Author Archive
Sagittar – hÃmneműként – megelégelte a férfiak panasznapját és keményen rádörren a negatÃv hozzáállású, lúzer, a nÅ‘ket ostorozó nemtársaira! Olvassatok:
Most szeretnék egy általános tendenciára reagálni. Régóta bennem van, most kiÃrom, akinek nem inge, ne vegye magára… Az általános depressziós hangulatra szeretnék reagálni. Linux1-gyel kezdôdött, de a legújabb, ami az ihletet adta, az a “kommentjeinkbÅ‘l” cikk elsô idézete….
Unalmas a rinya party: az önsajnálat, a panaszkodás, ami itt folyik már bosszant! Engem is utasÃtottak már el, nem is egyszer, mert a nÅ‘k nem viselkednek korrekten, lepattintanak! Egy kommentelô azt Ãrta, hogy 1 jóképű fiúnál sorban állnak a hölgyek 101. lábtörlônek, miközben a kevésbé jóképû, de jóravaló srácokat észre sem veszik. Ez baromság! Ha az úriember “elmélete” igaz lenne, akkor ez úgy nézne ki, hogy a férfiak 99 százaléka egyedül lenne, mÃg a maradék 1 százaléka háremet nyithatna.
Lehet hibáztatni a hölgyeket, hogyha valakit elutasitanak? Nem! (Maga az elutasÃtás ténye senkinek sem róható föl, egyedül a módjáért lehet szemrehányást tenni) Nyilván mi férfiak is számunkra vonzó lánnyal szeretnénk együtt lenni és ezzel Ãgy vannak a nÅ‘k is. Ha lepattint, megvan rá a jó oka és Å‘ a maga közepességével másra vágyik. Ha kidobja a virágot a kukába? Akkor nem Å‘ az, akit kerestünk, de majd a másik lány megtartja!  A VONZALOM HIÃ?NYA A FÅ? GOND, HIGYJÉTEK EL! HA NEM TETSZEL A KISZEMELTNEK, NE VÃ?RJ KORREKTSÉGET, mÃg azzal, aki tetszik, tündi-bündi lesz. DE megjegyzem hogy én is – habár igyekszem korrekt lenni mindenkivel, visszautasÃtás esetén – másként viselkedek. Gyarló az ember, ez van! Aki intelligensebb az jobban kordában tudja tartani magát, igyekszik a másik érzéseire odafigyelni, aki nem, az nyersebben bánik a lenézett, taszÃtónak vélt ellenkezÅ‘ neművel. Ilyen az élet. Mellesleg lehet hogy az Ãró úgy itéli meg, hogy az a lány közepes és mégis lepattintja, de ha közepesnek tartja, vagy netán csúnyának, mi értelme udvarolni, próbálkozni? Vagy netán már fel is adta, hogy olyan nÅ‘t környékezzen meg, aki igazán tetszik neki? Talán az utóbbinál lesz sikere, mégha nem is gondolná. (Bár a levelek által sugalt mentalitással ez valószinűtlen). Miféle szimpátiát várhat el a bejegyzés Ãrója, ha önmaga se vonzódik igazán az emlÃtett hölgyekhez?
Nem tudom férfiak, hogy mi van veletek! Néha úgy érzem, hogy puhányok gyülekezetébe csöppentem, ez a sok siránkozás az agyamra megy. Ha én lányosnak, nyafogónak, balféknek itélem meg a személyt a leÃrás, bejegyzés alapján, akkor a nÅ‘ hogy Ãtélje meg az illetÅ‘t élÅ‘ben?
Kicsit gondolkozzatok! A nőknek igazi férfiakra van szükségük, nem nyávogós pólyásokra. Linux1 nek is üzenem, hogy kicsit tegye félre a programozáskönyvet, menjen ki a Váci utcára és lesütött szemű, zárkózott lúzer helyett mosolyogjon rá a nőkre, a világra! Nem csak a nőknél lesz nagyobb sikere, maga is boldogabb lesz.
Nekem is voltak bosszantó szituim, kudarcaim, de azért Ãrok, mert úgy gondolom eseteim tanulságul szolgálhatnak másoknak.
Ha elmegyek szombaton sörözni a barátaimmal, akkor azt látom, hogy a párom gyönyörű, a barátnőm párja is gyönyörű és amikor megpuszil két korty sör között, tudom, hogy nincs az a munka, pénz, ami pótolhatná egy nő közelségét, szeretetét. Ennyi!
Fiúk! Ismerkedni, randizni jó! A nők szépek, kedvesek, mindegyik egy kis csodálatos világ. Találkoztam már flugos világmegváltóval, nimfomán döggel, félénk angolszakos tanárnénivel, plázacicával, ezek rossz egyvelegével, sorolhatnám napestig. Sokszor felbosszantottak, sok hülyeséget kellett végighallgatnom, de emellett sok szép estére, barátságokra, jó szeretkezésekre, szerelmekre, áttáncolt éjszakákra gondolok a női nemmel kapcsolatban. Ha valaki alapvetően nőgyűlölő, csalódott, beletörödő, megfojtják a saját kudarcai, akkor soha az életben nem lesz olyan barátnője, amilyenre vágyik, mert mire ránézne a kiszemeltre, már fel is adja. A kudarcból tanulni kell és nem szabad önsajnálatba burkolózni.
Fiúk! Legyetek végre férfiak, könyörgöm!
Rohanás, egy-másfél órás randik, amelyek alatt ki kell derülnie, hogy pontosan milyen ember is a másik, hozza-e azokat a kritériumokat, amelyeket elvárunk az igazitól, azonos szándékok vezetnek-e minket,hogy egyáltalán képes-e kiváltani bármiféle érzést belÅ‘lünk?! Lehetséges-e ez avagy inkább kudarcot hordoz magában ez a forma? Az alábbi olvasói levél szerint ez inkább lehetetlen…
Saját sztorimat szeretném megosztani veletek. Nem mondhatni, hogy a mostani idÅ‘szakomat megelÅ‘zÅ‘en bármikor is problémám volt a kommunikációval.Â
Úgy 2 éve dolgozom egy munkakörben, ahol napi szinten a Kollégákkal kb. 1 órát szükséges kommunikálnom, a fennmaradó idÅ‘ben inkább különbözÅ‘ “magányos tevékenységet” folytatok (adatbázisokban turkálok, agyalok). Mivel eléggé le vagyok terhelve, Ãgy a napi 30 perces ebédidÅ‘mben szoktam lelki életet élni pár emberrel. Otthon, a fiammal szoktunk beszélgetni, de ez teljesen más tÃpusú (6 éves), a barátaimhoz ragaszkodom, de csak havi szinten tudunk össze futni.Â
Hogy ez mit eredményezett?! Mára nagyon jó gondolkodó, szótlan, magányos farkas lett belÅ‘lem. A fÅ‘sulin több tanárom is indÃtványozta, menjek kommunikáció szakra, mert a vizsgán nagyon jól kidumáltam magam (hogy mennyire nem készültem, az már botrányos volt…).
Mára eljutottam egy olyan szintre, ha oda jön hozzám egy tetszetÅ‘s / kedves hÃmnemű egyed gondoltaim százával vannak, de beszélgetni igen nehezen tudok. Ez mit eredményez?! Aki nem ismer egy kicsit közelebbrÅ‘l, annak egy “buta szÅ‘ke” vagyok. Igen, én magam is tudom, hogy Ãgy azért elég nehéz bárkit is találni. Ezzel csak azt akartam elmondani, néha több idÅ‘t szükséges szánni valakire.  Saját tapasztalat, a párkapcsolatosdi terén is sokan úgy rohannak, mintha ezért dÃj járna.
Továbbra is várom az olvasói leveleket a tarskeresoblog@freemail.hu cÃmre.
Milyen alapvetô hibákat követhetünk el az elsô találkozások alkalmával? Sokat számÃt az elsô benyomás – sôt, nem túlzás azt mondani, hogy eldönt mindent, Ãgy közel sem mindegy, hogyan is tudunk és akarunk viselkedni, amikor találkozunk partnerjelöltünkkel. Szeretnénk jó érzéseket kelteni benne, elnyerni bizalmát és érdeklôdését. Ehhez bizony nem árt kissé kontrollálni viselkedésünket – nem megjátszani magunkat, csak odafigyelni! Errôl Ãrt pár gondolatot Sagittar:
Felvetülhet egy jó kérdés, ha párkapcsolatot épÃtünk, hogy miért a “rossz” viselkedés a vonzó a hölgyek számára? A kedves, érzékeny, Å‘szinte közeledés többnyire nekem se jött be, sÅ‘t szeretek kisérletezni és talán egy életre megtanultam, hogy lazán kell venni az ismerkedést). Próbálkozom különbözÅ‘ normák, módszerek szerint ismerkedni, viselkedni a randikon. Volt olyan lány, akihez kedvesen, ôrlÅ‘dve, sokat kÃnlódva közeledtem, de olyan is, akihez lazán, könnyedén, játékként felfogva a dolgot és adott esetben olyan kérdéseket szegezve a lányoknak, amitÅ‘l még jómagam is elpirultam …
Érdemes túlzottan kedvesnek, érzékenynek, sebezhetÅ‘nek mutatkozni az ismerkedés elején? Egyértelműen nem! És ezt azután még bátrabban merem állÃtani, hogy a páromat a legszokatlanabb, legextrémebb módon ismertem meg és sose gondoltam volna, hogy a tiszta, kendÅ‘zetlen, a szexualitásra gyakran utaló magatartás sokkal vonzóbb lehet, mint a romantikus, ideális szerelmet keresÅ‘, kedves férfi képe. Nálam amúgy ez a viselkedésmód-váltás nem szándékos. Van olyan lány, akihez igy állok, van akihez úgy, függ ez a személytÅ‘l, a kapcsolatfelvétel módjától, a szimatomtól, a hangulatomtól….
Nem bÃztatnék senkit sem arra, hogy játsza meg magát (sÅ‘t tilos is), ha ismerkedne. A legnagyobb hiba, ha nem önmagunkat adjuk. Ez közhelyként hathat, de tény, hogy Ãgy van. Magunkat kell adnunk, de az, ami belÅ‘lünk jön, folyamatosan meg kell hogy újuljon és flexibilisen, alkalmazkodóan kell viselkednünk a különbözÅ‘ helyzetekben, különbözÅ‘ lányoknál és tilos a görcsös, “túl kedves”, túlzottan ragaszkodó, a hölgy számára is fojtó magatartás. A végcél persze az, hogy megfogjuk és megtartsuk az ideális nÅ‘t, de ehhez sajna kell pár hét “játék”, de ez a játék nem kell, sÅ‘t nem szabad, hogy erôltetett legyen. Egyszerűen csak meg kell tanulnunk játszani és lazán, görcsök nélkül kell tudnunk ismerkedni. Nincsenek szabályok, ösztönösen kell viselkedni, de talán a statisztika, a hölgyek túlnyomó többségének a reakciója már irányt mutathat arra vonatkozóan, hogy mi kecsegtet nagyobb sikerrel és mi jelent nagyobb valószÃnűség szerint kudarcot.
Az ismerkedés első pár hetében nem szabad kiadni magunkat. A szilárd, elszánt, makacs férfi képe a vonzó, aki nem tudja mit akar, megközelithetetlen, elérhetetlen és bizonytalan. Ha a lány annyira vonzó, hogy a nadrágunkat kismama ruhára kéne cserélni ahhoz hogy ne repedjen el, ha ránézünk még ekkor se szabad kiadni magunkat és a hölgy számára egyértelművé tenni, hogy nagyon tetszik nekünk. A csendes, higgadt bizonytalanságot kell mutatni, finoman jelezve, hogy a hölgy szimpatikus és szeretnék vele sokat beszélgetni, ismerkedni. Ez az első 2 randin ideális recept. Érdemes az első két alkalommal meggyőződni róla, hogy a vonzalom kölcsönös-e, általában erre a hölgyek maguktól adnak választ.
Az elsÅ‘ két találkozó után már új fejezet következik. Itt még szintén nem szabad kimutatni az érzelmeket. Ehelyett célszerű merészen, de NEM SZEMTELENÜL viselkednünk. Itt már felmerülhet egy-két olyan kérdés, amely pl. hölgy szexuális szokására vonatkozik. Utalhatunk rá finoman, hogy az orális szex mely válfajait szeretjük és jelezhetjük, hogy ha ez nekik nem megy olyan szinten, ahogy szeretjük, szÃvesen vetjük alá többhetes kurzusnak. :) (Remélem, a barátnÅ‘m nem talál rá a blogra:) )
Lehet, hogy ez szemtelennek tűnik és valószinű, hogy sok hölgy most azt gondolja, hogy ez milyen arcátlan viselkedés, de nekik jelzem, hogy én ezzel pontosan tisztában vagyok. (De élvezem, ha ilyen lehetek, szeretek egy lányt zavarba hozni, szeretem ha egy nÅ‘ elpirul, szeretem érezni, hogy nyert helyzetem van, szeretem a pszichikai fölényt és s a nÅ‘k is szeretik érezni az alárendeltséget) Ezzel a szélsÅ‘séges (bár általam újabban gyakran alkalmazott) példával csak azt akartam szemléltetni, hogy a kedves jófiú képe csak ritkán vonzó. Kipróbálva mindkét szerepet, állÃtom, hogy érdemes bátran viselkedni.
Nyilván ez önmagában édes kevés, sÅ‘t, szinte semmi. ElÅ‘ször is a legfontosabb a vonzó megjelenés, igényesség, ápoltság, stb. Tehát alapszinten tetszenünk kell, nyilván ez a legfontosabb és erröl nem szabad megfeledkezni és még véletlenül sem szabad azt mutatni, hogy odavagyunk, szÃvünk szerint felvásárolnánk a föld összes vörös rózsáját, csakhogy egy virtuális kosárkában elédobjuk.
Viszont azt már kevesen gondolnák szerintem, hogy a pimaszság, csipkelÅ‘dés, az idÅ‘nként elejtett szexuális utalás, finom gonoszkodás, magabiztos piszkálódás megnövelheti az esélyünket egy nÅ‘nél: de kizárólag ha intelligensen, okosan, az arányokat megfelelÅ‘en eltalálva visszük véghez! Az uralkodó, magabiztos, pimasz nem tévesztendÅ‘ össze a primitÃv, buta, idétlen viselkedéssel.
Ha már egyértelmű a pozÃciónk egy nÅ‘nél, kialakult az, aminek ki kell, akkor onnantól már fontosak az Å‘szinte gesztusok, az udvarlás, a kedvesség, a virágok, a bókok, de azt sem szabad túlzásba vinni.
Van sok-sok kivétel, sÅ‘t minden ismerkedés más és más, sÅ‘t természetes, hogy nem is lehet általános recept a sikerhez. Ezért is tettem hozzá, hogy a férfi alapból legyen ápolt, legyen életcélja, lehessen rá épÃteni, támaszként szolgáljon, hisz a siker kulcsa biztosan nem az önmarcangolás, tépelÅ‘dés (bújkálás a fedezék mögött), hanem a sok-sok személyes tapasztalat (nyÃlt csata a fronton). Ez amit leÃrtam, csak egy aprócska adalék az esetleges sikerhez.
Furcsa dolog ez, lehet hogy sokan úgy fogják gondolni hogy teljesen fölösleges volt ezt megÃrnom, – hisz mindenki számára evidensek -, de számomra nem volt természetes és visszaemlékezve az elmúlt évekre, bizony a kudarcaimat is e szabályok be nem tartása eredményezte…
A férfiakkal szemben támasztott elvárások mellett fontosak a mi elvárásaink is, tehát csak olyan hölgyre szabad pazarolni az energiánkat, aki megfelel a SAJ�T elvárásainknak!
Fontos hogy általában csak annyit várhatunk el a másiktól, amennyit mi is tudunk “hozni”. Sokan esnek abba a hatalmas csapdába, hogy olyan nÅ‘t (vagy férfit) tűznek ki célként, ami nem reális az Å‘ számukra. Hallottam már olyan igénylistát ápolatlan, csúnya nÅ‘ktÅ‘l, hogy az angol királynÅ‘ is beleszédülne és az ellenkezÅ‘ oldalon meg sok férfi várja az álomnÅ‘t, miközben koszos a cipÅ‘je, büdös a szája, földig lóg zsÃrosan a haja, és ez persze csak a külcsÃny. Mindenki próbálja kihozni a maximumot magából. Nem az a fontos, hogy adonisznak, vagy miss hungary-nek szülessünk (bár mindenki csecsemÅ‘nek születik:D ), hanem az, hogy a lehetÅ‘ségekhez képest maximumot hozzuk ki magunkból. Ez megint apróságnak tűnik, de közben ha belegondolunk, nagyon gyakori problémával állunk szemben. Hány nÅ‘nek és férfinek kéne ezt tudomásul vennie, hogyha a randin egy igénytelen külsejű, a saját életét elhanyagoló, szüleivel, rokonaival viharos kapcsolatot ápoló, céltalan nÅ‘ közli – “neki fontos hogy a párja cégvezetÅ‘ legyen, vagy legalább legyen Xy cm magas, izmos, szeresse a családját, a gyerekeket” -, akkor elÅ‘ször magába és magára kellene néznie!
Annyit várjunk el másoktól, amennyit mi is tudunk adni, külsőleg, belsőleg egyaránt. Ha ez működne, kevesebb magányos ember lenne.
Persze, minél többet elérünk, minél komolyabb elvárásaink lehetnek a másik nemmel szemben, annál nehezebb a megfelelÅ‘ személyt megtalálni és ez újabb és újabb problémákat vet fel, de ez már egy emelt szintű tanfolyam keretében sajátÃtható csak el. Jelentkezni lehet nálam:)
Újabb levelek érkeztek a Superman által felvetett témára:
Körülbelül 3 éve vagyok tag több randi fórumon. Annak ellenére, hogy magamat pozitiv beállitottságú és vidám nőnek tartom, egyre inkább az a véleményem kezd kialakulni, hogy mindegyik rendszerből töröltetem magam és ha az élet úgy hozza, inkább örökre egyedül maradok vagy rábizom magamat a vak szerencsére.
Elhatároztam, hogy tapasztalataimat irás formájában közzéteszem majd. Egy rövid szösszenet ezzel kapcsolatban:
Nem találkoztam még olyan internetes társkeresÅ‘vel, ami igazán feldobott volna. Úgy gondolom, az elsivárosodó érzelmi és emberi kapcsolatok méltó tükre ez a társkeresési forma. Nem hiszek abban, hogy egy hozzám hasonló, mélyérzésű ember megtalálja itt az igazit, mivel tapasztalatom szerint azok a férfiak, akik itt tényleg az “igazit” keresik nagyon kevesen vannak és Å‘k eleve olyan külsÅ‘ vagy belsÅ‘ hiányosságokkal rendelkeznek, ami lehetetlenné tesz egy jó kapcsolatot. A másik felük, 80%-kuk pedig csak önigazolásra, adrenalin növelésre és szexre vágyik. Szomorú, hogy manapság kihal a romantika, egyre kevesebbet törÅ‘dünk egymással, nem történnek velünk olyan spontán találkozások, amire igazán vágyik egy igazi nÅ‘.
Nem szavazok a társkereső fórumokra!
Ami Superman-t illeti: Å? az az állitólagos férfi, aki nem kell és nem hiányzik egy igazi és szép nÅ‘nek. A szépség nemcsak külsÅ‘leg ismerhetÅ‘ fel. Ehhez egy belsÅ‘ kisugárzás is szükséges. Vannak tökéletes, porcelán finomságú, szabályosan szép nÅ‘k, de nem valószinű, hogy azok az igazán szép lányok. Egy barátomnak ilyen barátnÅ‘je volt, külsÅ‘leg maga volt a tökéletesség, jó alak, szép arc, stb., mégis lecserélte Å‘t egy kis helyes, nem szép törpillára, akivel boldog volt és az ágyban is egyetértettek. Azóta a felesége…
Supermannek bizonyára azok szép nÅ‘k a bálványai, akik plasztikai sebész által alkotott tökéletes kemény mellel rendelkeznek és hűen a “mű szépségekhez” minden részletük giccsesen a helyén van.
Ezzel szemben szeretném felhivni a figyelmét, hogy ha nem tudná, ezeken a fórumokon több szép nÅ‘ van, mint “jóképű” pasi.
A belső dolgokról és a jó természetről a férfiak részéről sajnos már nem beszélhetek, mivel ez forditott arányosságban van a külsejükkel.
30-35 éves korukra a férfiak nagy részénél elkezdődnek az öregedés jelei, pocakot eresztenek, kopaszodnak, 50-hez közel már örülhet az ember, ha talál olyat, aki még tud teljesiteni az ágyban. Persze vannak kivételek, de azok nem a Superman-félék.
Én egyébként 49 éves vagyok, nem tartom magamat szépnek, habár sokan illetek már ezzel a jelzővel. Az biztos, hogy két gyereket szültem, egyedül neveltem, nehéz életem volt, de küzdő tipus révén mindent túléltem. Az alakom és a bőröm most is jobb, mint sok huszonévesnek és a férfiak még mindig megfordulnak az utcán utánam, igaz, kb. 20 évvel fiatalabbnak néznek.
Ezért kikérem magamnak az összes nÅ‘ nevében Superman nÅ‘ket lenézÅ‘ véleményét és csak azokat a férfiakat becsülöm, akik tisztában vannak azzal, mit köszönhetnek az édesanyjuknak és egy igazán “szép” nÅ‘nek.
És egy másik, de hasonló reakció:
Felháborodva olvastam a következÅ‘ fÅ‘cÃmű Ãrományt: A nÅ‘k marha rondák a neten…kikérem magamnak a nÅ‘k nevében! Én sok éve vagyok egyedül és nem találok egy normális férfit, mert: vagy elhÃzott,nagy hassal akarnak szép,fiatal,de legalábbis jó megjelenésű nÅ‘t találni.(Vigyázat:okos ne legyen,mert akkor hol marad a férfi tekintély!)Vagy:nincs lakásuk és azt hiszik odaköltözvén egy nÅ‘höz megoldották ezt is.Vagy nincs más beszédtémájuk,mint az elÅ‘zÅ‘ nÅ‘kapcsolataikkal dicsekedni.De volt olyan is,aki kb.2 óra hosszat illusztrálta mekkora kan,hány nÅ‘ kérte,hogy csináljon neki gyereket.Már sportot űztem belÅ‘le,meddig lehet ezt a témát fokozni.De a legtöbb férfi az ún.házasságból kikacsingató,aki az elsÅ‘ levélváltáskor közli,hogy neki a város melyik környékén kell lakjak, és a hét melyik napján,hány órakor érjek rá vele foglalkozni…gusztustalan.Nem vagyok Húszéves,mégis kikérem magamnak,ronda sem vagyok.Éppen olyan vagyok,amilyennek egy korombeli kellemes megjelenésű,igényes nÅ‘nek lennie kell.Fel vagyok háborodva azon a bölcseleten miszerint a jó küllemű nÅ‘k már elkeltek,és aki a társkeresÅ‘n hÃrdet az …ugyanezt elmondhatom a férfiak vonatkozásában is.Aki valamelyest bÃr intelligenciával,megjelenéssel,azok már elkeltek…Valóban van egy réteg,aki nem igazán figyel a mejelenés milyenségére,de ezeket leginkább a húsz körüli korosztályban lehet megtalálni,és nem a társkeresÅ‘ben hÃrdetnek.A komoly kapcsolatok azért kizártak akár társkeresÅ‘n,akár más módon mert a férfiak nem vállalnak felelÅ‘sséget sem magukért,sem egy házasságért.Nem tisztelik a nÅ‘t,a nÅ‘ket annyira,hogy nyiltan vállalják a felelÅ‘sséget:igen,Å‘ a feleségem.SértÅ‘ és megalázó a nÅ‘k számára az az együttélés,ami ma igen divatos.Csak arra vagyok jó,hogy vezessem a háztartását és legyen ágymelegÃtÅ‘je annak a pasinak?Akkor inkább veszek egy elektromos ágymelegÃtÅ‘t,és pénzért,tiszta jogi viszonyok mellett elmegyek takarÃtani,mosni,vasalni.Ha ma az a ‘trendi’,ahogyan az elején emlÃtett levélben lehet mocskolni a nÅ‘ket,akkor inkább egyedül élek.Nincs szüksége egyik nÅ‘nek sem a leereszkedÅ‘,becsmérlÅ‘, megalázó együttélésre.Az ilyen levelet Ãró ember valószinü abba a kategóriába tartozik,amit olyan érzékletesen ecsetel.És még valami:nincs joga senkinek ilyen módon minÅ‘sÃteni a másik embert:marha ronda a neten.Ez nem egy állatvásár,ahol a négylábú kiállását,fogát,szarvait nézi a vásárló.Szóval a magányos embereknek is van önértékelésük,van lelkiviláguk,emberi tartásuk és létezik olyan is,hogy képes szeretni,vonzódni,szépet adni,vagy széppé tenni egy másik ember életét,aki megbecsüli annak ellenére,hogy nem az újság cÃmlapján szereplÅ‘ bombázó.És csak zárójelben jegyzem meg,hogy ismerek fotómodelleket,akikért az újságok cÃmlapján megbolondulnak a férfiak, és amikor ugyanaz a nÅ‘ elmegy mellettük az utcán észre sem veszik.Vajon miért?Ennyit a neten hÃrdetÅ‘ nÅ‘kkel kapcsolatban…
Superman nagy port kavart Ãrására érkezett egy reakció, amelyben a “fikázott” oldal egyik képviselôje reagál:
A nÅ‘k marha rondák a neten… Elolvastam, feldolgoztam és megértettem. Az érem egyik igen szép oldalát sikerült bemutatni ebben a jó pár (hol-hol felesleges) sorban. Egyetértek abban, hogy a szépség relatÃv, és abban is, hogy a külsÅ‘ alapján választunk elsÅ‘ körben. A tömegközlekedésen való ismerkedés egy aranyos társasjáték – szemezés, mosolygás, visszanézés, és ennyi. Egy percig nem tudom komolyan venni, ha valaki leszólÃt egy buszon. Nekem is megfordult már a fejemben párszor a gondolat, de még nem tettem meg soha. Ki tudja, össze is jöhetne, nemde? :)Â
A munkám végett rengeteg szórakozóhelyen megfordulok, de mivel abban a környezetben a munkám az elsÅ‘dleges (magánemberként nagyon ritkán), Ãgy alapjáraton hárÃtok. Manapság ha összejössz valakivel, az maximum a buli heve, és a másnap reggeli magyarázkodás, és a “persze, majd hÃvlak” effekt. Ez jó? Tényleg? Kinek?Mennyivel békésebb regisztrálni egy ilyen oldalra, és nézegetni a kirakatot… Én is nyúltam már mellé, nem kevésszer. Nem szeretném megbántani egyik randi partneremet sem, de ezeket a történeteket a NÅ?K védelmében teszem közkinccsé.
1, az átlagos testalkatú 180 cm magas Srác megérkezett bicajon, ujjatlan szakadt pólóban, izzadtságfolt a hátán és a két karja alatt, és a bÅ‘ póló sem tudta teljesen eltakarni az elég nagy pocakját. Arról nem is beszélve, hogy az a 180 cm igencsak 170 és alatta (ez az egy vesszÅ‘paripám van). Jó fej és nagyon kedves teremtés, de ez az elsÅ‘ pillanatkép eléggé meghatározó momentum volt, Ãgy a randi végén megmondtam neki, hogy ez ebben a formában biztos nem fog működni…
2, helyes, magas Srác, minden oké, találkozzunk egy sörözÅ‘ben. Hmm, gondoltam laza, nyár van, meleg van, iszunk valamit, nem para. Egészen addig, amÃg a sokadik sörös körén át nem esett, és azt éreztem, kicsit már berúgott. Aztán a beszélgetésünk átfordult egy ilyen “majd én megfejtelek” elemzésbe, amikor is úgy gondoltam, inkább jobb, ha távozom. Kifizettem az italomat, és további szép estét kÃvántam neki…
“Ebbe kapaszkodva próbálják megtalálni pasijukat, mint olyan utolsó reménysugárként” :
3, “+nÅ‘sülnék” névvel érkezett a levél – akkor hogy is van ez, ki keres kit görcsösen? :)
Én sem találom azt az embert jelenleg az oldalon, akire azt mondanám, hogy “igen, Å? az”… De nem is pattogok miatta :) Ha nem tetszik a felhozatal, akkor tovább lehet sétálni, le lehet menni szuper szórakozóhelyekre, és lehet ismerkedni, társalogni, párt keresni.Â
Mondjuk, kÃváncsi lennék arra, hogy ha megfordÃtjuk a kérdést, Te miért is nem találod a Párod az általad felsorolt helyszÃneken – hiszen ha csak szép lányokat keresel, akkor Te is biztos nagyon helyes és okos és rendes Srác lehetsz…. Ugye… ;)
Továbbra is várom leveleiteket a tarskeresoblog@freemail.hu cÃmre!
Mik is igazából a netes társkeresÅ‘k? InteraktÃv boltok, web áruházak.
Regisztrálok, fellépek, megkapom az árukészletrôl a fényképes katalógust, ellenôrzöm a paramétereket, megnézem az árát is (neki milyen elvárásai vannak velem szemben), majd küldöm a levelet.
A randin – miközben a 3 napos visszavásárlási garanciát bármikor érvényesÃthetem azzal, hogy felállok és otthagyom – próbálgatom az árut. Tesztelgetem, keresem az adatlapján felsorolt elônyöket és próbálok rálelni egy-egy súlyos, garanciális hibára. A próba – szerencsére – ingyenes, Ãgy nem kell egy súlyos döntést szinte vakon, mindössze az adatlapon felsorolt – néha igen hiányos – infók alapján meghoznom.
Ha minden stimmel, akkor fizetek a pincérnél.
Vigyázok, hogy miközben velem van, ne sérüljön – érzelmileg és fizikailag, mert különben gondjaim lehetnek a leadásánál. Az általam elvárt funkciókat az elsô randin persze nem tudom mind végigpróbálni, de erre még van idôm, miközben a katalógust tovább böngészhetem. Ha idôközben rábukkanok egy – a pénztárcámnak is megfelelô – több extrával rendelkezô partnerjelöltre, akkor az elôzôt visszaváltom és elhozom cserébe a másikat. Ezt akárhányszor eljátszhatom. Cserébe el kell viselnem – ha nincs elég fedezetem -, hogy az áru maga is lelép és ô maga mondja fel a szerzôdést.
Mûködéséhez szükséges feltételek egy része szerepel a webshop oldalán, másik felét pedig megtudjuk az elsô randin, ahol – kölcsönös érdeklôdés esetén – már el is kezdhetjük installálni saját környezetünkbe ill. megpróbálhatjuk igényei szerint a saját operációs rendszerünk változóit átkalibrálni.
Esélyem van – már a katalógusfotó alapján – is elsô látásra beleszeretni s elhatározni, hogy mindenáron az enyém lesz, de fontos tudni, hogy a társkeresô webshopokban lévô darabok mind egyediek, mindegyik egyedi öntôforma alapján készül – miközben persze pár elég foncsorosra sikerül avagy kifolynak a formából…
Viszont a jobban sikerült darabokra hatalmas az érdeklÅ‘dés, Ãgy nem árt alaposan átgondolni a saját adatlapunkra feltett ajánlatunkat, amely eldönti üzletkötésünk sikerességét! Ha kudarcot vallunk, akkor se keseredjünk el: oly hatalmas a választék, hogy biztosan fogunk magunknak találni másikat! AzonkÃvül rendszeresen visszakerülnek az oldalra a garanciális idÅ‘n belül leadott jelöltek, akiknél egy új ajánlattal ismét bekerülhetünk a potenciális vásárlók körébe. De vannak a garanciális idÅ‘n túl is visszaszármaztatott jelöltek, akik átesve egy érzelmi nagygenerálon ill. alacsonyabbra vett egószintjük segÃtségével újból hozzáférhetÅ‘vé válnak, feltéve, ha hajlandóak vagyunk kissé megkopott külsejüket és elvesztett újszerűségük csillogásának hiányát megbocsátani.
Szóval, ajánlom mindenkinek, hogy jelentkezzen fel 1-1 ilyen webshopba, hiszen társadalmunk fogyasztói szemléletét tökéletesen kielégÃtik ezeken a helyeken és válogasson kedvére, majd vásároljon magának társat: úgy sincs már más lehetÅ‘ség szerezni magunk mellé valakit! Kicsit átalakÃtva a 60-as évek hippijeinek jelmondatát: Make business, not love!
Ismét érkezett egy olvasói levél – Superman-tÅ‘l -, amely egy szubjektÃv és megfigyelésen alapuló témát fejteget: szerinte a nÅ‘k többsége csúnya a netes társkeresÅ‘kön s ebbÅ‘l adódik a sok félresikerült, defektes randi és késÅ‘bb a süket telefon.
Valóban azok vagy csak Superman-nek vannak magas igényei? Ill. ti lányok/nők hogyan látjátok a másik oldalt?
(Hölgyek figyelem: az alábbi levél igen provokatÃv, törékeny tárgyakat olvasás elÅ‘tt messzire helyezni!)
Sokan rászálltak arra a témára, hogy miért nem dobják az őszintét a találkozókon az emberek és miért nem mondják meg, ha nem tetszik a másik nekik?
Én egy másik észrevételemet tenném közkincsé, ami egy kicsit azért összefügg ezzel a témával is: szerintem a nÅ‘k nagyon nagy része a netes társkeresÅ‘kön ronda. Felük bűnronda, mert elhÃzottak, anorexiásak, elhanyagoltak, életében fodrászt nem látottak, gyereket szültek éppen, szétestek a válás közben vagy csak egyszerűen apuci-anyuci ezt tudta összerakni és semmivel nem lehet segÃteni.
Maradék 40%-uk nem elüldÅ‘zÅ‘en ronda, csak nem éri meg értük kinyitni az adatlapot sem: már a fotójuknak a bélyegnagyságú thumbnailja is továbbgörgetésre ingerel. Olyan semmilyenek. Olyan nem nÅ‘k. Szex nem jut az eszembe róluk, csak a házimunka fárasztó robotja…
A tényleg megmaradt 10%, az akit érdemes megnézni: nekik vagy az alakjuk jó, de gáz a fejük vagy fordÃtva. Szóval igazán szép nÅ‘t én még egy darabot sem láttam idefent! Miért is? Szerintem azért, mert a jó nÅ‘ket viszik mint a cukrot: nem szállhatnak fel egy buszra, hogy ne kapjanak ajánlatot, nem mehetnek úgy el szórakozni, hogy ne zsizsegjen körülöttük 30-40 kan, sÅ‘t, Å‘ket már elvitték fiatalkorukban az iskolai fiú osztálytársaik, azóta élnek egy jó kapcsolatban és a pasijaik hülyék lennének kiengedni a szép barátnÅ‘jüket a kezükbÅ‘l – tán el is veszik feleségül, amint lehet!
Aztán azok, akik nem kellettek, akik megmaradtak mehetnek a levesbe, jobban mondva az internetre!
Ebbe kapaszkodva próbálják megtalálni pasijukat, mint olyan utolsó reménysugárként, amit a másik hasonló barátnő ajánl, mert neki egyszer már bejött.
Mert az a nő, aki akar, akinek normálisak az elvárásai, rendben van az agya és hoz egy átlagosnál picit jobb ápolt külsőt, annak az életben is simán megy bárhol!
Ha meg nem, akkor jöhetnek a semmit sem mutató fotók, a trükkös felvételek, az elmosódott arcok, kitakart hatalmas hasak, nagy tokák, görbe orrok, a szénné retusált műtermi felvételek, amik alapján éppen hogy csak fel lehet ismerni a nÅ‘t a személyes találkozón, ahol minden úgyis kiderül! Aztán jön a döbbenet, végig lehet feszengeni egy kellemetlen beszélgetést és lehet gondolkodni, hogy miért is nem hÃvott fel utána a pasi! Vagy jobb lenne azt mondaná szemtÅ‘l szemben, hogy ne haragudj, de ronda vagy!?
Szóval a férfiak még mindig jó külsejű nÅ‘ket keresnek, aztán ha egy kicsit mást mutatott a fotó, mint ami a valóság, akkor menekülnek. De megmondani ezt még Å‘szintén sincs értelme…
Továbbra is várom leveleiteket a tarskeresoblog@freemail.hu cÃmre!
Két reakció az egyik elôzô postra, amely a ki nem mondott nem tetszésekrôl, a szó nélküli eltûnésekrôl, a fel nem vett telefonokról, a kikapcsolt skype-krôl, a csendes, “szellemképes leépÃtésekrôl” szól:
Â
Pasi vagyok s úgy gondolom, hogy amit leirtál az sajnos igaz: nagyon sokan gyávaságból vagy kényelembÅ‘l arra sem hajlandók, hogy a minimum elvárható normáknak megfeleljenek. E normák szerint legyen bennem annyi, hogy face to face megmondom bárkinek még a “Szerintem, ne találkozzunk többet!” is. Magamról annyit, hogy egy ideje egyedül vagyok és nem túl jó, de Ãgy alakult….
Â
Â
Vajh, ezek a normák hol vannak lefektetve? Ki ismeri ôket? Sokan hivatkoznak itt rájuk – persze csak akkor ha ôket érte a sérelem – ám ha nekik kellene lépniük, mindig elfeledkeznek róla. A nyÃlt konfrontáció veszélye, hogy nem tudjuk az a vadidegen ember velünk szemben hogyan is fog reagálni, nem vágja e szemünkbe sértéseit, nem rendez e jelenetet?!
Ha mindenki úgy menne el egy ilyen netes randira, hogy gondolatban felkészül arra, bizony nagy eséllyel nem jön össze – Ãgy nem is éri váratlan tragédiaként a nemleges válasz -, akkor talán könnyebb is lenne kimondani is, nem?
A másnap reggeli sms-t avagy mailt is egy kényelmes, tiszta eljárásnak érzem. Mindezzel fájdalommentesen közölhetjük Ãtéletünket, nem kell belebonyolódni értelmetlen vitákba, nem kell nézni ex-partnerjelöltünk elkámpicsorodott arcát, s a végtelenül hosszú reménykedésbe sem taszÃtjuk bele. Ugyanis itt csak egy a gond az elutasÃtott szempontjából: az az idegtépô várakozás napokon át és az a pár megalázó, sikertelen, fel nem vett, üzenetrögzÃtô szövegét már unalomig ismert, vérlázÃtóan megalázó hÃvás, amelyekre nem jön válasz s Ãgy a leszarás miatt érzett düh – idôt hagyva neki – ki tud fejlôdni.
Egy huszárvágással viszont – másnap közölve a fájdalmas tényt – ezt nem hagyjuk eluralkodni és magunkat is megkÃmélhetjük a bujkálástól.
S most következzék ismét egy hölgy véleménye:
Olvastam a blogban a társkeresÅ‘kre panaszkodó hölgy levelét, és gondoltam, leÃrok pár gondolatot. Sajnálom Å‘t, hogy nem sikerül találnia valakit, mert kedves lánynak tűnik, de a levelébÅ‘l én azt éreztem, hogy túlzott benne az akarás.. Napokig várni, hogy valaki, akit nem is láttam még élÅ‘ben, felhÃvjon.. Vagy a találka után addig Ãrni,keresni, mÃg életjelt nem ad.. Nekem sok volt ez picit.
FordÃtott helyzetben engem lányként eleinte idegesÃtene, késÅ‘bb elriasztana ez a hirtelen jött lelkesedés egy fiú részérÅ‘l.
Éppen ezért azt sem hiszem, hogy a férfiak szeretik a “könnyű” sikert.. Illetve egy fiúnak még inkább nyomasztó lehet, hogy valakinek “ennyire kell”. A férfi választ elsÅ‘sorban – de a döntés, hogy elfogadja-e a közeledését, a lány kezében van. Viszont a közeledést nem lehet, illetve a hölgy példáját tekintve szerintem nem szép kikényszerÃteni. Még a legjobb barátnÅ‘imet sem “zaklatom” addig különféle fórumokon, mÃg fel nem hÃvnak végre – mert ha tudnak, fognak rám idÅ‘t szakÃtani, egy “na mi a fene van már” hÃvásra/sms-re meg nincs szükségem. Még tÅ‘lük sem, nemhogy egy idegentÅ‘l!
Mert persze, az elsÅ‘ levelekben olyan könnyű szépeket Ãrni, kábÃtani a másikat – de itt megintcsak nem értem a levélÃró lányt/hölgyet, mikor azt Ãrja, hogy hogyan hiheti azt, hogy a reménybeli jövÅ‘ tervezgetése komoly? És hogy személyesen neki szól..?
Egy számomra kedves barátnÅ‘m is, hosszú és keserves kapcsolatából kilépve próbál párt találni, egyszerre több fórumra is regisztrálva magát. Az eredmény: négy katasztrofális randi, holott “elÅ‘tte olyan jól ment minden, mÃg csak emileztünk”.. Valamint egy közös fiúismerÅ‘ssel megtalálták egymst az egyik szájton, és jót nevettek egymás reglapján.. Mert még az ott található kis csúsztatások is nevetségesek voltak, úgy, hogy jól ismerik egymást.
Én is voltam korábban regisztrált tag néhány oldalon – megjelölve, hogy van párom, és hogy csak barátkozni, ismerkedni szeretnék, de semmi többet. Természetesen, mikor magát 50es-nek Ãró urak, leszbikus lánykák, illetve csoportos szexhez partnert keresÅ‘k találtak meg, akkor úgy döntöttem, ennek semmi értelme. Már csak azért sem, mert sok regisztráció mögött nem valós személyek vannak, hanem pl. 13-15éves kamaszok, akiknek jó vicc ilyen módon belegázolni a levélÃró hölgyhöz hasonló emberek lelkébe..
Tudom, van számos ellenpélda is. És hogy működhet a dolog, meg hogy hányan találnak maguknak Ãgy párt, meg hogy a mai rohanó világban, meg hasonlók.. De nehogy már éppen az élet egyik legfontosabb “alkotóelemére”, a párkeresésre ne legyen valakinek ideje! Ha már a páromat megkeresni sincs idÅ‘m, akkor hogyan akarom majd megtartani?
Még az egyenesség témában fűznék annyit a hölgy leveléhez, hogy (és itt magam ellen is beszélek) a lányok/nÅ‘k/asszonyok sem egyenes emberek – gondoljunk csak bele, hogy a gimiben, az egyetemen hány eleve esélytelen “lovagnak” nem bÃrtuk megmondani, hogy “ugyan már”.. Vagy hány olyan kapcsolat van körülöttem is, ahol tudom hogy a felek azért vannak benne, mert “még mindig jobb, mint egyedül” a szánalom, ez az, ami miatt nem mondjuk azt, hogy “nem kellesz”. És legtöbbször a lány az, aki inkább kitart – egy másik blogban olvastam – mint a majom. Addig nem engedi el az egyik ágat, mÃg a másikon meg nem kapaszkodott.
Várom továbbra is véleményeteket, élményeiteket a tarskeresoblog@freemail.hu cÃmre!
“Nem mondom, hogy legyen fizetÅ‘s! A felhigulás alatt azt értem, hogy sok a linkeskedÅ‘. Lehet régen nem volt ilyen de nekem most ez jött le. Hogy van az, hogy valakinek az adatlapja 3-4 hónap elteltével változik? Egyszer van gyereke egyszer nincs meg ilyen apróságok. Ha fizetÅ‘sbe menne akkor is hazudozna? Ötvenezerért?” more…
Az elsÅ‘ randi könnyű és egyúttal nagyon nehéz feladat elé állÃtja a feleket. A teljes ismeretlenség zavarba ejtÅ‘, mert nem tudjuk, hogy milyen reakciókat várhatunk, milyen témaköröket kerüljünk vagy hozhatunk szóba, viszont oly sok a felfedezetlen terület, a fekete lyuk, Ãgy képtelenség a randi 1-2 órája alatt kifogyni a témákból. Fiatalkoromban nagyon izgultam és a fÅ‘ problémát jelentette, hogy vajh mirÅ‘l is beszélgessek? Pedig tudnom kellett volna már azokban az idÅ‘kben is, hogy semmi félnivalóm nincs emiatt, hiszen:
– az emberek szeretnek beszélni, csak kérdezni kell Å‘ket és figyelni s ezzel letudtuk a randi dandárját
– nincs elég idÅ‘ – még akár szűkszavúan is – átrágni magunkat az összes témán.
Ha már nagyon izgulni támad kedvünk, megtehetjük, de már a második alkalom alatt, ahol nemcsak pontosan kell emlékezni az elsőn elhangzottakra, hanem újabb és újabb témákat kell felhozni! �gy az első randi igazából sétagalopp!
more…
LevelezéseimbÅ‘l egy csokorra valót kötöttem nektek, hogy ezt olvasva a szeretet ünnepe alatt a szerencsés párra talált olvasók boldogabban és elégedettebben ölelhessék magukhoz partnerüket, mert az alábbi tüneményes és türelmet igénybe vevÅ‘ esetekbÅ‘l már kimaradhatnak s amelyek a társlelés “izgalmait” próbálják bemutatni a netes közegben.
A “Nekem sem egyszerû…” sorozat célja, hogy bemutassam a rátok váró problémákat a saját szivacsaim közreadásával. Tehát itt kizárólag a negatÃv példákat fogom leÃrni – mint ahogy azt egyes kommentezÅ‘k megjegyezték, igen megkeseredett embernek tűnök ezek alapján -, de ha erre is lesz igény, akkor az örömteli randijaimat is nagyon szÃvesen megosztom veletek!
Néha lepetézek az embereken. Olyan dolgokat produkálnak, amelyek számomra felfoghatatlanok: valami nagyon elromlott egyesekben! Istenem – a kibertér meghülyÃti a nÅ‘k (és a pasik! – a korrektség mondatja ezt velem) nagy részét vagy már eleve ilyenek.
Szerintem eleve ilyenek.
Eset:
A szokásos beköszönésemet elküldöm. Elolvasta, megnézte az adatlapomat, majd a következő levelet küldi:
“szia, késÅ‘bb Ãrok, nincs idÅ‘m Bocsi :) “
Ennyi. Magyarázzátok meg, hogy ez mire jó?! Én vagyok ily korlátolt, hogy nem tudok erre mit reagálni? Én vagyok gondolatilag impotens, mert ezt nem Ãgy csinálnám, hanem megvárnám az alkalmat, amikor majd lesz idÅ‘m és akkor Ãrnék egy kedves választ?!
Más:
A következő mailt szintén az egyik bejelentkezésem után kaptam izibe, a hölgy első reakciója (megjegyzés: se BMW, se aranynyakláncos, se kacsalábon forgó villás kép nincs fent rólam!):
“Nagyon tetszik a leveled, nagyon jó pofa! De nem tudom, hogy elegendÅ‘ infóval tudok e majd szolgálni! Meg az az igazság,hogy nem igazán tudok magamról mit Ãrni!
Szégyenlős vagyok!!!!Na jó nem vagyok az,csak nem szeretem magamat fényezni, meg ugyebár emberből vagyok és nem is akarom a legrosszabb tulajdonságaimat felfedni!!!Mert nincsenek is!!!
Na jó biztos vannak!Sőt inkább úgy fogalmazok,hogy VANNAK!:S
Megnéztem az adatlapod!
Irigyellek,hogy tudsz utazni,hogy ennyire aktÃv életet élsz!Én sajnos ezt nemtudom megengedni magamnak!
Mivel azt Ãrtad magadról,hogy Å‘szinte vagy,hát elárulom,hogy ÉN is!Ezért leszek most is az! Nekem az anyagi korlátaim nagyon lekötnek sok tekintetben! Én ezért bevallom azt is, hogy mit gondolok!
Szerintem te nem azokból a körökből származó ember vagy, mint amibe Én élek!Ami tök jó és örülj neki,de Én ezen nemtudok változtatni!És engem ez egy kicsit zavar!És tudom,hogy ez Téged is zavarna!Kérlek ne haragudj,de nem hinném,hogy ezért lehetne ebből komolyabb is,mint az,hogy erre még válaszolsz!És ennyi!
Remélem az őszinteségem nem érted félre,de mindig megmondom,hogy mit gondolok és mit érzek!Én ezt gondolom és érzem! Nekem sose jelentett semit se a pénz, és nem is érdekel, de tudom,hogy abból mindig csak a baj van! És nagyon félek! Sajnálom!Remélem nem haragszol!
Majd ha gondolod Ãrj!”
Más:
Adatlap. Szép és független hölgy kb. 1 hónapja regisztrált. Napról-napra feljár és bonyolÃtja ügyeit. Ã?rok neki. Két nappal késÅ‘bb jön a következô válasz:
“Köszönöm kedves leveled.
Bár nagyon szimpatikus vagy számomra viszont már nem aktuállis a párkeresésem.
Neked sok sikert és szép napot!”
Korlátolt valék és nem értem mi a frászt lehet még csinálni egy társkereső oldalon, amikor valaki megtalálta párját?
Más:
A féltékenység és gyanakvás és hazudozás netovábbja. Lánynál bejelentkezem. Azonnal a tárgyra tér válaszában. Szimpi vagyok, örül nekem és elárul magáról pár dolgot. Nem válaszolok neki 2 napig, mert épp egyéb dolgok és levelek foglalják le képzetem. Jön az újabb küldemény tôle, amiben bÅ‘vebben kifejti életének részleteit, majd javasol 1 találkozót, aminek abszolválásához megadja a telefonszámát is. Na ennek fele sem tréfa – gondoltam. Érdemes legalább elbeszélgetnem vele telefonon és kiderÃteni, hogy mi ez a soha nem tapasztalt lelkesedés. Telefonon szuper minden, megegyezzünk az idÅ‘pontban és a helyben is. Aztán 2 nappal elÅ‘tte lemondja, mert dolgoznia kell. Ok, akkor jelentkezzen, ha felszabadul egy estéje. Aztán több hetes csend. Majd egyszerre a következô igen tömör küldeményt találom tôle:
Ô: “Van Neked egy H… A… nevezetű barátnÅ‘d, aki ténylegesen a barátnÅ‘d is?”
Én: “Mi ez a kérdés????? Eltűnsz, nem Ãrsz vissza, majd hirtelen felmerülsz a feledés habjaiból és nekem esel egy soha nem hallott csajnévvel, aki szerinted a barátnÅ‘m?! FordÃtott esetben te mit szólnál ehhez?”
Ô: “Nem tüntem el! Én hÃvtalak de nem vetted fel a telcsit! Ma megkeresett egy lány és azzal jött, hogy Å‘ barátja Gábor és honnan ismerem! Egyedül csak te vagy Gábor “ismerÅ‘s” és csak megkérdeztem! Talán nem lehet kérdezni! Semmit nem szólnék fordÃtott esetben, válaszolnék a kérdésre! Ennyi!”Â
Én: “Semmiféle nem fogadott hÃvásra nem emlékszem, üzenet sem érkezett, de biztosan csak a memóriám rossz… Szóval a csajról nem hallottam, nem én vagyok az a Gábor!
Hol is hagytuk abba: ja, igen! Találkozni szerettünk volna. :-) Nos, mikor, hol?”
S ismét a csend hangjai következnek…
Ha nem akar velem találkozni, én ezt elfogadom, de vajh miért merült fel az első eltűnése után egy ilyen buta kérdéssel?
(Jó, jó, nem Å‘rülök bele ebbe a dilemmába, de rövidtávon, akkor és ott azért az ilyen esetek egy kissé idegesÃtÅ‘ek)
Â
Más:
Ezt egy kedves hölgy ismerősőm kapta. Döntsétek el, hogy kamu vagy valóság:
“Én egy afrikai fekete ffi vagyok! keresem partnerem egy komoly nö személyében!! 29/6, 4 a méteres! ha nem gond vagy tetszik akkor ismerkedhetünk!! és imádom az omega zenekart ezért is van a jelük a testemre tetoválva!.. sokan kételkednek a méretemben! nállunk afrikában sok gyereknek kiskorában nyujtják a farkát hogy könyebben találjon feleséget! mert ez ott hagyomány és az ottani nöknek ez a pár választásnál ez fontos! mikor ide jöttem és magyar lányokkal ismerkedtem el voltak ájulva! és nem tudtam hogy miért! én ezt természetesnek gondoltam! de itt nincs ilyen pedig itt is ezt kéne csinállni és az ember tudna mivel büszkélkedni! nó de sebaj nekem ekkora és kész!”
Sokan olvassátok a blogon megjelenÅ‘ Ãrásokat és – örömömre – kommentáljátok is. Rengeteg tanulságos esetet ill. véleményt Ãrtok le, amelyekbÅ‘l – mind kezdÅ‘ ill. mind haladó szinten lévÅ‘ társkeresÅ‘k – tanulhatnak. Arról, hogy mire érdemes vigyázni a virtuális térben és mire érdemes figyelni az igazi randin: a sok kókler, hazudozó, link alakra, akiket csak a tapasztalt keresÅ‘k (ill. jó pár alkalommal még azok sem) képesek kiszűrni.
Régebben nem volt ezzel probléma, mert ez az egész még tisztességesebben, becsületesebben, “amatÅ‘r” módon működött, s mindenki rendeltetésszerűen használta, az újdonság felfedezésének örömével. Aztán felhigult a net és az itteni társaság is és már inkább bosszúságot okoz, mint egy fantasztikus lehetÅ‘séget ad a boldogságra. Rengeteg csalódás forrása lett, pedig lehetne ez másképp is!
Erre várok ötleteket: mi lenne az a forma, funkció, kötelezettség a userek felé, kiegészÃtés, bármi, amitÅ‘l ez az oldal megtisztulhatna és a komoly kapcsolatok kialakulását segÃthetné megint?
Egy férfiolvasómtól kaptam a következô Ãrást, amely az elsô találkozások utáni – néha érthetetlen – eltûnésekrôl, kikényszerÃtett visszautasÃtásokról, a ki nem mondott ellenszenvrôl, az eredménytelen randikról szól. Mivel férfi, Ãgy a randikon összegyûjtött “élményei” csak a nôkrôl szólhatnak, de ahogy ô is hangsúlyozza az utolsó bekezdésben, az ilyen viselkedés nem feltétlen kizárólag rájuk vall. Ã?gy örömmel venném a másik oldal véleményét is és tapasztalatait is!
Én is a virtuális társkeresés rögös útját választottam. Sok nehézség után végre megtaláltam a párom és boldog vagyok. Higyjétek el van értelme, mert kis kitartással, lelkesedéssel, odafigyeléssel, türelemmel és pici szerencsével meglelhető az ideális pár. Nem szabad megalkudni, a képzelt ideálunk is épp a billentyűzetet üti valahol és ránk vár. Túl romantikus ez? Nekem bevált és a nagy számok törvénye szerint ez biztosan igaz is.
A hegytetÅ‘n állva, boldogságban úszva könyebb Ãrni a kudarcokról, keserű tapasztalatokról. Nem lett volna erÅ‘m ilyen lelkesen Ãrni egy rossz randi árnyékában, de a boldogság ihlete sokat segÃt. Igy már tudok nevetni önmagamon és még a kÃnos helyzeteket is örömmel tudom visszaidézni. :)Az még elfogadható valahogy, hogy a nÅ‘k nem mondják el a véleményüket szemtÅ‘l szembe a randin. Ez még ok, mert nem akarnak megbántani “minket”, sÅ‘t valamilyen formában megértem, ha valaki nem kellÅ‘en bátor.
De ami hihetetlen (és ezt több randimmal is megerÅ‘sÃtem), hogy a nÅ‘k ezzel szemben EL IS HITETETIK, hogy BEJÖVÜNK nekik, sÅ‘t, többszöri kérdésünkre is pozitiv választ adnak, hogy “persze, szivesen talizom veled újra” . De ez csak a verbális része! A nÅ‘k az elsÅ‘ randin (még ha nem is vagyunk az esetük), olyannyira hajlamosak nekünk illúziót teremteni, hogy a csókig is ELMENNEK, ha kezdeményezünk. Hihetetlen! Ha én nem tapasztaltam volna meg többször egymás után, akkor azt mondanám hogy ilyen nincs. A legdurvább helyzet az, hogy volt olyan lány is, hogy csókolóztunk, utána elkezdtem a kabátkáját kigombolni, megfogtam a mellét, simogattam a hasát………bármi megtörténhetett volna.
De aztán jött a mágikus búcsú és a másnap….és hiába vártam SMSt, visszahivást.A nagy semmi..
Felhivtam saját számról, nem vette fel. Nem hivott vissza. A harmadik napon fülkéből felhivtam, akkor felvette, hisz nem ismerte a számot és csak 1o perc nyúzás után nyögte ki, hogy nem vagyok az esete. Elötte csak dadogott, hogy hát, nem is tudja, meg nem tudja mikor ér rá, meg a szokásos értelmetlen nyafogás. MÉG UTÓLAG TELEFONON, SMSBEN sem volt bátorsága megmondani, csak nekem kellett kihúzni belőle az igazságot.
A jelenség felettéb érdekes, hisz egyrészt alátámasztja amit Line24 Ãrt a fent emlitett cikkben, másrészt rámutat arra is, hogy az elsÅ‘ randin sokminden elérhetÅ‘, mert annyira gyáva nyúl a nÅ‘k többsége, hogy úgyse fogja kinyögni, ha nem jövünk be neki, inkább sodródik az árral.
Ezzel nem akarok senkit sem arra buzditani, hogy a velünk nem vonzódó lányt ágyba vigye, hiszen ilyen tapasztalatok után a kutyának se lenne kedve hozzá. Csupán csak azt a szomorú tényt szeretném kihangsúlyozni, hogy akármennyire is azt érezzük a randin, hogy a tetszünk, mégse alhatunk nyugodtan egy percig sem: ott dől el minden, hogy az első TALI UT�N, ő keres e meg minket, nem tilt e le MSNen és megadja e a lehetőséget a folytatásra.
Szólhatna úgy is a szlogen , hogy : “Jó randid volt? Jókat beszélgettetek? Sokat mosolygott a lány? Esetleg még érdeklÅ‘dÅ‘ is volt? Csókolóztatok is? Ne bizakodj, hisz másnap nagy eséllyel eltűnik és nagy akrobata mutatványok révén érheted majd csak el. Tehát férfitársam, egy percig se légy boldog:) “
Hihetetlen dolog ez és egyben szomorú. A saját példáimból egy átlagos “para-vázlatot” mutatnék be:)
0. jókat beszélgetünk MSNen. (melyet esetleg megelőz egy kis levelezés)
1. talizunk, jól érzem magam, elválunk a randi után.
2. miután leteszem a lányt, elkezdek örülni, de pár perc után elromlik a kedvem, hisz már várom hogy másnap semmi sem fog történni és ahogy telnek a percek, úgy válik egyre biztosabbá hogy jön a kinos 3. pont:)
3. a korábbi jó MSN beszélgetések helyett azt látom hogy folyton offline van. nem ir smst. hivom, nem veszi fel.
4. addig keresem, amig (kisebb trükkök után) el nem érem telefonon és megkapom a megalázó visszautasÃtást.
Ja és nem értek egyet a blog tulajdonosával atekintetben, hogy eszünkbe se jusson felhivni a nÅ‘t, meg kell elÅ‘zni a megaláztatást…stb..ez nem igaz. Vagyok annyira lovagias önmagammal szemben, hogy kikényszeritem a nÅ‘bÅ‘l a visszautasitást, még ha szarul is esik. Kis népnevelés:) Az is lehet egy módszer, hogy megvárjuk amÃg a lány keres a randi után, Ãgy elkerülhetÅ‘ a csalódás? Egy kedves barátom tanácsolta ezt. Szerintem ezt el kell felejteni, minél elÅ‘bb meg kell tudni, hogy van e értelme a várakozásnak.
Å?rület, hogy hiába figyelünk a randin, hiába is alakul minden szuperül, (vagy legalábbis úgy érezzük) ez semmit sem számÃt. Csak akkor nyugodhatunk meg, ha visszamegyünk a virtuális világba és ott a lány újra jön MSN-re, újra ir levelet. Igen, akkor tényleg minden rendben van és jó eséllyel mehet tovább az ismerkedés. A neten kezdÅ‘dik és ott is dÅ‘l el. Legalábbis számunkra, férfiak számára, mert a nÅ‘ már az elején mindent tud……..
Hogy melyek voltak a jó randijaim és mégis honnan lehet ÉLÅ?BEN is biztosan megtudni, hogy kellünk e a lánynak és jó esélye van e a folytatásnak és hogy nem kell e paráznunk, miután elválunk a lánytól az elsÅ‘ randin?
Onnan, hogy a nÅ‘ magától ad általában pozitÃv visszajelzést, ha tényleg tetszünk, de az olyan jellegű kérdések, hogy “tetszem?” , “helyes vagyok? ” teljesen fölöslegesek, mert úgyse fogunk Å‘szinte választ kapni. A legfontosabb az, hogy a nÅ‘k úgyis elárulják, ha tetszünk. Közvetlen kérdések helyett az apró jelekre kell figyelni vagy ki kell várni a pozitiv visszajelzést.
Lehet, hogy sok újat nem mondtam, de ha olvastad ezeket a mondatokat és úgy érzed, te is hasonló cipőben jársz, nem lehet véletlen, mert egy igen gyakori jelenségről van szó.
Persze tény, hogy sok nÅ‘vel beszélgettem és a férfiak is gyakran kitérÅ‘ válaszokat adnak, elhitetik, hogy a lány tetszik. Ezért fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy ezzel az Ãrással nem a nÅ‘ket szerettem volna rossz szÃnben feltüntetni: tudom, nem a nemek függvénye, hogy ki milyen és hogyan viszonyul másokhoz, de megkockáztatom – a lányoknál gyakoribb ez a jelenség!
Fel van dobva a lányoknak a labda. Egy olyan jelenségre kérdez rá Sándor, ami a férfiak számára talán érthetetlen, de mindenféleképp ôk az elszenvedôi.
“Egy hónapja regisztráltam egy társkeresÅ‘n és egy új dolog felkeltette a figyelmem.
Nem tudom, kinek mi a tapasztalata, de ez engem jobban zavar mintha valaki eltűnik, válasz nélkül.
Szóval, amiről szólni szeretnék, az a nézelődés. Ez pontosan mit jelent?
Ã?rom a leveleket a lányoknak és próbálok tisztelettel, nyÃltan fordulni az ismeretlen felé.
Ez a dolgunk, ezt kell tennünk, de most jön az érthetetlen része számomra!
A lány oda ül a gép elé, megnézi mennyi levele érkezett.
Örömmel látja, hogy jött és megnézi a feladó adatlapját, egyszer, kétszer.
Másnap újra megtörténik, ismét megnézi a leveleit, majd rákkantit a tegnapi levél Ãró adatlapjára. Eltelik 1-2 nap és a folyamat megismétlÅ‘dik: ismét megnézi szórakozásból az x nappal ezelÅ‘tt Ãró társkeresÅ‘ adatlapját.
És Ãgy tovább, tovább, tovább.
Tudom elsÅ‘ olvasásra megkérditek,hogy mi ezzel a baj? Igazatok van, de olvassátok el figyelmesen,és hiányzik belÅ‘le egy fontos rész. Elárulom: a hölgyek “elfelejtették” elolvasni a leveleket.
1 hónap alatt eddig 4 nÅ‘ játszotta el ezt az új népi játékot. (EbbÅ‘l kettÅ‘ Ãrta az alap szöveget: a külsÅ‘ nem olyan fontos, csak légy kedves, figyelmes, humoros, merd kimutatni az érzelmeid!)
Szerintem, ha valaki Ãr nekem, akkor megnézem kitÅ‘l jött, elolvasom mit Ãrt, megnézem még egyszer és csak ezután döntöm el, hogy mit tegyek. Érdekelne, hogy valaki más is felfigyelt erre a jelenségre?”
Várom a további olvasói leveleket a tarskeresoblog@freemail.hu cÃmre!
Akárhogy nézzük, a randi egy férfi számára feladat, kihÃvás, megoldandó szituáció, ahol a szemben ülÅ‘ hölgyet el kell bűvÅ‘lni, meg kell mutatni legjobb oldalunkat és meg kell gyÅ‘zni Å‘t arról, hogy mi vagyunk a számára a legjobb választás. Jöhet itt bárki azzal a szöveggel – de kedves ffitársam, ha megfigyeled általában csak nÅ‘ktÅ‘l hallani ilyet -, hogy a szerelem csak úgy betoppan életünkbe és nem kell tenni érte, s a legnagyobb hiba, azt akarni minden áron! Ã?m ha alaposan utánagondolunk, tudjuk, hogy ez csak a másik nemnél működhet: egy férfi életébe soha nem lép be az igazi. Egy férfi mindig harcol, felhÃvja magára a figyelmet, kezdeményez, udvarol és ha mindent jól tett és még szerencséje is van, akkor learatja munkájának gyümölcseit.
Az utcán sétálva, boltban vásárolva, szórakozóhelyen bulizva egy csinos hölgy leszólÃtson engem? Hát ez oly meseszerű, hogy inkább három pretty woman story-t hiszek el, mint ezt.
Mi férfiak nem várhatunk, hanem felvéve a kesztyűt, megtalálva a hozzánk illÅ‘ módot és helyet, harcolunk és hódÃtunk! S ha megállapodtunk abban, hogy ez egy tudatos és elÅ‘re elhatározott tevékenység, akkor pedig elismerhetjük, hogy mint minden ilyenre – ahogy az élet egyéb más területén elvégzett feladatokra is – fel kell készülnünk, hiszen nem hagyhatjuk csak a szerencsére, a vak véletlenre sikerünket! Nem érdekünk, hogy egy sunyin jelzett vagy határozottan kimondott – Bocsáss meg, de inkább hagyjuk! – kijelentéssel porba hulljon reményünk és újabb, jelentÅ‘s sebet ejtsenek önbecsülésünkön, határozottságunkon. Mert e kettÅ‘ a legfÅ‘bb fegyverünk randijainkon: ha sérülnek, úgy válunk egyre gyengébbé, úgy gyÅ‘znek le „ellenfeleinkâ€?, úgy lesz mind reménytelenebb, hogy elfoglaljuk a nÅ‘k bátran védett szÃvét.
A határozottságot sok féritársam összetéveszti az önfejűséggel, makacssággal, figyelmetlenséggel. A lényeg: minden szituációra legyen megoldási javaslatod, minden kÃvánságát tud teljesÃteni, minden esetben, amikor nem tud/akar dönteni egy hölgy, Te megtedd helyette, s a terveiteket végre is tudd hajtani!
Miért adnák oly könnyen hölgyeink szÃvüket, – régi lovegregényekben ártatlanságuknak nevezték ezt -, hiszen ez legfÅ‘bb kincsük. Ha egyszer beengednek oda valakit, azt nehezen tudják onnan kiverni – s minél idÅ‘sebbek, tapasztaltabbak, annál vastagabb a fal, annál félénkebbek, mert nem akarnak megint fájdalmat okozni maguknak olyan emberért, aki nem bizonyÃtotta be, hogy meg is érdemli. Hiszen a magyar nyelvben jól jelzi ezt a ritust maga a fogalom is: hódÃtás. A hódÃtás = harc.
Ha már megdumáltad és eljön a randira, akkor nyert ügyed van: innen már csak elrontani lehet. De ezt sokan meg is teszik. Ráadásul olyanok, akiknek már több kapcsolat is van a hátuk mögött, mégsem értenek a nők lelkéhez. Úristen! Szegény előzőek. Alapdolgokat kell most elmondanom, mert ti férfitársaim alaphibákat követtek el.
– Öltözék, külsÅ‘, ápoltság – nem a külsÅ‘ fontos, de mégis sokat elárul
Hallottam már rövidnadrágban, pólóban és papucsban megjelenô hÃmnemûrôl. Ã?gy próbálta meg alternatÃv mûvész jellegét megmutatni, de ez – a tanulság szerint – abszolút nem mûködik! Adjuk meg a tiszteletet az alkalomnak – hiszen a hölgyek is készülnek rá – és jelenjünk meg kultúráltan – ingben, hosszúnadrágban – igényesen, szÃnharmónikusan összeválogatva!
Ã?lszentség lenne azt mondani, hogy egyáltalán nem fontos a külsÅ‘: rengeteg pluszpontot jelent már az elsÅ‘ pillanatban! S ki ne szeretne jobb pozÃcióból indulni?
Tanács: a család egy tapasztalt és jóÃzlésû, ám fiatal hölgytagját avagy egy hasonló önfeláldozóó barátnôt kérjünk meg és kÃsérjen el egy bevásárló-túrára, ahol harmónikus ruhákkal szerelhetjük fel magunkat segÃtségükkel ill. beszélgessünk el vele, hogy mit mivel érdemes felvenni.
– ÉrdeklÅ‘dés, téma
A nőknek fontos, hogy érezzék a személyük iránt megnyilvánuló figyelmet. A középpontban akarnak lenni, egy érdekes, szép és ihletet adó személynek gondolják magukat, amit szeretnének igazolva látni a pasi viselkedésén. Ehhez nekünk beszéltetni kell őket, sokat kérdezni, odafigyelni a válaszokra s azokból újabb és újabb kérdésekkel kibontani a témát.
– Lovasroham mellÅ‘zése
hatás-ellenhatás Ha nagyon szeretnénk bevágódni a hölgynél és nagyon nyomulunk, ha nagyon nyÃlvánvalóvá teszük szándékainkat, akkor az ellenkezÅ‘jét váltjuk ki mint szeretnénk. AmÃg nem alakul ki a vonzódás mindenkiben (mint ahogy a két ellentétes mágnes pólusa közt), addig minél közelkebb próbáljuk magunkat tolni hozzá, annál jobban fogjuk taszÃtani (a példa alapján mint a mágnes két azonos pólusa). Manapság a nÅ‘k is szeretnek küzdeni, szeretik az elérhetetlen pasikat, Ãgy amÃg nem érezzük meg a vonzódásukat, amÃg nem látjuk meg a tág pupilláik közt a lángolást, addig csak viselkedjünk tartozkódóan!
– Fizetés, alias lovagiasság
a lovagiasság még mindig értékes tulajdonság! Egy szokványos elsÅ‘ randi cehe nem oly egetverÅ‘ (valószÃnűleg mindketten megisztok 1-1 üdÃtÅ‘t és kész), hogy ezt ne tudd kifizetni. Viszont nagyon kellemes gesztusnak fogja a hölgy tartani ezt.
Ã?gy az elsô randik helyét óvatosan 1 kávézóba-teázóba defÃniáljuk, s még véletlenül se egy bárba vagy étterembe, ahol a jó hangulat hatására fogyasztani kezd hölgyünk, Ãgy a végén dilemmába sodor minket, hogy szegény, de gáláns lovagok legyünk a fizetésnél avagy pénzmagjánál maradt, de sutyó alakok, akik nem állták hölgyük fogyasztását…
– Udvariasság
Igen, lehet, hogy már elcsépelt a mai világban, de mégis figyelik a nÅ‘k, hogy egy pasi kinyitja a kocsiajtót, elÅ‘re megy-e a vendéglátó egységben, lesegÃti a kabátját, lehajol-e a leejtett tárgyért, stb. Sokszor kaptam már félhangos megjegyzést, hogy nahát, ez de jól esett, s de megtisztelÅ‘, hogy kinyitottam a kocsiajtót neki… MegemlÃtenék ezt, ha túl sűrűn történne meg velük?
– Testbeszéd
Figyelni kell és lehet a nÅ‘i testbeszédet. Rengeteg információt tudunk meg belÅ‘le, mint például mikor érinti kellemetlenül egy téma vagy akár az egész randi vesztésre áll-e?! Ha bezárkózást észlelünk hirtelen vagy zavart szûkszavúságot, akkor rossz, elaknásÃtott témára tévedtünk, s azonnal evezzünk békésebb vÃzekre!
Vegyük elô az általánosabb témákat, kezdjük ôt bombázni kérdéseinkkel és elôbb vagy utóbb ráakadunk valami olyanra, amit élvezettel kezd el fejtegetni (tilos ásÃtozni, mégha a horgolás rejtelmeirôl és kalandjairól mesél!). Viszont, ha jó lelkiismeretünk szerint megtettünk mindent, ám mégse akar kinyÃlni célszemélyünk vegyünk tôle egy talmi kifogással gyors búcsút!
– Határozottság
A nők szemében az egyik legmegvetendőbb férfi tulajdonság a tutyi-mutyiság. Tudjuk és merjük. Ha kell, elôre tervezzük meg hova ülünk be, mirôl beszélünk és vázoljunk fel magunkban vészforgatókönyveket. (ha nem szereti a teát, de mi teaházat néztünk, ki, akkor helyette hova máshova ülhetünk be) Ha egy picit húzni kezdi a száját és nem biztos a nô a dolgában, ám mi tudjuk, hogy a kitalált programunkat élvezni fogja, akkor merjünk kiállni mellette és meggyôzni a magabiztoságunkkal!
Ha beszélgetés közben beleköt 1-2 szavunkba, kijelentésünkbe – mert a nôk imádnak minket Ãgy tesztelni -, akkor merjük felvenni a kesztyût és ellentmondani és okos érveléssel megvédeni igazunkat! Okosan ismétlem! (Ha valóban valami vadat mondtunk, inkább meneküljünk!)
– Gyakorlat és lazaság
Elmúltak a kamasz évek, amikor mindenki újonc a “szakmában”, Ãgy nem árt, ha pirulás és zavar nélkül egy kis határozott udvariassággal vezetni tudjuk a randin történteket. Ehhez pedig magabiztosság kell: tudva azt, hogy nincs meglepetést okozó helyzet, mert már szinte minddel találkoztunk. Szóval ne legyünk restek és az elején fôleg pörgessük fel a randik számát, akár unszimpi vagy nem tetszô lányokkal is tessék találkozni: átérezni a netes randik feelingjét! Mert igenis van: a direkt szituáció, a két ismeretlen ember kellemes elbeszélgetésee nem magától értetôdô, nem természetes. S ha már számunkra azá válik, akkor el tudjuk magunkat engedni és lazán, természetesen leszünk képesek viselkedni, ami a siker egyik meghatározó záloga!
(folyt köv)
Mindenki – nemétÅ‘l függetlenül – küzd azzal a problémával, hogy nem kap meg 1-1 találkozó után Å‘szinte választ a folytatásról feltett kérdésre.
Sokan hiszik azt, ha eltűnnek, ha mindenféle értelmetlen kifogást találnak a randi elkerülésére és nem közlik egyértelműen nem tetszésüket, akkor Ãgy kevesebb kárt, fájdalmat okoznak, kÃméletesebben járnak el reménykedÅ‘ partnerükkel szemben. A válaszokból úgy tűnik, hogy nem. Az értelmetlen több napos várakozás, reménykedés s csalódás fájdalmasabb, mint a sokkhatásként gyorsan elmondott “Bocs, de nem látom értelmét a további találkozásoknak! Nem te vagy akit keresek…” tÃpusú faképnél hagyás. Ez utóbbit 1-2 óra alatt elfelejtjük, mÃg a az elÅ‘bbin napokig agyalunk, miközben a döntést már rég meghozta a másik fél…
“Én a nôi nem képviseletében Ãrnám meg tapasztalataimat a férfiak eltûnésével kapcsolatban.
Van, hogy úgy érzem, ezen a téren én tartom a rekordot, de persze tudom, hogy nem. Mindenestere az egy főre eső eltünésben mindenképpen.
Nálam két fajta eltünés fordult már elÅ‘. Az elsÅ‘, hogy az oldalon váltunk néhány levelet, amiket teljesen pozÃtivan értékelek, és azt gondolom, hamarosan élÅ‘ben is találkozhatunk. IdÅ‘nként odáig is eljutok, hogy a számom is megadom, és várom, hogy hÃvjon. És várom, és várom, és várom. Majd rájövök: nem fog hÃvni. Amit nem tudok mire vélni. Hiszen olyan jól kezdÅ‘dött minden.. Van, hogy néhány levél után tűnik el, a telefonszám cseréig el sem jutunk. Egyszer csak egy levélre már nem jön válasz. Hozzá teszem én az arcomat fel vállalom az oldalon, nem árulok zsákba macskát.
Azt, hogy az elsÅ‘ randi után nem jelentkezik még megértem. (Nem jöttem be neki) Bár én várom, hogy jelentkezzen, ha sokáig nem történik semmi, elÅ‘fordul, hogy nem bÃrok magammal, és Ãrok valamit. Vagy jön rá válasz vagy nem. De ami számomra teljesen érthetetlen, hogy talizunk másodszorra is. Elmondja milyen szerencsés, hogy találkoztunk, és egyéb szép szavak bla-bla-bla. Ã?m ezután szinte elérhetetlen. Nem akarom zaklatni, ezért megpróbálom kivárni, hogy Å‘ hÃvjon, vagy legyen online msn-en. De vagy nem is hÃv, vagy rejtve kapcsolódik, vagy csak döcögÅ‘sen beszélünk az msn-en, érzem, hogy nem érdekli mi van velem, és a találkozót meg sem emlÃti. Szerintem ha már pár napig semmilyen formában nem jelentkezik, az mindenképpen jel. Hivatkozhat bármilyen elfoglaltságra, ha érdekelném, biztosan kiváncsi lenne legalább arra hogy vagyok. Csak hogy ebbÅ‘l a gesztusból is érezzem, gondol rám. Lehet, hogy nÅ‘i aggyal gondolkozom, és a pasik nem ilyenek, azonban sztem érzelmeik nekik is vann!
ak. Egy 5 perces beszélgetést, egy rövid sms-t mindenki megengedhet magának. Még a legelfoglaltabb ember is. Szóval ilyenkor jön az, hogy vagy tudomásul veszem, hogy ennyi volt, és többé nem ‘zaklatom’, vagy elérem, és azt mondja, hogy sajnálja, de nagyon elfoglalt, és az idejébe most nem fér bele egy barátnÅ‘. Jelzem ilyenkor nem értem akkor miért randizik? És miért festi le reménybeli jövÅ‘nket olyan mesésnek.
Az az igazság, hogy ennyi szép szöveg után már nem tudom áhitattal hallgatni, mert tudom, hogy harmadnapra megváltozhat a véleménye, és akkor csak az újabb csalódás. És az újabb hiba keresés magamban. Sajnos a nőknek ez sztem még rosszabbul esik, mint a férfiaknak, mert lelkisebbek vagyunk. Legalább is én igen. Ezért azt kérném a férfiaktól, hogy ne randizzanak a hölggyel, ha nincs rá idejük. Vagy mondják meg egyenesen, hogynem jövünk be. És kész.
Köszönettel a nÅ‘i nem nevében.”Várom az olvasók leveleit, véleményét a tarskeresoblog@freemail.hu cÃmre!
Egy hozzászólásból idézek:
“Észrevételeim szerint a társkeresÅ‘kön az érzelmileg kiégett, alacsonyabb végzettségű, problémákkal kűzködÅ‘ ( lelki, testsúly, egészségügyi, anyagi, több gyerek, házaséleti, szexuális ) egyének tartózkodnak.
Na meg a munkaidőt jól eltölteni vágyók… szórakozásból.
Elég belépni több rendszerre, levnni a konzekvenciát mindenhol ugyanazok vannak, más-más adatokkal.
Több gyerekes nÅ‘k, dÃszelegve tetoválásokkal, bedÅ‘lve, kitéve mikkel rendelkeznek, pasik szerszámukat közszemlére téve….
NÅ‘k és férfiak egyik randi után a másikat halmozzák…szédÃtés, magukat szebbnek jobbnak feltüntetés, és hazugság hazugság hátán… Szóval néhány szóban ez a hÃres magyar internetes társkeresÅ‘ társadalom.
Gyakorlatilag a társkeresÅ‘ rendszerek lényege : szexualitás elÅ‘tti nonverbális kommunikáció.”
Többször elÅ‘kerül ez a megállapÃtás, miszerint a netes társkeresés a bénák, rondák, hülyék, perverzek és a lelki sérültek utolsó mentsvára, ahol nem születhetnek komoly kapcsolatok, mindössze jó nagy dugások abszolválódhatnak! KÃváncsi lennék, hogy ezeket a véleményeket milyen emberek Ãrják:
– akik még soha nem próbálták. Ebben az esetben szomorú – bár erre a szar országban élÅ‘k moráljára igazán jellemzÅ‘ -, hogy úgy Ãtélnek el valakiket és valamit, hogy igazából fogalmuk sincs róla, csak valami halvány sejtésük. Ráadásul még bátorságuk és kezdeményezÅ‘kézségük sincs, hogy legalább egyszer megnézzék ezt…
– ha már próbálta, de nem sikerült. Az általánosÃtás sohasem szerencsés. Ha történetesen nem jön össze 1-2-3-sok próbából egyetlen egy komoly kapcsolat sem, az még nem jelenti a rendszer hibáját. Sok saját kudarc után ezt a következtetést vontam le magam is és menekültem innen, ahol az ismeretlenség homályába bújva egyesek még több szemétséget engedhetnek meg maguknak, mint a való életben. Aztán lehiggadva rá kellett jönnöm, hogy én sem vagyok szent tehén, sokszor hibáztam magam is! Kudarcaim fô oka egyértelmûen nem a netes társkeresés rendszere, inkább a saját és a másik fél tapasztalatlanságából adódó hibák, magyarul a szerencsétlenkedésünk. (Ezekrôl olvashatnak a Nekem sem egyszerû sorozatban…)
– már próbálta és sikerült. Akkor miért Ãrna ilyen ökörséget?
A rendszer maga jó és üdvözlöm a lehetÅ‘séget, ami a huszonegyedik század hatékony magányoldó megoldása lehet! Sok elidegenedett embernek ad lehetÅ‘séget arra, hogy a magánéletével kezdjen valamit, boldog lehessen, – ne csak keseregjen és irigykedjen mások szerencséjén -, és aktÃvan párt találjon. Ennél pozitÃvabb mi lehetne? Miért lenne ez a metódus rossz? Ja, kérem: hogy nem tudunk élni vele, mert sokan csak szórakoznak, átvernek másokat?! Hogy egyesek elvadult elvárásokkal, helyes önismeret és önértékelés nélkül vágnak bele? Rengeteg csalódás ér – hasonlóan az élethez – itt is mindenkit, s ezeket a csalódásokat nem lehet elkerülni, mert ez nem a virtualitás velejárója, hanem magáé az életé! Ezért nem a társkeresÅ‘ oldalakat kell szÃdni és a benne lévÅ‘ embereket, hanem ezt a büdös szar világot, ahol a fájdalom az élet természetes velejárója!
Itt senki nem Ãgért azonnali sikert, gomnyomásra és regisztrációra azonnal becsöngetÅ‘ álomnÅ‘t vagy álompasit. Érdemes lenne felébredni ebbÅ‘l a hülye álomból, hogy azt hisszük, már nem csak kurvát lehet a netrÅ‘l rendelni, hanem havi 300-1200 Ft-os VIP tagságért életünk párját is és MP3-ban – grátiszként – letöltÅ‘dik mellé a nagyharang is…
Nem! Dolgozni kell itt is. Ki kell választanunk a sok hülyének tûnô, számunkra értéktelen ember közül azt az egyet: nem lesz könnyebb, nem lesz rövidebb, de esélyünk talán nagyobb megtalálására, mint a való életben. Hajrá!
Jártomban-keltemben sok idÅ‘m jut arra, hogy nézegessem a nÅ‘ket, hisz ennél jobb szórakozás amúgy sincs – kivéve, ha hivatalos nÅ‘nemű partnerrel vagyok, mert akkor ez tragikus hatással jár a magánéletem békéjére.
Megfigyeltem, hogy az átlagos nÅ‘k közül – nem az elhÃzottakra és nem az anorexiásakra gondolok -, akik nagy és kerek mellel rendelkeznek, azoknak bizony lapos a feneke. Akik kerek fenékkel és csÃpÅ‘vel rendelkeznek, azoknak kicsi mellük van. S azok, akik sportosak és kerek a fenekük, combjuk, és szinte mindenük az izmoktól, azoknak szintén kicsi a mellük. E megfigyelés-sorozat késztetett arra, hogy statisztikai és kÃsérleti módszerek segÃtségével megvizsgálva e jelenséget igazi tudományos magyarázatot találjak rá. Szorgos kutatómunkával, amelyek dandárját vizuálisan végeztem éjszakai szórakozóhelyeken és edzÅ‘termekben a következÅ‘ felfedezést tettem:
Úgy vettem észre, hogy minden nő azonos mennyiségű kerekséggel születik. Nevezzük el ezt G(ömbölyűségi) E(gyütt)H(ató)nak, vagyis GEH-nek. Értékét vegyük 1-nek. E kerekségi együttható értéke oszlik el a kamaszkor után minden nőn. A testrészek levonják maguknak a saját jussukat, de összegük minden esetben kiadja az 1-et.
A nagy és kerek cici úgy tűnik, hogy legerősebbként igen nagy százalékot tesz magáévá konkurálva a fenékkel. Mindkettő gömbölyűségének esetén az együttható értéke már túllépheti az egyet: ilyet látva gyanakodnunk kell a mesterséges beavatkozásra!
A gömbölyűségi együtthatót nem szabad keverni a test ZSÃrosodási Együtthatójával, amely sokszor látványban hasonló eredményt produkál, de mégis más jelenség és más a kiváltó oka is! (Strandokon igen könnyen – még egy kezdÅ‘ GEH tudós számára is könnyen – megkülönböztethetÅ‘ a ZSE és a GEH által produkált kerek formák!) Tehát a duci lányok esetében a látványból ki kell vonni a gömbölyű felületeknél a zsÃrtúltengést és a megbecsült normál alakból kiindulva máris igazolhatóvá válik a GEH szabályrendszere.
Szintén felborulni látszik a GEH a vékony lányoknál is: ebben az esetben a duci lányoknál végrehajtott egyszerűsÃtÅ‘ ill. abszolút általános alakra hozó művelet riverzét kell abszolválnunk, magyarul a hiányos területekre fel kell helyeznünk az átlagos magyar nÅ‘ normál testsúlya és a delikvens testsúlyának különbségét, méghozzá arányosan! Az Ãgy kapott átlagos, ám mégis elég konkrét hölgyön elvégzett gömbölyűségi vizsgálat után pedig ismételten igazolva fogjuk látni a GEH szabályrendszerét:
– nagy és gömbölyű cicik esetén az átlagnál laposabb a fenék
– homokóra alkat és kerek popsi esetén kicsik a mellek
– a nem nagy, de tökéletes formájú cicik esetében szintén a fenék alakja károsul
– tökéletesen kerekded fenekeknél (lásd J Lopez) a mellek értékébÅ‘l ill. nagyságából vonódik el e GEH érték!
GEH mindig egyenlő 1
GEH = cici+fenék+csÃpÅ‘+combok
Várom a kedves olvasók élményeit, Ãrásait, véleményét a tarskeresoblog@freemail.hu cÃmen!

“Mivel teljes mértékben a külsÅ‘ szempont neked…De te képet nem küldtél…ezért nem hiszem hogy tovább kellene folytatnunk a beszélgetést…”
Ezek a hölgyek (de hallomásból tudom, hogy az urak esetében is sűrűn előfordul) komolyan úgy gondolják, hogy nem látok át a szitán? Egyértelmű a szándék:
– ad1: csúnya vagyok, levelezz velem s közben csak megkedvelsz és elfelejted elbűvölÅ‘ személyiségemet megtapasztalva
– ad2: “kedves” szórakozásra vágyó, kamuképeket levadászni nem hajlandó ember van mögötte
– ad3: valaki a másik oldalon épp házasságot akar törni, de még nem eléggé bÃzik és a párját gyanÃtja bennünk
Ezek annyit sem érnek meg, kedves virtuális társkereső olvasóim, hogy akár egy pillanatra is felhúzzátok magatokat. Toll a fülükbe az ilyeneknek, akik nem képesek egyenrangúként kezelni másokat és udvariassági szabályokat maximálisan felrúgva elbújnak a postafiókjuk árnyékába s ha fenséges kedvük úgy tartja, majd méltóztatnak ők is magukat megmutatni. Egy laza és fensőbbséges mosoly, majd azonnal katt a kukára!
A mai elharapózott bizalmatlanság világában, ahol a netes társkeresés lassan nem a bizalomról, tisztességrÅ‘l, korrektségrÅ‘l (tisztelet a kivételnek!) hanem az átverésrÅ‘l, a szórakozásról, a két normális kapcsolat közti idÅ‘ kitöltésérÅ‘l, kÃváncsiskodásról, a másik érzéseinek letojásáról, saját magunk fényezésérÅ‘l szól… Szóval ezekben az idÅ‘kben nem árt valami mankó, amivel segÃthetjük döntésünket, amivel teljesebb képet kaphatunk kiszemeltünkrÅ‘l kikerülve a csalódást.
Van egy fórum a neten, ahová a nagyon nagy többség úgy regisztrál be, hogy igazi adatait, családi körülményeit adja meg, a valós fotóit tölti fel. Itt még nem harapózott el az álregek, a hamis képek, a hamis adatok feltöltése, itt még az igazmondás dÃvik. Talán azért, mert itt már a megismert embereket gyűjtjük össze, Å‘k már nagyjából egészébÅ‘l ismernek, nem érdemes és visszatetszÅ‘ elÅ‘ttük hazudni. Ez a site az iwiw.
Ha a társkeresÅ‘ oldalakon bejelentkezek egy hölgynél, rendszeresen megadom a saját mailcÃmem. Ide várom a válaszokat, amelyek ha megérkeznek, elsÅ‘ pillantással a feladó cÃmét, ill. a megjelenÃtett nevét ellenÅ‘rzöm le. Sok esetben – szerencsémre – a naÃvabbak, a figyelmetlenebbek a freemailes, gcom-os, stb ingyenes mail postafiókjukba is bevésik valódi nevüket: ezt azonnal kihasználom s az iwiw-en rájuk keresek.
Derült már Ãgy ki egy be nem vallott gyermek, egy be nem vallott férj. De a sokadik kérésemre képet továbbra sem küldÅ‘ hölgy reglapjára látogattam el és máris világossá vált értetlenkedésének oka. De ezzel a módszerrel szűrtem már ki túlkoros (csekély 10 évvel kevesebbet Ãrt a Nlcafés adatlapjára) hölgyet – igaz a fotói és foglalkozása (modell) alapján ezt simán meg is tehette.
Az iwiw-en egyébként sokkal reálisabbak a fotók is, inkább a hétköznapi énüket ábrázolják, Ãgy talán kerülnek fel elÅ‘nytelenebbek is – már ezért is érdemes leellenÅ‘rizni: tanulságos és sokat mondó a társkeresÅ‘re felrakott és az iwiw-es képek közötti különbség.
A levelezés beindÃtásához sem árt némi plusz információ: csippentsünk fel innen!
Kedves társkeresÅ‘k: idÅ‘tök és idegzetetek megvédésének érdekében – ne csak a titkosszolgálatunk – hanem ti is használjátok fel e online emberkatalógust!