Archive for » 2009 «
Sokan olvassátok a blogon megjelenő írásokat és – örömömre – kommentáljátok is. Rengeteg tanulságos esetet ill. véleményt írtok le, amelyekből – mind kezdő ill. mind haladó szinten lévő társkeresők – tanulhatnak. Arról, hogy mire érdemes vigyázni a virtuális térben és mire érdemes figyelni az igazi randin: a sok kókler, hazudozó, link alakra, akiket csak a tapasztalt keresők (ill. jó pár alkalommal még azok sem) képesek kiszűrni.
Régebben nem volt ezzel probléma, mert ez az egész még tisztességesebben, becsületesebben, “amatőr” módon működött, s mindenki rendeltetésszerűen használta, az újdonság felfedezésének örömével. Aztán felhigult a net és az itteni társaság is és már inkább bosszúságot okoz, mint egy fantasztikus lehetőséget ad a boldogságra. Rengeteg csalódás forrása lett, pedig lehetne ez másképp is!
Erre várok ötleteket: mi lenne az a forma, funkció, kötelezettség a userek felé, kiegészítés, bármi, amitől ez az oldal megtisztulhatna és a komoly kapcsolatok kialakulását segíthetné megint?
Egy férfiolvasómtól kaptam a következô írást, amely az elsô találkozások utáni – néha érthetetlen – eltûnésekrôl, kikényszerített visszautasításokról, a ki nem mondott ellenszenvrôl, az eredménytelen randikról szól. Mivel férfi, így a randikon összegyûjtött “élményei” csak a nôkrôl szólhatnak, de ahogy ô is hangsúlyozza az utolsó bekezdésben, az ilyen viselkedés nem feltétlen kizárólag rájuk vall. �?gy örömmel venném a másik oldal véleményét is és tapasztalatait is!
Én is a virtuális társkeresés rögös útját választottam. Sok nehézség után végre megtaláltam a párom és boldog vagyok. Higyjétek el van értelme, mert kis kitartással, lelkesedéssel, odafigyeléssel, türelemmel és pici szerencsével meglelhető az ideális pár. Nem szabad megalkudni, a képzelt ideálunk is épp a billentyűzetet üti valahol és ránk vár. Túl romantikus ez? Nekem bevált és a nagy számok törvénye szerint ez biztosan igaz is.
A hegytetőn állva, boldogságban úszva könyebb írni a kudarcokról, keserű tapasztalatokról. Nem lett volna erőm ilyen lelkesen írni egy rossz randi árnyékában, de a boldogság ihlete sokat segít. Igy már tudok nevetni önmagamon és még a kínos helyzeteket is örömmel tudom visszaidézni. :)Az még elfogadható valahogy, hogy a nők nem mondják el a véleményüket szemtől szembe a randin. Ez még ok, mert nem akarnak megbántani “minket”, sőt valamilyen formában megértem, ha valaki nem kellően bátor.
De ami hihetetlen (és ezt több randimmal is megerősítem), hogy a nők ezzel szemben EL IS HITETETIK, hogy BEJÖVÜNK nekik, sőt, többszöri kérdésünkre is pozitiv választ adnak, hogy “persze, szivesen talizom veled újra” . De ez csak a verbális része! A nők az első randin (még ha nem is vagyunk az esetük), olyannyira hajlamosak nekünk illúziót teremteni, hogy a csókig is ELMENNEK, ha kezdeményezünk. Hihetetlen! Ha én nem tapasztaltam volna meg többször egymás után, akkor azt mondanám hogy ilyen nincs. A legdurvább helyzet az, hogy volt olyan lány is, hogy csókolóztunk, utána elkezdtem a kabátkáját kigombolni, megfogtam a mellét, simogattam a hasát………bármi megtörténhetett volna.
De aztán jött a mágikus búcsú és a másnap….és hiába vártam SMSt, visszahivást.A nagy semmi..
Felhivtam saját számról, nem vette fel. Nem hivott vissza. A harmadik napon fülkéből felhivtam, akkor felvette, hisz nem ismerte a számot és csak 1o perc nyúzás után nyögte ki, hogy nem vagyok az esete. Elötte csak dadogott, hogy hát, nem is tudja, meg nem tudja mikor ér rá, meg a szokásos értelmetlen nyafogás. MÉG UTÓLAG TELEFONON, SMSBEN sem volt bátorsága megmondani, csak nekem kellett kihúzni belőle az igazságot.
A jelenség felettéb érdekes, hisz egyrészt alátámasztja amit Line24 írt a fent emlitett cikkben, másrészt rámutat arra is, hogy az első randin sokminden elérhető, mert annyira gyáva nyúl a nők többsége, hogy úgyse fogja kinyögni, ha nem jövünk be neki, inkább sodródik az árral.
Ezzel nem akarok senkit sem arra buzditani, hogy a velünk nem vonzódó lányt ágyba vigye, hiszen ilyen tapasztalatok után a kutyának se lenne kedve hozzá. Csupán csak azt a szomorú tényt szeretném kihangsúlyozni, hogy akármennyire is azt érezzük a randin, hogy a tetszünk, mégse alhatunk nyugodtan egy percig sem: ott dől el minden, hogy az első TALI UT�?N, ő keres e meg minket, nem tilt e le MSNen és megadja e a lehetőséget a folytatásra.
Szólhatna úgy is a szlogen , hogy : “Jó randid volt? Jókat beszélgettetek? Sokat mosolygott a lány? Esetleg még érdeklődő is volt? Csókolóztatok is? Ne bizakodj, hisz másnap nagy eséllyel eltűnik és nagy akrobata mutatványok révén érheted majd csak el. Tehát férfitársam, egy percig se légy boldog:) “
Hihetetlen dolog ez és egyben szomorú. A saját példáimból egy átlagos “para-vázlatot” mutatnék be:)
0. jókat beszélgetünk MSNen. (melyet esetleg megelőz egy kis levelezés)
1. talizunk, jól érzem magam, elválunk a randi után.
2. miután leteszem a lányt, elkezdek örülni, de pár perc után elromlik a kedvem, hisz már várom hogy másnap semmi sem fog történni és ahogy telnek a percek, úgy válik egyre biztosabbá hogy jön a kinos 3. pont:)
3. a korábbi jó MSN beszélgetések helyett azt látom hogy folyton offline van. nem ir smst. hivom, nem veszi fel.
4. addig keresem, amig (kisebb trükkök után) el nem érem telefonon és megkapom a megalázó visszautasítást.
Ja és nem értek egyet a blog tulajdonosával atekintetben, hogy eszünkbe se jusson felhivni a nőt, meg kell előzni a megaláztatást…stb..ez nem igaz. Vagyok annyira lovagias önmagammal szemben, hogy kikényszeritem a nőből a visszautasitást, még ha szarul is esik. Kis népnevelés:) Az is lehet egy módszer, hogy megvárjuk amíg a lány keres a randi után, így elkerülhető a csalódás? Egy kedves barátom tanácsolta ezt. Szerintem ezt el kell felejteni, minél előbb meg kell tudni, hogy van e értelme a várakozásnak.
�?rület, hogy hiába figyelünk a randin, hiába is alakul minden szuperül, (vagy legalábbis úgy érezzük) ez semmit sem számít. Csak akkor nyugodhatunk meg, ha visszamegyünk a virtuális világba és ott a lány újra jön MSN-re, újra ir levelet. Igen, akkor tényleg minden rendben van és jó eséllyel mehet tovább az ismerkedés. A neten kezdődik és ott is dől el. Legalábbis számunkra, férfiak számára, mert a nő már az elején mindent tud……..
Hogy melyek voltak a jó randijaim és mégis honnan lehet ÉL�?BEN is biztosan megtudni, hogy kellünk e a lánynak és jó esélye van e a folytatásnak és hogy nem kell e paráznunk, miután elválunk a lánytól az első randin?
Onnan, hogy a nő magától ad általában pozitív visszajelzést, ha tényleg tetszünk, de az olyan jellegű kérdések, hogy “tetszem?” , “helyes vagyok? ” teljesen fölöslegesek, mert úgyse fogunk őszinte választ kapni. A legfontosabb az, hogy a nők úgyis elárulják, ha tetszünk. Közvetlen kérdések helyett az apró jelekre kell figyelni vagy ki kell várni a pozitiv visszajelzést.
Lehet, hogy sok újat nem mondtam, de ha olvastad ezeket a mondatokat és úgy érzed, te is hasonló cipőben jársz, nem lehet véletlen, mert egy igen gyakori jelenségről van szó.
Persze tény, hogy sok nővel beszélgettem és a férfiak is gyakran kitérő válaszokat adnak, elhitetik, hogy a lány tetszik. Ezért fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy ezzel az írással nem a nőket szerettem volna rossz színben feltüntetni: tudom, nem a nemek függvénye, hogy ki milyen és hogyan viszonyul másokhoz, de megkockáztatom – a lányoknál gyakoribb ez a jelenség!
Fel van dobva a lányoknak a labda. Egy olyan jelenségre kérdez rá Sándor, ami a férfiak számára talán érthetetlen, de mindenféleképp ôk az elszenvedôi.
“Egy hónapja regisztráltam egy társkeresőn és egy új dolog felkeltette a figyelmem.
Nem tudom, kinek mi a tapasztalata, de ez engem jobban zavar mintha valaki eltűnik, válasz nélkül.
Szóval, amiről szólni szeretnék, az a nézelődés. Ez pontosan mit jelent?
�?rom a leveleket a lányoknak és próbálok tisztelettel, nyíltan fordulni az ismeretlen felé.
Ez a dolgunk, ezt kell tennünk, de most jön az érthetetlen része számomra!
A lány oda ül a gép elé, megnézi mennyi levele érkezett.
Örömmel látja, hogy jött és megnézi a feladó adatlapját, egyszer, kétszer.
Másnap újra megtörténik, ismét megnézi a leveleit, majd rákkantit a tegnapi levél író adatlapjára. Eltelik 1-2 nap és a folyamat megismétlődik: ismét megnézi szórakozásból az x nappal ezelőtt író társkereső adatlapját.
És így tovább, tovább, tovább.
Tudom első olvasásra megkérditek,hogy mi ezzel a baj? Igazatok van, de olvassátok el figyelmesen,és hiányzik belőle egy fontos rész. Elárulom: a hölgyek “elfelejtették” elolvasni a leveleket.
1 hónap alatt eddig 4 nő játszotta el ezt az új népi játékot. (Ebből kettő írta az alap szöveget: a külső nem olyan fontos, csak légy kedves, figyelmes, humoros, merd kimutatni az érzelmeid!)
Szerintem, ha valaki ír nekem, akkor megnézem kitől jött, elolvasom mit írt, megnézem még egyszer és csak ezután döntöm el, hogy mit tegyek. Érdekelne, hogy valaki más is felfigyelt erre a jelenségre?”
Várom a további olvasói leveleket a [email protected] címre!
Akárhogy nézzük, a randi egy férfi számára feladat, kihívás, megoldandó szituáció, ahol a szemben ülő hölgyet el kell bűvőlni, meg kell mutatni legjobb oldalunkat és meg kell győzni őt arról, hogy mi vagyunk a számára a legjobb választás. Jöhet itt bárki azzal a szöveggel – de kedves ffitársam, ha megfigyeled általában csak nőktől hallani ilyet -, hogy a szerelem csak úgy betoppan életünkbe és nem kell tenni érte, s a legnagyobb hiba, azt akarni minden áron! �?m ha alaposan utánagondolunk, tudjuk, hogy ez csak a másik nemnél működhet: egy férfi életébe soha nem lép be az igazi. Egy férfi mindig harcol, felhívja magára a figyelmet, kezdeményez, udvarol és ha mindent jól tett és még szerencséje is van, akkor learatja munkájának gyümölcseit.
Az utcán sétálva, boltban vásárolva, szórakozóhelyen bulizva egy csinos hölgy leszólítson engem? Hát ez oly meseszerű, hogy inkább három pretty woman story-t hiszek el, mint ezt.
Mi férfiak nem várhatunk, hanem felvéve a kesztyűt, megtalálva a hozzánk illő módot és helyet, harcolunk és hódítunk! S ha megállapodtunk abban, hogy ez egy tudatos és előre elhatározott tevékenység, akkor pedig elismerhetjük, hogy mint minden ilyenre – ahogy az élet egyéb más területén elvégzett feladatokra is – fel kell készülnünk, hiszen nem hagyhatjuk csak a szerencsére, a vak véletlenre sikerünket! Nem érdekünk, hogy egy sunyin jelzett vagy határozottan kimondott – Bocsáss meg, de inkább hagyjuk! – kijelentéssel porba hulljon reményünk és újabb, jelentős sebet ejtsenek önbecsülésünkön, határozottságunkon. Mert e kettő a legfőbb fegyverünk randijainkon: ha sérülnek, úgy válunk egyre gyengébbé, úgy győznek le „ellenfeleink�?, úgy lesz mind reménytelenebb, hogy elfoglaljuk a nők bátran védett szívét.
A határozottságot sok féritársam összetéveszti az önfejűséggel, makacssággal, figyelmetlenséggel. A lényeg: minden szituációra legyen megoldási javaslatod, minden kívánságát tud teljesíteni, minden esetben, amikor nem tud/akar dönteni egy hölgy, Te megtedd helyette, s a terveiteket végre is tudd hajtani!
Miért adnák oly könnyen hölgyeink szívüket, – régi lovegregényekben ártatlanságuknak nevezték ezt -, hiszen ez legfőbb kincsük. Ha egyszer beengednek oda valakit, azt nehezen tudják onnan kiverni – s minél idősebbek, tapasztaltabbak, annál vastagabb a fal, annál félénkebbek, mert nem akarnak megint fájdalmat okozni maguknak olyan emberért, aki nem bizonyította be, hogy meg is érdemli. Hiszen a magyar nyelvben jól jelzi ezt a ritust maga a fogalom is: hódítás. A hódítás = harc.
Ha már megdumáltad és eljön a randira, akkor nyert ügyed van: innen már csak elrontani lehet. De ezt sokan meg is teszik. Ráadásul olyanok, akiknek már több kapcsolat is van a hátuk mögött, mégsem értenek a nők lelkéhez. Úristen! Szegény előzőek. Alapdolgokat kell most elmondanom, mert ti férfitársaim alaphibákat követtek el.
– Öltözék, külső, ápoltság – nem a külső fontos, de mégis sokat elárul
Hallottam már rövidnadrágban, pólóban és papucsban megjelenô hímnemûrôl. �?gy próbálta meg alternatív mûvész jellegét megmutatni, de ez – a tanulság szerint – abszolút nem mûködik! Adjuk meg a tiszteletet az alkalomnak – hiszen a hölgyek is készülnek rá – és jelenjünk meg kultúráltan – ingben, hosszúnadrágban – igényesen, színharmónikusan összeválogatva!
�?lszentség lenne azt mondani, hogy egyáltalán nem fontos a külső: rengeteg pluszpontot jelent már az első pillanatban! S ki ne szeretne jobb pozícióból indulni?
Tanács: a család egy tapasztalt és jóízlésû, ám fiatal hölgytagját avagy egy hasonló önfeláldozóó barátnôt kérjünk meg és kísérjen el egy bevásárló-túrára, ahol harmónikus ruhákkal szerelhetjük fel magunkat segítségükkel ill. beszélgessünk el vele, hogy mit mivel érdemes felvenni.
– Érdeklődés, téma
A nőknek fontos, hogy érezzék a személyük iránt megnyilvánuló figyelmet. A középpontban akarnak lenni, egy érdekes, szép és ihletet adó személynek gondolják magukat, amit szeretnének igazolva látni a pasi viselkedésén. Ehhez nekünk beszéltetni kell őket, sokat kérdezni, odafigyelni a válaszokra s azokból újabb és újabb kérdésekkel kibontani a témát.
– Lovasroham mellőzése
hatás-ellenhatás Ha nagyon szeretnénk bevágódni a hölgynél és nagyon nyomulunk, ha nagyon nyílvánvalóvá teszük szándékainkat, akkor az ellenkezőjét váltjuk ki mint szeretnénk. Amíg nem alakul ki a vonzódás mindenkiben (mint ahogy a két ellentétes mágnes pólusa közt), addig minél közelkebb próbáljuk magunkat tolni hozzá, annál jobban fogjuk taszítani (a példa alapján mint a mágnes két azonos pólusa). Manapság a nők is szeretnek küzdeni, szeretik az elérhetetlen pasikat, így amíg nem érezzük meg a vonzódásukat, amíg nem látjuk meg a tág pupilláik közt a lángolást, addig csak viselkedjünk tartozkódóan!
– Fizetés, alias lovagiasság
a lovagiasság még mindig értékes tulajdonság! Egy szokványos első randi cehe nem oly egetverő (valószínűleg mindketten megisztok 1-1 üdítőt és kész), hogy ezt ne tudd kifizetni. Viszont nagyon kellemes gesztusnak fogja a hölgy tartani ezt.
�?gy az elsô randik helyét óvatosan 1 kávézóba-teázóba defíniáljuk, s még véletlenül se egy bárba vagy étterembe, ahol a jó hangulat hatására fogyasztani kezd hölgyünk, így a végén dilemmába sodor minket, hogy szegény, de gáláns lovagok legyünk a fizetésnél avagy pénzmagjánál maradt, de sutyó alakok, akik nem állták hölgyük fogyasztását…
– Udvariasság
Igen, lehet, hogy már elcsépelt a mai világban, de mégis figyelik a nők, hogy egy pasi kinyitja a kocsiajtót, előre megy-e a vendéglátó egységben, lesegíti a kabátját, lehajol-e a leejtett tárgyért, stb. Sokszor kaptam már félhangos megjegyzést, hogy nahát, ez de jól esett, s de megtisztelő, hogy kinyitottam a kocsiajtót neki… Megemlítenék ezt, ha túl sűrűn történne meg velük?
– Testbeszéd
Figyelni kell és lehet a női testbeszédet. Rengeteg információt tudunk meg belőle, mint például mikor érinti kellemetlenül egy téma vagy akár az egész randi vesztésre áll-e?! Ha bezárkózást észlelünk hirtelen vagy zavart szûkszavúságot, akkor rossz, elaknásított témára tévedtünk, s azonnal evezzünk békésebb vízekre!
Vegyük elô az általánosabb témákat, kezdjük ôt bombázni kérdéseinkkel és elôbb vagy utóbb ráakadunk valami olyanra, amit élvezettel kezd el fejtegetni (tilos ásítozni, mégha a horgolás rejtelmeirôl és kalandjairól mesél!). Viszont, ha jó lelkiismeretünk szerint megtettünk mindent, ám mégse akar kinyílni célszemélyünk vegyünk tôle egy talmi kifogással gyors búcsút!
– Határozottság
A nők szemében az egyik legmegvetendőbb férfi tulajdonság a tutyi-mutyiság. Tudjuk és merjük. Ha kell, elôre tervezzük meg hova ülünk be, mirôl beszélünk és vázoljunk fel magunkban vészforgatókönyveket. (ha nem szereti a teát, de mi teaházat néztünk, ki, akkor helyette hova máshova ülhetünk be) Ha egy picit húzni kezdi a száját és nem biztos a nô a dolgában, ám mi tudjuk, hogy a kitalált programunkat élvezni fogja, akkor merjünk kiállni mellette és meggyôzni a magabiztoságunkkal!
Ha beszélgetés közben beleköt 1-2 szavunkba, kijelentésünkbe – mert a nôk imádnak minket így tesztelni -, akkor merjük felvenni a kesztyût és ellentmondani és okos érveléssel megvédeni igazunkat! Okosan ismétlem! (Ha valóban valami vadat mondtunk, inkább meneküljünk!)
– Gyakorlat és lazaság
Elmúltak a kamasz évek, amikor mindenki újonc a “szakmában”, így nem árt, ha pirulás és zavar nélkül egy kis határozott udvariassággal vezetni tudjuk a randin történteket. Ehhez pedig magabiztosság kell: tudva azt, hogy nincs meglepetést okozó helyzet, mert már szinte minddel találkoztunk. Szóval ne legyünk restek és az elején fôleg pörgessük fel a randik számát, akár unszimpi vagy nem tetszô lányokkal is tessék találkozni: átérezni a netes randik feelingjét! Mert igenis van: a direkt szituáció, a két ismeretlen ember kellemes elbeszélgetésee nem magától értetôdô, nem természetes. S ha már számunkra azá válik, akkor el tudjuk magunkat engedni és lazán, természetesen leszünk képesek viselkedni, ami a siker egyik meghatározó záloga!
(folyt köv)
Mindenki – nemétől függetlenül – küzd azzal a problémával, hogy nem kap meg 1-1 találkozó után őszinte választ a folytatásról feltett kérdésre.
Sokan hiszik azt, ha eltűnnek, ha mindenféle értelmetlen kifogást találnak a randi elkerülésére és nem közlik egyértelműen nem tetszésüket, akkor így kevesebb kárt, fájdalmat okoznak, kíméletesebben járnak el reménykedő partnerükkel szemben. A válaszokból úgy tűnik, hogy nem. Az értelmetlen több napos várakozás, reménykedés s csalódás fájdalmasabb, mint a sokkhatásként gyorsan elmondott “Bocs, de nem látom értelmét a további találkozásoknak! Nem te vagy akit keresek…” típusú faképnél hagyás. Ez utóbbit 1-2 óra alatt elfelejtjük, míg a az előbbin napokig agyalunk, miközben a döntést már rég meghozta a másik fél…
“Én a nôi nem képviseletében írnám meg tapasztalataimat a férfiak eltûnésével kapcsolatban.
Van, hogy úgy érzem, ezen a téren én tartom a rekordot, de persze tudom, hogy nem. Mindenestere az egy főre eső eltünésben mindenképpen.
Nálam két fajta eltünés fordult már elő. Az első, hogy az oldalon váltunk néhány levelet, amiket teljesen pozítivan értékelek, és azt gondolom, hamarosan élőben is találkozhatunk. Időnként odáig is eljutok, hogy a számom is megadom, és várom, hogy hívjon. És várom, és várom, és várom. Majd rájövök: nem fog hívni. Amit nem tudok mire vélni. Hiszen olyan jól kezdődött minden.. Van, hogy néhány levél után tűnik el, a telefonszám cseréig el sem jutunk. Egyszer csak egy levélre már nem jön válasz. Hozzá teszem én az arcomat fel vállalom az oldalon, nem árulok zsákba macskát.
Azt, hogy az első randi után nem jelentkezik még megértem. (Nem jöttem be neki) Bár én várom, hogy jelentkezzen, ha sokáig nem történik semmi, előfordul, hogy nem bírok magammal, és írok valamit. Vagy jön rá válasz vagy nem. De ami számomra teljesen érthetetlen, hogy talizunk másodszorra is. Elmondja milyen szerencsés, hogy találkoztunk, és egyéb szép szavak bla-bla-bla. �?m ezután szinte elérhetetlen. Nem akarom zaklatni, ezért megpróbálom kivárni, hogy ő hívjon, vagy legyen online msn-en. De vagy nem is hív, vagy rejtve kapcsolódik, vagy csak döcögősen beszélünk az msn-en, érzem, hogy nem érdekli mi van velem, és a találkozót meg sem említi. Szerintem ha már pár napig semmilyen formában nem jelentkezik, az mindenképpen jel. Hivatkozhat bármilyen elfoglaltságra, ha érdekelném, biztosan kiváncsi lenne legalább arra hogy vagyok. Csak hogy ebből a gesztusból is érezzem, gondol rám. Lehet, hogy női aggyal gondolkozom, és a pasik nem ilyenek, azonban sztem érzelmeik nekik is vann!
ak. Egy 5 perces beszélgetést, egy rövid sms-t mindenki megengedhet magának. Még a legelfoglaltabb ember is. Szóval ilyenkor jön az, hogy vagy tudomásul veszem, hogy ennyi volt, és többé nem ‘zaklatom’, vagy elérem, és azt mondja, hogy sajnálja, de nagyon elfoglalt, és az idejébe most nem fér bele egy barátnő. Jelzem ilyenkor nem értem akkor miért randizik? És miért festi le reménybeli jövőnket olyan mesésnek.
Az az igazság, hogy ennyi szép szöveg után már nem tudom áhitattal hallgatni, mert tudom, hogy harmadnapra megváltozhat a véleménye, és akkor csak az újabb csalódás. És az újabb hiba keresés magamban. Sajnos a nőknek ez sztem még rosszabbul esik, mint a férfiaknak, mert lelkisebbek vagyunk. Legalább is én igen. Ezért azt kérném a férfiaktól, hogy ne randizzanak a hölggyel, ha nincs rá idejük. Vagy mondják meg egyenesen, hogynem jövünk be. És kész.
Köszönettel a női nem nevében.”Várom az olvasók leveleit, véleményét a [email protected] címre!
Egy hozzászólásból idézek:
“Észrevételeim szerint a társkeresőkön az érzelmileg kiégett, alacsonyabb végzettségű, problémákkal kűzködő ( lelki, testsúly, egészségügyi, anyagi, több gyerek, házaséleti, szexuális ) egyének tartózkodnak.
Na meg a munkaidőt jól eltölteni vágyók… szórakozásból.
Elég belépni több rendszerre, levnni a konzekvenciát mindenhol ugyanazok vannak, más-más adatokkal.
Több gyerekes nők, díszelegve tetoválásokkal, bedőlve, kitéve mikkel rendelkeznek, pasik szerszámukat közszemlére téve….
Nők és férfiak egyik randi után a másikat halmozzák…szédítés, magukat szebbnek jobbnak feltüntetés, és hazugság hazugság hátán… Szóval néhány szóban ez a híres magyar internetes társkereső társadalom.
Gyakorlatilag a társkereső rendszerek lényege : szexualitás előtti nonverbális kommunikáció.”
Többször előkerül ez a megállapítás, miszerint a netes társkeresés a bénák, rondák, hülyék, perverzek és a lelki sérültek utolsó mentsvára, ahol nem születhetnek komoly kapcsolatok, mindössze jó nagy dugások abszolválódhatnak! Kíváncsi lennék, hogy ezeket a véleményeket milyen emberek írják:
– akik még soha nem próbálták. Ebben az esetben szomorú – bár erre a szar országban élők moráljára igazán jellemző -, hogy úgy ítélnek el valakiket és valamit, hogy igazából fogalmuk sincs róla, csak valami halvány sejtésük. Ráadásul még bátorságuk és kezdeményezőkézségük sincs, hogy legalább egyszer megnézzék ezt…
– ha már próbálta, de nem sikerült. Az általánosítás sohasem szerencsés. Ha történetesen nem jön össze 1-2-3-sok próbából egyetlen egy komoly kapcsolat sem, az még nem jelenti a rendszer hibáját. Sok saját kudarc után ezt a következtetést vontam le magam is és menekültem innen, ahol az ismeretlenség homályába bújva egyesek még több szemétséget engedhetnek meg maguknak, mint a való életben. Aztán lehiggadva rá kellett jönnöm, hogy én sem vagyok szent tehén, sokszor hibáztam magam is! Kudarcaim fô oka egyértelmûen nem a netes társkeresés rendszere, inkább a saját és a másik fél tapasztalatlanságából adódó hibák, magyarul a szerencsétlenkedésünk. (Ezekrôl olvashatnak a Nekem sem egyszerû sorozatban…)
– már próbálta és sikerült. Akkor miért írna ilyen ökörséget?
A rendszer maga jó és üdvözlöm a lehetőséget, ami a huszonegyedik század hatékony magányoldó megoldása lehet! Sok elidegenedett embernek ad lehetőséget arra, hogy a magánéletével kezdjen valamit, boldog lehessen, – ne csak keseregjen és irigykedjen mások szerencséjén -, és aktívan párt találjon. Ennél pozitívabb mi lehetne? Miért lenne ez a metódus rossz? Ja, kérem: hogy nem tudunk élni vele, mert sokan csak szórakoznak, átvernek másokat?! Hogy egyesek elvadult elvárásokkal, helyes önismeret és önértékelés nélkül vágnak bele? Rengeteg csalódás ér – hasonlóan az élethez – itt is mindenkit, s ezeket a csalódásokat nem lehet elkerülni, mert ez nem a virtualitás velejárója, hanem magáé az életé! Ezért nem a társkereső oldalakat kell szídni és a benne lévő embereket, hanem ezt a büdös szar világot, ahol a fájdalom az élet természetes velejárója!
Itt senki nem ígért azonnali sikert, gomnyomásra és regisztrációra azonnal becsöngető álomnőt vagy álompasit. Érdemes lenne felébredni ebből a hülye álomból, hogy azt hisszük, már nem csak kurvát lehet a netről rendelni, hanem havi 300-1200 Ft-os VIP tagságért életünk párját is és MP3-ban – grátiszként – letöltődik mellé a nagyharang is…
Nem! Dolgozni kell itt is. Ki kell választanunk a sok hülyének tûnô, számunkra értéktelen ember közül azt az egyet: nem lesz könnyebb, nem lesz rövidebb, de esélyünk talán nagyobb megtalálására, mint a való életben. Hajrá!
Jártomban-keltemben sok időm jut arra, hogy nézegessem a nőket, hisz ennél jobb szórakozás amúgy sincs – kivéve, ha hivatalos nőnemű partnerrel vagyok, mert akkor ez tragikus hatással jár a magánéletem békéjére.
Megfigyeltem, hogy az átlagos nők közül – nem az elhízottakra és nem az anorexiásakra gondolok -, akik nagy és kerek mellel rendelkeznek, azoknak bizony lapos a feneke. Akik kerek fenékkel és csípővel rendelkeznek, azoknak kicsi mellük van. S azok, akik sportosak és kerek a fenekük, combjuk, és szinte mindenük az izmoktól, azoknak szintén kicsi a mellük. E megfigyelés-sorozat késztetett arra, hogy statisztikai és kísérleti módszerek segítségével megvizsgálva e jelenséget igazi tudományos magyarázatot találjak rá. Szorgos kutatómunkával, amelyek dandárját vizuálisan végeztem éjszakai szórakozóhelyeken és edzőtermekben a következő felfedezést tettem:
Úgy vettem észre, hogy minden nő azonos mennyiségű kerekséggel születik. Nevezzük el ezt G(ömbölyűségi) E(gyütt)H(ató)nak, vagyis GEH-nek. Értékét vegyük 1-nek. E kerekségi együttható értéke oszlik el a kamaszkor után minden nőn. A testrészek levonják maguknak a saját jussukat, de összegük minden esetben kiadja az 1-et.
A nagy és kerek cici úgy tűnik, hogy legerősebbként igen nagy százalékot tesz magáévá konkurálva a fenékkel. Mindkettő gömbölyűségének esetén az együttható értéke már túllépheti az egyet: ilyet látva gyanakodnunk kell a mesterséges beavatkozásra!
A gömbölyűségi együtthatót nem szabad keverni a test ZSírosodási Együtthatójával, amely sokszor látványban hasonló eredményt produkál, de mégis más jelenség és más a kiváltó oka is! (Strandokon igen könnyen – még egy kezdő GEH tudós számára is könnyen – megkülönböztethető a ZSE és a GEH által produkált kerek formák!) Tehát a duci lányok esetében a látványból ki kell vonni a gömbölyű felületeknél a zsírtúltengést és a megbecsült normál alakból kiindulva máris igazolhatóvá válik a GEH szabályrendszere.
Szintén felborulni látszik a GEH a vékony lányoknál is: ebben az esetben a duci lányoknál végrehajtott egyszerűsítő ill. abszolút általános alakra hozó művelet riverzét kell abszolválnunk, magyarul a hiányos területekre fel kell helyeznünk az átlagos magyar nő normál testsúlya és a delikvens testsúlyának különbségét, méghozzá arányosan! Az így kapott átlagos, ám mégis elég konkrét hölgyön elvégzett gömbölyűségi vizsgálat után pedig ismételten igazolva fogjuk látni a GEH szabályrendszerét:
– nagy és gömbölyű cicik esetén az átlagnál laposabb a fenék
– homokóra alkat és kerek popsi esetén kicsik a mellek
– a nem nagy, de tökéletes formájú cicik esetében szintén a fenék alakja károsul
– tökéletesen kerekded fenekeknél (lásd J Lopez) a mellek értékéből ill. nagyságából vonódik el e GEH érték!
GEH mindig egyenlő 1
GEH = cici+fenék+csípő+combok
Várom a kedves olvasók élményeit, írásait, véleményét a [email protected] címen!
Az adatlapomon – nyilvánosan! – fent van jó pár fénykép magamról. Frissek, korrektek, nem stúdióban készültek. Kitöltöttem minden rovatot. �?rtam magamról és az elvárásaimról. �?rok fotó nélküli lányoknak is. Aztán igyekszem visszakézből, azonnal kérni róla is egy képet: intelligensen, kultúráltan, egyáltalán nem követelőzően. S ezek után sokszor érkezik agresszív, pocskondiázó, sértődött válasz, mint például az alábbi:“Mivel teljes mértékben a külső szempont neked…De te képet nem küldtél…ezért nem hiszem hogy tovább kellene folytatnunk a beszélgetést…”
Ezek a hölgyek (de hallomásból tudom, hogy az urak esetében is sűrűn előfordul) komolyan úgy gondolják, hogy nem látok át a szitán? Egyértelmű a szándék:
– ad1: csúnya vagyok, levelezz velem s közben csak megkedvelsz és elfelejted elbűvölő személyiségemet megtapasztalva
– ad2: “kedves” szórakozásra vágyó, kamuképeket levadászni nem hajlandó ember van mögötte
– ad3: valaki a másik oldalon épp házasságot akar törni, de még nem eléggé bízik és a párját gyanítja bennünk
Ezek annyit sem érnek meg, kedves virtuális társkereső olvasóim, hogy akár egy pillanatra is felhúzzátok magatokat. Toll a fülükbe az ilyeneknek, akik nem képesek egyenrangúként kezelni másokat és udvariassági szabályokat maximálisan felrúgva elbújnak a postafiókjuk árnyékába s ha fenséges kedvük úgy tartja, majd méltóztatnak ők is magukat megmutatni. Egy laza és fensőbbséges mosoly, majd azonnal katt a kukára!
A mai elharapózott bizalmatlanság világában, ahol a netes társkeresés lassan nem a bizalomról, tisztességről, korrektségről (tisztelet a kivételnek!) hanem az átverésről, a szórakozásról, a két normális kapcsolat közti idő kitöltéséről, kíváncsiskodásról, a másik érzéseinek letojásáról, saját magunk fényezéséről szól… Szóval ezekben az időkben nem árt valami mankó, amivel segíthetjük döntésünket, amivel teljesebb képet kaphatunk kiszemeltünkről kikerülve a csalódást.
Van egy fórum a neten, ahová a nagyon nagy többség úgy regisztrál be, hogy igazi adatait, családi körülményeit adja meg, a valós fotóit tölti fel. Itt még nem harapózott el az álregek, a hamis képek, a hamis adatok feltöltése, itt még az igazmondás dívik. Talán azért, mert itt már a megismert embereket gyűjtjük össze, ők már nagyjából egészéből ismernek, nem érdemes és visszatetsző előttük hazudni. Ez a site az iwiw.
Ha a társkereső oldalakon bejelentkezek egy hölgynél, rendszeresen megadom a saját mailcímem. Ide várom a válaszokat, amelyek ha megérkeznek, első pillantással a feladó címét, ill. a megjelenített nevét ellenőrzöm le. Sok esetben – szerencsémre – a naívabbak, a figyelmetlenebbek a freemailes, gcom-os, stb ingyenes mail postafiókjukba is bevésik valódi nevüket: ezt azonnal kihasználom s az iwiw-en rájuk keresek.
Derült már így ki egy be nem vallott gyermek, egy be nem vallott férj. De a sokadik kérésemre képet továbbra sem küldő hölgy reglapjára látogattam el és máris világossá vált értetlenkedésének oka. De ezzel a módszerrel szűrtem már ki túlkoros (csekély 10 évvel kevesebbet írt a Nlcafés adatlapjára) hölgyet – igaz a fotói és foglalkozása (modell) alapján ezt simán meg is tehette.
Az iwiw-en egyébként sokkal reálisabbak a fotók is, inkább a hétköznapi énüket ábrázolják, így talán kerülnek fel előnytelenebbek is – már ezért is érdemes leellenőrizni: tanulságos és sokat mondó a társkeresőre felrakott és az iwiw-es képek közötti különbség.
A levelezés beindításához sem árt némi plusz információ: csippentsünk fel innen!
Kedves társkeresők: időtök és idegzetetek megvédésének érdekében – ne csak a titkosszolgálatunk – hanem ti is használjátok fel e online emberkatalógust!
Csodálkoztam, hogy eleddig nem jelentek meg “vállalkozó hölgyek”, szexpedicíós lányok a netes társkeresőkön.
Nem is olyan abszurd kérdés ez, nem is olyan erkölcstelen és felháborító, hiszen jó pár esetben különböző férfiak anyagi ellenszolgáltatásért cserébe (vagy csak ingyen és bérmentve) keresnek meg tisztességes szándékkal keresgélő hölgyeket ajánlataikkal. Sok esetben csak egyéjszakás kalandok alakulnak ki, rengeteg példa mutatja, hogy számos férfi igazából szexuális életének kiegészítésére/színesítésére használja e fórumot. (Ez leginkább a Loveboxra jellemző, de már máshol is megtörtént…)
Fütyköseik képét elküldő, konkrét összegeket megjelölő pasik szép számmal akadnak idefent. S ha komolyan gondolják – márpedig én elhiszem nekik -, akkor egy igen szép piaci szegmenst fedhetnek le: azokét, akik pl. a rosszlanyok.hu-t és az igazi profi szolgáltató hölgyeket messziről elkerülik és bizonyos “érdekes” elgondolásból a társkereső lányokat zaklatják s kizárólag nekik tesznek anyagi természetű ajánlatokat.
Nos, e farkincabajnokok – mégpedig a fizetős részük – megfelelő piaci rést (khm :-) ) fedhetnek le, amiért máris – szakmájukat és klientúrájuk kiépítését még csak most kezdő – lányoknak jó vadászterület lehet. Ennek ellenére csak az utóbbi időben kezdtek fel-fel tündezni s találkozhattam az alábbi válaszokkal és adatlapokkal:
Egyik jelentkezésemre egy ilyen választ kaptam:
“Van frissítő, lazító svédmasszázs, mely egész testre kiterjedő és nagyon kellemes. óra 5000 Ft. Van kényeztető masszázs, melyben van frissítő masszázs, testtel maszírozás és választható levezetés (francia, kézi). Félóra 8, óra 10 ezer Ft.
Telszám: xxx xxx”
Adatlapon:
“Ha szeretnél kicsit ellazulni, felfrissülni , vagy csak jól érezni magad, akkor írj:-)”
Adatlap 2:
“Két évvel ez előtt anyagi csőd szélén álltam. Ekkor gyors megoldás kellett és új munkába kezdtem. Masszázzsal foglalkozom másfél éve. Nagyon szeretem amit csinálok. Nálam nincs szex, mégis olyan élményt nyújtok vendégeim részére, hogy szívesen jönnek vissza hozzám. Szeretem az érintést, a testiséget és azt amit csinálok. A vendégeim intelligens, ápolt, értelmes kedves emberek. Tisztelnek és szeretnek. Közel 120 visszajáró törzsvendégem van. Nálam a minőség a legfontosabb!!!
Ma már mindenem megvan, ami egy harmónikus, boldog élethez kell és közben a munkámat is egyre jobban megkedveltem.”
Adatlap 3:
“Unatkozó háziasszony vagyok, aki a kosztpénz kiegészítésének céljából vár 1 laza órára potens és ápolt férfiakat.”
1, Egérke
Szimpla találkozás. Szimpla nő. Szimpla külső. Szimpla gondolatok. Szimpla beszélgetés. Szimpla élet.
Nem ronda és nem is szép. Nincs nagy melle, de kicsi se. Se nagy feneke, se kicsi. Nem duci, de nem is vékony. Nem karakteres az arca, de legalább semmiféle érzelmet sem vált ki.
Beszélgetünk. Kellemesen, de mindenféle ütős téma nélkül. Sem nem nagyon vicceskedős vagy érdeklős, világmegváltós, odamondós. Nem is kellemetlen vagy utálkozós vagy nagyon ásítozós.
Nem magába zárkozós, de nem is kinyílós. Nem lazáskodós, de nem is görcsös. Nem mindent kitevős, de nem is nagyon betakarós. Nem kihívós, de nem is agszűzieskedős. Szexis poénoktól nem zavarba jövős, de ezt a témát mégsem forszírozós. Nem karrierista, de nem is munkáját utálós. Szemébe mélyen belenézős, de abba mégsem beleszédülős. Minden témára reagálós, de mégsem érdekességeket mondós. Poénokat értős, de mégsem humoros. Nem izgulós, de nem is fagyos. Gyakorlott randizgatós, de mégsem lényegretörős.
Bort ivós, de mégsem becsicsentős. Érdeklődős, de mégsem odalevős. Picit tesztelgetős, de mégsem bátran provokálós.
Hazakísértem. Rájöttem: nem egyéjszakás, de nem is vele többet randizós…
Csak egy kis önellentmondásra szeretném felhívni az alábbi idézetet használók figyelmét!
“…nem érdekel, miből élsz. Azt akarom tudni, hogy mire vágysz és, hogy szembe mersz- e nézni a vágyaiddal!
…nem érdekel hány éves vagy. Azt akarom tudni megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj Értem, az álmaidért, és azért a kalandért, hogy életben vagy!
…nem érdekel ki vagy és, hogy kerültél ide. Azt akarom tudni, hogy állsz-e Velem a tűz közepébe, és nem hátrálsz meg!”
Majd a levelezés legelső körében legelső kérdésként a következőt teszik fel – miután az adatlapomon megnézték hány éves vagyok:
– mivel foglalkozol?
Tanács: érdemes olyan szép mondatokat kiválasztani, amelyek valóban illenek hozzánk, természetünkhöz és viselkedésünkhöz! �?gy csak egy hatalmas öngól lesz belőle. Mert ha valóban, én, mint ember érdeklem, akkor ne a szakmám és a pénztárcám iránt érdeklődjön elsőként!
Várom az olvasók leveleit, véleményét és élménybeszámolóit a [email protected] címen.
Ma ismét volt egy “randim”.
A hölgyet idefent találtam több hónappal ezelőtt. Egy teljesen átlagos, alacsony lány volt látható az egyetlen fotón: vízparton állt, felhajtott szárú nadrágban, szél belefújta arcába a haját. Kedves választ küldött a levelemre. Jó állása van, képzett, törekvő, normális értékrendű és nem kérette magát: bevallotta, hogy tetszett neki mindaz, amit az adatlapomon olvashatott. Rögtön javasolta, hogy folytassuk telefonon. Igaza van, minek kell ezzel a hosszú levelezéssel tölteni az időt?! Az ilyen önállóság, bátorság és nyílt sisakos ismerkedés mindig pozitív.
Felhívtam. Ott is kellemesen elcsevegtünk. Szimpatikussá vált – ismétlem – mégha a fotó alapján nem is. Bíztam megint a csodában – ami egyébként velem még soha nem esett meg – és azt gondoltam, hogy érdemes vele találkozni, mert hátha megkedvelteti magát velem és megláthatom közben benne a bűbájt.
Volt még egy próbatétel: épp elutazott egyhetes nyaralásra, s megígérte, hogy ha hazaérkezik, jelentkezni fog. Itt még kétesélyes volt az ügy: ha nem hív vissza, minden megoldódik magától, hisz tapasztalataim szerint ezek a nyaralások, eltűnések csak megszakítani bírják a szinte még el nem kezdődőtt ismerkedéseket. �?gy könnyedén mentem bele ebbe a megalkuvásba…
Aztán eltelt a hét és láss csodát, érkezett tőle az sms!
– Itthon vagyok ismét. Szuper volt, de megfáztam nagyon.
Felhívtam. Valóban nagyon kerregő volt a hangja, betegnek tűnt, köhécselt. Kért még egy hét türelmet, hogy összeszedje magát. Mi az már nekem? Ó, hogyne, beleegyeztem.
S eljött a nagy nap, jobban mondva este. A megbeszélt helyen – kis téren – a padokon csak egy lány ült, mikor megérkeztem. Szinte észre sem vettem vagy legalábbis nem akartam, mert hasonlított is meg nem is, mindenesetre nem volt az esetem. Telefonáltam, hátha késik. Mit ad isten, az ülőnél csörgött ki. Odavánszorogtam, s közben tekingettem jobbra-balra, hátha az égből lepottyan egy kis segítség s megúszom ezt a kellemetlen szitut. Bemutatkoztunk. Egy pillanat alatt találtam – mint a késő éjszakai színvonaltalan vetélkedőkben – a képe és a való énje közt 100 eltérést, csak hogy a legfontosabbakat említsem: a haja rövid, közel sem ért a válláig, a testsúlya lazán 15 kilóval volt több és az élet is több ráncot vésett orcájára.
Azonnal csacsogni kezdett a helyről, amit már kinézett nekünk és hogy miket fog ott inni. Én hallgatagon mentem mellette és sanda oldalpillantásokkal próbáltam megbarátkozni az új külsővel. De olyan szintű volt az eltérés, hogy ezt már képtelen voltam benyelni. A kávézó előtt megállítottam:
– Valamit mondanom kell mielőtt beülünk. Az ember már az első pillanatban, mikor meglátja a másikat rengeteget megállapít róla. Szinte azonnal eldönti, hogy érdekli-e vagy sem. A fotók alapján is kialakít egy képet, amely – lehet, hogy az én figyelmetlenségem miatt -, de most nem azonos a valósággal. Úgy érzem, hogy köztünk – mint ffi és nő közt – nem lehet semmi. Ha ennek ellenére is szeretnél beszélgetni, ám legyen, de én legalább szóltam: nem akarom egyikünk idejét sem feleslegesen húzni.
– Hát igen. Köszönöm. Gondolom a hajam hossza, ami más, mint a fényképen és ez zavar, igaz?
– Többek közt – válaszoltam. Nem vette magára. De gyorsan elváltunk, mert még véletlenül sem szerettem volna, ha ennek ellenére is be kellett volna vele ülnöm fecserészni. Féltem, hogy a csalódottság dühe kirobbant volna belőlem.
S ismét dolga végezetlenül, nem a magam hibájából elszállt egy estém értelmetlenül…
Tanulság: telefonos beszélgetés alatt rá kell kérdezni finoman, hogy a fotók mikor készültek! Fontos infó!
Várom az olvasók leveleit, élménybeszámolóit a [email protected] címen!
Sokat hallhattunk régebben a zűrős BKV és a fővárosi önkormányzat nyilatkozataiból egy bizonyos paraméterkönyvről. Ez leírja azokat a szolgáltatásokat, amelyeket a BKV köteles teljesíteni, összefoglalja azokat a minimumokat, amik nélkül nem kapja meg az állami támogatást: benne van minden, a járatsűrűségtől kezdve a szolgáltatási területen át a szolgáltatási időszakig.
Párkeresési időszakunkon elején mindenki kinyit egy paraméterkönyvet. Szűz lapokkal, szinte még üresen, hisz akkor még oly kevés elvárásunk van: annyi csak, hogy szeressenek, hogy legyen mellettünk valaki. Aztán folyamatosan tapasztalunk kapcsolatról kapcsolatra, s úgy írjuk tele ezen lapokat elvárásainkkal és az utált tulajdonságokkal. Minden megélt-átélt jót szeretnénk viszontlátni következő partnerünkben, miközben a rosszakat szeretnénk elkerülni. S túl az ötödik, tízedik, huszadik kapcsolaton már az udvarlás elején, az udvarlási időszak első hónapjaiban keressük és végigveszük ezeket.
Fiatalságunk kezdetén könnyű párra találni, s egyre nehezebb időskorban: feljebb és feljebb akarunk lépdelni, egyre jobbat, szebbet szeretnénk – a paraméterkönyvnek megfelelőt. Vagy talán nem jobbat, csak konkrétabbat: a vágy képe egyre élesebbé válik és ehhez hasonlítót szeretnénk kihalászni a nagy zűrzavarból. Szerencsénk van, ha megtaláljuk, de nekünk is passzolnunk kell az általa felállított árnyékképbe, különben felborul a szépnek induló kapcsolat. Nem akarok túl pesszimistának tűnni, de azt állítom, hogy 18 évesen minden második korombeli lány “bejött”, tizenakárhány évvel később már csak minden 100. lobbant lángra bennem valamit. Ha ugyanezt az arányt veszük számításba a másik oldalon is, akkor tulajdonképp 1:10 000-hez az esélyem megtalálni manapság a párom. Matematika tanárom mondta a valószínűségszámítás oktatása közben, hogy ez azt jelenti, hogy lehet, elsőre kihúzom a piros pontos golyót Tibi bácsi zsákjából, de ha nincs szerencsém, akkor csak a tízezredikre találom meg!
No, eleddig a saját reszortomat és aránypáromat letudtam: sikerült két darab piros pontos golyót kikapnom, csak “rosszat kívántam”. Pár lánynak én lehettem volna a piros pontos golyó, de ott meg az érzelmeim nem akartak kimászni tüskés vackukból.
Mindenesetre várok tovább az igazira: itt ülök a nézőtéren és tapsolok, hátha végre megérkezik az én kívánságom is…
Várom az olvasók leveleit, élménybeszámolóit a [email protected] címen!
A reménytelen esetek.
Vannak páran. Akik már évek óta itt fent. Nem kényszerűségből járnak vissza – mint azok a pechesek, akik találkoznak, járnak, majd szakítanak. �?k legalább megpróbálkoztak egy kapcsolattal és a kudarc után – ismét feljelentkezve – keresnek tovább. Viszont azokat nem értem, akiket évek óta itt eszi a fene. Kapják a maileket, de érdekes módon egyik jelentkező sem az igazi. �?k a reménytelenek. A netes társkeresőkre kattantak. Akiknek senki és semmi nem elég jó. A lelkileg megtiportak. Akik igazából nem újat keresnek, hanem a régi exüket. Vagy valami annál is jobbat.
Vonzó külsővel rendelkeznek, tehát biztosan kapnak szép számú jelentkezést. Tán még az adatlapjukat is ki tudják tölteni értelmes szöveggel. De aztán kész. Válaszolni képtelenek. Randizni képtelenek. Ránéznek egy adatlapra és már csukják is be, mert nem Mr. (avagy Miss) tökéletes található rajta. Talán nem is olvasnak levelet, adatlapokat, csak fényképet néznek: ha nem Richard Gere, akkor megy a kukába!
Semmibe nem kerül manapság felregisztrálni egy társkereső oldalra: kb 5 perc a munkahelyi gépről és internet elérésről. Már szinte mindenütt van, lassan már a vakolókanálba és a parizeres mérlegbe is tesznek egy hot spotot. Mobilja pláne mindenkinek van, így aztán még egy emelt díjas sms-sel is meg tudja támogatni ezt a friss adatlapot – ha kell egyáltalán.
Aztán lehet nézegetni a jelentkezőket. És törölgetni. Mert ez egy nagyon jó szórakozás, igaz? Egy idő után már lehet írni fikázó szöveget is az adatlapra – mert pár ilyen lány a sok jelentkezőtől azért egy picit felbátorodik és megemeli kezdeti igényszintjét is: követelni kezdi a sablon dumák helyett az egyedit, a jópofa szöveget, a szórakoztató levelezést, a 160-as magassága mellé a min. 180-as pasit, a kocsit+pénzt+diplomát+sármot. Legyen határozott, de figyelmes! Legyen a nők kedvence, de hűséges! Legyen független, de ragaszkodó! Legyen érzelmes, de nem nyálas! Legyen határozott véleménnyel rendelkező, de mindig mindent figyelembe vevő! Legyen egzisztenciával rendelkező, de ne pénzhajhász! Legyen szép, ápolt, de nem hiú!
Sajnálom az ilyen adatlapok és jelentkezők közt kukázókat, akiknek már semmi nem elég, akik reménytelenül várnak a jobbnál is jobbra, akiknek életformájuk lett a netes társkeresés: a rengeteg jelentkező közt elvész a lényeg, s örökre egyedül maradnak…
Idézek egy adatlapból, amelyre mindez abszolút igaz:
“Királylány. Olyan hétköznapi fajta. Csillogó ruhák, ékszerek, lovagok nélkül. Tulajdonképpen csak egy copfos apró lányka. Kócos tincsekkel, smink és tűsarkú nélkül. Még nem vagyok alkalmas a szerelemre. Akkor sem, ha mindenféle beleszerettem statit írtok. Amúgy a szerelem mellett most a dugásra is alkalmatlan vagyok. Remélhetőleg idővel mindkettő változni fog:-)
2003 szept.27 óta az XXXXX(társkereső oldal) tagja.
Eddig 161466 alkalommal nézték meg a lapját.”
Ha körülnézünk a társkereső oldalak adatlapjai közt, akkor mindkét nem netes társkereső tagjai közt találhatunk bőven példát a fantáziátlanságra, a minimális önismeret hiányára, tájékozatlanságra, mondhatni szellemi igénytelenségre.
Soha nem fogom megérteni, hogy nem képesek emberek magukról pár sornyi infót kisajtolni, ami alapján egy kis támpontot adhatnának a jelentkezőknek?! Hogyan is gondolhatják, hogy a következő (igen sűrűn belefutok ilyenekbe) szöveggel bármilyen szinten sikert arathatnak: “Nem tudok magamról mit írni, de muszáj, mert nem enged tovább a gép. Ezért írok, de remélem most má’ elég, mert nem tudok többet mesélni magamról, ha valakit érdeklek, akkor majd úgyis kérdez!”
Brrr… S ennek egy gyönyörű kiegészítése, amikor befikázza az érdeklődőket: “Levettem a képeimet, mert azt vettem észre, hogy sokan csak amiatt írnak.”
Nos, a kép igen fontos – többet is mond ezer szónál. Értéke ezen értékelhetetlen bemutatkozások mellett óriásira nő! Ha a fentihez hasonló információtartalmú szöveg mellett szerepel, akkor valóban csak a fotó csábítja be a jelentkezőket: ugyan mi más?
Mindenkinek van munkája, hobbija, társasági élete, családja, céljai és eredményei, élményei és emlékei: egyszerre rosszak és jók. Néha még értékes gondolatai is! Miért nehéz mégis ezekből 5-6 mondatnyit összeállítani?
Tessék – tanácstalanság esetén – segítséget kérni: a szülők, barátok, kollegák meséljenek pár dolgot rólunk! Miért kedvelnek, miért utálnak, milyen a külsőnk, mit értékelnek bennünk, mikor érezték nagyon jól társaságunkban magukat, mi volt az első, amit megismertek belőlünk, milyen előítéleteik voltak, miért csalódtak bennünk, mivel nevetettük meg nagyon őket…
Nyugodtan mesélhetünk álmainkról és terveinkről: ha nagyon unalmasak vagyunk (vagy annak gondoljuk magunkat), akkor írjunk lelkesen azokról az új dolgokról, amiket még ki akarunk próbálni az életben, hiszen nem feltétlenül csak az az ember, amit eddig elért és megtett – nagyon sokat mutathat meg az is, hogy még mit szeretne véghez vinni! Lehet az álmokainkról is szőni egy szép bemutatkozást…
Mesélhetünk egy legutóbbi izgalmas hétvégénkről, nyaralásunkról, bajnokságunkról, bármilyen élményünkről.
Mesélhetünk elvárásainkról: előző kapcsolatainkról, azok oly tulajdonságaikról, amiket szerettünk és amiket keresni fogunk az újban is.
Mesélhetünk a szerelemről: milyen érzések, gondolatok születnek meg bennünk, mi nekünk vagy akár kedvenc írónknak a szerelem?
Mesélhetünk jelzőkkel: végiggondolva elég sok jelzőt fel tudsz magadról sorolni – ne fáradj a jópofa mondatok megszerkesztésével, ha nem megy, elég egy felsorolás is!
Mesélhetünk barátainkról: ha bemutatjuk őket és melyiket miért kedveljük, talán egy kép rólunk is kialakul avagy mondjanak ők rólunk 1-1 mondatot.
Mesélhetünk kedvenceinkről: filmben, könyvben, előadásokban, zenékben, színészekben, írókban, politikusokban (mondjuk ez utóbbi kétséges, hogy lenne)
Mesélhetünk iskoláinkról, tanfolyamainkról, szakköreinkről…
Mesélhetünk bármiről, csak könyörgöm: valóban nyissuk ki a szózsákot és ne kelljen több “Nem tudok magamról mit mondani…” bemutatkozást olvasnom!
UI: ja, és erre időt, energiát és néhány agysejtet kell áldozni? Bizony, befeketés nélkül itt sem terem babér.
Régebben minden egyszerűbb volt, őszintébb, bizalmasabb.
Manapság már nemhogy azt nehéz elérni, hogy válaszoljanak a normális üzenetre, de mintha egyeseknek különleges érzékük lenne mások idegein táncolásnak, mintha kéjes örömöt lelnének abban a levelezésben, amelyeknek aztán ők a legnagyobb bénázói a maguk pár soros, tőmondatos, fantáziátlan, sablonos válaszaikkal. Divat lett, hogy bátortalanságukban, tehetetlenségükben, döntésképtelenségükben nem adják meg a számukat. Külön imádkozni kell és győzködni őket, mintha a cél nem egy megtestesült, kézzel fogható, normális kapcsolat lenne, de legalábbis egy való életben lebonyolódó randi. Tombol a levelezési fetisizmus!
Lányok! Pont így estek bele az egyéjszakás férfiak hálójába és üldözitek el magatoktól a tisztességes szándékúakat. Három kör üzenetből már elég információhoz lehet jutni, hogy ki milyen iq-val és érdeklődési körrel és/vagy perverzióval rendelkezik. Ebből igenis el lehet dönteni, hogy folytatjuk vagy rövid úton megszakítjuk vele a kapcsolatot. De ne kelljen már heteken keresztül gépírni, mert lenne más egyéb normális elfoglaltságom is helyette!
Csak a hazudozó, magát másnak kiadó vagy borzasztó előnytelen külsejű öregek (legyen akár férfi vagy nő) akarnak/tudnak heteken-hónapokon át levelezgetni, mert érzik, csak így van esélyük.
Mások, munkával hobbijaiktól, akár normál társasági életüket élők viszont elfoglaltak. Napi 20-30 percet egy fantáziadús, humoros, sokatmondó levélre áldozni, miközben igazából fogalmunk sincs, hogy a másik oldalon ülő ki a fene, megéri-e, akarjuk-e s egyáltalán igaz-e mindaz, amit állít magáról, kissé pazarló életmód lenne. Sőt, aki szeretné még belátható időn belül a konkrét elképzeléseinek megfelelő társát megtalálni, az nem ér rá csak egy vonalat futtatni (persze tudom, hogy a hölgyek az igazi mesterei ennek, csak persze ezt soha nem vallanák be, viszont porig alázzák a másik nemet, ha megtudják véletlenül!), hisz az eredmény kiszámíthatatlan: két-négy hét alatt derül ki, megér-e valaki egy személyes találkozást és csak a találkozó után derülhet fény arra, hogy lesz-e az egészből kapcsolat!
�?gy azt tanácsolom mindenkinek, hogy ha a harmadik negyedik levélváltás után sem érzi azt a kíváncsiságot és bizalmat, ami előfutárja lehet egy jó randinak, akkor hagyja abba és búcsúzzon el! (kultúráltan és informálva erről a másik felet) Ellenkező esetben pedig irány a kávézó, s derüljön ki, hogy a vonzalom túllép-e a karaktereken/üzeneteken és valódi érzelemmé tud-e válni!? Az élet rohan, s nekünk pedig úgy érzem nincs sok időnk, hogy elvesztegessük hiábavaló várakozással és semmibe vesző információcserével. Szegről-végről – mégha itt vagyunk ebben a büdös kibertérben – mégis valódi ölelésre vágyunk!
Szilveszteri élmények
Nos, a blogíró most megosztja veletek egy szilveszteri élményét, amely bemutatja a téves és megkésett kommunikációval járó szituációk ékes példányát. Nem lesz rövid, de legalább hosszú! :-)
Szokványos fényképes adatlap egy harmincas nőről. Szimpatikus dolgokat írt magáról s az egy szem apró méretű egész alakos fotó sem rémíszt el. Miért ne, menjen neki is a sablonlevél!
Válaszol, levelezünk, majd november elején találka.Kellemes hangulatban elbeszélgetünk, sok mindent megtudtam róla. Jól menő sminkes-műkörmös, anyagilag eleresztve. Szakmája látszik rajta, hisz a természettől kapott alapanyagot elég jól feltunningolta. �?llítása szerint rendszeresen fut, alakja rendben van, habár a drága farmerja nem épp ideálisan áll a gömbölyű fenekén: talán más fazonnal kellemesebb látványt érne el! �?m nekem így is jó – külsőleg. A lelkét pedig felfedezem majd – gondoltam. Beszélgetésünkön legalábbis annyit sikerült megállapítanom, hogy az értelmesebb és kultúrális szempontból az igényesebb emberek közé tartozik, rendszeresen jár komolyzenei koncertekre, komolyabb kiállításokra és színházba. Jókedélyűen válunk el egymástól és felbátorodva kérdeztem meg, hogy találkozunk-e még? Igen volt a válasz.
S valóban, 4-5 nappal később, szombaton este ismét összefutottunk egy teázóban. Ekkor már tapasztalhattam furcsább dolgokat is: kérdezek valamit és 3-4 másodpercig nem történik semmi, rezzenéstelen arccal réved a semmibe. Például kinézek egy asztalt, megkérdem leülhetünk-e ide s ő csak bámulja legalább 10 mp-ig az egyik falra függesztett képet miközben én tanácstalanul topogok mellette, majd mintha kábulatból révedne fel rámnéz és megkérdi:
– Akkor leülünk ide?
A beszélgetés sem oly izgalmas már – talán engem is bizonytalanná tett még pár, a fentihez hasonló incidens -, de ettől függetlenül kapok pár érdekes infót róla. Például, arra készül, hogy megműtesse az orrát, mert régóta zavarja nagysága és görbesége. Valóban, nagyobb az átlagnál, de meg lehet szokni. Magánélete tulajdonképp 6 éve nem létezik, azóta nem talál maga mellé pasit. (Hogyne, szexpartnere akad, azzal nincs gond, de az állandóra kiszemelt hímtársaim mindig elmenekülnek előle – itt miért nem szólalt meg bennem a vészcsengő, nem is értem?!)
Aztán hirtelen kijön a transzból és bejelenti, hogy felfordult a gyomra, mert indulás előtt az egész napos éhezés után túl sok szendvicset tolt be: vigyem gyorsan haza!
Megteszem. Még mielőtt kiszáll, megbeszéljük a harmadik randi időpontját, amit 2 nap múlva lemond: – Majd jelentkezem! – ígérettel. Meglepődés abszolút nincs bennem: hozzászoktattak ezekhez a nők. S ebben a konkrét esetben talán még meg is könnyebbülök…
Eltûnt: csak úgy porzott utána a virtuális tér oly gyorsan kilépett ebből a “bimbodzó” kapcsolatból. Továbbléptem, mert szerencsére volt hova és el is felejtkeztem róla.
Aztán a Jézuska december 25-én meghozta a drágát ajándékba. Meglepetésemre egy mail fogadott aznap reggel a következő szöveggel – hangsúlyozom, 1,5 hónap néma csend után: more…
Taktikát váltottam, igen tisztelt hölgyeim és uraim! Elég az elcseszett estékből, elég a ronda avagy lökött hölgyekre elpazarolt értékes órák cappucinóval nyakon öntött lehúzásából! Oly sok időm ment már rá a felesleges randikra, miközben annyi, de annyi teendőm lenne ebben az életben! Fontos lenne a rendezett magánéletem is, de most felébredtem és rájöttem: nem áldozhatom fel az összes szabadidőmet párom megtalálásának érdekében! Hogyan lehetne megoldani, hogy az elkerülhetetlen kudarcos randik mellett a saját életem is folyhasson a maga medrében?
Gondolkoztam és rájöttem a megoldásra!
Módszer neve: két légy randi.
A taktika a következő: el kell intéznem ezt avagy azt. Mi lenne, ha ezt közösen tennénk? Miért kőbe vésett szabály, hogy csak a fenékformájúra koptatott teaházi-kávézói székekben ücsörögve lehet ismerkedni? Dehogy! Rúgjuk fel és üssünk – szerencsés esetben – két legyet egy csapásra!
Nemrégiben felújítottam a lakásom. Kellett bele pár berendezési tárgy. Irány az Ikea! A helyszín kultúrált, a bútorok közt sétálva rengeteg téma adott – a lakberendezéstől kezdve az ízléséig -, ráadásul étterem is van! Aktivítás ezerrel, hiszen célirányosan is kell közben mozogni, meg kell találni azokat a tárgyakat, amikért jöttünk: így közösen dolgozunk egy célért, ennél fesztelenebb ismerkedési lehetőség nincs is!
Nemrégiben egy hölggyel oda beszéltem meg találkát. Mondanom sem kell a kis fényképeken nem rendelkezett oly – khm, hogyan is mondjam ezt finoman(?) – román bányász arcvonásokkal, mint a való életben. Rémületemen az idő múlása sem tompított. �?gy áldottam magam az ötletért, hogy a szűkős szabadidőmből nem dobtam ki egy teljes estét és legalább design tanácsadómnak felhasználhattam!
Gazdagabb lettem egy fogassal és egy letesztelt jó randimódszerrel! :-)
Kedves olvasóim: ti milyen többcélú randihelyszíneket találnátok ki?