Archive for the Category »Nincs kategorizálva «

Vajon miért e kép?

W

Nekem sem egyszerű – Egy érdekes levelet kaptam

envelopeJártomban, keltemben az online ismerkedős világ hálójában néha rábukkanok 1-1 “érdekes” személyiségre. Kapok olyan bemutatkozásokat, amelyek azért kiverik nálam a biztosítékot. Lányokkal ismerkedve ugyan trágár, szexuális töltetű mailek nem fogadnak – ellentétben a nőnemű párkeresőkkel -, de gondolkodásmódjában különösekkel viszont sokszor meglep a sors. ?me az alábbi, amelyet első körben kaptam:

Köszönettel vettem soraid, s kérésedre bővebben is bemutatkoznék:  Jelenleg: xxxxx lakunk, –  rendezett körülmények között. xxxxx éves Teológus hallgató voltam /levelező/, aki az életben mindazt a szépet, s jót, amit a sors nekem adott megbecsüli, s egyben megpróbálom a javamra fordítani. Bár mindenki igyekszik a legjobb színben feltüntetni magát, azért mégiscsak írnék egy-két reális támpontot rólam:
Több évig zongoráztam, 2 évig gitároztam, tehát mind a klasszikus, mind a komoly zenét is kedvelem. A mindennapos sablonokat félretéve: komolyan szeretek színházba, koncertekre, kirándulni járni, ill. érdekes előadásokat hallgatni. Mindemelett szeretek szórakozni járni: táncolni, régebben modellkedtem is. Mértékkel – de érdekel a divat is. 3x éves vagyok. Jelenleg xxxx dolgozom, xxx a szakmám. Távolabbi célok, tervek:
Szociális területen szeretnék majd elhelyezkedni, hiszen nagyon érdekelnek az emberi sorsok, légyen az akár” kicsi”, akár „nagy”, egészséges, vagy sérült.
Én úgy gondolom, hogy minden valódi és Isten szemében értékes tapasztalatnak az Úr Jézus személyes műve mélyebb megértésének új felfedezéséből kell megszületnie. Ez a határozott és biztos alap, erre építem az életemet,- nemcsak elmémben – hanem teljes szívemmel; de!! nem bigottan!! – ill.
ez az a plussz, amivel majd a leendő társamat is erősíteni, támogatni tudom. Szerettem volna,
ha nemcsak a külsőm miatt szólítgatnának le az utcákon, hanem megismerhetnék egy kicsit a “lelkemet” is. Tulajdonképpen egy keresztény társat keresek, aki szintén nem bigott, hanem tudja élvezni, és értékelni az életet, hisz én magam is ilyen vagyok.
A legnagyobb kincs az életemben, amire nagyon büszke vagyok, a gyönyörűszép, tengerkékszemü 7 éves kisfiam /már többször felkérték fotózásra,/- akivel kettesben lakunk saját otthonunkban. Egyházilag, – bár nem tudom, hogy jártas –vagy e ezekben a “jogi procedurákban” – szabad állapotú vagyok, mivel az előző házasságom pápai jóváhagyással érvénytelenítve van.
Ha megkérhetnélek, és persze ha bemutatkozásom megérintett, kérlek Te is írjál kicsit bővebben magadról. Egyben ha kérhetem, írjad meg légy szíves nekem, hogy a hit, és a szeretet terén milyen elképzeléseid vannak.
Tisztelettel: xxxx

Kíváncsi vagyok, hogy ti, kedves olvasók, találtok-e bármiféle kivetnivalót, hibát, problémát, javítani valót a fenti bemutatkozásban avagy csak én reagálom túl?

Olvasói levelek – Két vélemény a randi utáni eltűnésekre

Két reakció az egyik elôzô postra, amely a ki nem mondott nem tetszésekrôl, a szó nélküli eltûnésekrôl, a fel nem vett telefonokról, a kikapcsolt skype-krôl, a csendes, “szellemképes leépítésekrôl” szól:

 

Pasi vagyok s úgy gondolom, hogy amit leirtál az sajnos igaz: nagyon sokan gyávaságból vagy kényelemből arra sem hajlandók, hogy a minimum elvárható normáknak megfeleljenek. E normák szerint legyen bennem annyi, hogy face to face megmondom bárkinek még a “Szerintem, ne találkozzunk többet!” is. Magamról annyit, hogy egy ideje egyedül vagyok és nem túl jó, de így alakult….
 

 

Vajh, ezek a normák hol vannak lefektetve? Ki ismeri ôket? Sokan hivatkoznak itt rájuk – persze csak akkor ha ôket érte a sérelem – ám ha nekik kellene lépniük, mindig elfeledkeznek róla. A nyílt konfrontáció veszélye, hogy nem tudjuk az a vadidegen ember velünk szemben hogyan is fog reagálni, nem vágja e szemünkbe sértéseit, nem rendez e jelenetet?!

Ha mindenki úgy menne el egy ilyen netes randira, hogy gondolatban felkészül arra, bizony nagy eséllyel nem jön össze – így nem is éri váratlan tragédiaként a nemleges válasz -, akkor talán könnyebb is lenne kimondani is, nem?

A másnap reggeli sms-t avagy mailt is egy kényelmes, tiszta eljárásnak érzem. Mindezzel fájdalommentesen közölhetjük ítéletünket, nem kell belebonyolódni értelmetlen vitákba, nem kell nézni ex-partnerjelöltünk elkámpicsorodott arcát, s a végtelenül hosszú reménykedésbe sem taszítjuk bele. Ugyanis itt csak egy a gond az elutasított szempontjából: az az idegtépô várakozás napokon át és az a pár megalázó, sikertelen, fel nem vett, üzenetrögzítô szövegét már unalomig ismert, vérlázítóan megalázó hívás, amelyekre nem jön válasz s így a leszarás miatt érzett düh – idôt hagyva neki – ki tud fejlôdni.

Egy huszárvágással viszont – másnap közölve a fájdalmas tényt – ezt nem hagyjuk eluralkodni és magunkat is megkímélhetjük a bujkálástól.

S most következzék ismét egy hölgy véleménye:

Olvastam a blogban a társkeresőkre panaszkodó hölgy levelét, és gondoltam, leírok pár gondolatot. Sajnálom őt, hogy nem sikerül találnia valakit, mert kedves lánynak tűnik, de a leveléből én azt éreztem, hogy túlzott benne az akarás.. Napokig várni, hogy valaki, akit nem is láttam még élőben, felhívjon.. Vagy a találka után addig írni,keresni, míg életjelt nem ad.. Nekem sok volt ez picit.

Fordított helyzetben engem lányként eleinte idegesítene, később elriasztana ez a hirtelen jött lelkesedés egy fiú részéről.

Éppen ezért azt sem hiszem, hogy a férfiak szeretik a “könnyű” sikert.. Illetve egy fiúnak még inkább nyomasztó lehet, hogy valakinek “ennyire kell”. A férfi választ elsősorban – de a döntés, hogy elfogadja-e a közeledését, a lány kezében van. Viszont a közeledést nem lehet, illetve a hölgy példáját tekintve szerintem nem szép kikényszeríteni. Még a legjobb barátnőimet sem “zaklatom” addig különféle fórumokon, míg fel nem hívnak végre – mert ha tudnak, fognak rám időt szakítani, egy “na mi a fene van már” hívásra/sms-re meg nincs szükségem. Még tőlük sem, nemhogy egy idegentől!

Mert persze, az első levelekben olyan könnyű szépeket írni, kábítani a másikat – de itt megintcsak nem értem a levélíró lányt/hölgyet, mikor azt írja, hogy hogyan hiheti azt, hogy a reménybeli jövő tervezgetése komoly? És hogy személyesen neki szól..?

Egy számomra kedves barátnőm is, hosszú és keserves kapcsolatából kilépve próbál párt találni, egyszerre több fórumra is regisztrálva magát. Az eredmény: négy katasztrofális randi, holott “előtte olyan  jól ment minden, míg csak emileztünk”.. Valamint  egy közös fiúismerőssel megtalálták egymst az egyik szájton, és jót nevettek egymás reglapján.. Mert még az ott található kis csúsztatások is nevetségesek voltak, úgy, hogy jól ismerik egymást.

Én is voltam korábban regisztrált tag néhány oldalon – megjelölve, hogy van párom, és hogy csak barátkozni, ismerkedni szeretnék, de semmi többet. Természetesen, mikor magát 50es-nek író urak, leszbikus lánykák, illetve csoportos szexhez partnert keresők találtak meg, akkor úgy döntöttem, ennek semmi értelme. Már csak azért sem, mert sok regisztráció mögött nem valós személyek vannak, hanem pl. 13-15éves kamaszok, akiknek jó vicc ilyen módon belegázolni a levélíró hölgyhöz hasonló emberek lelkébe..

Tudom, van számos ellenpélda is. És hogy működhet a dolog, meg hogy hányan találnak maguknak így párt, meg hogy a mai rohanó világban, meg hasonlók.. De nehogy már éppen az élet egyik legfontosabb “alkotóelemére”, a párkeresésre ne legyen valakinek ideje! Ha már a páromat megkeresni sincs időm, akkor hogyan akarom majd megtartani?

Még az egyenesség témában fűznék annyit a hölgy leveléhez, hogy (és itt magam ellen is beszélek) a lányok/nők/asszonyok sem egyenes emberek – gondoljunk csak bele, hogy a gimiben, az egyetemen hány eleve esélytelen “lovagnak” nem bírtuk megmondani, hogy “ugyan már”..  Vagy hány olyan kapcsolat van körülöttem is, ahol tudom hogy a felek azért vannak benne, mert “még mindig jobb, mint egyedül” a szánalom, ez az, ami miatt nem mondjuk azt, hogy “nem kellesz”. És legtöbbször a lány az, aki inkább kitart – egy másik blogban olvastam – mint a majom. Addig nem engedi el az egyik ágat, míg a másikon meg nem kapaszkodott.

Várom továbbra is véleményeteket, élményeiteket a tarskeresoblog@freemail.hu címre!

Olvasói levél

Fel van dobva a lányoknak a labda. Egy olyan jelenségre kérdez rá Sándor, ami a férfiak számára talán érthetetlen, de mindenféleképp ôk az elszenvedôi.

“Egy hónapja regisztráltam egy társkeresőn és egy új dolog felkeltette a figyelmem.
Nem tudom, kinek mi a tapasztalata, de ez engem jobban zavar mintha valaki eltűnik, válasz nélkül.
Szóval, amiről szólni szeretnék, az a nézelődés. Ez pontosan mit jelent?
?rom a leveleket a lányoknak és próbálok tisztelettel, nyíltan fordulni az ismeretlen felé.
Ez a dolgunk, ezt kell tennünk, de most jön az érthetetlen része számomra!
A lány oda ül a gép elé, megnézi mennyi levele érkezett.
Örömmel látja, hogy jött és megnézi a feladó adatlapját, egyszer, kétszer.
Másnap újra megtörténik, ismét megnézi a leveleit, majd rákkantit a tegnapi levél író adatlapjára. Eltelik 1-2 nap és a folyamat megismétlődik: ismét megnézi szórakozásból az x nappal ezelőtt író társkereső adatlapját.
És így tovább, tovább, tovább.
Tudom első olvasásra megkérditek,hogy mi ezzel a baj? Igazatok van, de olvassátok el figyelmesen,és hiányzik belőle egy fontos rész. Elárulom: a hölgyek “elfelejtették” elolvasni a leveleket.
1 hónap alatt eddig 4 nő játszotta el ezt az új népi játékot. (Ebből kettő írta az alap szöveget: a külső nem olyan fontos, csak légy kedves, figyelmes, humoros, merd kimutatni az érzelmeid!)
Szerintem, ha valaki ír nekem, akkor megnézem kitől jött, elolvasom mit írt, megnézem még egyszer és csak ezután döntöm el, hogy mit tegyek. Érdekelne, hogy valaki más is felfigyelt erre a jelenségre?”

Várom a további olvasói leveleket a tarskeresoblog@freemail.hu címre!

Olvasói levél – Highway a kámforrá váló pasikról

Mindenki – nemétől függetlenül – küzd azzal a problémával, hogy nem kap meg 1-1 találkozó után őszinte választ a folytatásról feltett kérdésre.
Sokan hiszik azt, ha eltűnnek, ha mindenféle értelmetlen kifogást találnak a randi elkerülésére és nem közlik egyértelműen nem tetszésüket, akkor így kevesebb kárt, fájdalmat okoznak, kíméletesebben járnak el reménykedő partnerükkel szemben. A válaszokból úgy tűnik, hogy nem. Az értelmetlen több napos várakozás, reménykedés s csalódás fájdalmasabb, mint a sokkhatásként gyorsan elmondott “Bocs, de nem látom értelmét a további találkozásoknak! Nem te vagy akit keresek…” típusú faképnél hagyás. Ez utóbbit 1-2 óra alatt elfelejtjük, míg a az előbbin napokig agyalunk, miközben a döntést már rég meghozta a másik fél…

“Én a nôi nem képviseletében írnám meg tapasztalataimat a férfiak eltûnésével kapcsolatban.
Van, hogy úgy érzem, ezen a téren én tartom a rekordot, de persze tudom, hogy nem. Mindenestere az egy főre eső eltünésben mindenképpen.
Nálam két fajta eltünés fordult már elő. Az első, hogy az oldalon váltunk néhány levelet, amiket teljesen pozítivan értékelek, és azt gondolom, hamarosan élőben is találkozhatunk. Időnként odáig is eljutok, hogy a számom is megadom, és várom, hogy hívjon. És várom, és várom, és várom. Majd rájövök: nem fog hívni. Amit nem tudok mire vélni. Hiszen olyan jól kezdődött minden.. Van, hogy néhány levél után tűnik el, a telefonszám cseréig el sem jutunk. Egyszer csak egy levélre már nem jön válasz. Hozzá teszem én az arcomat fel vállalom az oldalon, nem árulok zsákba macskát.
Azt, hogy az első randi után nem jelentkezik még megértem. (Nem jöttem be neki) Bár én várom, hogy jelentkezzen, ha sokáig nem történik semmi, előfordul, hogy nem bírok magammal, és írok valamit. Vagy jön rá válasz vagy nem. De ami számomra teljesen érthetetlen, hogy talizunk másodszorra is. Elmondja milyen szerencsés, hogy találkoztunk, és egyéb szép szavak bla-bla-bla. ?m ezután szinte elérhetetlen. Nem akarom zaklatni, ezért megpróbálom kivárni, hogy ő hívjon, vagy legyen online msn-en. De vagy nem is hív, vagy rejtve kapcsolódik, vagy csak döcögősen beszélünk az msn-en, érzem, hogy nem érdekli mi van velem, és a találkozót meg sem említi. Szerintem ha már pár napig semmilyen formában nem jelentkezik, az mindenképpen jel. Hivatkozhat bármilyen elfoglaltságra, ha érdekelném, biztosan kiváncsi lenne legalább arra hogy vagyok. Csak hogy ebből a gesztusból is érezzem, gondol rám. Lehet, hogy női aggyal gondolkozom, és a pasik nem ilyenek, azonban sztem érzelmeik nekik is vann!
ak. Egy 5 perces beszélgetést, egy rövid sms-t mindenki megengedhet magának. Még a legelfoglaltabb ember is. Szóval ilyenkor jön az, hogy vagy tudomásul veszem, hogy ennyi volt, és többé nem ‘zaklatom’, vagy elérem, és azt mondja, hogy sajnálja, de nagyon elfoglalt, és az idejébe most nem fér bele egy barátnő. Jelzem ilyenkor nem értem akkor miért randizik? És miért festi le reménybeli jövőnket olyan mesésnek.
Az az igazság, hogy ennyi szép szöveg után már nem tudom áhitattal hallgatni, mert tudom, hogy harmadnapra megváltozhat a véleménye, és akkor csak az újabb csalódás. És az újabb hiba keresés magamban. Sajnos a nőknek ez sztem még rosszabbul esik, mint a férfiaknak, mert lelkisebbek vagyunk. Legalább is én igen. Ezért azt kérném a férfiaktól, hogy ne randizzanak a hölggyel, ha nincs rá idejük. Vagy mondják meg egyenesen, hogynem jövünk be. És kész.
Köszönettel a női nem nevében.”

Várom az olvasók leveleit, véleményét a tarskeresoblog@freemail.hu címre!

Az iwiw haszna

A mai elharapózott bizalmatlanság világában, ahol a netes társkeresés lassan nem a bizalomról, tisztességről, korrektségről (tisztelet a kivételnek!) hanem az átverésről, a szórakozásról, a két normális kapcsolat közti idő kitöltéséről, kíváncsiskodásról, a másik érzéseinek letojásáról, saját magunk fényezéséről szól… Szóval ezekben az időkben nem árt valami mankó, amivel segíthetjük döntésünket, amivel teljesebb képet kaphatunk kiszemeltünkről kikerülve a csalódást.
Van egy fórum a neten, ahová a nagyon nagy többség úgy regisztrál be, hogy igazi adatait, családi körülményeit adja meg, a valós fotóit tölti fel. Itt még nem harapózott el az álregek, a hamis képek, a hamis adatok feltöltése, itt még az igazmondás dívik. Talán azért, mert itt már a megismert embereket gyűjtjük össze, ők már nagyjából egészéből ismernek, nem érdemes és visszatetsző előttük hazudni. Ez a site az iwiw.
Ha a társkereső oldalakon bejelentkezek egy hölgynél, rendszeresen megadom a saját mailcímem. Ide várom a válaszokat, amelyek ha megérkeznek, első pillantással a feladó címét, ill. a megjelenített nevét ellenőrzöm le. Sok esetben – szerencsémre – a naívabbak, a figyelmetlenebbek a freemailes, gcom-os, stb ingyenes mail postafiókjukba is bevésik valódi nevüket: ezt azonnal kihasználom s az iwiw-en rájuk keresek.
Derült már így ki egy be nem vallott gyermek, egy be nem vallott férj. De a sokadik kérésemre képet továbbra sem küldő hölgy reglapjára látogattam el és máris világossá vált értetlenkedésének oka. De ezzel a módszerrel szűrtem már ki túlkoros (csekély 10 évvel kevesebbet írt a Nlcafés adatlapjára) hölgyet – igaz a fotói és foglalkozása (modell) alapján ezt simán meg is tehette.
Az iwiw-en egyébként sokkal reálisabbak a fotók is, inkább a hétköznapi énüket ábrázolják, így talán kerülnek fel előnytelenebbek is – már ezért is érdemes leellenőrizni: tanulságos és sokat mondó a társkeresőre felrakott és az iwiw-es képek közötti különbség.
A levelezés beindításához sem árt némi plusz információ: csippentsünk fel innen!
Kedves társkeresők: időtök és idegzetetek megvédésének érdekében – ne csak a titkosszolgálatunk – hanem ti is használjátok fel e online emberkatalógust!

Vállalkozó hölgyek a társkeresôkön

Csodálkoztam, hogy eleddig nem jelentek meg “vállalkozó hölgyek”, szexpedicíós lányok a netes társkeresőkön.
Nem is olyan abszurd kérdés ez, nem is olyan erkölcstelen és felháborító, hiszen jó pár esetben különböző férfiak anyagi ellenszolgáltatásért cserébe (vagy csak ingyen és bérmentve) keresnek meg tisztességes szándékkal keresgélő hölgyeket ajánlataikkal. Sok esetben csak egyéjszakás kalandok alakulnak ki, rengeteg példa mutatja, hogy számos férfi igazából szexuális életének kiegészítésére/színesítésére használja e fórumot. (Ez leginkább a Loveboxra jellemző, de már máshol is megtörtént…)
Fütyköseik képét elküldő, konkrét összegeket megjelölő pasik szép számmal akadnak idefent. S ha komolyan gondolják – márpedig én elhiszem nekik -, akkor egy igen szép piaci szegmenst fedhetnek le: azokét, akik pl. a rosszlanyok.hu-t és az igazi profi szolgáltató hölgyeket messziről elkerülik és bizonyos “érdekes” elgondolásból a társkereső lányokat zaklatják s kizárólag nekik tesznek anyagi természetű ajánlatokat.
Nos, e farkincabajnokok – mégpedig a fizetős részük – megfelelő piaci rést (khm :-) ) fedhetnek le, amiért máris – szakmájukat és klientúrájuk kiépítését még csak most kezdő – lányoknak jó vadászterület lehet. Ennek ellenére csak az utóbbi időben kezdtek fel-fel tündezni s találkozhattam az alábbi válaszokkal és adatlapokkal:

Egyik jelentkezésemre egy ilyen választ kaptam:
“Van frissítő, lazító svédmasszázs, mely egész testre kiterjedő és nagyon kellemes. óra 5000 Ft. Van kényeztető masszázs, melyben van frissítő masszázs, testtel maszírozás és választható levezetés (francia, kézi). Félóra 8, óra 10 ezer Ft.
Telszám: xxx xxx”

Adatlapon:
“Ha szeretnél kicsit ellazulni, felfrissülni , vagy csak jól érezni magad, akkor írj:-)”

Adatlap 2:
“Két évvel ez előtt anyagi csőd szélén álltam. Ekkor gyors megoldás kellett és új munkába kezdtem. Masszázzsal foglalkozom másfél éve. Nagyon szeretem amit csinálok. Nálam nincs szex, mégis olyan élményt nyújtok vendégeim részére, hogy szívesen jönnek vissza hozzám. Szeretem az érintést, a testiséget és azt amit csinálok. A vendégeim intelligens, ápolt, értelmes kedves emberek. Tisztelnek és szeretnek. Közel 120 visszajáró törzsvendégem van. Nálam a minőség a legfontosabb!!!
Ma már mindenem megvan, ami egy harmónikus, boldog élethez kell és közben a munkámat is egyre jobban megkedveltem.”

Adatlap 3:
“Unatkozó háziasszony vagyok, aki a kosztpénz kiegészítésének céljából vár 1 laza órára potens és ápolt férfiakat.”