Az a sok hülye netes társkereső!

Egy hozzászólásból idézek:

“Észrevételeim szerint a társkeresőkön az érzelmileg kiégett, alacsonyabb végzettségű, problémákkal kűzködő ( lelki, testsúly, egészségügyi, anyagi, több gyerek, házaséleti, szexuális ) egyének tartózkodnak.
Na meg a munkaidőt jól eltölteni vágyók… szórakozásból.
Elég belépni több rendszerre, levnni a konzekvenciát mindenhol ugyanazok vannak, más-más adatokkal.
Több gyerekes nők, díszelegve tetoválásokkal, bedőlve, kitéve mikkel rendelkeznek, pasik szerszámukat közszemlére téve….
Nők és férfiak egyik randi után a másikat halmozzák…szédítés, magukat szebbnek jobbnak feltüntetés, és hazugság hazugság hátán… Szóval néhány szóban ez a híres magyar internetes társkereső társadalom.
Gyakorlatilag a társkereső rendszerek lényege : szexualitás előtti nonverbális kommunikáció.”

Többször előkerül ez a megállapítás, miszerint a netes társkeresés a bénák, rondák, hülyék, perverzek és a lelki sérültek utolsó mentsvára, ahol nem születhetnek komoly kapcsolatok, mindössze jó nagy dugások abszolválódhatnak! Kíváncsi lennék, hogy ezeket a véleményeket milyen emberek írják:
– akik még soha nem próbálták. Ebben az esetben szomorú – bár erre a szar országban élők moráljára igazán jellemző -, hogy úgy ítélnek el valakiket és valamit, hogy igazából fogalmuk sincs róla, csak valami halvány sejtésük. Ráadásul még bátorságuk és kezdeményezőkézségük sincs, hogy legalább egyszer megnézzék ezt…
– ha már próbálta, de nem sikerült. Az általánosítás sohasem szerencsés. Ha történetesen nem jön össze 1-2-3-sok próbából egyetlen egy komoly kapcsolat sem, az még nem jelenti a rendszer hibáját. Sok saját kudarc után ezt a következtetést vontam le magam is és menekültem innen, ahol az ismeretlenség homályába bújva egyesek még több szemétséget engedhetnek meg maguknak, mint a való életben. Aztán lehiggadva rá kellett jönnöm, hogy én sem vagyok szent tehén, sokszor hibáztam magam is! Kudarcaim fô oka egyértelmûen nem a netes társkeresés rendszere, inkább a saját és a másik fél tapasztalatlanságából adódó hibák, magyarul a szerencsétlenkedésünk. (Ezekrôl olvashatnak a Nekem sem egyszerû sorozatban…)
– már próbálta és sikerült. Akkor miért írna ilyen ökörséget?
A rendszer maga jó és üdvözlöm a lehetőséget, ami a huszonegyedik század hatékony magányoldó megoldása lehet! Sok elidegenedett embernek ad lehetőséget arra, hogy a magánéletével kezdjen valamit, boldog lehessen, – ne csak keseregjen és irigykedjen mások szerencséjén -, és aktívan párt találjon. Ennél pozitívabb mi lehetne? Miért lenne ez a metódus rossz? Ja, kérem: hogy nem tudunk élni vele, mert sokan csak szórakoznak, átvernek másokat?! Hogy egyesek elvadult elvárásokkal, helyes önismeret és önértékelés nélkül vágnak bele? Rengeteg csalódás ér – hasonlóan az élethez – itt is mindenkit, s ezeket a csalódásokat nem lehet elkerülni, mert ez nem a virtualitás velejárója, hanem magáé az életé! Ezért nem a társkereső oldalakat kell szídni és a benne lévő embereket, hanem ezt a büdös szar világot, ahol a fájdalom az élet természetes velejárója!
Itt senki nem ígért azonnali sikert, gomnyomásra és regisztrációra azonnal becsöngető álomnőt vagy álompasit. Érdemes lenne felébredni ebből a hülye álomból, hogy azt hisszük, már nem csak kurvát lehet a netről rendelni, hanem havi 300-1200 Ft-os VIP tagságért életünk párját is és MP3-ban – grátiszként – letöltődik mellé a nagyharang is…
Nem! Dolgozni kell itt is. Ki kell választanunk a sok hülyének tûnô, számunkra értéktelen ember közül azt az egyet: nem lesz könnyebb, nem lesz rövidebb, de esélyünk talán nagyobb megtalálására, mint a való életben. Hajrá!

Category: Elmélet, Irások
You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.