Tag-Archive for » férfiakról «
Béla álnevű lány olvasóm és rendszeres hozzászólóm most ismét jelentkezett és leÃrta a nemrégiben megesett kalandját. Tanulsága a férfiak számára is van – méghozzá elég fontos! Figyeljünk oda mit mond a másik oldal és ha nagyon ragaszkodik a “nem”-hez, hát lépjünk (akár le)  – a saját érdekünkben!
Szokták mondani, hogy a nÅ‘k egy része hajlamos már az elsÅ‘ randin fejben megvarrni az esküvÅ‘i ruhát. Az alábbi történet álljon annak bizonyÃtékául, hogy erre nem csak nÅ‘k képesek…
Jópár hónappal ezelÅ‘tt lett vége egy – az én fejemben legalábbis – szépnek ÃgérkezÅ‘ kapcsolatomnak, ami a lelkivilágomra meg is tette a hatását, pár hét összeomlás. Ebben a se enni, se aludni nem tudok fázisban már annyira kikészültem az önsorsrontó gondolatoktól, hogy kÃnomban beregisztráltam az elsÅ‘ szembejövÅ‘ társkeresÅ‘re, mégpedig azzal a „nemesâ€? céllal, hogy én bizony randizni fogok. A cél rettentÅ‘ egyszerű volt: addig is emberi arcot látok és valami elvonja a figyelmemet. Ã?gy különösebb elvárásokat se állÃtottam fel, aki elsÅ‘nek szembejön. Jött is, találkoztunk is. Én, lelkiállapotomra tekintettel inkább hasonlÃtottam egy auschwitzi menekültre, mint nÅ‘re, belül pedig maga a nagybetűs KÃ?OSZ volt, jó adag keserűséggel és fájdalommal átitatva. Nem is érdekelt, találkozunk-e még, ki az illetÅ‘, egy óra figyelemelterelést akartam, ennyi. Rögtön borÃtottam szakÃtásom fájdalmas részleteit. Urak, mindenki tegye a szÃvére a kezét, ugye ez az a pillanat, amikor egy laza mozdulattal a randipartner arcába löttyintitek a kávét és távoztok… Å? maradt és csillogó szemmel hallgatott. Maga Teréz Apu.
more…
Egy hölgy tollából ered a következő kis szösszenet, ami a tipikus férfi társkereső hibákat veszi sorra. Személyes élményei átsütnek szavain, nem kezdő onlány! Érdemes minden pasinak átolvasni és elkerülni a következő sablonokat:
Tanulmányt lehetne Ãrni errÅ‘l a netes társkeresÅ‘ témáról, ha az ember már eltöltött itt néhány hetet. Már akkor is érdekes megfigyeléseket tehetünk, ha csak a fényképeket vesszük tekintetbe. Némelyek bizonyos idÅ‘ után új tagként teszik fel magukat – kár, hogy ugyanazzal a fényképpel, s a név is ugyanaz. Biztosan azt gondolják, hogy a friss hús jobban elkél. Mert hát  máshogy jön le, ha teszem azt egy hete sincs fent az illetÅ‘, mintha szánalmas módon ott virÃt a tavalyelÅ‘tti bekerülési dátum? Ahogy mondják: a napszemüveg öltöztet. A képek láttán úgy tűnik, mintha némelyek éjszakára sem vennék le, az összes képen napszemüveget viselnek, pedig az adatlapon nem szerepel, hogy látássérült lenne.
Kocsi (márkás), jobb láb mindenképpen a balelsÅ‘, kissé kifordÃtott keréken, kéz lazán a combon könyököl, az elmaradhatatlan napszemüveg természetesen a fejen. Ilyenkor nem tudhatjuk, hogy a kocsit, avagy a hÃmneműt kell-e megszemlélni…
Lazán, oldalirányban kissé kitekert csÃpÅ‘, stégen/tengerparton/szálloda elÅ‘tt/pálmafa alatt. Söröspohár, sörösüveg kézben avagy szájon.. Biztosan csak ünnepeken iszik. Aztán, beszéljünk a fürdÅ‘gatyásokról: emlÃtett ruhadarab félig lecsúszva a nem épp hájatlan hasaaljáról… Találkozás alkalmával szinte mind elsÃrja, hogy megcsalta a felesége… Legalább ne mesélnék el… Eset: messzi vidékrÅ‘l képes Pestig autózni. TÃzszer elmondva neki: X-hÃdon áthajtasz, letérsz egybÅ‘l az elsÅ‘ kijárón. Ez meg továbbmegy, koccan, a kár nem is kicsi. Majd végre találkozunk. A legelsÅ‘ benyomás: uramisten, ennek rettentÅ‘ szÅ‘rös a füle!!! Akár elsÅ‘s gyereknek tanévkezdéskor kötelezÅ‘ 10-es ecset. És persze mindez feketében foglalja el a füle hallójáratához vezetÅ‘ utat…
Intelligens úr keres hosszútávra (ilyen-olyan) kapcsolatot… Milyen szerény! Nem nézegettem nÅ‘társaim adatlapjait, de el tudom képzelni, hogy ott is mi minden lehet.
Hová kerültünk, emberek? Lehet itt igazi társat találni?
Továbbra is várom az olvasói leveleket a tarskeresoblog@freemail.hu cÃmre!