Olvasók írták…

A blog utóbbi egy éves műkődése során sok post jelent meg s ezekre még több komment vagy levél érkezett. Ezek közül teszek közzé egy csokrot, mert – különböző okokból – vétek lenne elsikadva hagyni: hol azért, mert értékes gondolatokat tartalmaznak, hol azért, mert provokatívakat, hol azért, mert igen szélsőségeset…
Következzék egy szubjektív kis összeállítás – belőletek – kedves olvasók!

jaa, el vannak lustulkva a nők. soha a történelemben még ennyire elkényeztett az átlagnő nem volt. ez már olyan beteges szintre emelkedett és ezzel együtt a felfuvalkodottséguk is, hogy semmi értlme nincs már udvarolni, vagy bármellik hagyományos nőcsábászati dologba belefogni, a mamakedvence kishercegnők mindenkit lefricskáznak aki nem nyújta 10szeresét annak mit ők valah is tudnának (betorzult mérce, mondjuk za isigaz: legtöbbjük szinte semmit nem tud nyújtani a hajgumin kívül) Több ilyen udvarlási kísérletet láttam környezetemben utóbbi időben, kivétel nélkül mind csúfos kudarc volt, teljesen normális jóravaló haverjaimat nálunk sokkal gyengébb kiadású, selejt kis nők pattintották le akkora nagy arccal hogy hihetetlen. Minden tapasztalat alapján azt tom mondani hogy csak azzal a nővel szabad foglalkozni aki kapar utánad, a többiből nem lesz semmi, le es fogja szarni hogy udvarolsz, sőtt, belédrúg, sunyi módon rajtad próbálja majd levezteni a frusztrációt ami abból van hogy beképzeltségében nála 1000szer magasabb kategóriájú ‘helyespasiknál’ áll sorba üritésre 100 másik butta nőtársával együtt. Mindezt cserébe azért mert vlki szeretni próbálta…. Ez így persze egy rettenetesen beteg rendszer, de ilyenné tette a nőállományunk azt az udvarlási párkeresési színteret, ami amúgy egy kellemes, szép elfoglaltság lenne.

Az ilyen demagóg PR dumáknak hogy a ffiak elkényelmesedtek nem kell bedőlni, amelyik nő ezt mondja, messzire elkerülni! Eleve hülyeség: a legtöbb ffinak módja sincs udvarolni mert nagyarcú üres nőink első blikkre elfordulnak tőle, sok éve nem láttam olyat hogy nő udavrlót a kár legkissebb mértékben is pozitívan fogadott volna, úgyhogy eleve egy szó se lehet igaz az egészből. (haverom szerelmesen virágott vittlánykának mikor hazakísértae, reakció: csaj kibaszta a kukába a virágot a kapualjba. Na hajrá, van kedvetek udvarolni ilyeneknek? : >> ) Az ilyesmit azok a csajok mondják akik tipikusan a szépfiúknál állnak sorba x-edik ürítőtégelynek, a többi ffi létezéséről meg kissé náci módon nem hajlandók tudomást venni, ezért mikor felszólalnak hogy mi van a ffiakkal, akkor elmondanak egy litániát ami csak arra külsrőe felső 5-6% faszira áll akivel ők szivatják magukat szürke kisegér létükre. Persze úgy beszélnek mintha az összes ffiról lenne szó, mert számukra a többi nem létezik. Most gondoljatok bele srácok milyen ember az aki annyira felfuvalkodotá vált hogy a másik nem több 90%-a nem is létezik számára. Selejt a nőállumányunk nagyrésze, ez van. Keresni kő aranyos, helyes kis erdélyi, szlovák, mittomén csajokat, azok még nincsenek betorzulva. Ez egyébként első blikkre látszik: ott az igénytelen, izléstelenül öltözött egyentrampli, az elhanyagolt lenőtt festett hajával, meg zsírosósdo testével (és sipákol hogy ffiak milyen elkényelmesedettek : DDD ) ami itt általános, még nem terjedt el. Még van bennük emberség, kedvesség, nőisesség, csinosan adják elő magukat, bájosna viselkednek, nem ilyen mamájuk által az érzelemsivárságig elkényzetett kis tyúkok, akiket nem érdekel semmi a saját rákos daganat módjára burjánzó egójukon kívül. Egyébként még az amcsi csajok is nagyon szégyenbe hagyják az itteni selejt nőállományt: 10szer szebb lányok 10szer kedvesebbek akármlyik ffival mint itt egy tipikus tunya rusnya magyar zombi. Egyszerűen ledöbben az ember az itteni zombik után hogy nők ilyen természetesen virgonc módon kedvesek tudnak lenni. A magyar lánykák megpróbálják néha imitálni azt a stílust, de csak egy ilyen undok, sipákoló erőlteteve vigyorgó (már inkább vicsorgás) porzac-parti-barbi szintet tudnak többnyier kihozni a dologból. ?k azt hiszik AZ AZ : >>> Szánalmas.

aki azt hizsi ez fasság, nézze meg a ksh adatokat a válásokról, a szaporulatról, meg wiwen hogy kiből mennyi foglalt és egyedülááló. A tények makacs dolgok. : >


hibás a párválasztási módszer… ha elemezzük a 15,20,25,30,35 éves korokban választandó párt akkor szinte a teljes palettát célbaveszitek..

elöbb végigpróbáljátok a link/nemjelentkezős/megcsalós/verős/stb. férfiakat, majd 30-35 körül jön a kapkodás, a retek szingli duma vagy a “nem éltem még magam ki” önámítás és főnyereményként megkapjátok azt, akit 10 évvel korábban még ismerősnek is utáltatok volna! :) irígykedve mondjátok egy-egy szerencsésebb barátnőnek, hogy milyen jól kifogták (holott pár évvel előtte meg “hülye vagy? ezzel?”..


love.hu-n egy ideje ez van az adatlapomon:

“nos, már nem sokáig vagyok itt, úgy néz ki, felismertem, hogy még véletlenül sem ezen a nyomorult weblapon fogom megtalálni a társam; itt voltam vagy egy éven keresztül, és minden sikeres ismerkedéssel együtt is kijelentem, hogy semmire sem jutottam. nem az én elvárásaimmal van a baj lánykáim, hanem veletek. de most tényleg, hát miféle lány kelleti ilyen helyeken magát, basszus. kapjátok itt a több tucat levelet minden nap mindenféle pasiktól.. na én ebbe a sorba nem vagyok hajlandó beállni – miért is tenném. mindenkinél van jobb; hogy a jó életbe maradjak talpon ekkora, természetellenesen óriási versenyben, amikor öt percenként jön egy még jobb jelölt. lehetnék én bredpitt vagy dzsordzsklúni, akkor is jönne szebb, jobb, igéretesebb.

amúgy is mi ez nektek, valamiféle perverz önigazolás, hogy nem vagytok vesztesek? dehogynem vagytok. itt mindenki az. én is az voltam. de megtanultam a leckét. őszintén sajnállak titeket itt, őszintén, mindenkit.


Aki az életben lúzer, az a neten is az. Persze egyszerűbb a szájtot, a többieket vagy akár a bolygó-együttállást okolni, mint szembenézni a ténnyel, hogy bizony balfékek vagyunk.


Amíg nem állsz rá a jelen „tudathullámhosszára”, addig minden különösen minden bensőséges – kapcsolatod mélyen elhibázott, és végső soron rosszul funkcionál. A kapcsolat egy ideig tökéletesnek tűnhet, pl. amikor „szerelmes” vagy, ám ez a látszólagos tökéletesség idővel – kivétel nélkül minden esetben – elporlad, ahogy egyre gyakrabban jelentkezik vita, összezörrenés, elégedetlenség és érzelmi vagy akár testi erőszak is. Úgy tűnik, hogy a legtöbb „szerelmi kapcsolat” viszonylag gyorsan „szeretet gyűlölet-kapcsolattá” válik. A szeretet ilyenkor egyetlen szempillantás alatt vad támadásba, ellenséges érzésbe vagy a vonzódás teljes eltűnésébe fordulhat át. Ezt normálisnak tartják. A kapcsolat aztán egy ideig-néhány hónapig vagy néhány évig – a „szeretet” és a gyűlölet végletei között himbálózik, és ugyanannyi örömet ad, mint amennyi fájdalmat. Egyes párok nemritkán rabjaivá válnak ezeknek a ciklusoknak, függőség-addikció-alakul ki náluk. Kapcsolatuk drámája ugyanis segít élőbbnek érezni magukat. Amikor a pozitív és a negatív végletek közötti egyensúly fölbomlik, és egyre sűrűbben és egyre intenzívebb formában jelentkeznek a negatív, destruktív ciklusok, akkor már nincs sok hátra a kapcsolat teljes összeomlásáig…

Úgy tűnhet, hogy csak a negatív, romboló hatású ciklusoktól kéne tudni megszabadulni, és akkor minden rendbe jönne, s a kapcsolat gyönyörűen virágozhatna. Nos, sajna, ez hiú ábránd. A két polaritás ugyanis kölcsönösen függ egymástól. Az egyik nem létezhet a másik nélkül! A pozitív már önmagában tartalmazza a még meg nem nyilvánult negatívot. Valójában mindkettő ugyanannak a működési zavarnak a két arculata. Itt most arról beszélek, amit általában romantikus kapcsolatnak neveznek, s nem az igazi szeretetről, amelynek nincs ellentéte, mert az az elmén túlról ered. A folyamatos állapotként megélt szerelem és szeretet ma még nagyon ritka. Épp oly ritka, mint a tudatos emberi lény. Tünékeny, futó szeretetpillanatok azonban mégis lehetségesek, valahányszor rés támad az elme áramlatában.

A kapcsolat működészavara a negatív megnyilvánulásokban természetesen könnyebben fölismerhető, mint a pozitívakban. Továbbá könnyebb a negativitás forrását a társadban észrevenni, mint önmagadban… A negativitás sokféle formában jelentkezhet: birtokolni akarás; féltékenység; irányítani akarás; zárkózottság és kimondatlan neheztelés; az igény. hogy mindig neked legyen igazad; érzéketlenség és állandó önmagaddalvaló foglalkozás; érzelmi követelődzés és manipulálás; erős késztetés a vitatkozásra, kritizálásra, ítélkezésre, hibáztatásra vagy támadásra; harag; tudattalan bosszú a szülőtől a múltban elszenvedett fájdalomért; düh és testi erőszak.

A pozitív oldalon „szerelmes vagy’ a partneredbe. Eleinte ez az állapot mély elégedettségérzéssel tölt el. Nagyon élőnek érzed magad. Létezésed hirtelen értelmet nyert, mert valakinek szüksége van rád, valaki akar téged, és azt érezteti veled, hogy kivételesen fontos vagy a számára. Te ugyanígy viszonyulsz őhozzá. Amikor együtt vagytok, akkor egésznek érzed magad. A „szerelemérzés” annyira intenzív lehet, hogy őrajta kívül a világon minden más elhalványul, jelentéktelenné törpül. Ugyanakkor talán már megfigyelted, hogy erre az állapotra hasonló intenzitású hiány- és ragaszkodásérzés is jellemző! Függőségi viszonyba kerülsz ezzel az emberrel, a rabjává válsz. Úgy hat rád, mint egy drog. Földobódsz, amikor hozzájutsz a droghoz, de annak már csupán a lehetősége vagy akár gondolata is, hogy eltűnhet az életedből, féltékenységhez, birtoklási vágyhoz, érzelmi zsarolás útján történő manipulációs kísérletekhez, hibáztatáshoz és vádaskodáshoz, röviden: a veszteségtől való félelemhez vezethet. Ha az illető elhagy, akkor az kivételes intenzitású haragot vagy a legmélyebb bánatot és kétségbeesést ébresztheti benned. A szerető gyöngédség egy pillanat alatt vad támadássá vagy rettenetes bánattá változik át. Hát hová tűnt a szerelem? ?tváltozhat a szerelem vagy a szeretet egy pillanat alatt saját ellentétjévé? Biztos, hogy szerelem, szeretet volt ez, s nem csupán függőség és csimpaszkodás?


…én azt rühellem, de piszokul, ha egyáltalán nem is válaszolnak. tudom, hülyeség, ez olyan, mint az álláskeresés, de ott is rühellem az ilyet.

egyszer megcsináltam, hogy összeollóztam egy levelet nők sablonmondataiból: ” egyszer ilyen vagyok, másszor olyan” “látszólag visszafogott, mégis szenvedélyes” “szeretem a vidámságot” – ilyesmik, vagy 8 mondat biztos ismerős. ezt elküldtem egy nőnek, és egyoldalas áradozó levelet kaptam tőle, hogy micsoda férfi vagyok, meg minden, sok ilyen mélyérzésű pasas kéne blabla. azt is sűrű mentegetőzések közepette említette, hogy nem vagyok az esete.

és akkor ne üssön meg a guta? hát ezek saját magukkal akarnak összeállni?

You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.