Sagittar újabb tanácsokat oszt meg a lelkes netes társkeresőkkel, amelyek szubjektívek ugyan és nagyon személyes élményekből kiindulva próbálnak meg általános következtetéseket levonni, de talán ettől még nem lesz kevésbé használható, mint sorozatunk többi tagja.
Eddigi írásaimban törekedtem általánosságban beszélni a hölgyekről és sok jó tapasztalatot gyűjtöttem a virtuális térben, sőt a neten találtam meg a jelenlegi csodás barátnőmet is, de az út hosszú és fáradtságos volt. Emlékszem, hogy a korábbi írásaimban is a jelenlegi barátnőmet dícsérő felvezetővel éltem, de mindig igyekszem őrá is utalni, hisz vele szemben így érzem tisztességesnek. Minden emléket, régi szerelmet, kalandot az ő jelenléte másodlagossá tett és elhozta nekem azt az érzést, amire mindig is vágytam.
Azzal kezdeném, hogy a mai írásomnak nem lehet címet adni. Nem lehet, mert túl sok mindent érintek. Első körben arról lesz szó, hogy van egy netes nőtípus, akivel őrülten nehéz,de mégis értékesek lehetnek és egyes lányok ebből az eresztésből ritka kincsek. (főleg ha egy jót akarunk szeretkezni és nem akarunk sokat erőlködni az udvarlással)
Számomra a netes ismerkedés játéknak indult. Elég sok lehetőséget sodort elém az élet, hogy ismerkedjek élőben is, de mivel sokat interneztem mindig is, úgy voltam vele, miért ne próbálnám meg a netes csajozást. Azt gondoltam, jó játék, tapasztalás, miért ne. Egy biztos, hogy sokat tanultam önmagamról és másokról. Végül persze nem úgy történt az egész, ahogy képzeltem, hisz játék helyett, sok kis dráma, csalódás..stb. alakult ki és ez az ismerkedési mód olyan kalandokat sodort az utamba (akár jó, akár rossz értelemben) is, amit sose gondoltam volna.
Érintsük a netes lányok általam ismert megkeresési módozatait.
Először is, hivatalos társkereső oldalon képtelen voltam normális, csinos, kedves lányt találni. Rengeteg jelentkező van egy-egy helyes nőre (bár nagyon kevés a helyes) és kis esély van rá, hogy választ kapjunk a levelünkre. Nálam ez azért se működött ez a módszer, mert nem szeretek képet feltenni magamról és csak azoknak küldtem fotót, akiket kinéztem és akiknek írtam is. A módszerem az volt, hogy egy honlapot készítettem sok fotóval magmaról és a linket, címet küldtem el a nőknek a levélben. Sajnos ez már az “ellenkező nem” agykapacitását meghaladó feladat volt és ált. képtelenek voltak megoldani, hogy a levélből a linket kimásolják a böngészőbe és megnyissák a honlapot. Csupán arra telik a többségnek hogy az előre betanult mozdulattal az adatlapot megnyissa. A külön honlap megnyitása már nagy feladat, így eleve megszűrtem azokat a balf*szokat, akik képtelenek voltak erre a feladatra. De a rosszabb “fajta” az, aki ugyan meg tudná oldani, de először a névre kattint és ha ott nincs kép, el se olvassa a levelet és esélyt se ad rá, hogy ott hátha van netcím képekkel vagy egyszerűen csak értékes gondolatokkal. Mindezekből okulva a netes társkeresőket elég gyorsan “elhagytam”.
A Chat kicsit jobb, de időigényes, fárasztó és sok a túl fiatal. Az is kilőve.
Amit ajánlani tudok az a hölgyek megkeresése közösségi portálokon, pl. IWIW. Nekem ez jött be.
Van egy még ennél is jobb netes módszer, de azt a módszert nem publikálnám:) A lényeg tömören az (pl. az IWIW is ideális ilyen célra), hogy olyanokat kell megkeresni, akik nem keresnek társat és ezért meglepetésszámba megy egy intelligens, érdeklődő, hízelgő, ismerkedési célzatú levél.
M�?S:
Most írnék a korábban már említett (kifejezetten netes) nőtípusról. Azt tudnám mondani, hogy ebbe a típusba azok a lányok tartoznak, akik csak a neten játszadoznak, a levelezésben élik ki magukat, vagy akik pár jól sikerült fotó és pár msn-ezés után már férjként tekintenek ránk. Most róluk beszélnék egy kicsit, majd a végén ehhez kapcsolódóan egy saját történetet mesélek el, remélem érdekes és tanulságos lesz mindenkinek.
Az első típus a “neten besértődős primadonna, akinél elérhetetlen a személyes tali”. Súlyos esetekről van szó. �?k olyan lányok, akik a személyes találkozó felvetését személyes sértésként élik meg és számukra az ismerkedés az interneten kezdődik és ott is végződik. Én (2-3 levél után) általában jeleztem mindenkinek, hogy a személyes találkozót érdemes lenne megejteni. Kultúráltan megírom, hogy szeretném megismerni, mit szólna hozzá, ha beülnénk valahova meginni egy kávét, vagy sétálhatnánk egy jót. Erre általában jön az ehhez hasonló válasz, hogy szerinte ez még korai és szeretne jobban megismerni. Erre én: “Ok, erre a legjobb alkalom egy személyes találkozó”. Erre jön a kedves válasz, hogy “Biztos csak meg akarsz d*gni, ebböl nem kérek.” Namármost ha én valakit kedvesen invitálok egy belvárosi kávéházba, az még nem jelent szeretkezést. De vissza a konkrét történethez. Válaszoltam a lánynak, hogyha így áll hozzá, akkor szakítsuk meg az ismerkedést és kikérem ezt a stílust. Erre vár egy kedves levél este, hogy “lám lám, igazam volt és te tényleg csak arra mentél. éreztem, háhá , átláttam a szitán, ezt most bebuktad . cupp cupp”.
Elemezzük a helyzetet! Én megkeresek valakit. Levelezünk, megtudunk pár infót egymásról majd felvetem, hogy talizni kéne. Ezt a lány elutasítja, én meg közlöm vele, hogy akkor jobb ha ő balra én meg jobbra indulunk. Erre a lány megsértődik és elkezd sértegetni és olyan következtetéseket von le, aminek semmi alapja. Jön a sértődés, a harag, a fölösleges piszkálás. Mi jogalapja van ennek? �? nem akar találkozni, én nem kérek így belőle és kész. Ezen megsértődni? De ok, mindenkinek szíve joga, viszont ne kapjak buta, primitív, minden alapot nélkülöző leveleket! Amúgy is utálom a mai trendi szavakat, hogy felejtős, bebuktad, ezektől eleve idegbajt kapok: olyan picsásak.
Sajnos az ilyen kioktató maileket általában nem hagyom szó nélkül, hisz igyekszem népnevelőként az eltévedt lelkeket a helyes irányba vinni, általában persze sikertelenül.
A másik típus az a fenti hölgy 2.0-s továbbfejlesztett (vagy vissza?), sokkal veszedelmesebb, érdekesebb, őrültebb verziója. (pszicho v2.0 vagy pszichiátriai eset v2.0). Bár ez jobban hajlik a személyes randira és ez el is érhető, de az idáig vezető út elég hosszú és viharos.
Kizsarolja a hosszas MSN-ezést, levelezést és felkelti az érdeklődést. Egy konkrét lányról beszélek most, de nem egyedi példány. Kinéztem a lányt magamnak a fotók, lakcím, végzettség alapján (IWIW), ezekután írtam neki egy üzenetet, hogy szeretném megismerni. Közvetlen volt, megadta az MSN címét és elkezdtünk beszélgetni. Igyekeztem az MSN-ezést, levelezést rövidre fogni, mert se időm, se kedvem hónapokat beszélgetni valakivel, hogy utána kiderüljön a személyes találkozón, hogy raboltuk egymás idejét. De valahogy mégis kizsarolta a lány a sok chatelést és küldött pár olyan fotót magáról (kevés ruhában, csodás mellekkel), ami megváltoztatta az elveimet és belementem, hogy a személyes tali elött jobban megismerjük egymást. Belevetettem magam a hosszas chatelésekbe és minden egyes leütött billentyűt befektetésnek tekintettem, melynek hozama az, hogy láthatom a csodás kebleit élőben is.
Közben teltek múltak a napok, majd a hetek. Egy hónap elteltével felvetettem bátortalanul, hogy most, hogy már ennyire sokat beszélgettünk, talán mégiscsak találkozni kéne. Azt mondta, hogy most nincs jó formában, kijöttek a pattanásai, mert sültkrumplit evett és ez mindig kirügyezi a bőrét és amúgy is a legjobb formáját akarja hozni. Mondtam magamban, hogy jó, de mostantól csak olyat fogyasszon, ami kíméli a bőrét és nem szeretném azt hallani 2 hét múlva, hogy valamelyik krém tette tönkre a bőrét. De persze közben folytatódtak a beszélgetések, levelezések (amennyire az időm engedte). Közben mind közelebb kerültünk és már máshogy viszonyultunk egymáshoz. Ez nálam nagyobb kíváncsiságot, türelmetlenséget, természetes emberi érdeklődést jelentett, de a lányból én nem ilyen – számomra logikusnak tűnő – reakciókat váltottam ki. Alig 1 hét elteltével már ilyeneket kérdezett MSNen, hogy “Ugye tudod hogy nagyon szeretlek. TE is engem? ” Először padlót fogtam, de aztán az ájulásból kipofoztam magam és azt írtam neki, hogy kedvelem, de szerelemről még korai lenne beszélni. Majd meglátjuk. Erre jött a durci, sok szomorú smiley és mondta, hogy most sírni lenne kedve. Első gondolatom nekem is az volt, hogy sírnék kínomban, a második gondolatom az volt, hogy sokkterápiát alkalmazva ráébresztem, hogy tévhitben él, illúziókat kerget és most azonnal fejezze be az álmodozást, hisz még sehol sem tartunk, de aztán megnyitottam a fotóit és a melleinek látványa ellágyított és mégis nyújtottam neki egy kis virtuális vigaszt, hogy persze, hogy kedvelem és épp ezért szeretném megismerni személyesen, hogy megbizonyosodjak róla, hogy nem csak egy illúzió ez a kapcsolat, hanem a valóságban is működik.
SOSE adtam alá a lovat, de ő egyre jobban “belém zúgott” és már-már szemrehányást kaptam, ha nem jöttem időre MSNre, vagy nem hívtam fel telefonon. “Hol vagy kicsim? Mikor lépsz fel MSNre” ÉRTITEK? Kicsim????? Egy nő, akit sose láttam, így szólít! Abszurd!
Közben folytak tovább a levelezések, a találkozót már nem forszíroztam, de a lány egyre lelkesebb volt. Több szíves, virágos levelet kaptam tőle, mint spamet a tengerentúlról. Már a végén olyan volt az egész mint egy rossz valóságshow. Élő közvetítést kezdett adni az életéről mailben és SMSben. Azt is megírta nekem, hogy hánykor kelt föl reggel, milyen irányban mozgatta a fogkefét, miközben mosta a fogát, milyen szögben sütött be a nap a nappaliba, hogy nézett rá a szomszéd, mit eszik éppen. Durva volt és egyre idegesítőbbé váltak a levelei. Akármilyen szépet és sokat is írt, bennem csak egy kérdés motoszkált. Gyógyul már az a pattanás az arcán?????
�?hh. Aztán elmentem egy barátommal bulizni és megismertem egy lányt. Nem lett belőle túl komoly kapcsolat, de elkezdtünk találkozgatni. Én megírtam a “netes drágámnak”, hogy ne haragudjon, de megismertem valakit.
Erre mit kaptam? Pár idézet. Elnézést a szerzőtől, ha nem idézek pontosan. “Ez neked a hűség?”, “Ennyire szerettél csak? ” , “Mindez, ami köztünk volt, csak hazugság volt? ” , “Elárultál, sose akarok hallani rólad többé”..Ilyesmi.:)
Nos! Beléptem MSNre másnap és a lány még jobban elrontotta a kedvem. Közölte, hogy élete legnagyobb csalódása vagyok és most azonnal letilt. Az igazságérzetem nem engedte ezt és megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy abnormálisan viselkedik. Megmondtam neki, hogy sose hitegettem és ezért kértem, hogy találkozzunk, mert elsősorban őt akartam volna megismerni. Én sose mondtam neki, hogy szeretem,nem hitegettem és nem is mondtam volna, amíg nem találkozunk egyszer sem élőben.
Nem értette meg. Azt mondta, hogy szörnyen megbántottam, szemét vagyok és ő most annyira csalódott a pasikban, hogy vénkisasszony lesz. Majd letiltott, nem adva meg a lehetőséget a válaszra.
A levelek elmaradtak, meggyőzni egyelőre nem tudtam arról, hogy el van tévedve és a gondolkodása nélkülöz minden logikát. Eltűnt, ennyi volt gondoltam. Próbáltam felhívni telefonon, mert az igazságérzetemet sértette, hogy lehord egy szemétládának, miközben nem ígértem semmit és nem követtem el semmit ellene. Tudom, hogy nem tudok mindenkit meggyőzni, megváltoztatni, de szörnyen felidegesített a lány.
A telefonhívásaimat kinyomta, kétszer próbáltam meg. Utána úgy éreztem, hogy végleg feladtam, töröltem a számát a telefonomból is. Ezek után a mailjei is mentek a kukába.
Két szép cicivel szegényebben és egy tapasztalattal gazdagabban álomra hajtottam a fejem egy nehéz nap után.
Nos. Másnap reggel felkeltem és találkoztam a szórakozóhelyes lánnyal, mondhatni jártunk, de tudtam hogy nem az igazi, de vonzó volt számomra és úgy voltam vele, hogy időtöltésnek ideális. De közben folyton motoszkált a fejemben a másik lány. Akármennyire is irritált a hozzáállása, akármennyire is betegesnek találtam, hogy ki merte jelenteni, hogy szerelmes belém netes beszélgetések alapján, de mégis izgatott, hogy milyen lenne vele találkozni, de sok esélyt nem láttam a folytatásra, mert megsértődött, lenyomta a telefont meg különben is megkönnyebbültem, hogy végre nem zúdítja rám a szerelmes leveleket. Közben újra és újra megnyitottam a fotóit és azon agyaltam, hogy hogyan lehetne ennek az egésznek folytatása. Egyetlen lehetőségem az volt, hogy írtam neki egy mailt, melyben az állt, hogy “szakítottam a barátnőmmel, tudom, hogy hiba volt, szeretném, ha folytatnánk, ha még kíváncsi rám.” Kiváncsi volt! Ugyan kérette magát egy rövid ideig, de pár nap és minden folytatódott ott, ahol abbahagytuk. A levelezést már nem akartam mert azt továbbra is zsákutcának éreztem, megpróbáltam rá hatni valahogy, hogy találkozzunk végre. Megírtam neki, hogy szeretném megismerni személyesen, mert ha nem találkozik velem, továbbra is fölösleges kapcsolatokba, kerülőutakba fog taszítani és remélem ő sem szeretné ha hajótöröttként tengődnék a nyílt tengeren , keresve a szigetem, ami csak ő lehet. :) A levelem hangvétele, stílusa ilyesmi volt, próbáltam a lelkére hatni és meglovagolni a ragaszkodásának maradék morzsáit. Bejött! Kb. 1 hét és összejött a tali. :)
Nem csaltak a fotók, nagyon megtetszett. Azon vettem észre magam, hogy a pszichiátriai eset v2.0-val ülök egy kávé mellett és jól érzem magam és nagyon vonzódom hozzá. Jókat beszélgettünk és a népnevelő küldetésemet félretéve csak a hódításra, szépségére koncentráltam.
Szerencsére nem hozta fel a “hatalmas” netes sérelmeit és általános témákról beszélgettünk. Körasztalnál ültünk és úgy helyezkedtem el, hogy érintéstávolságra legyen. Amikor már úgy éreztem, hogy eljött az idő, megfogtam a kezeit és zavarbaejtően, szinte szünet nélkül bámultam rá jelezve a csodálatomat. Tudtam, hogy meg akarom szerezni és éreztem, hogy meg fogom kapni. Persze átgondoltam, hogy a netes hisztijei után mi várhat rám, ha élőben is “megbántom” és eleve rettegek a női hisztitől, de valahogy most nem érdekelt semmi, csak a kitűzött cél lobogott a szemem előtt.
A kávézó után beültünk az autóba és hazavittem. Tudtam, hogy már nincs sok időm, amit vele tölthetnék és tudtam hogy estefelé taliznom kell a korábban megismert “hivatalos barátnőmmel.” Hazavittem, de nem hívott be magához, bár nem is nagyon volt időm, így be kellett érnem egy csókcsatával, amit viszont ő kezdeményezett. Egy kis tapival is variáltam a csókolózást. Gondoltam, ha ő kezdeményezte a csókot, utána már jogom van bebarangolni a testét a kezeimmel.
Tudtam, hogy innen nincs visszaút kettőnk tekintetében, de a félelmem újfent előjött, hogy mi lesz ha ez a nő rám száll, de közben kívántam nagyon, így köztes megoldást kerestem. Nem akartam, hogy állandóan nyaggasson a neten, MSNen, ezért megmondtam neki, hogy sajnos netszolgáltatót váltok és kikötik a netet egy időre, így sajna nem tudok MSNezni. Szerencsére bevette és nem akadt fönn olyan aprócska részleteken, hogy az irodában biztos tudok netezni:)
Nos letettem a netes hölgyeményt és elindultam a város felé. Útközben az motoszkált a fejemben, hogy a pszichopata 2.0-ás nő mennyire helyes, szexi és nem is biztos, hogy rossz az, ha valaki a neten be tud lelkesülni, hisz akkor élőben sokkal könnyebb dolgunk van. Persze felmerül az a kérdés is, hogy a sármom, a vonzerőm hatott e így a nőre, vagy a virtuálisan kialkult ragaszkodás segített? Vagy netán mindkettő?
Az ilyen típusú nő nagyon érdekes. Veszélyes, mert könnyen rám telepszik, de másfelől könnyű préda, ami előnyös. De kérdés az, hogy könnyű préda e ő biztosan? Kihasználtam őt? Szerintem Nem! Ugyanis tényleg sokat leveleztem vele, sok időt fordítottam rá és ezekután joggal élvezhetem az előnyöket. Próbáltam igy felfogni és már csak azt kellett megmagyaráznom magamnak, hogy nem bűn, hogy két barátnőm van, hisz csak ismerkedem és ha úgy alakul, majd döntök.
Ezekkel a gondolatokkal nyugtattam a lelkiismeretem és este taliztam a másik lánnyal. Azt vettem észre hogy pszicho 2.0 sokkal helyesebb és vonzóbb a számomra mint a “régi” barátnőm és akaratlanul is összehasonlítottam kettőjüket. De emberek! Ki mondta azt, hogy nem lehet egyszerre több lánnyal randizni? Ha több lánynak elküldhetek levelet egy társkeresőn, iwiwen, akkor nem követhetem ugyanezt a randizásban is? Miért ne? Ilyen az élet. Végsősoron egyikükkel sem jártam, csak ismerkedtünk. Az meg, hogy az ismerkedésbe beletartozik a testiség, csókolózás, szex is, szerintem természetes. Miért kell csak beszélgetés, általános ismerkedés alapján dönteni arról, hogy valakivel járni szeretnénk e? Puding próbája az evés. Műszaki cikket is úgy veszünk, hogy elötte elolvassuk a teszteket, utánanézünk és lehetőség szerint ki is próbáljuk. Félreértés ne essék, nem a hűség ellen papolok, hanem arra utalok, hogy amíg az embernek nincs komoly kapcsolata, csupán ismerkedik, szerintem simán belefér, hogy több lánnyal (fiúval) randizzon egyszerre.
Innentől tömörítve írom le a folytatást, mert túl hosszú lenne az iromány.
Először is a korábbi barátnőmmel szakítottam, mert rájöttem, hogy nem igazán érdekel. A másik lánnyal (pszicho 2.0) a köv. randin már lefeküdtem (vagy ő velem, ahogy tetszik) és elkezdtünk “járni” (van erre jobb szó? hisz szerelmes nem igazán voltam). 3 hónapot jártunk, de mivel nem nagyon bírtam a rapszódikus természetetét, a hisztiket ezért hamar szétváltunk, de összességében jó élményeket szereztem és értékes embert ismertem meg a személyében. Párhuzamosan csak 1 hétig jártam mindkét lánnyal, tehát a köveket le lehet tenni, mielött eldobnátok.:)
Nos, 3 hónap elteltével szakítottunk és akkor megint kaptam egy adagot a lelki zsarolásból és abból , hogy milyen érzéketlen szemétláda vagyok, tehát a korábbi MSN hisztiket live, szemtől – szemben is megtapasztalhattam. Vele maradtam volna, ha nem lettek volna mindennaposak a hisztik, a sértődések, a nyafogások, a számomra elviselhetetlen hangulatváltozások. Nem igazán illettünk össze Viszont szuper és odaadó szerető volt és emellett hatalmas szíve volt. (pl. főzött nekem rendszeresen, sőt kaját is hozott be nekem az irodába…és szuperül főzött, házias volt…..stb). A mai napig is szeretettel gondolok rá és sajnálom hogy így alakult és mindent egybevéve örülök, hogy megismerhettem.
Ezek után mindenki döntse el, hogy jó e, ha egy nő már a neten “belénk szeret” és közös jövőt tervezget. Szerintem nagyon fura, de mindenki másképp “működik” és érzelmi dolgokban a racionalitás nem mindig várható el. A történetem is példázza, hogy időnként megéri a másik félre sok időt szakítani, de persze csakis akkor, ha kép alapján szinte biztorsa mehetünk. Én közel 30 fotót láttam a lányról minden szögben, helyzetben, smink nélkül is.
Minél többet levelezünk valakivel (engem kevés lány tudott rávenni 2 hétnél hosszabb levelezésre), annál rosszabb, ha a személyes találka vége csalódás. Ezért azt mondanám, hogy csak óvatosan a sok levelezéssel!
De ebben az esetben nekem szerencsém volt. Ez a lány a netes ismerkedési all-time toplistámon 3. helyet tölti be (hosszú a lista). �?nála csak két lány tetszett jobban. A mostani párom (az aranyérmes) és egy másik lány, akiről majd késöbb talán írok. Bár az ezüstérmes túl normális volt, sok írnivaló nincs róla. A jelenlegi párommal való ismerkedést is talán megírom egyszer.:)
Köszönöm, hogy elolvastatok.