Olvasói levelünk a korral járó hátrányos megkülönböztetésről szól. Érzelmektől teli megfogalmazása átsüt a sorokon, ezért mindenféle változtatás nélkül teszem közzé.
“szia, talán írhatom, bár a koromnál fogva…….., ki tudja mit is lehet ma már??? Nos, pont a KOR-ral kapcsolatban lenne megjegyzésem. Kapok én is értesítőket emailban, ugyan már nem vagyok regisztrált tag, de annyira sértőnek érzem , amikor különböző programokra invitálják a “KEDVES” társra vágyókat és van egy korhatár, ami után még ha szeretnél sem tudsz regisztrálni, résztvenni azokon.Pont az én korosztályomra igen is nagyon jellemző probléma, / 44 év / hogy nincs annyi lehetőség mint a fiatalabbak számára. Sorolok fel kifogásokat, de persze megjegyzem, magamból indulok ki.- szórakozó helyek: átlag életkor 20 év, ahol már számunkra a járókeretet is beveszik a ruhatár árában – barátok, akik ugyan vannak, de ha családos, akkor ugyebár Én ott vagyok “magnak” 5. 7.-nek, stb, stb. és itt teljesen mindegy, hogy kirándulni, moziba, színházba , mindegy hova mész – hasonló korú férfi, annak leginkább a 25 éves fiatal kell, mert ugye eddig hasonló korú volt a feleség, akkor már csak is jobb kell……., ki tudja…. és még valami: tapasztalat szintén Akik ugyan hasonló korúak, de elváltak és ugyan úgy nem találtak maguknak társat, partner, férfiről irok , azok annyira igénytelenek elsősorban önmagukra is, sokszor én úgy döntöttem, hogy akkor inkább egyedül, mert 18-20 évesen még tudtad formálni, csiszolni a másikat, de már egy bizonyos idő elteltével nem lehet alakítani a másik megrögzött szokásain és ez Rám is igaz, de hagy írjam még azért azt is , hogy miután emberekkel foglalkozom a munkámból eredően, sokan megjegyzik, hogy egy olyan kisugárzással, magabiztosággal bírok, hogy szinte eszébe sem jutna sok pasinak, hogy “T?RSAT KERESEK” u.i: ha lehet, várnék erre kommentet üdvözlettel: 1 a sok közül”
Sajnos a párkeresés, álláskeresés kapcsán folyamatosan és szinte megváltozhatatlanul beleütközünk az életkor adta akadályokba. Úgy tűnik, hogy társadalmunk feladta a tekintélyelvű, a tapasztalatnak kijáró tisztelet rituáléját és az utóbbi pár évtizedben isteniteni kezdte a fiatalságot. A szépséget, a lendületet, az energikusságot, a küzdés szellemét kisajátította a 18-40 közti “évjárat” és aki csak teheti ilyen partnert, munkatársat keres. Aki nem, az manapság már kivétel.
Nehéz lesz ezt megfordítani. Pedig fontos lenne teret adni a 40-60-as korosztálynak, akiknek számos képviselője is minden további nélkül felveheti a versenyt pár évtizeddel később született vetélytársaikkal. Mégis miért alakult ez így? Miért épül minden üzleti vállalkozás (pl. a társkeresés is) ezekre a fiatalokra? Vagy ez csak a gátlásosság által kialakított tévképzet? Aki akar és képes rá, az 40 felett is simán boldogul még a társkeresés útvesztőjében is?
Nagyon kiveséztétek a témát, úgyhogy én csak annyit fűznék hozzá, hogy a hűség a másik iránt nem a helytől (net, munkahely, szórakozóhely, utca) függ, hanem attól, hogy mennyire tiszteled a társadat.Aki szereti és tiszteli a társát annak hiába van net és bármilyen kínálkozó lehetőség nem fogja kihasználni alkalmat.
hát igen,ez az oldal is belterjessé vált,hála annak a sok szépnek és jónak amit azok kapnak akik őszinték mernek lenni,azaz magukról,az őket érintő problémákról irnak.
Páran megkapták a magukét,pont azon a fórumon amelyik elvileg a hasonló cipőben járóké.
Nem világrengető probléma,ha valaki nehezen talál normális szórakozóhelyet,elismerem.
De ezért fikázni őt…nem túlzás egy kicsit ?
Mert nem elég neki,az ami a többinek ? h.pohárral a kezében a számitógép,v.a távszabályzó gombjait nyomkodja ?
Emberi kapcsolatra vágyik, próbál hasonló embereket keresni,akik bár már nem fiatalok,mégsem akarják még temetni magukat ?
mit is kapott erre Mónika ? frocliztátok,h.nem ismeri a saját városát,Permanencia pedig megadta neki a kegyelemdöfést.
El is hallgatott,Lili és a többiek hamarabb kiszálltak.
Ez van.
Sanyi én is örömmel olvasgattam az elején a fórumot azt láttam, hogy itt olyan emberekre találtam akik értelmesek és hozzászólásaikkal segítik egymás. Sokszor megmosolyogtattak a sorok és már hiányzott, ha nem tudtam benézni. Mostanság viszont azt veszem észre, hogy elkezdődött valamiféle “én úgyis okosabb és különb vagyok nálad és megmutatom, hogy én vagyok a legjobb érzést sugalló beírások, amitől ez a fórum elvesztette a varázsát. Javaslom, hogy mindenki gondolkodjon el rajta miért is indult el a fórum és egymást segítve nem megbántva beszélgessünk, érveljünk tovább.
huh nem voltam pár napig, talán egy hét is, talán több, és elvesztettem a fonalat. :) Sok visszaolvasgatni, mire visszaolvasom megint jön egy ekkora adag. :)
Kedves Sanyi!
Lehiggadtam kissé és nem kérek elnézést a hevességemért. Azért tisztelem az embert, amit tesz, nem a kora miatt.
AKINEK NEM TETSZIK, NEM OLVASSA.
Zárjuk rövidre:
Senkit sem gyűlölök, alkalmatlan vagyok rá, inkább arrébb megyek, de! irritál az álszenteskedés, a butaság és a felületesség!
„ A szépséget, a lendületet, az energikusságot, a küzdés szellemét kisajátította a 18-40 közti “évjárat” és aki csak teheti ilyen partnert, munkatársat keres. Aki nem, az manapság már kivétel. “- blogtéma. No, miért is?
Vázlatosan:
A háborúk borzalmai megtanították az embert az élet tiszteletére és megbecsülésére: arra az egyszerű felismerésre, hogy ha én nem ölök, engem ölnek! Helyette inkább öleljünk. Az Jó! És értünk van!
Az emberek tehát megtanultak kűzdeni, tűrni, kivárni, remélni, együttélni a nehézségekkel, megoldani azokat, vagy elfogadni a megváltoztathatatlant. Hazavárni a kedvest töretlen hittel…akár hónapokig is. Megtanulták egyszerű, foltozott, de tiszta ruhában ringatni a bölcsőt, egyszerű edényben egyszerű ételt főzni, ha vendég jön, bejelentetlenül is szívesen.
A Mónika által visszavágyott „régi szép idők” mentalitása elvette az emberek mentális erejét és szívét évtizedekre!!
A mai 20-35 korosztály nihilista életvitelét, a pillanatnyiságot, a mának élést, a szerzést, a nemtörődömséget, a kollektív tudat és felelősség hazugságát, a spekulatív, mesterkélt, manipulatív kommunikációt, a másság elítélését, a tehetség prioritásának hatásainak elvetését a közösségekre: mind-mind a „régi szép idők” ideológusai, követői és lelkes támogatói teremtették meg. Sokan voltak Nagyon sokan!
Azok, akik – a gazdaságilag és fizikálisan megrokkant és szép, tiszta, békés életre vágyó – emberekkel elhitették, hogy itt a Kánaán, már semmit nem kell tenni. A Nagy Egyenlősdi – hogy ne reklámozzak – majd igazságot és jólétet teremt!
„Az emberek bíztak…- mert lehetett”. Nem kellett volna. Nagyon nem! Itt az eredménye: A tapasztalaton alapuló, józan paraszti gondolkodásától megfosztott, arcátlan hitegetéssel becsapott emberek kiábrándulása az önérdekelt irányítókból! A természetidegenből!
Egy generáció növekszik most úgy, hogy minden jó „alanyi jogon jár”. DE NEM JÁR!
Nem kell hozzá H. E. 105-ös IQ-val már belátható, ha mindenki csak ELVESZ, akkor egyszercsak KOPP!
De a „régi szép időkben” elég volt a felhőtlen szabadidős programok megszervezésére, költekezésre, szórakozásra ösztökélni az embereket! Állam Bácsi majd minden egyebet megteremt és megold! Élvezzétek a felszabadulást!
A társkapcsolatok kiüresedése, az anyagközpontúság, a felületesség, a nehézségek megoldásának képessége, a pillanatnyi – és uram-bátyám – előnyök kihasználása, az érzelmi elszürkülés, a felelősségtől való ódzkodás, a másik esendőségének fel nem vállalása, a kultúra, a művészetek, az elaboráció és kitartás elvetése mind-mind az annyira visszavágyott „régi szép idők” (és hívei) teremtőerejének műve!
Méghogy a farmerméret és Lagzi Lajcsi határozza meg az életminőséget!
Valószínűleg nem ugyanazon az ablakon nézünk be: én orvosokat, kórházi dolgozókat látok, akik inkább felmondanak, sem hogy emberhez méltatlan ellátásban részesítsenek rászorulókat. (40-50-esek!)
Tönkrement gazdákat, akik a nemzet hagyományait örökíthetnék tovább.
Idős embereket, akik útban vannak és pénzbe kerülnek.
Alkoholba fulladt hajléktalanokat, kiüresedett, céltalan életeket.
Semmibe vett oktatást és kultúrát,
miközben mindazok, akik ezt a morális tüzijátékot előidézték, vagy akik évtizedekig nem vették – nem akarták – észrevenni a csalfa délibábot és tenni ellene, az a gondjuk „hová menjek szórakozni 5x évesen?”
Azt látom, hogy egyre gyakrabban temetünk 40-eseket! akik 3 helyett dolgoztak és 5 helyett fáradtak el! FFiakat és nőket, akik állni akarták a sarat, és nem maradt idejük salsázni, nyavalyogni, hisztizni, társkeresni unalomból, – mert dolguk volt!!
5x-es rózsaszín szemüveggel a szerencséseknek (hogy megérték) gyerekeik, unokájuk, munkájuk, hivatásuk, sokaknak társadalmi felelősségük, dolguk van!
Kedves Sanyi! Gondolj rólam, amit akarsz! Sok sikert a salsában!!
permanencia: szerintem teljesen rossz úton mész… Keress egy térképet.
Ili, sanyi és többiek.
Nem szeretnék okoskodónak tűnni, van alapja annak amit írtatok.
Azonban amikor azt írtam, hogy egy ilyen fórumon megismerheted önmagad azt nem véletlenül írtam. Mindig lesznek olyanok akik félreértelmeznek, majd támadólag lépnek fel. Ezt kell megtanulni kezelni.
Nekem volt olyan esetem ezen az oldalon, valamikor október táján, hogy egy viccnek szánt mondatomat a “célszemély” félreértette és szép finoman a kurtizánokkal azonosított. Nagyon meglepett, nem esett jól, jó ideig eltartott, amíg csak értetlenül néztem ki a fejemből. Aztán eljutottunk odáig, hogy az utolsó hozzászólásával (csak sajnos nagyon későn találtam rá, hogy megköszönhessem) kívánta, hogy találjam meg azt, akit keresek.
Az írott szöveg nem mindig úgy értelmeződik a másik fél által, ahogy azt mi szeretnénk, én nemrég az életben is elkövettem ezt a malört, még nem tudom, hogy hozom helyre.
Jó éjt!
bagoly GPS?
Ez jó:))))))))))))))))))))))))
Hülye dolog az tuti és nagyon bántó tud lenni, ha félre értenek. Én is jártam már így, de ki nem! Lényeg az, hogy megpróbáljuk a félreértést tisztázni, talán rendbe jön minden és megnyugszik a lelke az embernek.
Kicsi Nő kívánom Neked is, hogy sikerüljön egyenesbe hozni azt a félreértést, bár szerintem tuti rendbe hozod!
sanyi: én nem azért hallgattam el, hanem mert feleslegesnek, értelmetlennek éreztem Mónikával az “idősebb” szó jelentésén vitatkozni, amit megváltoztatni nem lehet, önmagában pedig szerintem teljesen érthető mindazok számára, akik beszélik és megértik a magyar nyelvet. :)
Mindenki annyi idős amennyinek érzi magát:D Lehet egy 20 éves is belül 50, illetve az 50 gondolkodásban és életszemléletben 20:)Az más kérdés, hogy a test öregszik és a külső nem marad örökké fiatal, de nem ez a lényeg! Az idősebb szó az én meglátásom szerint Csabánál nem bántó szándékú volt.
Jól látod Ili, hogy nem volt célom senkit sem megbántani azzal az abszolút hétköznapi(!), és középfokkal(!!) büszkélkedő magyar(!!!) szóval, de ne csavarjunk még egy fokot a dolgokon a belső érzések felhozásával. :) Az egy dolog, hogy valaki hány évesnek érzi magát belül, értelemszerűen én nem arra hivatkoztam azokban a hozzászólásaimban, hanem a kemény és rideg valóságot sugalló számokra, ráadásul az imént említett középfok(!!) “megmásítja” a helyes értelmezést (akkor lelövöm a poént annak [nem rád célzok ezzel Ili, félre ne érts, kérlek - és nem is Mónikára, nem is Einsteinre, nem is Bin Ladenre, stb], akinek azóta sem esett le, mielőtt újabb vita alakulna ki: tegyük fel, hogy jelenleg 23 éves, 4 hónapos és 12 napos vagyok [gy.k.: nem annyi, ez most egy tetszőleges számokkal tarkított példa :)]. Az, aki szintén 23 éves, szintén 4 hónapos, de 13(!) napos, az nálam már idősEBB/öregEBB [igen, ilyen szép középfokokkal még jobban megrútítva ezen rútabbnál is rútabb szavakat] annak ellenére, hogy a közfelfogás szerint még nem mondható idősnek/öregnek! Ugyanez eljátszható percre, másodpercre, századmásodpercre, stb pontosan is.). Az megint más kérdés, hogy valaki pl. 50 éves kora ellenére ugyan nem érzi magát 20 évesnek, de külső megjelenésben mégis ezt szeretné tükrözni, mert ez ad neki magabiztosságot, illetve az is más kérdés, hogy habár valaki 50 éves, nem érzi magát 20 évesnek, még csak nem is akarja 20 évesnek láttatni magát, de mindenki annak nézi – így kérem, mindig csak az aktuális felvetésekre fókuszáljunk, mert máskülönben ismét hamar belekavarodunk a félreértések kegyetlenül kuszán összegabalyodó, szövevényes pókhálójába, amit akár egy egyszerű, a hétköznapok során milliószor használt középfok indít el. :)
Visszatérve a témádra, Ili: én csak örülök annak, ha valaki 50 éves korában is 20 évesnek érzi magát (mármint ennyire kicsattanó formában van, és nem 25 tonna arcfestéket mázol az arcára, mert az már sokkal inkább iszonytató, mint elismerésre méltó). Nekem spec. ennyi energiám sosem lesz – sőt, az sem biztosított, hogy megérem az 50 éves kort. :\
Jaja én is így gondoltam:D ismerek egy két idős nénit és bácsit, mert bár én 40 éves vagyok, Ők már abban a korban vannak, hogy nagymamám, nagypapám lehetnének, de a szemük csillog teljesen fittek mind testileg mind szellemileg. Nem foglalkoznak semmivel, hogy itt fáj ott fáj, eljárnak táncolni, ismerkednek és élik boldogan nyugdíjas éveiket. Van egy bácsi aki folyamatosan hordja a “csajokat” magához, jókat szoktam rajta mosolyogni. Ha megérjük az Ő korukat valahogy így kellene megélni:D
Sziasztok!
Kicsit én is lemaradtam, de végigolvasva a kommenteket, egyetértek Ilivel, Csabival: az ” idősebb” az egy találó szó, mindenképpen fedi a valóságot , amennyiben ezt egy ” fiatalabb” használja. Nincs benne sértő , mert ez tény. Mint az elején írtam én is 40 vagyok, 20 éves a lányom. Teljesen normális, hogy a barátai elsőre nem azt mondják, hogy ” csá, hogy vagy?”. Vagy valami ilyesmi…..Végül is az anyjuk lehetnék. Egy másik generáció. Tetszik, nem tetszik, attól még így van.
Csabi: régen írtál ” magadról”. “Ex” barátnőddel találkozol még, vagy van már valami új szerelem?
Nincs ezzel semmi gond, csak a neten egy kismillió 50 körüli/feletti “nyanya” dobálja ki a cickóit, vagy melltartóban homorít, van amelyik cicanadrágban is, és úgy néz ki mint a bazári majom fél vödör festékkel vagy anélkül akár egy múmia, és folyamatosan nézelődik a 30-as korosztály irányába. És meg van szentül győződve, hogy szép és kívánatos.
Na kérem erről van szó….
Permanencia
Osztom a keserűségedet az elmúlt rendszerből ránk maradt morális űrrel kapcsolatban, kár hogy szegény Mónikán csattant, ő csak szeret táncolni és szeretne társat találni. Viszont azt gondolom, az általad leírt dolgok egy része -pl. hedonizmus, szerzés, másság elítélése, anyagi javak előtérbe helyezése, felszínesség- nem csak a posztkommunista országokra jellemző, sőt sokkal inkább az amerikai kultúrára, ahol a verseny mindenek felett áll. Alighanem civilizációs ártalom. A miénk egy sajátos keveréke a tétova múltnak és a szédült iramú információs társadalomnak. Nem éppen kellemes keveréke.
Rita
“Könnyű Katát… ”
Nem dolgom a politika: az embert nem értem, aki engedi megvezetni magát.
üdvözlök minden régi és új hozzászólót,!Permi téged külön!
Egyetértek, a kor önmagában valóban nem elég ok a tiszteletre.
Mint tudjuk,a háborús bűnösök is megöregszenek egyszer…hogy aztán őszhajú,joviális bácsikként nosztalgiázzanak egykori “működésük” szinterein…
Én úgy gondolom,különböző ablakokon benézve is gondolhatjuk ugyanazt a látványról,és egyazon ablakon át nézve is láthatunk mást és mást.
Ez utóbbi főleg olyankor fordulhat elő,ha engedjük,hogy az indulataink vezéreljenek.
Bagoly finoman célzott vmire,lám igy is lehet…
…és lehet lehúzni vkit pusztán azért,mert ebben a szép,új világban még nem szegényedett le annyira,mint a környezetedben élők többsége.
És a napi robot,gyerekek,család mellett/után marad még ideje,kedve,lehetősége feltöltődésre,kikapcsolódásra.
Salsázni nem tudok,de szivesen elmennék táncolni,szórakozni és nem hiszem,hogy ezzel éhező családokat taszitanék a végső romlásba…
És abban sem vagyok biztos,hogy egy jottányival is jobb lenne ezeknek az embereknek a sorsa,ha pihenés,feltöltődés helyett mindenki addig dolgozna amig hasonlóképp leamortizálja magát.
Azon is el lehet gondolkozni,hogy mi történik azzal a különbséggel,ami a kifiztett munkabér és a termék/szolgáltatás ára között éktelenkedik ?
Persze nem kötelező.
Csak egy irány a sok közül.
GPS nélkül is.
Sokszor olvasunk olyasmit is ami nem tetszik.
Aztán vagy reagálunk rá,vagy nem.
Csabi
nem gondoltam,h.besértődtél,elmondtad amit szerettél volna,miközben használtál egy jelzőt ami ha tetszik,ha nem,pont azt jelenti amit.
Se többet se kevesebbet.Felesleges tovább ragozni.
Kedves Sanyi!
Nem politizálok!!
“Bagoly finoman célzott vmire,lám igy is lehet…”
Jó ember. Engem félt, de hiába :)
Különböző utak vannak: az enyém elég göröngyös. Én választottam. Tetszik. Ha elesek, felállok egyedül is!
“…és lehet lehúzni vkit pusztán azért,mert ebben a szép,új világban még nem szegényedett le annyira,mint a környezetedben élők többsége.”
- ezt nem értem.
“És a napi robot,gyerekek,család mellett/után marad még ideje,kedve,lehetősége feltöltődésre,kikapcsolódásra.”
Igaz: sokan pihenik ki az élet fáradalmait a munkahelyen. (Plázákban, supermarketekben. Vagy mindannyian éjszakai műszakban dlgoznak?)
És marad energiájuk táncikálni, mulatni, mert mások dolgoznak helyettük!
A mai (25-35 éves) társadalmi rendszer nem a tevékenységet, hanem a munkahelyen eltöltött időt fizeti. Rosszul tudom?
Egy többgyerekes anya, ha odafigyel a gyerekekre és még dolgozik is, örül, hogy este ágyat lát.
Az ősember, ha nem ejtett el egy mammutot, éheztek az övéi. Ma legfeljebb a kisvállalkozók élik át ezt.
“Salsázni nem tudok,de szivesen elmennék táncolni,szórakozni és nem hiszem,hogy ezzel éhező családokat taszitanék a végső romlásba…”
ERRŐL INKÁBB mÓNIKÁVAL KELLENE BESZÉLGETNED.
Azért köszönöm a becézést :)
Azt hiszem koromnál fogva (56) kompetens vagyok a hozzászólásra.
Nehéz ismerkedni, nagyon nehéz !
De vallom, hogy a fiataloknak sem könnyű (hányan próbálkoznak ők is virtuálisan) de az én korosztályomnak még nehezebb.
Talán ebben még akadályozó tényező a belénk nevelt,a fiatalokhoz képest kicsit visszafogottabb, a konvenciók betartására buzdító “maradi” gondolkodásunk is.
Korunkból kifolyólag nehezebben megy a változtatás, az elfogadás.
Pedig egy kapcsolatban ez lenne az alap !
No és valamivel óvatosabbak is vagyunk, mint az ifjú nemzedék.
Sérülékenyebbek vagyunk, nem tudjuk olyan lazán venni a dolgokat.
A bölcsességet is a korral adják….épp úgy mint a nyugdíjat :)
Túlságosan szeretnénk “bebiztosítani” magunkat….pedig az életben semmi sem biztos, csak a vége !
Tapasztaltam, a legtöbb 50-es maga sem tudja, hogy mit akar !
Csak sopánkodik, és várja a csodát !
Azt a csodát, ami biztos nem jön el !
Baj van az én-képpel is sok esetben….teljesen torzult !
(60 éves 35 éves kortól keres ….szegény ! Szeretni valakit VALAMIÉRT szindróma )
Összetett dolog ez…türelem játék !
permanencia: nem téged féltelek, hanem másokat :)
kicsit úgy tűnik, mintha másokat okolnál azért, mert eltévedtél egy olyan úton, amin egyedül mész…
Permanencia
Szerintem amiről írsz, az nagyon is politika. A kisember tehet a legkevésbé a túlméretezett állami újraelosztásról. Az ősember sem melózott többet, mint ami muszáj. Megvolt a mamut, lehetett kvaterkázni a tábortűz körül. Nem mondom, nekem is kinyílik sokszor a bicska a zsebemben, főleg így a választási ígérgetések idején. Nagyszerűen tudják osztani a pénzt, amiért keményen megdolgozunk. Ez van, nem tudunk mit tenni. Csak magunkkal szúrunk ki, ha dühöngünk rajta.
+1
bagoly
Tőlem ? :) Tudom, hová megyek és nem nézek hátra, jön-e utánam vki.
Rita
A kisembernek is joga, lehetősége van használni a SAJÁT fejét.
“Az ősember sem melózott többet, mint ami muszáj. Megvolt a mamut, lehetett kvaterkázni a tábortűz körül.”
Igen: de amíg nem volt meg, addig nem kvaterkázott. A mamut nem tartotta be a munkaidőt.
Amint már mondtam, sem a politika, sem a pénz nem érdekel: nem értek hozzá.
Számomora az ember fontos és egyre kevesebbet találok belőle.
permanencia: De ha valaki nem megy utánad, az akkor már baj.
kinek?
A csibéit terelgetni próbáló tyúkanyónak :)
Kedves bagoly!
Hézagosak az ismereteid: a puli terelget. Tyúkanyó gyűjtöget és gondoskodik :)
permanencia
“Egy többgyerekes anya, ha odafigyel a gyerekekre és még dolgozik is, örül, hogy este ágyat lát.”
Ez igaz, de attól még igénye lehet és kell is, hogy legyen emberi kapcsolatokra, mert egy befeléfordult zombivá válik. Semmivel nem rosszabb az, aki ezt a kapcsolatot a “táncikálásban” élné meg szívesebben, mint az aki túrázásban és baráti beszélgetésben.
Még akkor sincs mit a másiknak a szemére vetni, ha gyerek nélkül igényli. Sőt, ők talán még jobban is igénylik…
A “szabadidő értelmes eltöltése” ürügyén gyakran helytelenítik a fiatalok szórakozási szokásait, pl disco. A salsa mennyivel értelmesebb?
Igazad van, igény kérdése: ki, mivel és milyen társaságban tölti az idejét.
Permi
amit a mai rendszernek tulajdonitasz az sztem épp az előzőre volt jellemző.Ma nem elég,ha pontosan blokkolsz az óránál ki-és bemenet.
Abból a haszonból osztanak morzsákat amit a munkáddal megtermeltél.
És ha nem hoz elég hasznod a tevékenységed,akkor hamar a kapukon kivül találhatod magadat.
Én igy látom ezt.
Mint ahogy sztem a zene,a tánc,sőt,maga a kikapcsolódás,mint olyan sem úri huncutság,hanem hozzátartozik(na) a teljes élethez.
Lehetőleg mindenkiéhez.
Ha szerinted ez nem való egy tisztességes ember,pláne egy családanya számára,ám legyen úgy.
Ez a saját,göröngyös utad,amin úgy látszik szeretsz egyedül járni.
Sajnos igazad van,egyre kevesebb az EMBER.
Vagy talán csak rossz helyen keressük ?
És ahol mégis vannak,nem vesszük észre őket ?
Permanencia nekem is három gyermekem van és tényleg eléggé fárasztó dolog egyedül nevelni Őket, de számomra nagyon fontos, hogy kizökkenjek néha néha a monoton kerékvágásból. Elmegyek a barátaimmal egy kávét meginni, vagy csak sétálgatunk és beszélgetünk, sőt megesik az is, hogy beesünk táncolni egy normálisabb szórakozóhelyre “úgymond kiengedni a fáradt gőzt”. Én úgy érzem, hogy ettől nem vagyok rosszabb anya, sőt felfrissülve, kiegyensúlyozottabban,vidámabban tudok foglalkozni a gyerekekkel.
Ili nem ezzel van a gond, hanem mikor az ilyen nők beesnek a társkereső rendszerekre.
Az elvárásaikkal, igényeikkel, kívánalmaikkal => szembesítve azzal amivel rendelkeznek, vagy ahogy élnek.
A hszólásokat érdemes összefüggéseiben olvasni, már ha érdekel vkit.
Egy szóval sem állítottam, hogy a kikapcsolódás “úri huncutság” lenne!
Azt sem, hogy az anyáknak nem jár, sőt!
Azt azonban gondolom senki sem vitatja, hogy nagyságrendbeli különbség van az egyes elfoglaltságok értéke között. (Máig büszke vagyok néhai apósomra, aki 75 éves koráig vezetett tarokk klubot, sőt segédkönyvet is írt az olyan tudatlanok számára, mint pl én.)
Mint ahogy az sem vitatható, hogy a mai társadalmi helyzet kialakulásáért igenis elsősorban azok az 55-70 évesek tehetnek, akik évtizedekig hagyták, hogy így legyen! Sajnos kevesen maradtak azok közül, akik nem értettek egyet és tenni próbáltak ellene.
Belekeverhető persze a média, Amerika stb, mégis azt mondom: mindenkinek joga van a saját fejével gondolkodni.
Az 5x-en felüliek
szórakozási lehetősége volt a téma: erre írtam, hogy az ilyen korú emberek még dolgoznak, mellette segítik, amiben tudják a már felnőtt gyerekeiket, boldogan unokáznak és a barátaikkal
töltik a maradék időt, nem a társkeresőkön. Ha mégis, tele a net ilyen-olyan korúaknak alakult klubokkal, azt hiszem, az iwiwen is vannak ilyenek.
Kedves Sanyi!
Annyira azért nem vagyok egyedül, hogy fel kellene kötni magam :)
Legfeljebb egyes kérdésekben más a véleményünk.
A tyúkanyónak is terelgetni kell a csibéit, ha be akarja gyűjteni őket… :)
Tükör én magamról írtam más nem érdekel mit csinál és milyen igényeket támaszt a keresendő partnerrel szemben az az Ő baja és sok szerencsét neki, de úgysem fog senkit találni. Hidd el azért van normális igényekkel rendelkező többgyermekes anya, aki csak egy egyszerű emberkére vágyik és nem a hercegre fehér lovon, pl. engem az sem érdekelne, ha lenne neki is 2-3 gyereke mert én mindig nagy családot szerettem volna.Nem is értem Te úgy gondolod, hogy ássam el magam és hozzám hasonló egyedül élő anyák? Fogadjam el, hogy magányosan fogom eltölteni a hátralévő életemet és meg ne próbáljak még véletlenül sem társat keresni, mert nincs hozzá jogom??
bagoly
21 napig tojásokon kell üldögélnie, utána imprinting. Semmi terelgetés :)
tükör
az elvárásokról és a valóságról egy kis példázat,remélem nem ismered,ha mégis,akkor bocsi.
Bemegy egy rendkívül csinos nő a mesterséges megtermékenyítő intézetbe,forognak a fejek utána ahogy végigmegy a folyosón.
A pultnál az alagsorba irányítják,be is nyit a megadott ajtón.
Egy alacsony,borostás,kapafogú alak fogadja,mögötte megszámláhatatlan kis fiola a polcokon.
Mit szeretne — kérdi,milyen legyen a baba ?
Legyen olyan izmos,mint Swartzenegger,olyan okos,mint Einstein,és olyan szép,mint Alain Delon ! — feleli a nő.
Egy pillanat…Swarzenegger…megvan,levesz egy fiolát beleönt néhány cseppet egy kémcsőbe,Einstein…megvan,másik fiola,abból is néhány csepp,Delon…újabb fiola,újabb cseppek.
Jól összerázza a kémcsövet és odatartja a nő elé,tessék,igya meg !
Ilyen egyszerű,csak meg kell innom? örvendezik a nő.
Megissza,ahogy végez vele,máris hanyatlik le az ágyra amit időközben a kapafogú ügyesen odatolt.
A törpe felugrik az ágyra és nekilát a csajnak,miközben sárga fogai közt mormolja : Méghogy Alain Delon,majd adok én neked Alain Delont !
:)))))))
Mi ebből a tanulság ?
Ha jó nővel találkozol, tégy az italába valamit… majd tedd magadévá.
Ez is egy megoldás :-)
ahogy vesszük,bár én más tanulságra gondoltam
Sziasztok!
Én a mai nap folyamán két “eseményen” is részt vettem.
Az egyik egy gyerekelhelyezési per és járulékai, ami attól tartok itt sokakat így vagy úgy érintett, vagy érinthet. Egy mondattal jellemezve: Vicces volt! Észvesztő, hogy emberek milyen szinten tudnak hazudni. Országunk morális válságának alapja ez a viselkedés, nem is csodálkozom, hogy a társkeresőkön mi megy, mehet.
A másik esemény pedig a témához kapcsolódik. Egyik kolleganőm 50 éves, kb. 6-7 éve özvegy volt , 3 éve megismerkedett valakivel és ma összeházasodtak. Szóval kitartás, annyira nem annyi az idősebbeknek.
De nem a te gyerekeidről van szó Kicsi Nő ugye? Ilyenkor sajnos megmutatkozik az emberek igazi énje. Szomorú. Szegény gyerekek. Hogy néznek fel azok után az apjukra és az anyjukra, hogy lementek kutyába?!
Rita:
De.
Nem én hazudtam, ellenben sokat mosolyogtam a hallottakon :-)
Kicsi Nő
Gondoltam, hogy nem te hazudtál. Örülök, hogy tudtál mosolyogni, erős vagy. Azért sajnálom.
azért a rosszban ott a jó is…ha vki (akár csúnya módon is) harcol a gyerekeiért az jelent valamit.
Sokkal,de sokkal jobb,mintha lemondana róluk annak örülve,hogy megszabadult tőlük…nem gondolod ?
A gyerekek (remélhetőleg)nem látják át a hazugságokat,csak azt érzik,hogy mindkét szülő számára fontosak.
Ez pedig jó !
Sanyi, a gyerekek tökéletes ösztönnel érzik meg a hazugságot.
Rita szerintem ez hülyeség… egy gyereket amíg kicsi folyamatosan lehet módszeresen ámítani, tévútra vinni, átnevelni a másik ellen, úgy hogy észre sem veszi.
Rita, Sanyi:
A gyerek ösztönösen védi a saját pozícióját:minél kisebb, annál inkább kötődik vérszerinti szüleihez, bármilyenek legyenek is.
Minél nagyobb, annál inkább ismeri fel önös érdekeit és tesz is a megvalósulásért.
Ez az igazi személyes és társadalmi dráma.
A gyerek nagyon sokáig -sok esetben soha – nem képes megbocsátani, hogy vki más fontosabb volt és “behajtja” a a sokszoros kamatot !! Minél intelligensebb, annál inkább.
Nagyon jól látja tükör! Sajnos :(
Ha egy szülő érezné, mit élnek át a gyerekei, soha, soha nem válna el!
Senki, még ő sem ér annyit, mint a vétlen gyerek könnyei.
Lehet ámítani persze, csak aztán ne csodálkozzon a szülő, ha később meghálálja neki a gyerek. A gyerekek nem hülyék. Sok szülő ringatja magát abban a hitben, miközben csendben gyilkolják egymást, hogy sikerül eltitkolni a gyerek előtt. Nem sikerül. A gyerekek megérzik a feszültséget, ha még nem is értik, magyarázat híján viszont hajlamosak magukat okolni a szülők rossz kedvéért.
Permanencia
Szülő vagyok, nemrégiben én is átmentem ezeken a dolgokon.
Tehát tudom miről van szó.
Nemcsak védi, annak akar megfelelni akivel van… mondhatni jó játékos a gyerek.
Egy ideig lehet megtéveszteni őt… aztán ha már átlátja, kő kövön nem marad, vagy nem fog maradni. Egy idő után minden kiderül.
Sajnos több esetben – köszönhetően jogi berendezkedésünknek, mivel a nőknek ítélik oda a gyermeket – a nők taktikázásán múlik minden.
Mondhatni akkora kárt tesznek, hogy a gyermek sínyli meg azt még felnőtt korában is.
Szép és jó, ha „harcol” a gyerekeiért valaki, de azért van abban valami komikum, ha ez a „harc” akkor indul csak el, ha esetleg több gyerektartást kellene fizetni… előtte miért nem harcolt…?
Való igaz, minden gyermek befolyásolható a szülei által. Ezt a befolyásolást nem csak az együtt élő szülő teszi/teheti meg. Itt említeném meg a „megveszlek kilóra típusú” szülőt. Tömjük a gyereket pénzzel, főleg, ha kamasz. Kicsiknek az ajándék hegyek. Aztán vagy elferdül a gyerekek értékítélete vagy nem.
Aztán, ha a szülők közül csak az egyik olyan, hogy „már csak azért sem beszélek veled” próbálják az öntudatra ébredt kis csemeték kihasználni. Igen résen kell lenni, hogy észre lehessen venni.
„Ha egy szülő érezné, mit élnek át a gyerekei, soha, soha nem válna el!” Vagy jóval előbb megtenné! Van, amikor az a könny örömkönny.
Vagy válás után a nő mikor elfelejti megemlíteni az általa nevelt gyerekének, hogy a gyerektartásból vásárol neki ezt meg azt – nem mindenki él minimumon, vagy épp kiszúrja szemét alamizsnával – …. és fennen hangoztatja gyerekének, ismerőseinek, hogy a volt férj nem ad semmit. És nem is törődik a gyermekével.
És a nő meg is tesz mindent, hogy az apai image-t a sárba tapossa.
Pl. új társ apukának hívattatása, kapcsolattartási rendszer felborítása.
Hány ilyen példa van, lehet olvasgatni az elvált apák érdekvédelmi szövetségének az oldalán.
Nem mondtam, hogy nincs ilyen. Vannak nekem is ismerőseim a másik oldalon. A legtöbb női ismerősömnek ilyenkor mondom is, hogy nem így kéne, de nem hallgatnak rám, fújják a magukét.
Ilyenkor szokták a következő indokokat mondani: Nem fizet gyerektartást, nem eleget, szeretek a gyerekeimmel lenni.
Igen, sokan eljátszák a mártír szerepet közülünk…
De ellenpéldát is tudok, a családomból. Gyerektartással tartozott, de a barátnőnek vett aranyláncot. Mákja volt, hogy a volt feleség jól ment újra férjhez.
Erre írtam kicsit régebben, hogy nemcsak a jogokat, hanem a kötelességeket is ismerni kéne, és aszerint élni.
Én azt tenném, mint Amerikában – a nő újra férjhez megy… a gyerektartást megvonni – függetlenül, hogy az a gyerekekre vonatkozik. Új család… tartsák össze és el magukat, ahányan vannak.
Nem tudom Amerikában hogyan működik ez, de akkor mondjuk a volt férj, aki megnősül sem fizetne többet? Azért érdekes felállás lenne, annyi szent, igazságot tenni meg úgysem lehet.
Erről beszéltem: a felelőtlen, lélektelen, spekulatív viselkedés magvait 25-30 éve szórták szét, s ahol jó táptalajra hullt, most burjánzik.
És sajnos a gyerekek az ilyesmiben eminens tanulók :(
Szerencsére van alkalmatlan talaj is. Természetes ellenszer is.
Nem tudom mikor szórták el a magvakat, de az biztos, a kedves felek elfelejtik, hogy abban a pillanatban, amint egymással társ/partner kapcsolatot alakítanak ki, felelősséggel tartoznak egymásért, egymás életéért.
Ha nem felejtkeznének meg róla, nem hagynák el azért a másikat, mert teszem azt szülés után már nincs az a bombanő alakja, vagy azért mert régi pompás hajkoronája őszülve, kissé ritkább már. Ha ezt a kapcsolatot „megkoronázzák” közös gyermek(ek)kel, nem csak a gyermek felé tartoznak felelősséggel, hanem változatlanul egymás felé is. Ha ez nem tűnne el kicsiny agyukból, nem lenne a net tele ocsmányságokkal, nem lenne annyi válás.
De ha már úgy alakult az életük, hogy jobb külön, akkor sem kellene elfelejtkezni erről a felelősségről, mert mindenkinek visszafordíthatatlanul megváltozott az élete!!!
Sajnos a felelősségtudat szinte teljesen kihalt napjainkra, hiszen nem lenne annyi közlekedési baleset például, mert ugye mihelyt beülők a volán mögé az autóba, felelős vagyok minden más közlekedőért… és még sorolhatnám.
Meg a megszült gyermekéért is akit nem az inkubátorba kéne hagyni… és többek között említsük meg a nők manapság igencsak hangzatos lózung kijelentését, miszerint ők nem házicselédek.
Bezzeg a fél életüket sajátos szemszögből beszélik ki az internet fórumain, és a sok okoska különféle ármányra és cselszövésre ad egymásnak nem épp jó tanácsot.
Bár ha már a felelősség vállaláslásnál tartunk… felsőbb körökbe van számos példa, precedens, hogy mi alól hogy kell kibújni, nem csodálom, hogy ez begyűrűzik a családok hétköznapjaiba.
Sokszor jobb annak a gyereknek, ha inkubátorba kerül, mint ha a szüleinél marad. Ki tudja melyik a nagyobb felelőtlenség, így legalább esélyt kap egy normális életre örökbefogadó szülőknél. Sajnos ilyen korban élünk, önzés és felelőtlenség mindenhol. Mitől lennének a felsőbb körök mások? Annyit tehetünk, a saját életünket megpróbáljuk másképp alakítani, a saját kis környezetünket alakítani. A jó példa is lehet ragadós.
Nekem az inkubátor téma valóban nem jutott eszembe, egész egyszerűen azért, mert én nem tenném oda. De úgy gondolom, még mindig „emberségesebb” megoldás, minthogy a szemetesben végezze szegény…
Igen a felsőbb körökből indul az egész folyamat. Kevés követendő pozitív példa van köztük. Elég nagy gond, hogy szinte semmi retorzió, de több esetben számonkérés sincs.
érdekes hogy előbb-utóbb a politikára terekődik a szó…mintha annyira szeretnénk…
egyébként nem tudom kit neveztek felsőbb köröknek ? mármint ahonnan példát kéne venni?
csak nem azokat az igen jellemes,tisztelereméltó úri “ember”eket értitek alatta,akik a parlamenttel megszavaztatják a bűncselekményeiket leleplező iratok évtizedekre történő titkositását ?
és megmondják,hogy mikor melyik gombot kell a képviselőknek megnyomni,mert ha nem akkor röpülhetnek a demokrácia elve alapján?
vagy maguk a képviselőink lennének azok ? akik szintén egytől-egyig nagytudásu,erkölcsileg feddhetetlen úriemberek.
Kedves Sanyi!
Senki sem születik önzőnek, felelőtlennek, gonosznak, – rosszanak.
Egyes viselkedéstudományi kutatások szerint az emberben 1 éves korára kialakulnak a domináns személyiségjegyek (más kutatások ezt 3 évre teszik). A későbbiek folyamán a környezet vagy megerősíti, vagy módosítja azokat.
Ellentmondásos ingerek hatására a gyerek aszerint “dönt” tulajdonságait illetően, ami jobban szolgálja a túlélését.
Lehet rajta gondolkodni.
Vezetni pedig mindent kell, csak a vezetnitudás és a követők szándéka a nem mindegy.
Nem szeretem a politikát, ezért hagynám is.
Ellenben ezt a kijelentést megint nem bírom megállni megjegyzés nélkül:
„és többek között említsük meg a nők manapság igencsak hangzatos lózung kijelentését, miszerint ők nem házicselédek.”
Vannak azért olyan nők, akiknek nem okoz gondot a „női szerepek” ellátása iskolázottságtól függetlenül, nem élik meg „házicselédként” életüket. Igen, vannak, akik ezt akár egyetemi végzettséggel is „bevállalják”. Mégis a dolog pikantériája, hogy ezek a nők kerülnek nagyon sok esetben olyan helyzetbe, amikor azt vágják a fejükhöz: “Te nem tudsz semmit felmutatni.”
Az is elgondolkodtató, ha a nő tanul és hasznosítani akarja tudását, – mert miért is koptatta az iskolapadot, ha nem azért, – akkor egy rideg karrierista, aki nem a családjának él.
Most legyünk okosak…
kicsi Nő… itt arra céloztam hogy a nő lusta otthon bármit is megtenni csak pipiskedik, meg ide oda kell vinni, vagy épp ismerkedési szakaszban épp megjegyzi, hogy nem akar senki házicselédje lenni.
És manapság épp az van, hogy a női szerepet nem kívánják ellátnia nők, mert ebbe a szép szóba nagyon de nagyon tudnak kapaszkodni.
Kérdésem…akkor milyen búbánatos kapcsolatot keresnek, ahol a férfi mos főz takarít keres ?
Hány ilyen barátom, ismerősöm van a nő lusta mint a föld, és vigyázni kell nehogy a drága műköröm véletlenül is megsérüljön…. duma van tett hozzá nincs. Na erről beszélek…
tükör, bocs’ hogy belekotyogok, de: az olyan nő, aki dolgozik, gyereket szül, főz, mos, vasal, takarít, bevásárol, gyereket hoz-visz, leckét kérdez, érdeklődik a párja munkája iránt, összetartja a családot, törődik a barátaival, maradék idejében tanul – netán -, művelődik, hogy ne ne süllyedjen a mosogatólé szintjére, – szóval az ilyen nő nem sokáig marad az a tip-top nádszál királylány, aki után a nyakatokat tekergetitek, akiért a haverok irigyelnek és akiknek nincs szükségük a társkereső szolgálatra. Más az időstruktúra.
Itt nem is az volt a kérdés, de ha már mozog fél siker, nem tunyul el… de persze nem kell kerepelnie, ismételgetnie a házicseléd szóösszetételt :-)
A nők többsége ülőmunkát végez, a tanulás, művelődés is vmi ilyesmit igényel, s viszonylag kevés nő dolgozik gyalogfutárként, hogy kellően karcsú maradjon.
Viszont ha a munka és egyebek helyett az időt kozmetikusnál, szoláriumban töltjük, ott fekvő, a próbafülkékben álló helyzetben csinosodik az ember lánya. Ülni csak a fodrásznál kell, idővel ez is megoldódik majd, mint a fogorvosnál. Így könnyű :)
Sztem neked egy salsa-klubban kellene ismerkedned, azok a nők biztosan nagyon csinosak, mozognak eleget a férjük nélkül is. Hogy a háztartásukat ki vezeti és mi van még a fejükben a tánclépéseken kívül, azt nem tudom :)
A kétféle életmód nem egyeztethető össze, de mindenki eldöntheti, milyen társsal érezné jól magát.
Valamit, valamiért. A kereplő is egy hangszer: fogd fel így :)
A salsa mellett kihagytad az unatkozó hölgyek fogyasztó és fagyasztó hastánc mozgalmát :-)
És van aki háztartásbeli… róluk is essen szó.
Essen: ez lenne az ideális.
Érjen a férfi jövedelme annyit, hogy megéljen belőle a család, hogy a nő munkavállalása kedvtelés lenne csupán, “úri passzió”, nem pedig szükség.
Hogy a nő nő lehessen: harmónia teremtő szépség, a tűzhely melege.
Nem erre gondoltál?
tükör:
„persze nem kell kerepelnie, ismételgetnie a házicseléd szóösszetételt :-)”
Erre most egy idézettel válaszolnék:
”tükör üzenete:
2010/03/03 19:24
Ahhoz úgy is kéne viselkedni,”
Bocs’ ezt nem tudtam kihagyni… :-)
De komolyra fordítva a szót, miért is mondhatják? Talán előző rossz tapasztalat, esetleg otthon vagy a környezetben is azt látták, hogy anya/a nő meggebed, apa/a férfi meg jól el van. Van olyan ismerősöm is akinek az apja kér, és nem pedig parancsol, neki tehát van pozítiv példa a szeme előtt, amihez viszonyíthat, így észreveszi, ha valami ettől eltérő. Rengeteg oka lehet.
Nem tudom még, hogy majd a következő kapcsolatomban, ha találok valakit, aki engem választ a gyerekeimmel legyek-e jóindulatú, és csak akkor rebegjem el neki, hogy vélekedek a házimunka megbecsüléséről, ha már kutyaként kezel, érdemes-e megvárni egy kisebb-nagyobb „balhét” vagy elejét vegyem-e a problémának. Nálam a tapasztalat ad okot a gyanakvásra.
„Kérdésem…akkor milyen búbánatos kapcsolatot keresnek, ahol a férfi mos főz takarít keres ?”
Hát én nem találkoztam még olyan férfival, aki párkapcsolatban ezeket megtette volna, még segítség erejéig sem. Ismersz ilyet?
Nekem például van egy olyan ismerősöm (3 gyerekes nő), hogy a férje lépten-nyomon azt hangoztatta a csaj milyen lusta, nem csinál semmit, de segítenie kellett a fűnyírásban, hólapátolásban, sokszor egyedül csinálta ezeket, neki kellett kivinnie a szemetest, ellenben a férj még arra sem volt képes, segítsen leszedni a megszáradt ruhákat. Aztán egyszer egy barátja azt mondta a férjnek, hogy náluk 2 gyerek mellett nincs olyan rend, mint ott a 3 mellett, mire az volt a válasz, hogy „Jó, de ne nagyon hangoztasd”
Egyébként a nők közül sokan épp annyira kapaszkodnak a „házicseléd” szóösszetételbe, mint a férfiak közül sokan a „senkit nem tartok el” kifejezésbe.
Na én meg erről beszélek …és lehet rajta gondolkodni.
Újra érdekes témát feszegettek, természetesen a nemek véleménye most is ellentétes.
Ebben a témában nem tudok negatív lenni, mert én mindig szívesen főztem ( jókat ettünk együtt) mostam, vasaltam ( szeretem a frissen mosott, vasalt ruhák illatát ) stb. Még nem éreztem magam ” házicselédnek”. Az igaz, hogy eddig soha senki nem várta el tőlem és nem voltam abban a helyzetben, hogy megszakadok ” Ő” pedig feldobott lábakkal bámulja a tv-t és reklamál, hogy miért nincs már kész. Ezek szerint találtam valamit, amiben szerencsés voltam. Na ez jó.
Egyébként nemrég megismerkedtem valakivel , akivel egyre jobb viszony alakul ki közöttünk és nem egyszer volt már, hogy ha én mentem hozzá, vacsival várt és még mosogatnom sem kellett. A hozzávalókat Ő szerezte be.
Na ezt csak a férfiak védelmében mondom, hogy van még ilyen is!!! ( Mert már én is annyit szidtam őket.)
Jó tudom, hogy azért ez ritka és kicsit felvagyok most dobva, de remélem ez a példa talán arra jó, hogy ne adjuk fel.
( Remélem sokáig tart és nem fogok itt sírni nektek, hogy ” eddig tartott” a mese.)
Kicsi NŐ
A recesszióból is következő, és már valós tényként említett, kijelentett “nem tartok el senkit” szóösszetétel – mivel egyre többen megélhetési gondokkal küzdenek, és gyakorlatilag olyat keresnek akik őket anyagilag támogatják, eltartják – , véleményem szerint nem egyenlő a házicselédként említett fennen hangoztatott feminista fogalommal.
El kell fogadni, vannak szegény, szegényebb, jó és jobb módúak, ettől függetlenül nem érdekből kéne pályázni valakire. Sajnos a társkeresőrendszerek teli vannak olyanokkal akik még egy kávéra sem tudják meghívni a kiszemelt partnert. Vagy egyéb másra nincs, de épp a netre van állandó keret.
(Igaz vannak akik kilóra akarják megvenni a másikat. Mondjuk ez is szomorú, de mégis kevesebb. )
Nincs előírva, hogy a férfinak kell/kéne fizetnie minden egyes alkalommal és helyen. Mégis elvárják tőlük.
Maradjunk inkább annál a résznél, hogy joggal vetődik fel a legtöbb férfiban, hogy nem kívánja magát ilyen nők által kihasználni, vagy más idegent utánfutóival együtt “befogadni”.
De még ha ezért el is várna valamit, az pont ne az a válasz legyen, hogy csak “házicselédnek” keres egy nőt.
Amúgy, valamit valamiért… ezt sosem szabadna elfelejteni.
És eddig is a társkeresés buktatóiról beszéltem, nem egy állandó, fix kapcsolatról, ahol épp kompromisszum és feladatok hiányában nincs megosztva a házimunka.
Bár érdekes, a nő kedvére nehezebb tenni, többet várnak el… mindig, mindenkor. Ha nem kapják meg, amit titkon, vagy mástól hallva, olvasva, látva elképzeltek, akkor jön a házicseléd hangoztatása.
tükör:
Hidd már el légyszíves , hogy nem minden nő ennyire borzasztó, amilyennek Te látod. Van ilyen is , olyan is. Mint ahogy férfiban is. De általánosítani azért mégsem kellene.
“Nincs előírva, hogy a férfinak kell/kéne fizetni a kávét.” Valóban nincs, de azért a legtöbb esetben ( saját tapasztalat) a férfiak leglább olyan ” régimódiak” mint mi nők, és ha én szeretném kifizetni a teát – mert kávét nem iszom – akkor azt monják, hogy ne sértsem meg őket. Az már kérdés, hogy nem rendelem meg az itallap legdrágább italát, vagy pl. ha 1-2 ilyen alkalom után kirándulni mentem, akkor már előre megvettem az üdítőket és a süteményt, hogy ne is kerüljön szóba, hogy ki fizet. Vagy a jelenlegi kapcsolatomnál természetes, hogy ha nálam vagyunk ott én veszem a vacsit, ebédet stb. és nem várom el, hogy felpakolva jöjjön. Meg lehet ebben is találni az arany középutat. Szerintem itt a fórumon is akadunk néhányan, akik ilyen beállítottságúak. Csak azért, hogy legalább néha, vagy legalább csak egyszer mondj már valami pozitívat is a nőkről. Vagy soha nem találkoztál még ilyennel?
Az “utánfutókkal” kapcsolatban pedig hála az égnek, egy bizonyos kor után ( mondjuk 20 év) már az emberrel járnak ( általában a nőkkel, de azért vannak itt is kivételek) így aztán nagyon nehéz olyan párt találni akinek nincs. Mert a gyerek csodálatos,és jó, nagyon jó, hogy vannak. És ebben az esetben is állítom, hogy nem minden nő csak gyerek eltartót keres. Ettől még ami van az van. Együtt élni, megtalálni a közös életet, összehozni a gyerekeket az új párral nehéz, – erről már beszéltünk korábban – de nem lehetetlen. Persze csak akkor, ha már az elején nem a lehető legrosszabbat feltételezzük a másikról. Ha így állsz minden nőhöz, akkor még a fehér járókerettel is egyedül fogsz totyogni, mert ” álom nő ” nincs, mint ahogy ” álom pasi ” sincs. Azért arra is van példa – szerencsére sok- , hogy ezek az “idegen utánfutók” és valaki aki elfogadja őket, akár egy szép boldog család is lehet.
Szóval légy már egy kicsit optimistább és ne láss minden nőt ilyen fekete szemüvegen keresztül, hátha így rá akadsz valakire – vagy ő rád , ha hagyod – aki nem tökéletes ugyan, de azért szeretni lehet és az estéket vele töltheted – akár az utánfutókkal együtt – és nem itt a neten bolyongva. Lécci.
Tükör…Neked írok :)
A másik blogban “elírtad…vagy cikizted a nevem”
Pedig a Nőkről alkotott véleményed kicsit vad, az elvárásod meg kicsit idealizált.
A “nevem” magyarázata:
A görög mitológiában Hesztia (a rómaiban Vesta) a családi tűzhely védőistennője, a házias élet, a családi élet védője volt. Az ókori Hellász egyik legtiszteltebb papnője volt, akinek szentélyei minden városban álltak. Az összes olümposzi közül a legszerényebb, és legudvariasabb isten volt. Nem vágyott hatalomra, az Olümposzon sohasem volt saját trónja – viszont ő őrizte a szent lángot a megszentelt hegyen: ezt a lángot lopta el Prométheusz az embereknek. Miután a tűz lekerült a földre, Hesztia szentélyévé vált minden tűzhely, ekképp a házak kemencéi és kandallói is.
Szép, tartalmas napot kívánok Neked !
tükör,
nézd el nekem, de megint kicsit vitatkoznék veled.
Minden nézőpont kérdése. A két fogalom nem ugyanaz, nem is ezt írtam. Kinek mi a fontos. Az egyiknek az, hogy ne használják ki anyagilag, míg a másiknak az, hogy ne használják ki a munkáját. Egyik sem teljesíthetetlen kérés, azt hiszem. Az érdekből pályázókat, meg ki lehet és ki is kell szűrni, és elfelejteni. Bár az esetek zömében esély van rá, hogy ez csak később derül ki.
„Maradjunk inkább annál a résznél, hogy joggal vetődik fel a legtöbb férfiban, hogy nem kívánja magát ilyen nők által kihasználni, vagy más idegent utánfutóival együtt “befogadni”.” Egyszerű a dolog, ne tegye.
Egy társkeresésnél már az buktató, ha mindenkit egy kalap alá vesznek. És igazad van, valamit valamiért… Ez igen furcsa olyan valakitől, aki épp ezt az „egy kalapos rendszert” vallja magáénak, és úgy mond ítéletet bárkiről, még akár a házimunkához való hozzáállásáról is, hogy lát róla egy fotót, „utánfutói” számát, iskolai végzettségét vagy, mert valamikor valakinél rossz volt a tapasztalata.
Hisztia… most már csak a horoszkópod egyénre szabott tulajdonságainak bemásolását hiányolom.
Egy társkereső bemutatkozásában ilyeneken remekül szórakozom, vagy sajnálom, mert tudom, az illetőnek nincs 1-2 normális magáról alkotott véleménye, terve nem hogy másról :-)
Tükör és mi van akkor, ha a nő többet keres, mint a férfi? Akkor a férfi legyen a házicseléd?
Lili és kicsi NŐ…. sajnos ezek a tények, ilyeneket látni, olvasni…. bár igaz csak én alkotok ezekről a nőkről elég keményen véleményt, de hidd el, ha megkérdeznél több férfit – sőt a több itteni hozzászólás is – ezt erősíti meg.
Pozitív vélemény ?
Akad, de abban a körben, aki életében nem bújta/bújja a társkeresőket hetenként más más regisztrációval, más más névvel, más más pasival randizva. Sosem értettem, ha egy nő társtalan ( miért gondolja, hogy itt fog álmai pasijával összejönni, vagy csak egy pasit úgy leakasztani 1-2 éjszakára, vagy hétre ) miért nem tisztázza le önmagában mit akar, kit akar és mire akar, és ezért Ő mit vállal, mit biztosít.
Soknál úgy működik belép majd napokra lebontva időzíti a randikat, az egyikben ezt találja a másikban azt találja, és a végén senki sem jó neki.
Ill. aki szexet keres az véletlenül se a szextárskeresőre lép be, hanem normálra. És hány ilyen van… Pedig van ilyenre rendszer bőven.
Nevetséges az is is mikor csak a hasonlat kedvéért írom, hogy megértsétek, mikor egy kerekeskocsis mozgássérült sportos egészséges férfit céloz meg. Kicsit önértékelést kéne először tartani, elrendezni a kicsi agyacskában, ki mivel rendelkezik, és ahhoz mérten, megfelelő egyént kell keresni.
Mint itt is olvasható volt a 150 centis nő égimeszelőt keresett.
Nekem nincs bajom a gyerekekkel nekem is van egy, attól függetlenül, hogy hébe-hóba látom… senki ne kívánja tőlem, hogy egyedülálló férfiként együtt élve 3,4,5 gyerek zsivaját, veszekedését, problémáit, hancúrozását, egyéb anyagi igényeit az anyjukkal egyetemlegesen viseljem el. Miért tenném… nem vagyok a magam ellensége…. Még egy gyerekkel is nehéz közös hangot kialakítani nem hogy többel.
Sőt mi több előző soraimat a valós élet alapján fogalmaztam meg, nem úgy mint sok nő itt, aki szemellenzővel álmodozik meghitt boldog családról.
Ez a “vég, egy végkifejlet” egy folyamat végeredménye… ami nem úgy kezdődik, hogy a bemutatkozó oldalon letagadom a gyerekeim, kiteszek egy mellbedobós képet…. aztán ámítjuk a férfit.
Tessék letenni az asztalra valamit…. őszinteséget, odafigyelést, humort, érdeklődést és, megbecsülést és ha ezt viszonozza a férfi, akkor messze elkerülni az internetet és a más pasik utáni álmodozást.
Mert egy férfi is akkor becsüli meg a nőt, ha látja rajta, hogy magát adja, nem félrebeszél, nem kap napjában 20 sms-t, az msn fiókja nem csak férfinevekből áll, anyaként bánik gyermekeivel, becsületes, házias, nem napi 8 órát ül a gép előtt… és nem utolsó sorban tudja, hogy a választott nő egyedül csak őt akarja.
Ha ez nem valósul meg, addig a nő egy hiteltelen , komolytalan internetes könnyűvérű…. élj a mának stílusú önző, egoista személy.
Lehet statisztikákat szemlélni is 2-3-4-5 éve fennlévő 500-3000 levéllel rendelkezőket, 10-40 virtuális barátságokkal megfűszerezve, van ahol annyi van kinn az adatlapon a személyes adatokból, hogy nemi szerve csupasz, vagy az album teli szexképekkel… és ez mellett komoly társat keresnek. Nevetséges….
Rita mi van akkor ha töke van a menyasszonynak? akkor ő a vőlegény ? :-)
Mi van akkor, ha a vőlegénynek és a menyasszonynak is töke van? Akkor ki a házicseléd?
kérdezd meg a férfibörtönben lévőket… ki kinek a mije :-)
Nekik már csicskájuk is van, nem csak házicselédjük. Az is szép foglalkozás.
meg a köcsög :-) de ne kanyarodjunk el a dolgoktól…
tükör!
Nem az a baj, hogy kemény véleményt alkotsz ” ezekről a nőkről”, hanem az, hogy minden nőt egy kalap alá veszel.
“Utánfutó” : abban az esetben, ha neked is van gyereked, és ha csak hébe-hóba látod, az azt jelenti ugye, hogy nem veled él, vagyis szegény Ő is csak egy ” utánfutó” valakinek. Hm. Érdekes állapot. Az a szegény férfi akinek el kell viselnie a Te gyereked zsivalyát…… A hébe-hóba napokon kivül őt is eltartja valaki, elviseli valaki vagy akár szeretheti is valaki………….
Egyébként pedig továbbra is állítom, hogy abban az esetben , ha valaki egy komoly párkapcsolatot keres – akár neten,akár bárhol – az nem tagadja le a gyerekeit, nem hantázik össze-vissza. És mindegy, hogy nőről vagy férfiról beszélünk.
Felfogásod, indulatosságod, haragod alapján ritka példánya vagy a férfi társadalomnak. Bár lehangoló és elképesztő a hozzállásod a nőkhöz, én hiszem és tudom, hogy a LEGTÖBB férfi azért nem ilyen és remélem egyszer megváltozik az álláspontod. Feltéve, ha megszületett már az a kedves , bájos hölgy , aki neked megfelel és valami csoda folytán összetalálkozol vele.
Azért nincs kizárva. Persze a csodákra várni kell………………..
tükör
Kemény szavak, de nem zavar.
Öszinteségemmel nincs baj szerintem, humorom talán nincs a toppon :-) Anyaként milyen lehetek? Nos a gyermekeim nem akarnak a jómódú apukájukhoz költözni, ellenben több mint 8 órát töltök gép előtt, mert olyan a munkám :-) Amíg regisztrálva voltam, megírtam annak, aki írt nekem, és épp valakivel már kialakulófélben lévő kapcsolat ízű levelezés folyt, hogy épp ismerkedem valakivel.
DE: már régóta nincsenek álmaim…
Csak halkan jegyzem meg: a gyerekes anyák nem biztos, hogy napra lebontva meg tudják oldani a randevúkat, bár ez tényleg csak vélemény nem tény, nem randiztam ilyen nőkkel :-), de a majd 3 hónapos „sikertörténetem” alatt férfiakkal sem.
Tehát csak arra gondoltam, lehet, hogy a gyermektelenekkel is baj lehet, sőt…
Jó éjt!
lili.. ajánlom nézz körbe a rendszereken nőügyileg… aki kicsit elüt a jobban néz ki többitől… vagy leszbikus, vagy azt se tudja mit akar, a következő szint, letagadom amim van, csak szórakozunk hátha bejön valami, majd a másik, hogy azért is eladom, vagy ráerőltetem magam mindenfélével a pasira.
Nyugi, fizetek elég gyerektartást, hogy más férfinak ne jelentsen ez gondot.
(Mellesleg azt is megjegyzem – ismét lehet belekötni, hogy sok férfi nem épp a gyerekek miatt választ nőt, egyértelműen hanyagolja, vagy keresztül néz rajtuk Vagy épp a gyereken keresztül akar eljutni a nőhöz. Hiába a potyapi.áért sok mindenki képes feladni az elveit, vagy épp csak a megszerzés öröme, és módja élteti.)
Hidd el letagadja, mert ez a módi, titkolóznak, maguk miatt, vagy a rendszer hiányossága/előnye miatt, és ma már egyre rosszabb a vélemény a társkereső rendszerekről és a benne lévő egyedekről. A hozzáállásuk és a befogadóképességük hibás volta és viselkedésmód miatt.
Sajnos a lényeget egyikőtök sem értette meg. Lásd utolsó előtti 2 bekezdésem.
Lili és bocs, de az utolsó bekezdéseden hangosan röhögtem, sőt nyihogtam, ha ismernél ilyet nem írtál volna, és nem is tudom magamra nézve elfogadni.
De elnézem neked, tudva, hogy ez is olyan internetes koholmány és vészreakció egyesekben amit rányomnak az emberre ha pl. elmondja nyugodtan és őszintén a véleményét. Ez van :-)
Ja és az állításod alaptalan, javasolhatom néz körbe.
tükör: igaza van lilinek. Valóban “lehangoló és elképesztő a hozzállásod a nőkhöz”. Kb. egy éve figyelem a blogot, azóta kizárólag szapulod őket.
Már nekem is kezd unalmassá válni. Ráadásul azt sem veszed észre, hogy akiket célba veszel, azok nincsenek itt, úgyhogy ez az egész hadjárat részedről tök értelmetlen.
Ez van.
Bölcs Bagoly… Akkor felesleges a témaindító blog… ennyit a szapulásról.
Amúgy, ha olvastad volna… NEM csak a Nőket… ugyanúgy a férfitársadalomra is kiéleztem a mondanivalómat. Szóval….
Nálad mindegy, hogy a téma honnan indul és hol tart…
tükör: nem vagyok ideges a gyerektartásoddal kapcsolatban, így aztán nem kell megnyugodnom sem. De: a lényeget Te sem érted. “Az utánfutókkal” kapcsolatban nem csak az merült fel – éppen a Te részedről – , hogy el kell tartani, hanem a zsivaly, veszekedés, hancúrozás stb. is. Na már most: ezek szerint a Te gyereked nem beszél, nem zsivalyozik, nem hancúrozik, soha nem beteg – amikor is nyűgös, sír stb . Gratulálok. Ritka az ilyen gyerek. Bár nézőpont kérdése, hogy melyik a jobb. Szerintem azért a hancúrozós, veszekedős, kacagó, hangoskodó gyerek a normális. Amíg gyerek, élvezze , hogy gyerek. Ráér majd felnőtt korában ilyen megsavanyodott, kiábrándult élettelen lenni……….
Egyébként pedig ha ilyen hihetetlenül okosnak tartod magad, akkor tudhatnád, hogy egy gyerek felnevelése nem abból áll, hogy fizetsz elég gyerektartást és pont. Még ha fizetsz is annyit, hogy elég az eltartására, akkor is ott vannak azok a dolgok, amiket nem pénzben mérünk. Ki viszi oviba, iskolába, foglalkozásokra, kirándulásokra, ki megy érte, ki szalad bevásárolni, vacsit főzni, leckét kikérdezni……………. Rossz esetben édesanyja egyedül, jó esetben pedig egy társ is segít neki, hogy legyen egy szusszanásnyi ideje magára is………. és akkor ennek a társnak bizony ez már utánfutó. Szerencsére azonban ez nem mindig terhes utánfutó, hanem boldogság is!
TE NAGYESZŰ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Lehet, hogy kellene valami olyasmit csináldod, amit már régen nem csináltál. Nem lennél ilyen frusztrált és kiábrándult………. Azok az emberek, akik gyakoronak bizonyos ” természetes tevékenységet ” sokkal kiegyensúlyozottabbak. Olvass utána. Bár Te biztosan tudod ezt, csak már a nagy utálatodban elfelejtetted.
Nézd nincs kedvem veled szó-párbajozni… szabad fórum, bárki által olvasható, írható. Nekem 43 évesen ez a véleményem, ami biztos “alapokon, látottakon” nyugszik. Eddig is vállaltam a gondolataimat, és fogom is.
Bár, én is megtehetném, hogy sunnyogva, időnként be-beszólok, vagy nem tetszésemet nyilvánítom ki pár szóval, vagy épp az interneten keresgélő nők védelmére állok számítva arra, hogy valakire a szimpatikus véleményemmel hatást gyakorlok és azáltal szorosabb ismeretség alakulhat ki.
Egyet tudok tanácsolni, ha nem tetszik ne olvasd… :-)
Lili szép volt, majd válaszolok rá, de nem a Te stílusodban :-)
Lili ez szép volt, majd válaszolok rá, de nem a Te, és ebben a stílusban :-)
tükör: nekem sincs kedvem szópárbajozni. Csak nagyon úgy tűnik, hogy te célzottan azokat keresed, akikbe bele tudsz kötni.
A tanácsod pedig megfordítom: ha nem tudsz mást, csak szapulni, ne írj.
Nem te vagy egyedül a blogon…
tükör: köszönöm szépen.
bagoly: az nem lenne baj, hogy célzottan azokat keresi akibe bel tud kötni, a baj az, hogy céloznia sem kell…………. mert mindenkibe beleköt.
Ha mindenki ilyen hozzáállással keresne párt, társat magának mint tükör, remete társadalomba élnénk. Továbbra is állítom, hogy elképesztő az emberekhez való hozzáállása. A nőkhöz való hozzállásáról nem is beszélek. Köszi, hogy igazat adtál.
Jaj bocsánat betévedtem a nyugis öregemberek klubjába :-) Megzavartam az állóvizet…. beszélgessetek az időjárásról, vagy a halálozási rovatról …