Lehet, hogy itt van a problémák gyökere??? hmmmmmmmmmmmm

A világ vége egyébként egy Ny-Mo-i megyeszékhely…..csak nálunk minden világ vége, ami nem Bp.

Én is úgy látom a dolgokat ahogy Te. Ha egy férfinek megtetszik egy nő, fölhívja, és nem kell üldözni. Ha nem, akkor pedig azért felesleges. Azt hiszem a legtöbb esetre ez érvényes.

Tibor

A te példád valóban nem mindennapi, nagy szerencséd volt, hogy pont egy ilyen hölgyet sikerült kifognod.
Szerintem az eltűnések hátterében a legtöbb esetben az áll, hogy itt szinte mindenki több vasat tart a tűzben. Vagy tudomására jut valami olyan információ, ami az illető vonzerejét csökkenti. Ilyenkor pedig elég nehéz úgy őszintének lenni a másikkal, hogy ne bántsuk meg, és a könnyebb utat választjuk, köddé válunk. Ez bizony csúnya dolog, de sajnos néha megesik.
Elképzelhető hogy volt olyan hölgy aki a te hívásodat várta. Hiába kezdeményezhet bármelyik fél a társkeresőn, de én úgy gondolom, hogy a továbbiakban, ha már a telefonig, esetleg személyes találkozóig jut a dolog, már a hagyományos szerepeknek kéne továbbélni. Értem ez alatt azt, hogy mondjuk ha valakivel találkozom, és úgy tűnik, szimpatikusak vagyunk egymásnak, akkor nem én fogom zargatni a pasit a telefonhívásommal, hanem várom hogy ő lépjen. Ha nem lép, az komoly jelzésértékkel bír. Akkor úgy veszem hogy részéről felejtős a dolog.
De lehet hogy ez csak az én véleményem, mindenesetre szerintem ez így inkább rendjén lenne, mint hogy a nő hívogassa a férfit.

Évi

Én is olvasgattam a hozzászólásokat.

Évica május 23-i hozzászólása tetszett. Talán közel van az igazsághoz.

Saját példámból annyit írhatok le, hogy két éve keresgélek. Rengeteg levelet írtam. Sokan válaszolták azt, hogy igen, szeretnének megismerkedni velem, aztán eltűntek. Biztosan volt olyan is aki az én hívásomat várta. Voltak olyanok is akik kezdeményeztek. Sokszor nem tudtam, hogy mit válaszoljak. Senkit sem szerettem volna megbántani.

Két éves keresgélés után kaptam egy levelet. Egy hölgy úgy gondolta, hogy éppen velem szeretne megismerkedni. Kissé meglepett mivel távol lakunk egymástól. Jó ideig képet sem láttam róla. Váltottunk néhány levelet, azután telefonon beszélgettünk. Telán két hónap is eltelt, mikor megbeszéltük, hogy találkozunk. Fölajánlottam, hogy én utazom, úgy, hogy másnapig maradok. Erre Å? azt mondta, hogy töltsük együtt a hétvégét valahol. Ã?gy történt. Egy vadászházban töltöttük a hétvégét, úgy, hogy elÅ‘tte sohasem találkoztunk.

Azt gondolom, hogy ez nem mindennapi eset. Rosszul is elsülhetett volna. Szerencsére nem így történt. Csodálatos hétvégét töltöttünk együtt. Azóta is szívesen gondolunk vissza arra az együtt töltött hétvégére. Ez volt az első alkalom, amikor láttuk egymást.

Tibor

Olvasgatom a hozzászólásokat, és szomorúan látom, hogy amit én tapasztalok a társkereső oldalakon, ezek szerint általános tendencia.
Az én tapasztalatom is az, hogy a férfiak nagyon szeretnek szó nélkül felszívódni, eltűnnek mint az a bizonyos szürke szamár. Ez akkor nem is olyan nagy probléma, ha részemrÅ‘l sem lenne oké a dolog, bár akkor is úgy lenne tisztességes, hogy legalább egy “mi nem egymást keressük” sms-el megdobna. Az meg végképp szemétség, ha az illetÅ‘ tudja hogy nekem bejönne, ígérget is fűt-fát, aztán meg hipp-hopp eltűnik. A pofátlanság teteje meg hogy ezek után aztán pár hét-hónap után hirtelen elÅ‘ugrik a homályból, hogy na itt vagyok. Aztán persze megismétlÅ‘dik újra az eltűnés.
Ezek szerint nem csak velem és a hasonló cipőben járó ismerőseimmel történik ilyesmi rendszeresen.
Fentebb szó esett arról, hogy a nÅ‘k többsége az “Alfahímet” keresi, és túl magasra teszik a lécet. Kérdés, hogy mi az, hogy túl magas?
Én a saját példámból tudok kiindulni. Lehet hogy a legtöbb nőtársam máshogy gondolja, de én és a környezetemben lévő párkereső csajok nem hiszem hogy extra igényeket támasztanának, mégsem találjuk meg azt akivel kölcsönösen megfelelnénk egymásnak.
Többször elgondolkoztam már rajta, hogy min kéne változtatnom, mibÅ‘l kéne “alábbadnom”. Azt szoktam mondani, hogy nekem mindösszesen annyi az elvárásom egy férfival szemben, hogy: 1. Normális legyen, 2. Tetsszen.
Azt gondolom, hogy egyikből sem lehet engedni. A normális relatív dolog, de olyan alap dolgokat foglal magában, amiket közhelyként szoktunk emlegetni, pl. legyen megbízható, intelligens. Igenis fontos az intelligencia. Nem mondom hogy 160-as IQ-ja legyen, de azért tudjon összefüggően beszélni, és lehetőleg közel helyesen írni. Szerintem akinek az írása tele van durva helyesírási hibákkal, az életében egy könyvet sem olvasott el, na ebből is le lehet vonni bizonyos következtetéseket.
És azt hiszem, hogy a legtöbb nÅ‘ nem arra bukik, hogy folyton megcsalják és átverjék, nem azért keres “Alfahímet”, mert szereti ha megalázzák. Viszont az is fontos egy férfiban, hogy férfias legyen, vagyis legalábbis magabiztos, fel lehessen rá nézni. De ez nem azt jelenti, hogy semmibe veszi a nÅ‘t, veri meg hasonlók. Én a magam részérÅ‘l nem tudnám elképzelni, hogy egy – bocsánat, de – tutyimutyi balf**-al éljek együtt. A házisárkány-típusoknak ez biztosan megfelel, de én sajnos nem vagyok ilyen.
Azért reménykedek benne, hogy nem csak a macsó és a tutyimutyi kategória létezik férfiben, hanem valami köztes állapot is. Vagy azok már mind foglaltak?
A második pont pedig semmivel sem kevésbé fontos mint az elsÅ‘. Nem tudom létezik-e a földön olyan nÅ‘, aki önszántából összejönne egy olyan pasassal, aki nem tetszik neki. És ez nem olyan dolog amirÅ‘l majd meggyÅ‘zöm magam, hogy hát most nem tetszik, de majd idÅ‘vel biztosan fog… Vagy tetszik, vagy nem. Én ha találkozom valakivel, belegondolok, hogy az illetÅ‘vel el tudnék-e képzelni egy intim helyzetet. Ha semmiképpen sem, akkor onnantól kezdve nincs értelme az egésznek.
Hozzáteszem, nem a modellalkatú szépfiúk azok akik tetszenének. Nem herceget szeretnénk fehér lovon. Ezzel sok férfiú adatlapján talákoztam már. A szemünkre vetik, hogy herceg nem létezik, ne keressük. Nem is őt keresnénk, hanem csak egy átlagos normális férfit, aki úgy látszik, nem létezik. Aki férfias és intelligens, de ne szép legyen, hanem nekünk tetsszen.
Engem személy szerint nem érdekel hogy milyen kocsija van (bár volt már olyan pasas, aki úgy gondolta hogy plusz pontot kap ha ezt bedobja), vagy hogy hány bankszámlája van a Kajmán-szigeteken. A lényeg az hogy legyen benne ambíció, és ne csak a tv előtt üljön naphosszat várva hogy a sültgalamb a szájába repüljön.
Ezt azért tartottam fontosnak leírni, mert szerintem a legtöbb nőre nem igaz az hogy túlzott elvárásokat támasztanak. És ennek ellenére mégsem találják meg sokan a párjukat. Lehet hogy aki a drága kocsira meg lakásra utazik, könnyebben megtalálja a palimadarát.
Mi meg várhatunk itt életünk végéig.

Kellemes hétvégét mindenkinek!

Évi

Tükör, Hope!
A szelektív figyelmet már megvitattuk.
Én bizony belelépek, ha van fontosabb elmélkedni valóm.
Kutyám is van és felszedem, amit nem kívánok másnak… :)

Különben is a nÅ‘k a párjuk fotóit nem küldözgetik, sajátjukat inkább, önmaguk elÅ‘tti bizonyítás érdekében, hogy még kelendÅ‘ek, hogy még van mit kitenni, hogy még szexisek. ( Ha a párjuknak ez megszokott, nem dicsérik úgy ahogy elvárják, mikor komolyra fordulna a szó, akkor jön “kámforozás”, vagy a totális megcsalás.)

A férfiak csak a himbilimbi-jüket ajnározzák fényképeken. Na de miért ? mert erre van igény, tapasztalatból és hallomásból átvett és bevált módszer, hol arccal, hol anélkül. Nem sorolnám mely nÅ‘k körében, mert Å‘k lehet felháborodnának…

Érdemes pl. megnézni a g….gate.hu oldal amatÅ‘r fényképeit, a merész vállalkozó szelleműek miként múlatják az idÅ‘t – feltételezve a másik tudta nélkül is – , és a fotókra milyen válaszok keletkeznek.

Beteg a társadalmunk….

No, no! A feelinget nem években mérik.
Kíváncsi lennék az arc kifejezésedre, amikor a rokonszenves csaj fotója helyett az ex-e aktját kapod…
Csak így jön ide az IQ.
Nehéz összerakni?

Vállalnám a megmérettetést, melyikünk fiatalabb!!!
Amúgy ne légy nagyon büszke a nemedre: amikor 1 ffi az ex-e aktját küldi ismerkedésül, nem kell IQ-t mérni…
Ezek után a sajátja sem érdekel.

üdv. “S”nélkül