedés alkalmával.
Nem repesek az örömtől ettől a felfedezésemtől… de bennem még él az a fajta ősbizalom a másik ember iránt, amit minden jelöltnek meg szoktam szavazni egészen addig, míg áruló jeleket nem tapasztalok…
Ahhoz viszont szigorúan tartom magam, hogy az én bizalmamat csak 1x lehet elveszteni…
Üdv: Ladyb