Superman nagy port kavart írására érkezett egy reakció, amelyben a “fikázott” oldal egyik képviselôje reagál:
A nők marha rondák a neten… Elolvastam, feldolgoztam és megértettem. Az érem egyik igen szép oldalát sikerült bemutatni ebben a jó pár (hol-hol felesleges) sorban. Egyetértek abban, hogy a szépség relatív, és abban is, hogy a külső alapján választunk első körben. A tömegközlekedésen való ismerkedés egy aranyos társasjáték – szemezés, mosolygás, visszanézés, és ennyi. Egy percig nem tudom komolyan venni, ha valaki leszólít egy buszon. Nekem is megfordult már a fejemben párszor a gondolat, de még nem tettem meg soha. Ki tudja, össze is jöhetne, nemde? :)
A munkám végett rengeteg szórakozóhelyen megfordulok, de mivel abban a környezetben a munkám az elsődleges (magánemberként nagyon ritkán), így alapjáraton hárítok. Manapság ha összejössz valakivel, az maximum a buli heve, és a másnap reggeli magyarázkodás, és a “persze, majd hívlak” effekt. Ez jó? Tényleg? Kinek?Mennyivel békésebb regisztrálni egy ilyen oldalra, és nézegetni a kirakatot… Én is nyúltam már mellé, nem kevésszer. Nem szeretném megbántani egyik randi partneremet sem, de ezeket a történeteket a N?K védelmében teszem közkinccsé.
1, az átlagos testalkatú 180 cm magas Srác megérkezett bicajon, ujjatlan szakadt pólóban, izzadtságfolt a hátán és a két karja alatt, és a bő póló sem tudta teljesen eltakarni az elég nagy pocakját. Arról nem is beszélve, hogy az a 180 cm igencsak 170 és alatta (ez az egy vesszőparipám van). Jó fej és nagyon kedves teremtés, de ez az első pillanatkép eléggé meghatározó momentum volt, így a randi végén megmondtam neki, hogy ez ebben a formában biztos nem fog működni…
2, helyes, magas Srác, minden oké, találkozzunk egy sörözőben. Hmm, gondoltam laza, nyár van, meleg van, iszunk valamit, nem para. Egészen addig, amíg a sokadik sörös körén át nem esett, és azt éreztem, kicsit már berúgott. Aztán a beszélgetésünk átfordult egy ilyen “majd én megfejtelek” elemzésbe, amikor is úgy gondoltam, inkább jobb, ha távozom. Kifizettem az italomat, és további szép estét kívántam neki…
“Ebbe kapaszkodva próbálják megtalálni pasijukat, mint olyan utolsó reménysugárként” :
3, “+nősülnék” névvel érkezett a levél – akkor hogy is van ez, ki keres kit görcsösen? :)
Én sem találom azt az embert jelenleg az oldalon, akire azt mondanám, hogy “igen, ? az”… De nem is pattogok miatta :) Ha nem tetszik a felhozatal, akkor tovább lehet sétálni, le lehet menni szuper szórakozóhelyekre, és lehet ismerkedni, társalogni, párt keresni.
Mondjuk, kíváncsi lennék arra, hogy ha megfordítjuk a kérdést, Te miért is nem találod a Párod az általad felsorolt helyszíneken – hiszen ha csak szép lányokat keresel, akkor Te is biztos nagyon helyes és okos és rendes Srác lehetsz…. Ugye… ;)
Továbbra is várom leveleiteket a tarskeresoblog@freemail.hu címre!
Az embernek csak egy, és nem mindegy, hogyan éli le…
bagolyka: ez tetszett! Persze én is úgy értem, ahogy akarom :)
Egy van neki, de csak a megjárt utak az utak.
A megjáratlanok is azok, csak még senki sem nevezte meg őket.
Akkor másként: megjárt=VÉGIGJ?RT
Mostmár értem, miért nem értettem, hogy értetted!
végigjárt út = szakasz
Amíg úton vagyok, nem látom a végét.
Éppen Te hivatkoztál a koanra.
A két faiskolámmal nem gyártok ilyesmit, magamat meg magyarázhatom.
Ne gúnyolódj! Ha nem jó idelent, maradj a a Parnasszuson!!
Erőteljes holdvilág van, mely ébren tartja az érvelésre szomjúhozó, szorgos blogosokat : )
Isti
Gúny? Rögvalóság!
Te tudod, én elhiszem, de ne irtsuk ki a blogolvasókat.
Nem írtódtunk ki, (na valaki mondja meg, hogy kell ezt helyesen írni?) :)
csak olvasunk, olvasunk, olvasunk.. én most nem vagyok olyan hozzászóló passzban.
Biztos azért mert mindjárt telihold van….
Hol kezdődik: születéskor? fogantatáskor?, a gondolatkor?
Lehet-e vége a kezdettelennek? Hogy lehet végigjárni a pontot?
Inkább gondolom, az út VAN, s az ember rálép, meg letér róla.
Elnézésedet kérem a személyeskedésért!
Hol kezdődik? Nem fontos. Utak vannak, hosszabbak s rövidebbek. Ha letérsz róla elmarad
a beteljesülés. A kitejesülés. Mit tudsz mondani, ha nem jártad végig? Féligazságokat?
Fogadatlan prókátorként neked is van egy ajánlatom. Pirsig: A zen meg a motorkerékpár –
ápolás ápolás művészete. Az utolsó mondatod nem értem.
Mit értesz az út fogalmán?
És lőn iskola:)))
A gyerekeknek ágyban a helyük:)
Jó hely az! Többfunkciós :)
Egész 1xűen nem tudom megállni, hogy ne karikírozzak pár hsz.-t, no persze inkább afféle jóindulatú kritikaként, nem gúnyként kell ezekre gondolni. A problémákat, amikről szó esett, én is át tudom érezni, de valahogy muszáj volt ilyeket írnom. ?m akkor sem gúny ez, hanem építő jellegű kritika, és változatlanul sokkalta jóindulatúbb vagyok :) tükörnél, aki sokszor csak azért kritizál másokat, hogy megbántsa őket. Igaz? :) Sok felesleges “rondadagivagyfújj”, “ostobaéscsúnyavagy” jellegű kirohanása volt azok ellen, akik nyilván többnyire tehetnek róla, de akkor is: sok egyszerű ember jólelkű. Akik ilyenek, nem érdemlik meg, hogy alázzák őket. Vissza a kályhához, avagy a hülyülésemhez. Az érintettek amennyiben elolvassák, csakis magukra vessenek :) mert a komfortfokozat csökkentésére, a nyugalom megzavarására, stb. alkalmas. Néhányat nem is karikírozok majd.
Nő49: remek elemzés Doctor Who-ról, hú! Azt nem sikerült kiderítenem, hogy a kétszívű az azt jelenti-e, hogy szerető(i) van(nak), vagy mást. Példának okáért azt, hogy olyannal él, akit mondjuk “csak” szeret (mint pl. én – a párommal jól kijövünk, stb.), és van olyan ex a múltban, akivel meg nem működött a kapcsolat (most mondhatnám, hogy miatta, hehehehe), de a szeretet és a szerelem minden téren lángolt kölcsönösen, stb. – de a kommunikáció, bizalom, stb. gyatra volta taccsra tette. Szinte minden más csillagos ötös volt ill. lett volna, ha hagyunk időt rá. Nagyon összeillettünk volna, de az egyik leglényegesebb dolog: a hétköznapok nem működhettek így. (A férfiak már csak ilyen megalkuvók, hehehe, nem képzeljük azt, hogy minden 100%-os lesz az életben. A nőknél csak akkor működik egy párkapcsolat, ha nagy a szerelem, és szinte minden más is topon van. De minket másképp raktak össze, nekünk nem olyan fontos az, hogy eldiskuráljunk a partnerünkkel úgy, hogy neki is megvan a maga véleménye, és nem csak figyel.) Én pl. olyannal vagyok együtt, aki csak intellektuálisan nem partner, amúgy minden másban az, de a férfiaknak nincs olyan igényük, hogy jól eldumáljanak a párjukkal, ha minden más a helyén van. Vitatkozni bárkivel lehet, szeretkezni nem :) és akkor még a szeretetről nem is sok szó esett. Kevés ennyire szeretetreméltó nő van széles e világon, mint akikről most szót ejtettem, pedig erős a mezőny: a nők elég nagy része az. Igazából azt kell mondjam, hogy ha eléggé gyerek- és családcentrikus, akkor “jót fogtam ki”, néha meg a szívem “háborog”, hogy miért ért véget anno a másik hölggyel az, ami többet érdemelt volna annál, hogy egy “kitérő” legyen. Ez most akkor kétszívűség? Ha az, akkor nem is vagyok ember, amiért nem tartom fájdalmasnak, hogy nem vagyunk együtt a “teleszíves” hölggyel? Szerintem sok fájdalmat okoztam volna neki, ha erőltetjük, mivel nagyon nem volt meg az összhang köztünk, már ha leszámítjuk a (vak) szerelmet. Nem hiszem, hogy tudtunk volna alkalmazkodni egymáshoz: tűz és víz voltunk, ráadásul ő volt a pesszimista, fellegekben járó, túlérzékeny, zárkózott, bizalmatlan, én meg ezek ellentéte, tehát még csak azt sem lehet mondani, hogy idővel “megjavulok”. Számomra fenti tulajdonságok nagyon is negatívak, és nem nagyon tudom elviselni, ha valaki szenved (főleg a saját hülyesége miatt), akit szeretek. Sokat gondolok Rá, de nem halok bele :) a fájdalomba, mert tudom nagyon jól, hogy így döntöttem JÓL. A kommunikáció is sokat javult köztünk, hogy nincs tétje: már nem olyan görcsös, néha kifejezetten nyitott. Már nem akar imponálni azzal, hogy “de bizony én is tudok egyet s mást”, és ez is oldottabbá teszi. Amúgy elég vacak dolog, hogy sok nő folyton “csatázni” akar, mert attól fél, hogy máskülönben nem kap elég megbecsülést. Sok értelmes nő viselkedik gyerekesen és ostobán, csak mert görcsösen bizonyítani akar, hogy ő is ér annyit, mint egy férfi, miközben totál egyértelmű, hogy a legtöbb nő sokkal többet is ér, mi több: elég béna egy viszonyítási alap az átlag férfi. (Akinek nem inge, ne vegye magára. Bár a nők elég gyakran következetlenek, és sűrűn ássák alá a renoméjukat valami butasággal, azért az átlagos férfi elbújhat a legtöbb nő mögött, főleg a rinyálók :) akik azon picsognak, hogy megbántotta őket egy v. több nő életükben, és milyen kegyetlenek is tudnak ők lenni, brühühű. Az ilyeneknek azt üzenem: a nők dolga, hogy ha kell, sok mindent kibírjanak (általában sikerül nekik), a férfiaké meg az, hogy ha NEM KELL, akkor is :) sőt inkább rohanjanak olykor-olykor fejjel a falnak, mint hogy folyton mérlegeljék, hogy mi lenne a legkevésbé kockázatos. Ha átviszik a falat, akkor is tanulnak belőle, meg akkor is, ha nem. Win-win szituáció :) pláne, ha okosan felkészülünk arra az esetre is, ha a fal bizonyulna keményebbnek.) Szerintem a nők majd akkor fognak ettől a beidegződéstől megszabadulni, ha kialakul bennük az a belső erő, ami a környezetüktől függetlenné teszi az önbizalmukat, és nem a külvilágtól várják a “megváltást”, az önigazolást, hanem nagyon is tisztában lesznek azzal, hogy értékesek. No meg azzal is, hogy a világ színes, és a sokféle területnek az is az előnye, hogy olyanokon is jók lehetnek, amiken a párjuk nem (nekem pl. pont ezzel van a problémám a párommal: nem akar bizonyos területeken jobb lenni nálam, pedig lehetne. Én jobban szeretném ezt elérni, mint ő. Nem tartom amúgy élhetetlennek, csak hiányzik belőle a motiváció.) Különben ez az, ami félrevezető sokszor: amikor valakiből hiányzik a motiváció, hogy meglépjen valamit. Ez nem feltétlen azt jelenti, hogy fél lépni, mert lehet, hogy csak nem érdemes. Nem értékeli úgy, mint mások – nem látja annyira fontosnak. Ez az udvarlás során különösképp érdekes kép, mivel a nő meg van győződve szentül róla, hogy érdemes lenne lépnie a férfinek, a férfi meg esetleg nem így gondolja. A nő nyilván nem azt fogja majd gondolni a pasasról, hogy nem érte volna meg neki, hanem azt, hogy gyáva volt :) és ez főleg akkor vicces, amikor olyan férfiakról van szó, akik valóban kiszámíthatatlanok, mert másképp működnek, mint a legtöbb (gyakran selejtes) férfi. Utóbbiak a várható érték, míg előbbiek a szórás. A szórást szinte lehetetlen kiismerni – olyan ez, mint a sztochasztikus differenciálegyenlet. Ezért a lépéseit, motivációit még nehezebb felismerni / előre jelezni, mint a várható érték esetében. Dőreség tőle elvárni a sablont, hiszen “kaotikus”.
Még egy gondolatsor: bár a nők nagyon “frankók”, azért azt is figyelembe kell vennie egy individuumnak (aki történetesen nő), hogy a többi nő is az, és ő nem a férfiakkal versenyez, hanem a nőkkel. Valószínű, hogy még az IQ teszteken is rávernének bő tíz százalékot a nők a férfiakra átlagosan, ha nem lenne benne annyi matek, vagy akár úgy is, hogy maradjon benne minden, de vágjuk le mindkét nem esetében a sűrűségfüggvény felső decilisét, és azokat mérjük össze nemenként, ami benne maradt. De ezzel kitörölheti a sejhaját egy adott nő, ha nem szeretetreméltó, tüskés, stb. Ott van mellette a következő nő, ugyanolyan (ha nem jobb) sok területen, és még szeretni is lehet, mert nem hordozza magában a múlt tüskéit, rossz beidegződéseit, stb. Tudja, mi az a new deal (nem Roosewelt programjára gondolok), az új laposztás, és nála tiszta lapokkal indul, aki kiérdemli (netán mindenki). Ez az, amit a nők nagyon eltolnak, és szilárd meggyőződésem, hogy a férfitársaim a taktikázó, álca mögött élő, érzéseit kimutatni nem merő (rosszabb esetben azt a helyzet alakulásától függően letagadó) nőket is kerülik – miért pazaroljuk az időt olyanokra, akit egyszer talán meg lehet majd szeretni, amikor tele van a világ értelmes, rendes, helyes, stb. nőkkel, akiket nem csak “talán” lehet majd megszeretni? Aki már elsőre nem őszinte, akkor később azzá válik, mert már az érdekei úgy diktálják? To hell with it! So long, and thanks for all the fish :)
Reflex: na, leírtad helyettem a véleményem, amit én is leírtam, amikor még komolyan tudtam venni valamit is :) ill. persze, hogy vannak, amit komolyan tudok venni, csak az most nem ide tartozik. De most már aztán hülyülök :)
Tükör: csakvacogok, ha velem poénkodsz, könnyen lófejet találhatsz az ágyadban, mert én kritizálhatok mindenkit vég nélkül, de az én megállapításaimat aztán ne merjék. Pláne akkor, ha igazam van – miért, mikor nincs?
Csakcsacsogok: asszony, vissza a kád súrolásához! :) Ne itt hüledezz magadtól/-ról, hogy milyen fantaszticseszkaja vagy! (hülye vicc volt részemről)
Yielina: azon nők halmaza, akik fent vannak, a, neten, és, nem rondák, sőt, nem marhák, csupa olyan, nem marha ronda, neten levő, nőkkel, van tele, akik kifogják, a marha szerencsétlen, pasikat, vagy, fordítva. Szerintem, minden, nő, aki ezen halmaz eleme, tagja, valódi részhalmaza, tudna ellen példát felhozni, megcáfolni fenti állításomat, akár 5%-os szignifikancia-szinten, is. Meg, nem, is. Nekem inkább az a meglátásom, ami egybeesik mások meglátásával is. Szoktam is kérdezni, hogy ugyanazt látjuk-e, de ezt már nem, értik, meg. De sok a szerencsétlen pasi, az biztos.
Ott van példának az a férfi, akinek hat karja volt, és valamiért nem jött be nekem, valami taszított benne, de nem is ez a lényeg, mert megittunk egy kávét, és akkor elárulta nekem, hogy összetett szemei is vannak, ami nekem fel sem tűnt, aztán arról is beszéltünk, hogy mindenki engem bámul, még a nők és a gyerekek is, sőt a sétáló kutyák is, de ez nekem nem tűnt fel, mert amikor kettesben vagyok valakivel, akkor észre sem veszem, csak ha egyedül vagyok és olvasok, de mondtam neki, hogy semmi nem lehet köztünk, csak haverság, még ha ezt nem is fogta fel elsőre, és beszélt nekem az exéről meg a comokról is és a batch fájlokról, no meg hogy mennyire megviselte, hogy egy vírus szétcseszte a leveleit, amiket írt, és azok tele vannak házassági ajánlatokkal, amiket a vírus írt, és nem ő, és hogy ne harizzak meg ilyenek, de én mondtam, hogy nem is hariztam, mert nem vagyok Hari Sheldonné, és ő ezt elhitte nekem, én meg titokban nyugodtam harizhattam, miközben a térfigyelő kamerákat is rám állították, meg a kémműholdakat, na majd szólok az ombudsmannak, hogy ezt azért már ne. Na szóval csak azt akartam írni hogy ne legyenek már szerencsétlenek azok akik nem a marha ronda nőknek írnak mert azt a kategóriát a harmadik világ éhezőinek tartjuk fent ők meg onnan ugyebár nem írnak. Azok akik írnak, ha már írtak, írjanak csak nyugodtan, de legyen önbizalmuk, ne kérdezzék meg, hogy mikor találkozhatunk, hanem írjanak egy időpontot, hogy akkor jönnek értem, legyek készen, semmi ellenkezés, mert nekik bizony önbizalmuk van. Jézus is nagy sikert arathatott volna a nőknél, ha nem feszül be ill. meg, mert a nők azt szeretik, ha van egy kis intelligencia, egy kis sárm, egy kis humor, kis magabiztos felállás meg hozzá egy jó nagy dákó, vagy legalábbis hosszan tartó erekció, ha már egyszer magabiztosan feláll. És amikor lezuhan egy repülőgép vagy felrobban egy tartálykocsi a zsúfolt autópályán (a TotalFinaElf olajtársaságé pláne), na azt totál szerencsétlenségnek nevezem. De az ilyen sofőrök/pilóták bántják a nőket, amikor nem jönnek be a nőnek, mert nyilván fordítva soha sincs ilyen, az kizárt, az csak egy párhuzamos Univerzumban lehet, de nem ebben, és az is előfordul, hogy érzi a vesztét meg az utasokét is, és totál elcseszték, saját maguk, meg ekkor bántják a nőket, ez is olyan izé. Izé az is, amikor egy férfi nem kezdeményez, mert ha nem akar, akkor is akarjon, ha a nő úgy akarja, és vegye már azokat a fránya jeleket, mert irgumburgum lesz, na! A legizébb meg tényleg az, amikor a szemük sarkából figyelgetnek, de amikor közelebb megyek vagy ők jönnek közelebb, akkor zavarban vannak, mert nem látják tőlem a meccset, és nem tudják eldönteni, hogy a meccs vagy én, ezért aztán feltételezem róluk, hogy totál bénák meg izék. Főleg azok a kis aranyosak, akik érdesek meg minden, de nem osztanak sallert, nem kemény machók, pedig néznek eleget Bud Spencer filmeket. Azok is izék, akik nem tudják eldönteni, hogy mikor mit várunk el tőlük, ezért szimplán csak adják önmagukat, és hol rendesek meg kedvesek, hol meg türelmetlenek, de persze mindig úgy, hogy mi pont az ellenkezőjét várjuk el tőlük, mert nehogy már ne lehessen zsarolni őket, vagy ha a barinőknek valami elmesélnivaló konfliktus van, akkor nehogy már ne legyen valami, amibe beleköthetünk velük kapcsolatban. Ugye, hogy régebben gondolatolvasók voltak a férfiak? Manapság meg olyan gondolatolva-sótlanok.
Jah, még valami. Van ez a tükör nevű fickó, aki totál befeszült, síktükör lett, nem homorú, de szomorú. Kerülget, de olyan, mint a többi férfi, és tudja vagy érzi, hogy nem lennének nekem elég jók, meg se merik próbálni, és ne haragudj már Kósza, de hogy lehetsz ekkora egy tehetetlen pöcs, hogy ha egy nőnek valami találka jó lenne, Te meg nem mész el, mert puhány vagy? Hogy merészelsz ellenszegülni? Ne is merj feleselni nekem, mert én tudom, hogy aki nem hajt rá egy nőre, az csakis puhapöcs lehet, esetleg félti a kocsiját, de most hagyjuk azt az esetet, amikor nem csak képletesen hajt rá, oké? Na szóval olyan nincs, hogy egy férfi ne akarjon egy nőt, mert a férfiak mindig csak azt akarják, tehát minden férfi meg akar dugni minden nőt mindig, és nincsenek kivételek, csak szerencsétlenek, akik nem mernek lépni, amikor dugni akarnak. Inkább járnak ezek a szerencsétlenek kurvázni meg sexshopba, de ott is csak egy nagy rakás szerencsétlenség mind. Akiről 5-nél több nő azt mondja, hogy szerencsétlen, az definíció szerint az. Egy nő is ritkán téved, de öt ill. hat meg már lényegében sohasem. Voltaképp a nőnek is az a definíciója, hogy: “hat példány belőlük egyszerre sohasem téved”. A nulla valószínűségű esemény pedig ad definitum: az az esemény, aminek a bekövetkezési valószínűsége azonos hat nő tévedésének valószínűségével. (Főleg, ha a megérzéseik is segítik őket, és miért ne?) Minden nő jobb, mint minden férfi, pl. Alberta Einstein megváltoztatta a fizikát, az Isabella Newtonról elnevezettet, vagy Alexandra Fleming, a penicillin felfedezője, Charlie Darwin, aki feltalálta :) az evolúciót, vagy akár a magyar Teller Edina (na jó, ő elég csúnya dolgot művelt azért), stb. A férfiak csak azért vannak, hogy a nőknek jobb életük legyen: vagy legyen kit szerencsétlenezni ismeretlenül is, vagy szeretni lehessen.
Erik a Viking: amikor még kezdő portyázók vagyunk, nem nagyon kockáztatunk sokat, pl. kicsorbulhat a baltánk (de azt meg tudja a kovács élezni), vagy elhagyjuk a borostömlőt a finom borral, netán zátonyra fut a hajónk. De később, amikor már jól megy a keresztyének legyilkolása, akkor bizony több munkanapra is kieshetünk a hadjáratokból, ha nem vagyunk elég óvatosak. Ha pedig le is telepedtünk, saját hajóink vannak, saját faházak szaunával, és a Marine Harvest CEO-székében is meg kell felelnünk a részvényesek elvárásainak, akkor már jóval többet kockáztatunk. Ekkor már tartunk tőle, hogy a kis falvak csak azért adják meg magukat, mert nem akarnak háborúzni, elegük van az egészből, és kereskedni is akarnak velünk. Magyarán: ki akarnak használni minket. Csak arra akarnak felhasználni, hogy pl. a szászok ne portyázhassanak, gyújtogathassanak az ő falvaikban. Számító kis köcsögök! De félünk attól is, hogy azért akarják a vegyes házasságokat, hogy egyik napról a másikra kitúrjanak minket a fészkünkből, pl. ha van haverjuk valamelyik földhivatalban, akkor pillanatok alatt átíratják a maguk nevére az ingatlanjainkat, vagy ami még rosszabb: erőszakkal vesznek rá minket az adásvételi szerződés aláírására. Félünk, hogy vagy szexrabszolgának, vagy pénzforrásnak kellünk. Félünk, hogy dr. Jekyll átváltozik Mr. Hyde-dá. Félünk, hogy akit megismertünk, és akivel leéltünk néhány boldog évet, nem földönkívüli kém-e, aki a Föld vízkészleteit akarja megcsapolni. Félünk, hogy mikor változik át Freddy Kruegerré, vagy múmiává. Ezért védekeznünk kell. Amikor észrevesszük, hogy gézt használ vagy mindig víz mellé megyünk kirándulni, már rögtön dobjuk is az illetőt, lehetőleg a dobfelszerelésével együtt.
Regisztrált tag voltam, de nyomi volt a felhozatal, mert az IQlight férfiakkal akartam levelezni, azok meg nyomik. Nem biztos, hogy nem regelek majd vissza, mert hát mégiscsak átgondoltam talán, hogy mit is akarok, de ebben még nem vagyok annyira biztos, mert a meséskönyvek királyfi-alakjai jobban tetszenek a valóságnál. ?k olyan romantikusak meg minden, nem is vernék át őket seccperc alatt a való életben. Sok negatív tapasztalatom volt a regisztrációm alatt, pedig ha jól számolom csak hat férfivel találkoztam (hat férfi viszont ad definitum mindig téved, de ez már más történet).
Volt egy török arc, aki a volt háremével és a gyerekeivel lakott együtt. És nekem kellett volna odaköltözni (n+1). tagnak a közösségbe? Na nem, Taylor-polinom/poligám azért csak nem leszek!
Aztán egy férfi állandóan csak arról írt, hogyan szakítaná le rólam a hálóinget, hogyan elégítene ki nyelvvel, ujjal, orral, könyökkel, stb. de hiába tisztáztuk, hogy az első randin nincs szex, akkor is lett. Mivel pedig nem tartottam magam miatta az elveimhez, visszakértem tőle azt a sok bugyit, amit levelezéseim alatt küldtem neki. Valahogy nem volt szimpatikus az illető.
Na meg az a titkosszolgálatos férfi, aki folyton nyomon követett a mobilom jelein keresztül, rá-rákérdezett, hogy mit keresek pl. a sarki zöldségesnél, mit az újságárusnál, stb. Egyszer még azt sem hitte el, hogy újságot vásárolok, és felolvastatta velem a főbb híreket az újságból. Na ebből elegem lett, és feladtam őt a KGB-nél.
De aki a leginkább megfogott, az volt, akit mégsem tudtam megszeretni. Persze vele kellett volna kezdenem, de most nem akarom őt kopipészttel előre tenni, mert logikusabb leírni, hogy vele kellett volna kezdenem, nemde? Nőből operáltatta át magát, és valahogy nem tudtam leszbikussá válni miatta. Este a magányos perceimben sokat gondolkodtam, hogy mi is legyen, de nem tudtam megerőszakolni magam, mert nem volt, aki lefogjon, no meg a szomszédok is meghallották volna a sikoltozást. Sajnálom, hogy nem sikerült, de nem bánom. Valahol a kettő között.
No még egy kis rövid, és frappáns történet. Volt egy levelezőtársam, aki nagyon akart a fejére nőt kirúgás közben. Kérdeztem, hogy melyik csapatban focizik, de csak annyit árult el, hogy valamelyik település sziámi ikrek csapatában. Bírom ezt a stílust, mert olyan csak Csernobilban van, szóval kitaláltam anélkül, hogy megmondta volna.
THE END (?)
Aztán nehogy azt higgye valaki, hogy a rosszindulat beszél belőlem, mert bár nyilván nem ismeretlen fogalom előttem sem, az idézettek (de nem csak ?k) nekem is szimpatikusak, aranyosak, rendesek, nem is akarnám őket (meg)bántani. Lényegében a magam szórakoztatására kezdtem bele, és ha már megalkottam, felraktam a véleményemmel együtt. Sok mindent teljesen másképp látok, de nem ezért akartam kritizálni másokat, hiszen végső soron ők is ennél nyilván árnyaltabban (gondolom én) látják, csak nem fejtegették ki részleteiben is. Szükséges le1xűsíteni néha, ha nem akarunk olyan hosszú szóf..ásokat írni, mint mondjuk én :)
Sokkalta összetettebbnek gondolom a férfiak és nők közötti (vélt agy valós) “problémákat”, nem látom be, miért csak az egyik vagy a másik fél lenne a “hibás”, sőt az ellentéteket mesterségesen felerősítettnek látom: olyannak, ami túlmegy a megegyezés lehetőségének határain, mert a tömegeket manipulálóknak az a jó, ha nincs meg az összhang. Az empátia kiveszőfélben van, és a másokra mutogatás előretörőben.
Na, most nagyon holisztikus leszek :) mivel ihletet kaptam ettől a nem éppen jó filmtől (Angyalok és démonok), ami leginkább a tudomány vs. vallás témáról szól, már ha lebontjuk a szórakoztatóipar (cukor)mázát róla. A jin és jang “örök ellentéte” valójában csak ott létezik, ahol keressük azt, máskülönben ezek nem igazi ellentétek, hanem kiegészítik egymást – akárcsak a férfi és a nő. Nem lehet a férfira azt mondani, hogy mondjuk ő az antianyag, a nő meg az anyag ill. vica versa (az meg csak véletlen, hogy az anyag szóban benne van: anya). Vannak nagyon is szembeszökő közös tulajdonságok, akár lelki értelemben is – no persze a “közös platform” ellenére a különbségekről sem szabad hallgatni. De ezek kevésbé fontosak, mint azok a hasonlóságok, amik összekötik a két nemet. Gyakran az ellenségeskedés az általánosítással kezdődik, ebből lesz a másokra való mutogatás, stb. Semmi értelme, mégis sokan ezt teszik, akinek pedig nem is lenne gusztusa hozzá, beáll a sorba, mert mindenhonnan azt a mantrát hallja, hogy ítélje meg borítója alapján a könyvet, de legjobb esetben is csak a tartalomjegyzékig jusson. Az emberek jobban szeretnek ítélkezni mások felett, mint megalapozott véleményt alkotni: az olyan könnyű, nincs vele extra meló, és hatalmat ad, vagy annak érzését. Aztán jön a “más szemében a szálkát meglelni, a sajátban a gerendát feledni” effektus, ami nem csak a felületes ítélkezésről szól, hanem arról is, hogy mennyivel könnyebb mások hibáin lovagolva az egónak egy kis löketet adni: ezzel el lehet terelni a figyelmet a saját hibákról, amik nyilán bagatellek, nem is tehet róla az illető, stb. A gond csak akkor van, amikor ezt már a párkapcsolatban is gyakorolják a felek: nem bíznak meg egymásban, nem merik a másiknak megmutatni a gyengeségeiket. Palástolják a hibákat, de az érzelmeket is, mert azok is kiszolgáltatottá teszik azt, aki kimutatja őket. No de már kezdek túl komoly lenni, én meg hülyülni szeretek, szóval ennyi :)
?men.
bagoly
deltaEB: szép ez a novelláskötet, eddig a legirodalmibb leghosszabb!
Isti
deltaEB
A kevesebb több lett volna.
bagoly: Csak nem pap lettél?
Ennyire nem lehet rossz a helyzet:-)))
kicsi N?: elég rossz a helyzet sajnos… De úgyis mindjárt írok mailt.
hehehehehe most csak bosszankodtok (vagy csak Permanencia?) :) , hogy végigolvastátok, pedig nem lett volna muszáj :)
tudok ettől húzósabbat is írni, de megkíméllek tőle Titeket :)
jól esik néha elmélkedni, és ennek mások isszák meg a levét :)
olyanok, akik mindent elolvasnak, ami eléjük kerül :)
javaslat: valami jó kis zenével elviselhetőbb :)
extrém esetben: nu ugorgyunk, ahogy Pósalaki mondta :)
Permanencia=permanencia
Tanulj meg olvasni. “valami jó kis zenével” sikerülni fog :)
A zenés rész egész tűrhető poén volt, de a tanulj meg olvasni gyatra :)
Legalábbis nem feltételezem rólad, hogy addig terjed a felfogó képességed :) hogy azt hidd, nem direkt írtam így.
?m legyen! Ezentúl kis p-vel írom, bár kötözködhetnék, hogy ha a kettő ekvivalens, ekvipotens, ekvilibrium (ja, az nem :) csak simán egyenlő), akkor meg nem mindegy? :)
Érted, ugye? Ha helyettesíthetőek, akkor scheissegal :) melyiket használom. Öngól, :p ermanencia
(ja, csak azért voltam most maliciózus egy kicsit, mert demonstrálni akartam, hogy sehová nem vezet az ilyen kötözködés, pláne, ha még gyatra is :) de azért nice try! a következő lépésed borítékolom, a GS0667 témáról szó fog még esni :) hacsak be nem látod, mennyire felesleges az egész)
“Egy róka napkeltekor megpillantotta saját árnyékát, s így szólt: “Ma délben egy
tevét akarok megenni.? Egész délelőtt teve után kutatott. Délben ismét ránézett
az árnyékára, s így szólt: “Egy egér is elég lesz.? (K.G.)”
Sikerüt? Nem? Talán egy #alapú IV szűk7 segít. Nem? Vigyázz, még elsüllyedsz az általad annyira megszólt általánosítások között.
” Gyakran az ellenségeskedés az általánosítással kezdődik, ebből lesz a másokra való mutogatás, stb. Semmi értelme, mégis sokan ezt teszik, akinek pedig nem is lenne gusztusa hozzá, beáll a sorba, mert mindenhonnan azt a mantrát hallja, hogy ítélje meg borítója alapján a könyvet, de legjobb esetben is csak a tartalomjegyzékig jusson. Az emberek jobban szeretnek ítélkezni mások felett, mint megalapozott véleményt alkotni: az olyan könnyű, nincs vele extra meló, és hatalmat ad, vagy annak érzését. Aztán jön a “más szemében a szálkát meglelni, a sajátban a gerendát feledni? effektus, ami nem csak a felületes ítélkezésről szól, hanem arról is, hogy mennyivel könnyebb mások hibáin lovagolva az egónak egy kis löketet adni: ezzel el lehet terelni a figyelmet a saját hibákról, amik nyilán bagatellek, nem is tehet róla az illető, stb. A gond csak akkor van, amikor ezt már a párkapcsolatban is gyakorolják a felek: nem bíznak meg egymásban, nem merik a másiknak megmutatni a gyengeségeiket. Palástolják a hibákat, de az érzelmeket is, mert azok is kiszolgáltatottá teszik azt, aki kimutatja őket.” Ennyre telt?
Tetszik, ahogy hosszabb időre el-eltűnsz, miközben összegyűjtöd és saját szösszenetként elővezeted mások kikristályosodott gondolatait közhelyekkel és okoskodó blődségek tucatjaival spékelve az avitt dohot.
Értem én, akinek sajátja nincs, az a barátnőjét piszkálja, legalább ő legyen motiváltabb…
Igazad van. Valóban elfecsérelt idő olvasni Téged!
?gy megy ez egyszerű-falván: egy tekintet eléget minden hivalkodást.
Bizony-bizony :)
Ja igen: akik nem ismernek, de figyelmesek, kis p-vel írják a nevemet.
Akik tisztelnek vagy kedvelnek, azok is.
Aki nagy P-vel, annak engedélyezett személyes oka van rá.
Te nem tartozol közéjük.
Ellentétben veled, bennem a jó szándék megvan, míg benned csak az értelmetlen fikázási szándék. Amikor leírok valamit, azt ezért teszem, és nem azért, hogy elismerést gyűjtsek be vagy ajánlatokat ellenkező neműektől. Tudom, hogy ezt nehéz elképzelned, mert nagy valószínűséggel téged meg éppen ez motivál. :) (Amúgy logikailag sem lenne nehéz ezt kikövetkeztetni: hányszor adtam meg az elérhetőségeimet bárkinek is vagy kértem el másokét? Nem ilyen célok vezérelnek tehát.)
Én veled ellentétben nem tartom az egyedüli üdvözítőnek a saját álláspontomat, talán ezért is lehet, hogy eddig csak tükörrel vitáztam “alaposabban”, míg téged mindenki kötözködőként detektál, akinek “beszólsz”. Viszont ha hangoztatom a véleményem, akkor azt azért teszem, mert hátha elindítok olyanokban pozitív folyamatokat is, akik szkeptikusak, netán annyira dulifulik, mint te. Pont az nem érdekel, mennyire tudsz pocskondiázni másokat, akiket nem is ismersz. Mennyire tudod gyűlölni a boldog és kiegyensúlyozott embereket, csak mert ők a személyes nyomoroddal ellentétben boldog párkapcsolatban élnek, és szeretnék ezt a perspektívát úgymond propagálni. Azt, hogy megoldható, csak küzdeni kell érte.
” Tetszik, ahogy hosszabb időre el-eltűnsz, miközben összegyűjtöd és saját szösszenetként elővezeted mások kikristályosodott gondolatait közhelyekkel és okoskodó blődségek tucatjaival spékelve az avitt dohot.”
Könnyű kimondani, ex cathedra kijelenteni ezeket, ám nehéz bebizonyítani. Nem is tudnád, magadnak viszont már be is bizonyítottad. Gratula! :) Ahhoz semmi közöd, hogy mennyi időre tűnök el. Én azért jövök ide, mert eddig értelmes emberekkel tudtam kommunikálni, és ezt akkor teszem, amikor időm engedi, kedvem van hozzá, stb. Ja, hát bocs, ha emiatt nem tartozom a törzsgárdához, Sgt. permanencia preferenciacsapatához :) de valahogy csak túlélem. :) A többiekkel szívesen társalogtam eddig (is), talán ezután is.
Amit képviselsz, az számomra nevetséges. Az egyetlen, amiért kommunikálok veled, hogy szeretném, ha nem lennél ilyen. Saját magadnak provokáltad ki ezt az adok-kapok vitát, és míg én csak kinevettelek (megérdemelted), belementél olyan dolgok fikázásába is, amikről lövésed nincs. Ezzel csak jobban elástad magad a szememben, no persze ez neked semmit nem mond, mert nem is érdekel. No ez is egy lényeges különbség közöttünk: én szégyellem magam helyetted is. Ergo érdekelsz engem mint embert. Mégiscsak egy csónakban kellene eveznünk, hiszen hiába sok mindenben mások vagyunk, attól még közösek az ellenségeink. Btw. épp ennek a hangsúlyozása, amit senki rajtam kívül nem tett meg: hogy a média és a hozzá tartozók az igazi ellenség, akik manipulálnak és visszaélnek a hatalmukkal. Ha ez neked blődség, akkor menj és nézz körül jobban. (Segítek: épp ez a legnagyobb akadálya annak, hogy az emberek ne egymásban keressék az ellenséget. A megosztottság, amit mesterségesen generálnak. Hogy kik? Hát azok a nagyjátékosok, akik kezében a szálak összefutnak: média, politikai-, katonai-, gazdasági hatalom.) Az, hogy ezek a gondolatok megbontják a formát, nem ide valók, stb. arról lehetne vitatkozni, de hogy butaság lenne, az elég szánalmas egy kijelentés. Biztos volt valami, amivel ártottam neked indirekt módon, és nyilván nem örülök ennek, de az, hogy ilyen kis nebántsvirág vagy, azt is magadnak köszönheted. Szóval -bár nem látom esélyét, hogy kibéküljünk, és nem is törekszem rá- nekem fontos az, hogy szót értsek másokkal, hogy kreatív ötletbörze módjára funkcionáljon egy közösség. Neked meg nyilván az, hogy elüsd magányos perceidet. Bocs, ha zavarom a köreidet, Arkhimédész! :) Ne izgasd magad, nagy ez a virtuális világ, elférünk mi rajta mind, nem akarlak (meg)bántani. (OK, ha nem is tudnálak, az külön öröm számomra, mert akkor bármit írhatok neked ill. rólad, amit igaznak vélek, mint ahogy te is igaznak véled, amiket összehordasz rólam, hehehehehehehehe.)
Nos, talán feltűnt, hogy néha a gondolatok, gondolkodásmódok konvergálnak. Ezért akadhat olyan, amit mások szintén úgy látnak, és -ritkán bár, de- hasonlóképp fogalmaznak meg, mint én. Azt kötve hiszem, hogy a legtöbb gondolatom már szerepelt volna itt, mivel senki sem feszegette eddig előttem, hogy mi feszíti egymás ellen az embereket, mi erősíti fel a bennük eleve meglevő egymás iránti bizalmatlanságot és kicsinyességet, stb. Ezzel kezdődött a “biztos csak imponálni akar a nőknek” saga. Ami elég szánalmas volt, de totál nem érdekelt, mert aki úgysem hisz el semmit sem nekem/tőlem, annak úgyis felesleges magyarázni.
Pár mondatomból ne is próbálj következtetni a köztem és a kedvesem közti viszonyra, mert nyilván nem csak arról fogok áradozni, hogy mennyire harmonikusan élünk együtt, hanem arról is, hogy esetleg mik a problémák, és mivel nem ismersz egyikünket sem, nem tudod eldönteni, hogy igazam van-e. A többi hülyeséged meg nem zavar. Mint már említettem: ha sikerül valami jót tennem egy elvakult embertársammal, annak már önmagában örvendek, hiszen te mindezek mellett is sokkalta “jobb” vagy, mint sokan mások. Épp csak túlontúl beléd nevelték azt a fennhéjázó attitűdöt, aminek során döntőbírává kiáltod ki magad az én írásaim felett, miközben dunsztod sincs a legtöbb dologról, amiért írom ezeket ill. egyáltalán: miket is írok :) Sorry, de ezt így látom, és amikor a hozzád hasonló nagyokosokat igyekszem jobb belátásra bírni, akkor mindig ott munkál bennem az, hogy veszíteni semmiképp nem veszíthetek: ha nem sikerül, akkor legalább gyakoroltam egy kicsit a konfliktuskezelést a magam nem éppen tökéletes módján. A tökéletest meg majd megtanulom tőled :) mint tökéletestől :) aki az életben már nyilván sokat bizonyította ebbéli jártasságát. Tömören: ne az legyen a célod, hogy minél rosszabbul érezzem magam, hanem az, hogy te minél jobban. Ha engem fikázol, az negatív “energia”, és tudományos kutatások bizonyítják, hogy statisztikailag erős a korreláció a negatív gondolkodásmód (gyűlölködés, bizalmatlanság, stb.) és az élethossz között (értsd: több betegséggel járnak ezek, mégpedig szignifikáns mértékben), nem is beszélve az élet minőségéről. Ha dúlsz-fúlsz, azzal csak a saját életedet mérgezed. Ha tényleg nagyon ki nem állhatsz, akkor legalább azt értsd meg: nem érek annyit, hogy miattam felidegesítsd magad. (Végső soron: ha csak ennyit tudok belőled kiváltani, akkor tényleg kerülnöd kellene az írásaimat.) PEACE.
deltaEB:
“Sorry, de ezt így látom, és amikor a hozzád hasonló nagyokosokat igyekszem jobb belátásra bírni, akkor mindig ott munkál bennem az, hogy veszíteni semmiképp nem veszíthetek: ha nem sikerül, akkor legalább gyakoroltam egy kicsit a konfliktuskezelést a magam nem éppen tökéletes módján.”
Minek akarod “jobb belátásra bírni” az általad “nagyokosoknak” nevezett embereket? Felesleges.
Az erőltetett dolgok úgyis leperegnek az emberekről általában. Van egy pont, ahol meg kell állni, mert értelmetlen a folytatás.
Itt a válasz: “akkor mindig ott munkál bennem az, hogy veszíteni semmiképp nem veszíthetek: ha nem sikerül, akkor legalább gyakoroltam egy kicsit a konfliktuskezelést a magam nem éppen tökéletes módján.?
Hedge Elek :)
ezért nem felesleges
Nem fűzök hozzá vérmes reményeket (enyhén szólva), hogy sikerülhet. De fentiek miatt nem felesleges.
Mi a véleményed a brainstormingos ötletemről? Van értelme próbálkozni vele? (szerintem itt is érényes, hogy “na de legalább megpróbáltuk”)
Végső soron kommunikálni kellene egymással, nem falakat építeni.
“Az erőltetett dolgok úgyis leperegnek az emberekről általában. Van egy pont, ahol meg kell állni, mert értelmetlen a folytatás.”
jó lett volna, ha a keresztények is így gondolják, és nem kezdenek tűzzel-vassal írtani (az most lényegtelen, hogy a vallás csak az álca volt a szabadrabláshoz)
viszont mégiscsak működött, nemde?
Latin-Amerika az egyik legvallásosabb régió, méghozzá katolikus. Annak ellenére, hogy az elnyomók vitték be…
Milyen jó lenne, ha a humanizmust “erőltetnék” akár csak tizedannyira is… üldözések, stb. nélkül, csak propagandával… de ez már messzire vezetne.
deltaEB:
A dogmatizmus, a tehetségtelenség és középszerűség ordít az írásaidból. Hihetetlen!!
?tvezetni a vakot a túloldalra, amikor emitt lenne dolga?
Fekete Angyal!
“Mi a véleményed a brainstormingos ötletemről? Van értelme próbálkozni vele?”
Tudom, hogy nem nekem írtad, de Admin várja az ötleteket.
Nem bosszankodom.
Nem érsz annyit.
Szánalmas vagy.
deltaEB: én nem láttam itt mostanában “brainstormingos ötletet”, én csak annyit látok, hogy permanenciával veszekszel olyasmin, amin tök felesleges, hiszen egyikőtök sem enged az álláspontjából. Erre írtam, hogy “Van egy pont, ahol meg kell állni, mert értelmetlen a folytatás.”
Ez pedig még konfliktuskezelésnek sem jó, mert nem hogy feloldja, de még gerjeszti is a konfliktust.
Politikai, vallási és filozófiai kérdéseket pedig nem itt kell megvitatni.
Drága hölgyeim!
Egy kissé visszakanyarodva az eredeti témához a társkeresők sikerességével kapcsolatban szeretném hozzátenni, hogy léteznek pozitív példák is.
Anno jómagam is beleuntam a szórakozóhelyes ismerkedések gyönyöreibe, egyáltalán nem azt találtam amit kerestem.
Véletlenszerűen keveredtem egy társkereső oldalra, tulajdonképpen csak kíváncsiságból.
“Bátorkodtam” írni egy olyan lánynak, aki nemcsak a külső alapján fogott meg, hanem az adatlapjában is találtam számomra lényeges információkat – igen, én elolvastam, mit írt magáról, nemcsak a fotókat bámultam :) Szóval tessék ezt a részét is komolyan venni…
Ma már 4 éve együtt élünk, és nemrég megszületett a kislányunk, tulajdonképpen bátran kijelenthetem, ő az, akit mindig is kerestem.
Mellékesen egyikünk sem “bányarém”, kifejezetten csinos, vonzó és intelligens.
És rólam sem mondanak rosszakat :) De ennek nincs is igazán jelentősége.
Ami számít, hogy interneten is megtalálható a boldogság.
permanencia:
Én másban látom a konfliktust, mint amiben te. Nyilvánvaló, hogy én lényegében a műszakis értelmiséghez, te pedig a tarisznyásokhoz tartozol :) Na jó – hogy ne hergeljelek ezzel is: a humán területen levőkhöz. Nos, minekünk megegyezni kellene, nem pedig egymásra “kiabálni”, hogy ki a szánalmas ki szerint. Eredeti ötletet én még nem láttam tőled egyetlen egyet sem, ergo bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű. (Arról nem én tehetek, hogy Bagoly ilyen nicket választott, ugye? :) Majd válaszolok neki is.) Az téged minősít, nem pedig engem, hogy már még idézni sem tudsz tőlem, hogy alátámaszd bonírt elméleteidet azt illetően, hogy dogmatikus is vagyok, közhelyes is, stb. Soha nem állítottam, hogy amiket leírtam, azt mondjuk a vén Albert Einstein emlékiratai közt találtam vagy egyéb közismert zsenik alkották volna meg. Szóval nem hibátlan, nem zseniális, hanem olyan, amilyenből a mai világban nagyon kevés van: segítőkész. Erre mondod (szokásodhoz híven csak úgy ex cathedra), hogy nem vagyok méltó arra, hogy segíteni próbáljak. WTF?????????? :) Soros Gyuri méltó rá? Britannia-szerte utálják, mert spekulált a GBP ellen, de azért nem azzal foglalkozik, hogy mindenki szeresse őt. Igaza is van (én vegyesen ítélem meg amúgy). A középszerűségben megint csak a bagoly mondja esetét fedeztem fel, már bocsánatot kérek. Kisstílű személyeskedésed már többeknek szemet szúrt. Én csak kinevettelek, mire fel elkezdtél személyeskedni. Utaltam idejében arra, hogy magad alatt vágod a fát, csak nem veszed észre. Minél jobban fikázol, annál több részlet derül ki arról, mennyi mindent félreértettél. Kedvesemmel jól megvagyunk, erről semmit sem tudsz. Rólam sem. Nem akarok nagyszerű lenni, hanem mint már írtam: segítőkész. Te viszont görcsösen az akarsz lenni, a buta hasonlataiddal, kirekesztő okoskodásaiddal, vádjaiddal, amivel azt az egyetlen embert illeted (nem biztos, hogy ez így van), aki itt nem azért ír ide, hogy neki úgymond jobb legyen, hanem hogy másoknak. No de álljunk meg egy szóra, hiszen itt nagyon vakvágányra csúsztál ebben a témában. Eddigi írásaim döntő többségben nem neked szóltak, másoknak akartam segíteni. Nem hiszem, hogy mondjuk Vörösdémon ne vette volna jó néven, amiket írtam, hiszen valahol emlékeim szerint valami pozitívat jelzett vissza felém, valamiért a köszönömre is emlékszem, de a konkrétum nem is annyira fontos, mert a lényeg, hogy tetszett neki, szóval minimum egyvalakinek kellemes perceket okoztam. Pusztán azzal, hogy leírtam a véleményem! Tudod, sokaknak nem esik le ezekben a témákban a tantusz, vagy szeretnék látni, hogy megerősítik őket valamiben, stb.
Az, hogy neked leesett a tantusz anélkül, hogy egy sort is olvastál volna tőlem, (értsd: még elolvasás előtt) ahhoz külön gratulálok! :) Majd igyekszem bekerülni a Karolinska Intézetbe, hogy rávegyem a többieket: ítéljenek már oda neked néhány Nobel-díjat :) szóval le vagyok nyűgözve. Képzeld, az emberi faj nem kis része birtokában van annak a tudásnak, ami kivezetne minket a sötét “késő-középkorból”, de valahogy mégsem történt még meg. Azért egy olyan nagyzoló szemétláda, mint én*, csak örülhet már annak, ha olyasmit írhat, ami másoknak javára válik, még ha arra semmi esély nem is volt (nem is mondtam soha ilyet), hogy magasságos fényestekintetű permanencia számára újat mondjon. De ha ezt a kis örömöt is el akarod venni egy ilyen gonosztevőtől, az már felveti a rosszindulat lehetőségét: részedről, felém. Úgy tűnik, mintha az, hogy még nem rukkoltam volna elő a farbával, arra késztetne téged, hogy megtegyem. ?m legyen.
Te akartad! Én meg is élem a szeretetet, a törődést, míg te csak irkafirkálsz róla. Ne is próbálja nekem senki bemagyarázni, hogy a férfiak 100%-a piszok disznó, stb. Ergo aki nem talál magának párt a nők közül, az fikázhatja nyugodtan a férfiakat (sokan meg is érdemlik közülünk), de ezzel nem jut előrébb, sőt! Éppen hogy a begyepesedett agyú, bizalmatlan nők nem fognak maguknak sohasem találni megértő társat (nem csak ők, de ők szinte biztosan nem), mert rég elrontják az egészet, mire megszilárdulhatna a kapcsolat – a bizalmatlanságukkal. (Jó, néha mással (is), de azért valószínűleg vezetné a statisztikákat a bizalom hiánya. Végső soron ez az egyetlen dolog, amit nem lehet kivédeni, még ha egy “jogászkodó” hölgy meg is akarná magyarázni, hogy miért olyan, amilyen. Ha tüskés vagy, azt lehet a hangulatra fogni. Ha hülyeségeket beszélsz össze-vissza, azt arra, hogy vagy fel sem fogtad, vagy csak automatikusan negatív előjellel látod el, mert számodra nagyon nem szimpatikus, aki mondta, írta. Bizalom nélkül azonban nincsenek meg az alapok, ergo ha valaki bizalmatlan, akkor máris tönkretett mindent. Még a játszmákat is meg lehet valahogy magyarázni, legalábbis vannak olyanok, akiknél igen.) Szóval totál mindegy, mire akarod fogni, de a társtalanságod már önmagában egy magyarázó változó a regresszióban. Ha kihúznád a fejed a hátsódból, akkor talán kellenél valakinek. Ergo ha belátod, hogy csak magadnak ártasz azzal, ha mindenkit letorkolsz, akire rá akarsz húzni valamit az idióta sablonjaidból (nehogy azzal gyere, hogy csak engem tisztelsz meg ezzel), akkor már jutottunk valamire. Mivel pedig nem te vagy az egyetlen, akinek ilyen problémái vannak, ha minden jól menne, akkor miután találnál magadnak párt, akkor örömödben talán el kezdenéd terjeszteni, hogyan lehet megszabadulni a múlt sebeitől (ez a sebes dolog leegyszerűsítés, de hadd ne menjek már bele). Vagyis segítenél másoknak is, és egy kicsit ezáltal jobb hellyé válna a világ. (Nem az Oscarra pályázom ezzel a “hegyibeszéddel”, és ugyanmindegy, ki hiszi ezt el nekem, mert a lényeg, hogy aki felismeri a dominóhatásban rejlő hatalmas erőt, az hajlamos megtenni anélkül, hogy mérlegelné, nekem személy szerint milyen előnyöm származik abból, ha mások egy ANONYM valakinek (lehetnék akár kísérleti A.I. is a Berkeley egyetemről :) amit vicces kedvű kutatók bekapcsolva felejtenek néha, ha ha ha ha né ha ha ha) a tanácsára elgondolkoznak, és ha tetszik nekik, amit olvasnak, akkor meg is teszik. Ja, tudom, az emberi faj olyan k..a intelligens lett, hogy nem kell nekik megmondani, mi a jó nekik, áhh, majdnem elfelejtettem, no :) nem kell őket emlékeztetni: mit felejtettek el valahol útközben, stb. De neked is lehet, hogy tudnék segíteni, okoska :) Ha erre utaltál volna a Fekete Angyallal, akkor megint hülyeséget irkafirkálsz: nem én vagyok társtalan, hanem te. Ezt nem bántásként mondom, soha nem akarnék ilyeneket a fejedhez vágni. Én veled ellentétben nem vagdalkozom. Ha felismernéd, miről szólnak ezen sorok, pl. tennél pár lépést hátrafelé, hogy más perspektívából is lásd, akkor rájönnél, hogy talán ezért nincs még társad. Nem mondhatom biztosra, mert nem ismerlek. Ja, és a hátralépés nem jelentene visszafelé való haladást :) még mielőtt eszedbe jutna valami félelmetesen zseniális asszociáció róla, amitől megvilágosodást nyerne egész Budapest, de vagy húsz évre :) és úgy, hogy a CIA azt hinné, atomtámadás érte egy NATO-tagállam fővárosát.) Elismerem, hogy ez a szeretet-szövegelés tekinthető dogmatikusnak nagy-nagy rosszindulattal, hiszen már közel 2000 ével ezelőtt is valakit épp e miatt feszítettek keresztre, már ha hinni lehet a legendáknak, mert biza az sem biztos, hogy létezett JK, de most nem ez a lényeg. A lényeg: hipotézisvizsgálat. Induljunk ki abból a nullhipotézisből, hogy az emberi faj MEGÉRDEMLI, hogy jobb körülmények között éljen, csak valakik megvezették őket, és idáig fajultak a dolgok. Ez esetben érdemes lenne próbálkozni “megtörni a turáni átkot”, mármint ami a magyarokat illeti. Ha már dogmák: ebben a tekintetben inkább Dr. (?) Drábik János írásai a dogmatikusak, ő vél minden mögött összeesküvést. Amit én propagálok, az szimplán arról szól, hogy tudatosan szétverik az oktatást, mert ez jó nekik (nem csak a felsőoktatást, de azt is). Ez lényegében “közszájon forog”, ám sokan nem tudják, pláne azt, hogy miért is baj ez. Egyre fogy az idő: még jól állunk értelmiség tekintetében, de egyre inkább ritka madár lesz errefelé, és akkor semmi esély nem lesz arra, hogy visszafordítsuk a folyamatokat. Beáll az agyhalál Mo.-on. Szinte szó szerint. Az meg ugyebár irreverzibilis a mai állás szerint. Mivel ez az ország sok szellemi erőforrással rendelkezik (még!), ezért akár azt is el lehetne mondani, hogy megvannak rá a lehetőségeink a változásra, csak túl sok ember nincs elég jó pozícióban ahhoz, hogy ezt megtegyék – magyarán: sok értelmiséginek kellene (mármint ha vállalkozik rá) döntési helyzetbe kerülnie (eredetileg nem magamra gondoltam amúgy, rád meg végképp nem, kis dulifuli). Azt most nem akarom részletezni, hogy mennyire elszomorító a helyzet Mo.-on, de ha már azt el lehetne érni, hogy a ffiak és a nők párbeszédet kezdeményeznek egymással “szemben”, az már lenne valami. A közoktatásban helye lenne az önismeretnek, pszichológiának, stb. Attól még, hogy nem igazi tudomány, attól még hasznos. Ismétlés a tudás anyja. No meg statisztika-oktatás is kellene. Fújhatsz rám nyugodtan amiatt, hogy ezen te már esetleg túlléptél, és soktrillió teraflops-os, :) zseni szuperagyaddal lesakkoztad a lépéseket, és az jött ki, hogy nincs remény, az emberi faj úgy rohadt, ahogy van – de ha ezt mernéd kijelenteni, akkor csendben megkérdem: ki is a dogmatikus? :) Ha meg nem mondanál ilyet, akkor meg konstruktívabb vitát várnék egy ilyen felsőbbrendű lénytől, aki olyanokat is kioktat, akik semmi mást nem akarnak, mint jót – azzal, hogy kb. nem vagyok rá méltó, blablabla :) A vicc az btw. hogy szimplán csak leírom, miket gondolok (ja de előtte összegyűjtöm a mások véleményét, bruhahahahahah), és lehetnék bűnöző, csavargó stb. is, de amiket írok, az független attól, aki mondja. A farizeusok is totál frankó dolgokat mondottak anno (legalábbis korlátozott forrásmunkám erre engedett következtetni), de JK szerint (vagy a szerint, aki “a bőrébe bújt”) ők maguk nem így éltek. Mondott is állítólag olyanokat, hogy amit a farizeusok mondanak, azt tartsátok meg, de semmiképp ne azt, ahogy élnek :) és én sem várom el másoktól, hogy ügyfeleik meg a saját bőrét “vigye vásárra”. Soha nem állítottam, hogy én követendő példa vagyok, én csak azt “hirdetem”, ahogy gondolkodom a dolgokról: meg kellene tapasztalnia sok embernek, milyen is az igazi szeretet, és akkor lassanként elkezdenének megoldódni olyan problémák, amik eddig megoldhatatlannak tűntek. De nyugi, mert nem csak ennyit ötlöttem ki, csak te még nem látod a többi lépést, ami nyilván nem zavar engem, de a lényeg: nem csak “lenyúltam” JK-tól a mondásait (a köves meg az arculütéses dologgal mélységesen NEM tudok egyet érteni, bár átvitt értelemben már igen: ha nem igazi kőről és nem igazi pofonról van szó). Különben ezen mondataid nagyon elárulnak téged:
“A dogmatizmus, a tehetségtelenség és középszerűség ordít az írásaidból. Hihetetlen!!
?tvezetni a vakot a túloldalra, amikor emitt lenne dolga?
Fekete Angyal!”
Nos, ugyebár: mint már említettem, VELED ELLENTÉTBEN én nem azért írok, hogy nagyszerűnek kiáltsanak itt ki egyesek. Ha te nem e miatt írnál, valószínűleg fel sem merült volna benned, hogy én igen, miközben már az előző hszemben is tisztáztam ezt. Az rendben van, hogy nem lesz köztünk szent a béke, még az sem baj, ha nem látod be nyilvánosan, mekkora bakot lőttél, de ha odabent mégiscsak megmozdul nálad valami, és belátod, hogy felesleges kirohanások voltak ezek, akkor már elértem valamit (ez egyben részválasz Bagolynak. Ugye a TE nicked írhatom nagy kezdőbetűvel? Szólj, ha nem..) Aztán ott van ugyebár a tehetségtelenség. MIBEN vagyok az? Retorikában nyilván nem vagyok őstehetség, sőt bőven volna hová fejlődni, de mégis mire gondoltál? Nem zavar amúgy, ha tök ismeretlenül is kijelented rólam, de kíváncsivá tettél. Nekem ez a vita már eddig is nagyon tanulságos volt (na, lebuktam, hogy egy genetikai algoritmus A.I. vagyok :) de akkor csakis az MIT szuperkomputeréről írhatok – bocs, de sci-fi rajongó lévén muszáj néha poénkodnom ilyenekkel.) és ezek után is az lesz sztem – ha más nem, hát Bagoly révén. A dogmatizmust meg azért nem tudom csak és kizárólag magamra venni, mert voltaképp mindenki dogmatikus. Mindenkiben vannak “babonák”, dogmák, stb. Senkit sem a maximális ráció irányít (ez inkább rossz, mint jó, mert a racionális ember ugyanúgy tud(hat) pl. szeretni, mint az impulzív, irracionális, stb.), sőt az emberek nem algoritmus-végző gépek abban a tekintetben sem, hogy nem gondolkodik adott ember mindig egyformán, és ez a “nem léphetsz 2x ugyanabba a folyóba” mondásnak ragozása csupán, de nem ekvivalens vele. Amúgy biológiai értelemben algoritmus-végző gépek vagyunk, de az más tészta. Kissé elkalandoztam. Az értelmes és művelt nők amúgy inkább hátrányokkal indulnak a társtalálásban, pedig előnyükre is fordíthatnák ezt, ha nem lennének annyira beképzeltek közülük sokan. Sokat filóztam rajta, hogy mi lehetne a megoldás, de nincs egységes recept, és a szeretetre méltó (avagy nem méltó) nőkről szóló eszmefuttatásaim épp ide tartoznak: ha nem viselkednétek úgy ti, értelmes nők (nyilván nem mindenki, de sokan), mintha a Bölcsek Kövét megtaláltátok volna, mintha a ti preferenciátok lenne az etalon, mintha ti mondanátok meg, kinek mi dukál, kinek hogy kell viselkednie és mikor, stb. nos, akkor talán lenne esélyetek olyan párt találni, aki tud titeket szeretni. Fel sem tudjátok fogni, mennyire könnyen lépünk át / túl rajtatok, mert a legfontosabb hiányzik belőletek, és ezért nem tartunk titeket fontosnak, kivételesnek. Egy férfi lehet üres csillogás, lehet ragyogó elme szív és lélek nélkül, de nektek ez a luxus nem adatik meg. (Amennyire rálátásom van Alan Turingra, ő is ilyen volt. Nőgyűlölő homokos. De zseni.) Lehettek persze ti is ilyenek, de akkor a kutyának sem kellettek, legfeljebb egy másik szívtelen embernek, mint Alan Turing :) már ha az ilyeneket ráveszitek, hogy ne legyenek buzik. ?brándozhattok a rózsaszín borítójú romantikus regényekből ismert királyfiról, de azokat ideje korán úgy átverték a palánkon, hogy jobbára nőgyűlölők és/vagy szívtelen macsók lettek. Sok sikert egy még “romlatlan példány” kihalászásához! Szerintem vagy megváltoztok, vagy reménykedtek életetek végéig a lottó ötössel vetekedő random eseményben :) De hogy halmozzam a közhelyeket: egyre kopik a fiatalságotok, ami még esetleg jó csali lehet a halászathoz. Gondolkozni kellene ezen, mert nekem nagyon úgy tűnik, hogy eddig még nem sikerült nektek! Okoskodhattok jobbra-balra, de attól még nem lesz megbízható társatok, márpedig nem lehetetlen olyat találni. Szerintem inkább ezen munkálkodjatok, és ne azon görcsöljetek, hogy kivívjátok olyanok tiszteletét is, akik semmit nem jelentenek nektek. Ha pedig valakivel találkoztok, akkor eleve feltételezzétek, hogy megadja nektek a kellő tiszteletet, és ne próbáljatok a mondandója mögé olyanokat látni, ami valójában nincs ott, csak a ti pesszimista agyatok képzeli oda. Ha nem adja meg, és ez egyértelmű, akkor ott kell hagyni a búsba, esetleg számon kérni, de az utalások nem működnek, pláne az olyan adok-kapok harcok, amiben porig alázzátok magatokat a másik szemében. Ha egy férfitől nem kaptok olyan tiszteletet ill. figyelmet, ami szerintetek megillet, akkor gondolkozzatok el, hogy ő volt a bunkó, vagy lejárattátok magatokat előtte :) mert nagyon nem mindegy. Ez mind csak jó szándékú tanács, és köpök rá, ha fontoskodó alaknak tartotok, aki meg akarja mondani a frankót, mert ebben VALÓBAN 100% jó szándék volt, és mivel nem ismerlek titeket, nem tudhatom, hogy ez nektek esetleg eddig (is) ultratriviális volt. Tudjátok: információs aszimmetria, ha ez mond annak az (über)okos buksitoknak valamit. Nem ismerjük egymást, ergo biztos ami biztos alapon leírtam, mert legfeljebb majd megdobáltok virtuális kövekkel, mint az álszakállas asszonyok :) a Jehovát “káromlót”. Inkább rám dobáljátok, mint másra, mert nekem nem árt. Viszont nektek igen. Ezért jobb lenne el sem kezdeni. Persze nekem meg tanulságos a dolog, ez tény és való. ?ramköreim csak úgy bizseregnek :) a stack/rock overflow-tól :) pedig nem is vagyok gonosz A.I. :) csak olyan királyokon és királynőkön mulatós :) “vandálpoénkodós”. Nem rajtatok röhögök, bár megérdemelnétek, hanem a szánalmas viselkedéseteken: soha ne azt figyeljétek, ki HOGYAN mondja, amit mond (milyen stílusban, stb.) hanem azt, AMIT mond. Az esetleges kioktató stílus (legyen a kioktató szándék vélt vagy valós) olykor azért olyan, amilyen, hogy figyelemfelkeltő legyen, máskor meg olyanra sikerül / olyannak látjátok a hangulati szűrőtökön keresztül. A SZ?NDÉK a lényeg, vagyis a mondatok mögé kell nézni, kihámozni a logikáját – ezt teszi egy modern, absztrakciós készséggel rendelkező ember. Ha még mindig a metakommunikáción rugóztok, felültetek a pszichomókus lobbinak, akik el akarják hitetni veletek, hogy egzakt tudomány, amit ők művelnek, mert az esetek mondjuk 69%-ában stimmel, amit megállapítanak. (Sir Winston Churchill mondta: csak azoknak a statisztikáknak hiszek, amiket magam hamisítok – ergo lehet, hogy amit mondanak a relatív gyakoriságról ezek a “tudósok”, az kamu. Ettől még a pszichológia hasznos “tudomány”, csak még gyerekcipőben jár, és sok idő kell neki, mire olyan kiforrott és sikeres lesz, mint a matematika vagy a fizika.) Minél tovább figyeltek meg valakit, annál valószínűbb, hogy pontos lesz a metakommunikáció alapján a diagnózis, ám a tartalmi elemzéshez gyakran elég ennél kevesebb megfigyelés is, arról nem is beszélve, hogy bizonyos jeleket figyelmen kívül hagyhattok. Azt meg nem hiszem, hogy folyton videóra veszitek, akivel beszélgettek! Utána lehet járni bátran bárminek. Kis összehasonlítás: bár komoly anyagi érdekek motiválják az emberi viselkedést manipulálókat, mégsem tudják elérni, hogy türelmes birkák legyenek az emberek. Az ún. kulturális kreatívok még az agymosott USA-ban is több tízmillióan (!) vannak. Kb. ötvenmillióra becsülik a számukat, persze Sir W.Churchill itt is érényes :) de a lényeg: csak azokat tudják igazán manipulálni, akik eleve tájékozatlanok. Ehhez képest elég kevés találmány működik ennél rosszabb hatásfokkal (mármint: hatékonysággal). Az összehasonlítás önkényes, de a lényeg azért érzékelhető nélküle is (talán): az emberi agy annyira bonyolult, hogy a pszichológia még nem képes feldolgozni ezt a modellt. Olyan, mintha a fizikusoknak eleve az einsteini fizikára lett volna szükségük, hogy leírják az égitestek mozgását a Naprendszeren belül. A másik példám: a társadalmi problémákat bárki átlátja akár minimális szociológiai, társadalom-tudományi ismeretekkel is (ööö.. most magamra gondoltam, hehehehehehe), sőt nagyon sokan elég faja kis megoldásokat ötölnek ki bizonyos területekre (amik működnének, ha elterjednének, de ahhoz konszenzusra kellene jutni, mert sokan másban látják a megoldást). Ezzel szemben még a Feyman-féle útintegrál is komoly problémákat okoz (bár ez alapján meg az Archibald Wheeler-féle félreértelmezés viszi a pálmát a darwinizmus témaköréből, ergo lehet, hogy mégsem bélyeggyűjtés a biológia, hehehehehe). Tehát az igazi tudományokhoz képest a pszichológia könnyen megtanulható paradigmákat rejt, miközben előrejelző képessége töredéke azoknak. (A megoldás btw. ott van, hogy a pszichológiában a “várható érték” olyan nagy szórást mutat, hogy voltaképp mindenkinek igaza van, aki ebben a témában mond valami “jót”, míg a természettudományokban kaptak már úgy Nobel-díjat is tudósok, hogy utólag kiderült: nem volt igazuk.) No és akkor a disclaimer: nem biztos, hogy sok dologban van igazam, de ettől még érdemes emberi módon viselkedni, nem megpróbálni előírni másoknak, hogy mi a helyes értékrend. Én sem írom elő, épp csak figyelmeztetek a következményekre: amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten. Ha valaki omlettet szeretne, akkor fel kell törni a tojásokat :) na ez elég feministán hangzik így, de nem azokra a tojásokra gondoltam. No most eszembe jutott az Aw, my balls “műsor”, úgyhogy snitt.
*sőt, egy rohadt mocsok vagyok, hogy dögölnék már meg :) egy önjelölt próféta, egy rossz Jézus-utánzat, egy gonosztevő! Már a tornatanárom is megmondta, amikor anno lecsíptem az osztály felével egyetemben a háztömb körüli futásból egy kis szakaszt, hogy az ilyenekből lesznek a csalók, rablók, a gyilkosok :) Különben meg az a nagy helyzet, hogy csak “messenger” vagyok, ha érted, mire gondolok, és nem igazi “meme-maker”. Amit összelopkodok, azok nem elméletek, hanem a tudás, amit átszabok, átformálok, akárcsak te – a lényegi különbség, hogy én ezt belátom, te meg olyan egyedi gondolkodónak tartod magad, csak mert kettővel magasabb az IQ-d az átlagnál :) miközben ZÉRUS számú újdonságot mondtál te is nekem, (én is neked? Ezt nem venném biztosra..) míg én neked voltaképp muszáj volt, hogy újat is mondjak, mert akkor nem tévedtél volna ennyit, pl. ami a kedvesemet illeti. Btw. a “szlovák titkosszolg.-ok állnak az MT székház ostroma mögött (2006)” elmélet sem sajátom, mert nem láttam eleget ahhoz, hogy megállapítsam, mizújs, de tetszik az ötlet, amit hallottam XY-tól, és ha beírnám valahová (még sehová nem írtam), akkor sem lennék genyó, ha nem forrásmegjelöléssel “tolnám be” az infót. Viszont a gondolkozásmódom nagyon is független másokétól, az “összeesküvés-elméleteket” meg még akkor megalkottam, amikor még egyet sem hallottam, bár nem fontos, hogy elhidd, mert mennyivel egyszerűbb fikázni valakit ismeretlenül is :) főleg egy ilyen bűnözőt :) mert ugye a magyarok egy részének mindenki bűnöző, aki más, mint ők.
Famous last words :) – minden relatív.
Akkor hát Bagoly “jön”.
Bagoly: Veled más értelemben jó vitázni. Mintha meg akarnál érteni a szó minden pozitív értelmében nézve, míg p. cseppet sem. Ez olyan jó hatással van rám, mármint hogy Ti ketten másféleképp álltok hozzá, másféleképp tudok Veletek vitatkozni. Ezért hálás vagyok Nektek. A változatosság gyönyörködtet úgymond..
én nem láttam itt mostanában “brainstormingos ötletet?,
-ötletbörzét írtam
én csak annyit látok, hogy permanenciával veszekszel olyasmin, amin tök felesleges, hiszen egyikőtök sem enged az álláspontjából.
-nem felesleges, mert a vita is lehet önmagában cél. Nem akartam hergelni, de elkezdte ezt a pöffeszkedő, pökhendi, kioktató stílusát újra. Amikor Emberrel vitatkoztam, akkor is beleszólt, pedig nem telefon az :) és most megint olyanba ütötte bele az orrát, amit nem ér fel ésszel. Ráadásul a könyv hasonlatánál maradva: borítója / kritikai összefoglalója alapján ítélt meg egy olyan könyvet, amiről nem tudja, miről szól. Eleinte valóban élt bennem az ábránd, hogy szót értek vele, de utána már jeleztem neki, hogy jobb volna ejteni a témát, amiről persze később kiderítettem, hogy mégsem jobb :) (revideáltam álláspontomat) mert legalább megismerhetem a tipikus kicsinyes, kötekedő nagyokos magyar mentalitását :)
Erre írtam, hogy “Van egy pont, ahol meg kell állni, mert értelmetlen a folytatás.?
Ez pedig még konfliktuskezelésnek sem jó, mert nem hogy feloldja, de még gerjeszti is a konfliktust.
-igen, de pont így ismerem meg azt a mentalitást :) szóval bevallom bűnömet: bár eredetileg szerettem volna, ha kibékülünk, mert az jó jel, de a második legjobb forgatókönyv sem rossz: jobban kiismerem az efféle lelki állapotot. Erre írtam, hogy hedge-elek, béna poénnal :) tarkítva.
Politikai, vallási és filozófiai kérdéseket pedig nem itt kell megvitatni.
-nem itt kell, de LEHET. Mások is teleoffolták a topikot :) én meg önmagamhoz képest még keveset is írtam OFF-ot :) Ez a vita is a ffi-nő ellentétről szól, nem a permanencia és köztem levőről, hidd el. Nem az első eset, hogy ilyenekkel találkozom. El sem hinnéd, milyen sok permanencia-féle nő vergődik a “gyűlölet halójában”. Voltaképp bosszant a jelenség elterjedtsége. Arról meg nem én tehetek, hogy az emberi fajnak kb. egy ultrafejlett földönkívüli faj jelenthetné csak azt a lehetőséget, hogy sokan kihúzzák a fejüket az ülepükből. Annak is valamelyest erőfitogtatással / erődemonstrációval kellene kezdeni a kapcsolatot, mert csak abból ért az olyan, akinek ki kell húznia :) De aki elégedett a jelenlegi állapotokkal, az nyugodtan üljön és csodálja önmagát. Én megteszem, ami tőlem telik azért, hogy hidakat építsek emberek között (permanencia ebből a szempontból értékes tanulságokkal szolgált á la Turing-bomba), és aki azt hiszi, hogy lehetetlen, meg sokat képzelek magamról, az ugyanolyan primitív, nagyokos “übermagyar”, mint Drábik: dunsztja sincs a következő meg az az utáni, stb. lépéseimről senkinek. Ebben a játszmában különben sem én vagyok a játékos, csak egy gyalog :) aki látja a sakktáblát. Nem én akarom az országot megváltoztatni, hanem megmozgatni az embereket, hogy változtassanak. A ffi-nő kapcsolat csepp a tengerben, bár sztem fontos csepp, ám nem az első lépés a partin. Az olyan nyúlbélák, ill. irigyek, ill. köcsögök, stb. csak rosszakarók, akik nem fognak eltántorítani. Gyakorolni jó velük :) mert annyira futja nekik abból a nagy zsenialitásukból, hogy arra jók legyenek. Nem is az a célom, hogy fennmaradjon a nevem, meg hogy ódákat zengjenek rólam. Sőt eredetileg úgy tereztem, hogy névtelenül csinálom, de aztán kénytelen voltam módosítani. Feltehetőleg nem az utolsó lesz. Más országban akarok élni, és ez azt jelenti, hogy vagy ez lesz más, vagy más országba megyek. (Éltem már külföldön pár évet, tudom, mi a különbség.) Próbálkozni meg lehet. Ma demokrácia és relatíve jólét van, ami ráadásul veszélyben van, léteznek bizonyos vívmányok, stb. Most vagy soha :) Nwm én vagyok az egyetlen, aki próbálkozik btw. Aki nem elég tökös, az magára vessen, ha miatta nem sikerülnek a tökösök kísérletei :)
Várom az önkénteseket :) de nem ölbe tett karokkal. Ja, és nem a VP-re gondolok, mert az tényleg megvalósíthatatlan. Mo. pláne fejletlen hozzá. Középutas a nyolcadik utas :)
Hajrá ffi-női barátság! :) Hajrá empátia :)
Ja, és hajrá Successman! :)
Bár mindenki el tudná ezt mondani, és nem az ilyen, egymás fikázásában örömet lelő írásokban merülne ki “az intellektusuk”, mint a Superman levelei-sorozatot alkotóké! (Nem a hsz-ekre gondolok, még ha némi önirónia meg is bújt a sorokban, hehehehehehehehe. Persze egyik szemem sír, a másik nevet ilyenkor: értelmes emberek képtelenek zöld ágra vergődni. ?m minden rosszban van valami YO!)
Na tessék Permanencia… erre válaszolj :-) Visszadobom a labdádat.
Nekem csak annyi hozzáfűzni valóm lenne, mint “Noszty fiúnak Tóth Marihoz” : durr egy pofon :-)
?gy járunk mikor egy 60 év körüli megértetlen női “zseni” elkezd szövegelni, a boldog társkapcsolata mellett… Én nem estem hasra a sok okoskodása és a kényszerközlése előtt…
Ha még egy csapatban is lennénk, nagyon rosszul játszol “deltaEistein”, valószínű már eleve a gömbérzékkel lehet a gondod, és a 2 irányba elinduló lábaiddal.
Ja tudom, nálad csak az a lényeg, hogy a játékben részt vegyél…
Szia tükör!
Leesett, elgurult.
Csak csodálkoztam, hogy hagyod :)
Pofozkodni sem érdemes mindenkivel, tudok jobbakat a kezemmel.
“…60 év körüli megértetlen női “zseni…” -kire gondolsz? Ki ő?
Sztem a deltás nemtelen, vmiféle kibernetikai tákolmány lehet, tájékozatlan vagyok ezen a téren (is).
Neked is teljen jól a hétvége!
deltaEB:
“Bagoly: Veled más értelemben jó vitázni. Mintha meg akarnál érteni a szó minden pozitív értelmében nézve, míg p. cseppet sem.”
Alapból nyitott vagyok mások véleményére, de csak bizonyos határokon belül. Ha úgy érzem, hogy a további vitának nincs értelme, kiszállok. Ennyi.
“-nem felesleges, mert a vita is lehet önmagában cél.”
Veszekedést írtam, nem vitát. Személyeskedéssé fajult a dolog kettőtök közt, így az már nem vita, hanem veszekedés. Annak pedig nincs értelme: nem visz előre.
“-nem itt kell, de LEHET. Mások is teleoffolták a topikot :)”
Itt nem arról van szó, hogy off vagy sem. A különböző értékrendek (legyen az politikai, vallási, filozófiai) nyilván hatással vannak mindenkire. Az is igaz, hogy a média kulcsszerepet játszik ezek közvetítésében. DE. Ez a blog a társkeresésről, annak buktatóiról szól, az emberi viselkedés “hátterének”, vagy ha így jobban tetszik: “mozgatórugóinak” megvitatására nem alkalmas. Ahhoz túl kicsi az a “tömeg”, amit elér.
Ami itt szerepet játszik: a társkereső oldalak üzemeltetőinek hozzáállása, és a regisztrált tagok internethasználati képességei. Ennyi.
deltaEB és permanencia “csatája ” után egyre inkább be kell látnom,
hogy a “sakál nyelv” nem hoz eredményt a kommunikációban.
Ezért én továbbra is a “zsiráf nyelvvel” fogok próbálkozni.
úristen deltaEB nagyon belendült, még a kezem is elfáradt az egeret görgetni az 2009. September 15. 23:08 hozzászólásában. :)
Én azt tapasztaltam, hogy minden pasi – kivétel nélkül – legalább 5 cm-t ráhazudik a magasságára, néha még többet is. Volt egy olyan randim, ahol a pasi – a megadott paraméterei alapján – 10 cm-rel kellett, hogy magasabb legyen, és amikor mellé álltam, szomorúan konstatáltam, hogy kisebb nálam.
Miért hazudnak a férfiak ennyire objektív dolgokban? Hisz ez az első pillanatban kiderül.
Én azt tapasztaltam, hogy minden nő– kivétel nélkül – legalább10 kg-t letagad a súlyából, néha még többet is. Volt egy olyan randim, ahol a nő – a megadott paraméterei alapján – 10 kg-al kellett, hogy könnyebb legyen, és amikor mellé álltam, szomorúan konstatáltam, hogy nagyobb nálam.
Miért hazudnak a nők ennyire objektív dolgokban? Hisz ez az első pillanatban kiderül.
Sziasztok!
Én csak arra lennék kiváncsi, hogy hogy lehet itt nőket felszedni?
Én: csúnya, izzadságszagú, kopasz de érzőszívű állat (társaságban hangosan böfögök!)
Te: Pamela Anderson, úgy 20 évvel ezelőtt.
Ha valaki tud megoldást, kérem jelentkezzen!
Üdv
Pepe
Pepe!
Csak komolytalan megoldást tudok:
Havi nettó többmillás kereset és ne sajnálj adakozni :-))))
Valamint jelentsd ki, hogy nem bánod a nyitott kapcsolatokat.