Tetszik, ha ír nekem egy lány. Tetszik, ha van annyi önállóság benne, hogy nem a sült galambot várja, ami egy jó pasi képével és humoros szöveggel jelenik meg a postaládában. Tetszik, hogy vannak elképzelései (reálisakra gondolok, az irreálisakat közös konszenzus alapján senki nem szereti). Tetszik, – hogy nem csak petesejthez hasonlóan lebeg egy légüres térben és várja az ondósejteket, s ha azok nem jönnek, akkor elfonnyadva kilép a saját kis virtuális terébôl -, hanem elébe megy a dolgoknak.
Olvastam egy lány naplójában, hogy neki elvei vannak: ô nem szólítja meg a fiút, nem ô jelzi neki az érdeklôdését, hanem megvárja, míg a srác megy oda. Ilyen elvek szerint nem írt senkinek egyetlen egy kivételtôl eltekintve! S mivel erre a bejelentkezésére nem kapott választ, máris igazolva látta logikáját és azonnal visszavonult sündisznó állásaiba. Vár. És szenved, mert nem azoktól kap választ, akiktôl szeretne, hanem mindenféle egyébtôl, s minden nap csalódva lép ki a rendszerbôl, mert nem jött el az igazi, a herceg.
(1 másik érdekes kérdéskör lenne kitárgyalni, ebben az esetben, vajh milyen a keresett herceg s s nem véletlenül megint egy elszállt igényû királylányra akadtam, aki csak 1 nagyon pici, szegény és sárkányokkal teli országocskát tud csak a hozományba bedobni, magyarul vidéki, gyermekees, közel a negyvenes éveihez járó anyuka, igen alacsony képzettséggel és életkörülményekkel)
Nem hiszem, hogy a mai felfordult világunkban, – amibôl tulajdonképp kilépünk és testnélküli, csupa 1-es és nulla által képviselt virtuális képviselônk segítségével betrappolunk egy nem is létezô virtuálisba -, ne lenne elvárás, de minimum simán – mindenféle fenntartás nélkül – elfogadható, hogy egy lány vegye fel a kapcsolatot és teszi meg az elsô lépést. Ez itt már nem etikett által irányított cselekedet: nem kurva az a lány, aki kikezd egy pasival. Nem a figyelem felkeltése miatt lesz valaki ribanc, hanem az utána következô “olyan események” miatt!
Ebben a kötegben nincs lehetôség finom és szolíd szemezésre, zsebkendô elejtésére: a társkeresô oldalakon írni kell. (Na jó, van egyenüzenetek küldésére lehetôség – instantnak hívják egyes helyeken -, amelyekkel a rendszergazdák talán ezt a lehetôséget szerették volna megteremteni, ám – ez az én véleményem – inkább csak a fantáziátlan userek használják, akiknek lövésük sincs arról, mit is írhatnának elsôre egy vadidegennek)
S mi rossz történhet? Nem válaszolnak rá. És? Fogsz vele valaha találkozni, esély van rá, hogy felismerjen? Semmi! Tragédia? Dehogy! Oly kevés lány ír a pasiknak, hogy még mindig sokkal nagyobb esélyetek van választ kapni, – kitûnni abból a nagyon kevésbôl -, mint a másik nemnek, a férfiaknak!
S mégha olyan hölgytôl érkezik levelem, aki nem jön be, annak bátorsága, vagánysága és véleményének ôszinte felvállalása elôtt mindenféleképp leveszem a kalapom és egy magamban elmondott “Sok szerencsét a továbbiakhoz!” jókívánsággal – remélem – hozzájárulok, hogy elôbb vagy utóbb ô is megtalálja a párját! Mert tudom és hiszem, hogy mindenkire vár valahol a nagy … :-)
Figyeljetek Ritára! Jókat mond ez a csaj!
? jól látja a lényeget szerintem, ennyi.
Megfizettem én is a tanulópénzt t_u_t. Könnyű utólag okosnak lenni. Legközelebb jobb’ szeretnék előre.
Az első lépéseket megtetted, hogy utólag agyaltál. Már “csak” élesben kell okosnak lenned. :-)
(nehéz, hasonló cipőben járok…)
Rita: “tudnia kell…” vitatkozom a tankönyvízű állításokkal.
Véleményem szerint a megoldhatatlan konfliktus=megoldhatatlan konfliktus.
Primitívnek tűnik, de csak egyszerű.
A konfliktusmentes élet hazugság és megalázó!
Két ember kapcsolatában nem az a lényeges, melyiküknek van igaza, ki, mit akar és eléri-e, hanem hogy együtt akarják-e megélni azt, ami előttük van, s hogy eszerint építsék az életüket konfliktusokkal, vitákkal akár a konszenzusért.
Igaz elhatározásról beszéltem, nem vmiféle megmérettetésről és analizálásról.
Nap mint nap többször megéljük: néhány másodperc elég, hogyan viszonyulunk vkihez ezután. Nem érdemes túlbonyolítani.
Az érzelmek kinyilvánításáról: “Fecseg a felszín…” had’ ne folytassam, de akit valóban érdekel valaki/valami, mélyre ás és nem a teszt-eredményekre vár.
De hogy ki, mit, hogyan tud/akar kifejezni, had’ legyen már az ő dolga/képessége, egyénisége a saját önzésünktől függetlenül.
Ebben sem az a lényeges, hogy ő mit közöl, hanem hogy te mit fogsz fel az adásból.
“Sajnálom, nekem szokott menni az önkifejezés…törekszem rá, ennyi a titok” Igazán dícséretes. A megértésre is? Az valahogy kimaradt. Biztos véletlenül.
ember:
Egy dologra reagáltam: a ’kifejezésre’, hogy mit tudunk kifejezni és mit nem…
Meg kell ismerni önmagunkat, hogy kik vagyunk, mi van bennünk és a megfelelő ember(ek) felé kinyilvánítani őket.
Ennek a másik fele az általad felhozott ’megértés’, ami a másik fél dolga, hogy feldolgozza. Az én dolgom meg, hogy az ő kinyilvánulásait feldolgozzam.
Tudod, a hozzászólásom célja az volt, hogy a leírtakra reagáljak röviden, és ne esszét írjak magamról, vagy hogy milyen interakciókra kell törekednünk emberi- és társas kapcsolataink működőképessége érdekében. Eddig oké?
De ennyi erővel kihagytam még a figyelmet, a harmóniára törekvést és még jó néhány kapcsolódó dolgot. Kössél bele ezekbe is nyugodtan. Majd reagálok azokra is.
Ha már a megértésről beszélünk: képzeld atya, megvan bennem a türelem, a megértésre törekvés, a lojalitás… De ezt teljesen fölöslegesen írtam le, mert:
1, nem Neked akarom ezt bizonyítani;
2, úgysem hiszed el;
3, elkönyvelted már, nagy okosan.
A megértés, tolerancia, elfogadás számomra nem azt jelenti, hogy mindent meg akarok érteni minden áron, és el akarok fogadni a másikban. Megvan egy bizonyos határ, amin túl nem működnek. Ez mondjuk változik / változott, az évek és az életem történései során (most nem politikai és egyéb nézetekről beszélek, hanem csak a magánéleti dolgok viszonylatában) és gyanítom változni is fog.
A kétsoros beszólásaidon kívül várom a kerek mondatokban alkotott hozzászólásaidat! Akkor emberi beszélgetés is lehet belőle, ha gondolod… és persze ha képes vagy rá…
the_ugly_truth: ember nem mostanában fog neked “kerek mondatokban alkotott” hozzászólást írni. Abból a 144-ből, amit így hirtelen megtaláltam, egy sem olyan, hanem “kétsoros beszólás”.
Mert ő ilyen.
Akár tetszik, akár nem. :)
Nem gond, ? ilyen. ?m ha valamit kiragadva “okosakat” mond és kapásból, elhamarkodottan ítélkezik, akkor ilyen válaszok születhetnek. Ez meg egy ilyen műfaj.
Akár tetszik, akár nem. :-)
the_ugly_truth: szerintem ember nem ítélkezett, csak jelezte, hogy valamit hiányol, amit fontosnak tart.
Amúgy mindig ezt csinálja :)
Oké, ha így volt, akkor így kezelem. :-)
t_u_t
“A kétsoros beszólásaidon kívül várom a kerek mondatokban alkotott hozzászólásaidat! Akkor emberi beszélgetés is lehet belőle, ha gondolod… és persze ha képes vagy rá…”
Ki vagy Te , hogy eldöntsd, mikor minősül vmi “emberi beszélgetésnek”, és kinek a képességei alkalmasak erre?
Egyébként a saját nevemben beszéltem: személy szerint jobban kedvelem Örkény egyperceseit, mint a hosszúlére eresztett fejtegetéseket.
“ember” nem ítélkezik, nem ad felelőtlenül tanácsot, nem okoskodik: egyszerűen csak ember. ?gy szeretjük. Ez meg ilyen műfaj!
(Ha tényleg egy félreértés volt, mint amire “bagoly” célzott, sorry “ember” felé, akkor ezek után úgy állok hozzá, már leírtam az előbb.
Részemről ezt befejeztem, és nem kezdem újra. Pont. Ne pörögj rajta, kérlek! :-) )
Komolyan kezdek aggódni a vérnyomásod miatt. Lazíts!
Ugye most sem más nevében beszélsz? Inkább nem is írok Neked, mert kezd lejönni Nálad az ékszíj. :-)
Egyébként meg grrrrr… :-D
Help!
Beiratkoznék egy “Hogyan értekezzünk hosszan a semmiről” című kurzusra. De csak ha rövid.
Rövid! De ki tartja?:)))
Lelki egypercesek kurzus: Permanencia,
Hogyan csajozzunk BMW nélkül: t_u_t,
Kritika és ellenvélemény-bármiről: Tükör
….
Permanencia
Ami neked tankönyv ízűnek tűnik, az nálam tapasztalat, végigzongoráztam a gyakorlatban és működik. Fontos az elemző gondolkodás, érzelmi síkon is. Fejleszthető magunkban. De nem akarok meggyőzni senkit, mindenki azt csinál amit akar.