Valami van. Valami földöntúli, transzcendens összefonódás minden nő közt, valami eltéphetetlen és egyúttal láthatatlan fonál, amely összeköti mindegyiket, de legalábbis az egymáshoz bármilyen módon közel lévőket (fizikai, szellemi, hobbi vagy érdeklődés) és közös cselekvésre motíválja őket.

Ez néha kimerül a pisilésben, de sokszor megesik egy kevésbé irányítható és tudatos cselekvésben is, a menstruációban. Itt lehet valami érdekes és kutatásra érdemes téma!

Sőt, mióta a neten vagyok azt is megfigyeltem, hogy vannak unalmas, lyukas időszakok, amikor hiába küzdök csak nem kapok válaszokat, míg egy héttel később löketszerűen ír nekem mindenki, még olyan is, akinél egyáltalán nem jelentkeztem be!

Úgy tűnik egyszerre támad fel bennük a vágy egy kapcsolatra s egyszerre feledkeznek el róla, avagy unják meg. Egyszerre lépnek fel a netre, s lesznek undokak avagy nyitottak és kezdeményezők. Egyszerre ered meg a nyelvük…

Vajon ez a szexben is így történhet? Szegény szultánokat sajnálom, milyen zűrős, munkás, kimerítő időszak lehetett az életükben, amikor háremük összezárt nőtagjai egyszerre vonultak el a piros betűs napokon, majd ugyanakkor tértek vissza kiéhezve egy kis gyengédségre. �?llamügyek valószínűleg azokban az időkben kissé hanyagolva lehettek – talán így menekült meg Eger vára is: szegény vezír nem ért rá megfelelő ostrom stratégiát kidolgozni, mert őt ostromolták háremhölgyei!

Hasonlóan szoktam én is elvérezni: mivel nem írnak a lányok, így rálépek a gázpedálra és szórom a bemutatkozásokat. Aztán egy nap felébredek, fogat mosok, majd fellépek (avagy lehet ez fordítva is: utoljára ébredek fel) és ott vannak mind a postafiókomban, onnan mosolyognak rám sok-sok kedves üzenet formájában: a sok elektrontól szét akar robbani a gépem…

Serényen próbálok válaszolni nekik miközben elfüstöl pár billentyűzet a kezem alatt, de mihelyst végre a tettek mezejére léphetnénk – snitt – és eltűnik mind megint! Se telcsiszám, se MSN, se semmi csak nagy üresen kongó postaláda és sok-sok kihűlt üzenet…

Hova bújtok ilyenkor lányok? Vau, csak egyszer leljek rá a rejtekhelyeitekre! :-)

Messzemenően kellemetlen élmény ha végigböngésszük a postaládánkba érkezett leveleket és köztük találunk olyan pár/sok (ez a mennyiség igazából az igényektől, elvárásainktól, saját magunk kalibrációjától-értékelésétől, kialakított szubjektív ideálunktól, általunk keresett személy képétől, eddig bevésődött pozitív és negatív élményektől és korunk szépségideáljától függően alakul ki – tehát Miss Hungary 10-es IQ-val kizárólag sokalni fogja a jelentkező csúnyaságok mennyiségét) kéretlen levelet, amelyek írói bizony nem az emberi faj szebbik részéből kerültek ki, – mondhatni Taigetosz pozitívak -, csak épp elkeveredtek a nagy dobás előtt a beutalóik így megúszták.
Olyan reményekkel regisztrál ide mindenki, hogyha bejelöli a paramétereket és megírja kívánságait, akkor matematikai pontossággal csak olyanoktól kap üzit, akik elképzeléseinek megfelelnek. Persze, akkor is történhet any gikszer és becsúszhat véletlenül egy nem épp megfelelő, ám ha igen nagyszámban érkeznek nemkívánatos paraméterrel rendelkezők ill. “szublimáltjai az előnytelen külsőségeknek”, amely tényt még fényképpel igazolják is,
– akkor először csóváljuk a fejünket, de még visszaírunk, hogy bocs nem itten kénne már postaládákat tömögetni,
– majd csak elolvassuk és úgy hagyjuk,
– aztán töröljük őket,
– majd dühösen töröljük őket
– és a végén elkeseredünk, hogy mi csak ennyit érünk?!
Van, akiben ekkor érik meg a kasztváltás érces gondolata és besorolását, saját piaci értékét bónuszról bizony átállítja maluszra és beáll a már totálkárosok népes táborába, de van, aki nem adja fel. Maximum elhagyja a virtuális társkeresés cirkuszi magamutogató porondját avagy másképp fogalmazva a húspiacot. (ahol egyébként szintén nem igazából kelendő a zsíros húsika és inkább a szintisztákat viszik, ahogy nagyikám is élvezettel válogatta anno a sarki hentesnél a véres cafatokat egy kis csirkenyakkal kibélelve húsleves ízesítésének céljából, amely nemes nyaki falatok mind az én tányéromban végezték, mint kisunokának megfelelő csámcsogáselősegítő csibefalatok)
Ténység, hogy pl. a Ráday utca jobb stratégiával gyűjtőhelye az előnyős külsejű embereknek, mint a háló. �?m még így is akad idefent jó pasi és jó nő. Kb ezeket akarja mindenki bevonzani. Érdekes kivételek közé tartozhat Tom és Jerry – egy pasi, akinek e rajzfilmfigurák vannak mindössze az adatlapján – mert az 50 olvasatlan levelével igencsak hasít a nők kiismerhetetlen ízlésének tajtékos tengerén. Elmegyek és én is körberajzoltatom az arcom, hátha duplájára nő az esélyem. De lehet, hogy elég lesz kiszíneznem: Pákó is csajozik ezerrel mint színesbőrű “Star”.
Szóval a törlés, a válogatás egyértelmű velejárója a netnek. Itt nincs olyan nagy rizikó és lebőgés, mint a való életben, itt nem kell személyesen, akár mások szeme láttára odamenni egy lányhoz/fiúhoz és egyértelműen elhívni randira s utána elkullogni, égő arccal, ha megkapjuk a visszautasítást. Itt maximum törli a levelünket a kinézett delikvens. Ettől kezdve bizony – akinek nem számít az idő és a fáradság – bepróbálkozhat bárkinél, a visszautasítás nem fáj, nem rombol önbecsülést, sőt, tán észre sem vehető.
Szóval nagy levegő, adatlap behív, postaláda kinyit és delete-re fel! :-)

Az internet határtalan. Nincsenek fizikai, sem társadalmi, sem anyagi korlátok. Mindenki csak böngészik, legfőképpen a fotós adatlapokon, s ha meglát egy szép arcot, akkor beleolvas. Biztosan állíthatom – kedves társkereső olvasóm -, párszor már elgondolkoztál egy szimpatikus külső láttán – mégha utólag kiderült vidéki is -, hogy írsz neki: nem számít a távolság, a távkapcsolat nyűgje, ő annyira tetszik s érte mindent megtennél, igaz?
Létezik mélyen elraktározva tudatunkban egy belénk ivódott arc, alak, egy nézés, mosoly, ami azonnal megfog. Mindenkinél más, mindenki másért rajong titkon, öntudatlanul. S ha ezzel – a zsigerek, rég elfeledett emlékekből táplálkozó idollal – találkozunk az utcán vagy akár az online társkeresők rengetegében, akkor nehezen bírunk ellenállni, hogy ne szólítsuk meg.
more…

Folytassuk a fériak számára írt oktató sorozatomat az első levél megírásának tudományáról.

A rovatot egyébként ajánlom lányoknak is, hogy a full problémás esetek olvasgatásával fel tudjanak készülni lelkiekben az elkerülhetetlen suta levelek özönére.

Újabb – igen lúzereket fogok felcitálni a nyilvánosság elé – belekötni, elemezni. Maradok a negatív és elrettentő példák bemutatásánál, ahelyett, hogy kész megoldásokat adnék a kezetekbe tisztelt férfiak, csak a célból, hogy gondolkodásra bírjalak benneteket, ill. arra, hogy merjétek megmutatni magatokat, a fantáziadús, laza, humoros és kedves oldalatokat, akár órákat gondolkodva a gép előtt, akár napokig várva az ihletre, de küzdeni kell, hogy az a max. 3-5 mondatnyi jópofa szöveg megszülessen, amiben ott vagytok ti is. Nem kell több és nem kell teljes elemzést írni magatokról, teljes bemutatkozást és életetek összes fontosnak vélt momentumát beleszőnni: ez csak figyelemfelkeltés mindössze! A túlságosan unalmassá vált irgalmatlan szürke és hosszú levelekből egy példa:
(Eredeti helyesírással!)

Előszőr is bemutatkoznék: Nevem:XXXX!
Újpesten lakom szüleimmel! Testvérem,gyerekem nincs! Előbb,vagy utóbb,majd szeretnék egy gyerkőcöt! Pedig,nagyon gyerekszerető vagyok! Az állatokat is szeretem! Komoly kapcsolatot szeretnék, hisz ezért vagyok a Nők lapja, illetve a Startrandi társkereső lapon. Bár volt 1 jó pár kapcsolatom,gondoltam itt megpróbálom,hát ha itt végre be jön valami. Komoly gondolkodású srác vagyok,de szeretek néha lazítani is. Vannak terveim az életben,és szeretném már végre megvalósítani valakivel. Hiszek szerelem első látásban,meg nem is. Adok magamnak is egy esélyt,hátha! Hiszen mit veszíthetek vele!
Próba-szerencse!
Megszeretnék veled ismerkedni,ha esetleg te is úgy gondolod,hogy szimpi vagyok neked!
Képek rólam ,nem lettek valami tökéletessek,valóságban kicsit másképp nézek ki ,de döntsd el te,ha úgy gondolod,hogy személyesen szeretnél velem talizni,egy jó beszélgetés,vagy kávé mellett. Mit szólnál hozzá?
Benne lennél? Én benne lennék,mert nagyon érdekelnél engem!
Képeket nézve rólad, és az adatlapod olvasva,így külsőre,és kinézetre pont ilyen nő az ideálom,mint te vagy. Már nagyon rágóta keresem,de még sajnos nem sikerült megtalálnom az igazit,de hátha most épp téged! Számomra persze nemcsak a külső a fontos,hanem a belső is. Még talán az a legértékesebb,erről ez a véleményem.

Alapvetően,vidám,kedves,közvetlen,őszinte,jó humorú vagyok, persze most független,és nagyon magányos! Adjuk meg egymásnak az esélyt,velem nem bánnád meg! Kép alapján, szimpatikus vagy,és nagyon tetszel nekem.
Mondhatni,hogy nagyon felkeltetted az érdeklődésem!

Hobbim:Zene,mozi, színház,sport,utazás,természet,vezetés.
Most ne haragúdj,röviden ennyit magamról,ha ténleg érdekellek,akkor nyugodtan kérdezz bármivel kapcsolatban,arra én szívesen válaszolok neked!
Többet írok akkor még magamról. Annyit még gyorsan,hogy társaságbeli ember vagyok. Érdekel rengeteg féle minden!
Ne haragúdj,ha esetleg zavartalak!
Bocsi a sablon szövegemért!
�?lltalában mindig elérhető vagyok

Puszi:XXXXX

Várom izgatottan leveled! “

Nos, e “rövid” levélke súlyosan lehangoló elsőre. Kitûnô bemutatkozás lehetne az adatlapon – persze, ha nem nézzük a TRAGIKUS HELYES�?R�?ST -, akit érdekel, ott el is olvashatná, de beköszönésnek használni gáz. A bejelentkező üzenetnek a kíváncsiságot kell felkeltenie s nem pedig a nem is létezőt megpróbálni kielégíteni!
Továbbá: “Komoly gondolkodású srác vagyok,de szeretek néha lazítani is. Vannak terveim az életben,és szeretném már végre megvalósítani valakivel. Hiszek szerelem első látásban,meg nem is.” – Szeretlek is meg nem is, ahogy az R-Go énekli. Valami határozottság nem ártana, ez így túl megfoghatatlan, túl tökörészô. Minden nem lehetsz egyszerre!
“Képek rólam ,nem lettek valami tökéletessek,valóságban kicsit másképp nézek ki.”
– Hûha, ez sem túl bizalomkeltô! Tehát a képeken nem is ô van: vajh milyen negatív meglepetést fog lokozni a találkozásnál, vajh miért nem készült fel és veszi komolyan ez a srác annyira a netes ismerkedést, hogy csináltat magáról update fotókat????

Most a szánalom netovábbja:
“nem zavarlak csak 1 pilanatra.
nem én vagyok a képeken azaz a reg lap sem az enyém .
az én reglapom száma : 829653 és a nevem tamás
csak azt szeretném meg tudni miért tiltottál le a levelezési listádrol. ha meg irnád örűlnék. előre iss kössssssssy . és ha megbántottalak utólag iss bocs.”

A következő levélnél el sem tudtam dönteni, hogy ez szórakozásból íródott vagy komolyan gondolta Mr. Szexuálisan NagyBeállt:
“Szia Gyönyörű!
Pasizgato l? Jó a felhozatal?
Ez most nagyon őszinte, és szókimondó lesz….
Van kedved megismerni egy teljesen hétköznapi, ugyanakkor fölöttébbmód érzéki,
szexuálisan túlfűtött, erotomán, \”csúnya rosszfiút\”???

Némi olvasottsággal, intelligenciával, udvariassággal, kedvességgel,stíluss al? Gazdasági, és művészi vénával? Megnyerő ,férfias külsővel?
Izmos, szoláriumozott, szőrtelenített, ará nyos szép testtel? Nagyjából helyes arccal,
Kerek, formás fenékkel? És szép nagy, vastag, borotvált farokkal?

Komoly, tartós kapcsolatot keresek, csinos, nőies, kedves, intelligens lánnyal.

Ugynakkor az is fontos, hogy szexuálisan is egyformán legyünk bevállalósak.
Nem vagyok perverz. Nem vagyok beteg. Nem táncolok a nagyanyám bugyogójában,
és nem kenegetem magam közben mogyoróvajjal. De heti kétszer 15 perces misszionárius pózzal megelégedő fiú sem. Fontos, hogy legyen fantáziád, és merd is megvalósítani. Exhibicionista vagyok. Szeretek olyan helyen pettingelni, szeretkezni,
ahol bármikor lebukhatunk. Liftben, lépcsőházban, próbafülkében, busz hátsó ülésén, habpartyban… Szeretem mások előtt, mondjuk egy másik pár előtt csinálni..

Hatalmas szexuális étvágyam van. Figyelmes, érzéki, gyengéd szerető vagyok.
Szeretem a hosszú, tartalmas előjátékot, a finom szeretkezéseket.. Ugyanakkor baszni is szeretek. Elkapni, leteperni,(falnak dönteni) és a magamévá tenni. Szeretem a közös fürdőzést, masszázst, vibrátoros játékokat…
Ha összejövünk, rengeteget kell kettesben hancúroznunk, és én azt is szeretném, hogy alkalmanként, néha-néha ne csak ketten.. Vegyünk be egy lányt, akivel hármasban nyaljuk-faljuk egymást, Akivel elől-hátul kinyalunk egyszerre..
Egy pasit, akinek cumizhatsz, miközben duglak, aki kefél és közben nyalom a puncid..
Közelről akarom nézni, ahogy szopsz, puszilni közben az arcod, és dugni a puncid, és a popsid…

Ja, és nem vagyok egy diszkókirály. Szeretek táncolni járni, de havonta egyszer.
Nincs 20 éves csajozós sportkocsim, vezetni sem tudok. Csinosan öltözöm, de hétköznap inkább elegánsan járok dolgozni, a bőrdzseki-izompóló-f armer felállást hétvégére tartogatom. Elolvastam kb ezer könyvet. Főiskolára járok, szeretik a humoromat.
Megbízha tó, becsületes, hüséges fiú vagyok, a szexben viszont nem ismerek tabut.”

A következő is állatorvosi ló: se kép nincs róla (tehát vagy ronda vagy nős), se nem árul el infót magáról, se normális poénos, kedves, fantáziadús, tökös levelet sem ír, akkor mégis mi alapján döntsön szegény lány, hogy érdekli-e? Valószínűleg erre csak azok válaszolnak, akik nem kapnak egyetlen egy levelet sem!
“Olyan dömpinget kaptál most pasikból, hogy először azt gondoltam tök felesleges írnom. Amiket irtak, hogy szép vagy, és kedves és szép kislányod van, ez mind igaz, és én is így gondolom. Ha mégis válaszolsz, akkor szívesen küldök képet, és irok magamról is.”

S most egyenlőre zárul az FVTR mókatára. Várom lányoktól a további igen “zsír” bejelentkező szövegeket ill. hajlandó vagyok korlátozott számban elemezni fiúk számára bejelentkező szövegeket is az [email protected] -n.

Egy – remélhetőleg érdekes -, sorozatot szeretnék elindítani: több különböző aspektusból próbálom megtárgyalni és kibogozni a ffi-női kapcsolatok nehézségeit, problémáit, néha érthetetlen dolgait, a netes társkeresés útvesztőit, méghozzá most az olvasók segítségével! A vitaindító hozzászólásom után felteszek egy kérdést, amire az érkező legérdekesebb válaszokat-kommenteket kiválasztva reagálok azokra. �?gy gombolyíthatjuk együtt a témát, vethetjük össze tapasztalatainkat, véleményeinket és adhatunk egymásnak tanácsokat…

Kérdés: Mit akar a férfi? Kapcsolatot? Szexet? Vagy kapcsolatot, de ha szex pottyan, az is jó? Miért van az, hogy ha az ember azért nem hagyja magát, mert férfiként nem keltette fel az érdeklődését a másik, csak emberként (tehát inkább a barátság felé tendálna), akkor a férfiakra ez valamiféle ajzószerként hat és akár hónapokig is a nyomában loholnak, hátha meg tudják hódítani?

Szerk: A férfi alapvetően – csakúgy mint a nők – kapcsolatot akar. Csak – ellentétben a másik nemmel – nálunk 3 zsák létezik, amelybe belehelyezzük a kiszemelt delikvenst:
1, nem kell
2, csak szexre érdemes.
3, komoly kapcsolatra kell, magyarul szerelmesek leszünk a lányba és eszünket vesztjük s egy kicsivel később a házasság révén szabadságunkat is

Mi alapján redszerez így egy pasi? Elsődleges döntő elv a külső: ha nem tetszik, akkor megy a levesbe vagyis az első csoportba. Ha külseje alapján tetszik, de nem tűzeli fel érzékeinken kívül agyunkat is, nem érezzük úgy, hogy a lány a számunkra elérhető top kategória (vagy még annál is jobb) és nem érezzük kellemesnek vele a beszélgetést, nem tartjuk érdekes személyiségnek, nem hozza azokat a tulajdonágokat amelyeket elvárunk egy tartós kapcsolat esetén, akkor jöhet a kis udvarlás(szerű) után a szex. Viszont ha az előbbi tulajdonságokat mind hozza, akkor jöhet a tartós kapcsolat!

Komoly és szex randiknál eltér a külsőről alkotott vélemény is: utóbbinál azért engedékenyebb mindenki, főleg a belefeccölt idő/energia egyenes arányú csökkenése mellett.
A nők valamit nagyon nem vesznek figyelembe: saját magukat! A pasik igazmondásának óriási korlátai maguk a nők. A férfiak sűrűn gondolnak a szexre és sűrűn meg is tennék egy viszonylag felületesebb ismeretségnél is. A nőknél inkább az érzelmek fontosak, nagyon ritka esetben hajlandóak odaadni magukat nélkülük. Ha őszinte lenne egy pasi és elmondaná – jó páran ettől függetlenül meg is teszik -, hogy csak egy kellemes éjszakát akar, akkor a nők azonnal kikosaraznák, (persze, megint csak vannak kivételek, de nem ez a jellemző) így ezeknek a kalandoknak is hasonlóan startolnak neki: komoly udvarlással, ami a célszalag átszakítása után azonnal lelohad.
A visszautasítást követő “loholás” nem magának a visszautasításnak szól: kell az a nő! A pasi elhatározta, hogy megszerzi és tesz is érte: harcol úgy, hogy akár figyelmen kívül hagyja a partner kívánságát is. Mi férfiak mindig célokat tűzünk ki és azért abban a pillanatban minden lehetséges követ megmozgatunk. Ráadásul tudjuk, hogy a nők keze – alapvető ellenszenv kivételével – kitartó udvarlással és a sors kis segítségével elnyerhető, ostromot nem mindig állják ki a tüskés erkölcsi tézisekből, rózsaszín álmokból font és női – folyton változó irányú – érzésekből eredő elhatározásokból összemalterezett bástyák. Több éves “baratságok” dőlhetnek be egy szexxel végződött éjszakából, egy “Na jó, végül is olyan rendes srác” gondolat utáni engedékeny női elhatározásokból.
Ez a “loholás” csak akkor válik feltűnővé és zavaróvá és érthetetlenné, ha a nő nem akarja a kapcsolatot. Mert ha igen, akkor ez természetes, s miután a férfi célba ér, bizony lanyhul az irama. De ha nem kóser a dolog és a nő visszautasítja – aminek a tényleges értékéről nem sokan vesznek tudomást, hisz egy nőnek az a dolga, hogy visszautasítson és ellenálljon -, akkor a férfi viselkedése – folytatva a széptevést -, bizony zavaró és érthetetlen.
Nő és pasi közt egy esetben létezhet barátság: ha egyikük sem vonzódik egy szemernyit sem a másikhoz szexuálisan. Nem hazudva, mismásolva, taktikázva mondja csak az egyik a másiknak, hogy persze, legyünk barátok, hanem mindkét fél csak az embert, mindenféle szexuálitás nélküli személyt lát a másikban. Ezek ritkán adódnak, mert a két nem alapvetően szexuális okokból ismerkedik egymással. Viszont nem zárható ki! �?m ha a feltűzelt érzelmek szakaszában jön a javaslat, hogy legyünk barátok, az sohasem sikerül. Időt kell hagyni – hónapokat tán – s utána újra felvetni, amikor már elmúlt az őrült mókuskerék, a hajszára, hódításra és sértettségre irányuló érzelmek.

Kérdés: A való világban – legfőképp a szórakozóhelyeken – a lányok fokozott figyelemmel kísérik az őket kísértő lovagocskák anyagi elhelyezkedését. A kocsik, ruhák, a srácok gálánsága mind 1-1 apró infó annak anyagi helyzetéről és a társadalmi elhelyezkedéséről.
Mennyire számítanak a lányoknak az anyagiak? Vajh ez az internetes társkeresőkön mennyire dívik? Fontosak a BMW-k társaságában készült fotók avagy taszítóak?

Sokan vagyunk, sokfajta elképzeléssel az élet dolgairól. Ez hatványozottan igaz az emberi kapcsolatokra és érzésekre. Két ember közti történésekre nincsenek általános szabályok, nincsenek jól bevált fogások manapság. Régi időkben megpróbálták a szexualitást és a ffi-női kapcsolatot kordában tartani rengeteg szigorú szabállyal és a nemek szeparálásával. Akkor tudták mi az ildomos és mi a “bűn”.

Manapság azonban – miután modern korunk eltörölte a régi illemeket – itt maradtunk bámilyen fogódzó nélkül. A szex elől elhúzták a szemérem paravánját, kikerült a négy fal közül és már egyáltalán nem felháborító beszélni róla: sőt! A maradi felfogás – csak a házasság után legális és csak azon belül lefeküdni – elmúlt (jó, most hagyjuk ki a bigott vallásos embereket a képből!). De nem lépett a helyére egy másik – társadalmilag elfogadott – erkölcsi szabály: hogy igazából mikor jó két felnőtt embernek intim viszonyba keverednie?

Mindenki megy a saját feje után. Jobban mondva az érzelmei után. Vagy egyes vadászok csakis alsóbb régiók parancsainak engelmeskednek. De – előbb vagy utóbb – mind találkozni fog a dilemával: szexelni vagy még nem szexelni, ez itt a kérdés!

Gondolataim most elkerülik az egyéjszakás kapcsolatokat: azok tisztán a vágyak gyors és hatékony levezetéséről szólnak – ezen nem sokat kell tökölni (ill. pont azt). A cikk inkább e dimenzión túli kapcsolatról szól, ahol már szimpátia, érzelmek is kezdenek kialakulni, ám nem tartanak a felek az őrjítő szerelemnél. Ezek pont a netes randik esetében adódnak, ahol a szórakozóhelyi kábulat és felfokozott vágyak nélkül, mindössze egy kedves beszélgetés zajlik le első alkalommal egy nyugodt kis kávéházban felmérő jelleggel. A lényegi lépés a második és az az utáni találkákon következik: a bizalom megszületett, az érdeklődés mindkét részről kicsírázott.

Sikerült már nekem is a második randin lefeküdni lánnyal és megkaptam az ötödik után, hogy hogyan is képzelem én ezt: mit keresek, barátnőt vagy szeretőt? (mert ez utóbbira van megfelelő alanya a hölgynek – tényleg, honnan van csak szexre tartalékban mindig pasija a lányoknak?) Tehát az már biztos, hogy mindenki másképp gondolja: de vajh mindenkinek egyszerre igaza is van? Mi lehet ebben a kérdésben a mérvadó? Valószínűleg az objektív mértékegységeket el lehet dobni, hisz ezekben az ügyekben kijelenteni azt, hogy a harmadik randin meg kell ejteni kissé nevetséges. Tehát idő alapú megítélést nem használhatjuk…

Vegyük alapul az érzelmeket? Ha már nagyon szeretjük egymást, jöhet a szex! Igen, de kinek mi a nagy és mi a kicsi? Hol lehet leellenőrizni a szerelem hőfokát? S hol van az az érzelmi lakmuszpapír, ami vaskos pirossal jelzi az igent? Amíg ezt fel nem találják, addig ez az ötlet is eldobva…

Akkor vegyük mértékegységül a tapasztalatot? Ha valaki már sok-sok partnerrel volt és maga az intimítás már nem jelent sokat, akkor tapasztalatával fordított arányosságban láthat neki. Igen ám, de mi történik ha a másik fél tényleg fél, mert ő nem ilyen belevaló?! Szóval mindkét résztvevőt kell vizsgálni, csak az egyiket ismerve nem állapítható ki a megfelelő időpont.

Ha mindkét fél vágyát vizsgáljuk, ildomos és logikus akkor javasolni a szexet, amikor már mindketten ugyanannyira kívánják egymást, hogy még véletlenül se érezze az egyik a másikhoz képest kényszerhelyzetben magát és hasonló vágyakozással ugyanannyira élvezhesse. De vajh létezhet-e olyan kapcsolat két ember közt, amikor azonos érzelmekkel fordulnak egymás felé? Kizárható…

A szerelem – sokan úgy tartják – őrület egy bizonyos megnyilvánulása. A szex pedig akár őrülten jó és eszméletlen is lehet. Tehát, amikor már agyament dolgokat is megteszel a másikért – pl. elveszed feleségül :-) -, máris jöhet a szex. Tehát az őseink gyakorlata – miszerint szex csak házasság után lehetséges – jó volt? Nem hiszem. S ez fôleg a mai világban – ahol elve szabadabbak is vagyunk ill. a válások száma így is túl nagy – járhatatlan…

Vagy beszéljük meg

Lehet, hogy nem is kellene érzelmekhez kötni e testi vágyat csak azt nézni, hogy kialakult-e és onnantól kezdve csak az élvezetért csinálni. De az egyéjszakás kapcsolatokat már kizártuk az elején, így halmazunkba kizárólag a komoly vagy annak induló kapcsolatok tartoznak bele, ahol már valamifajta érzelmi kötödés kialakult, hiszen érzelmekkel sokkal élvezetesebb a szex. Ebben az esetben visszajutunk kiindulási pontunkhoz:

Mikor szabad és érdemes lefeküdni?

Sajnos tény, hogy sok netes randi végződik kudarccal. A csodaszernek hitt ismerkedési fajta sem teszi könnyebbé és sikeresebbé az emberek párkeresési akcióit. Jópáran azért regisztrálnak, mert egyes ismerőseik itt jöttek össze párjukkal, így – mint bizonyított eljárást – ők is ki akarják próbálni. �?m arról már nagyon ritkán szól a fáma, hogy a jó párkapcsolatig mennyi kellemetlen és felesleges randit kellett átvészelni!

Most a férfiak számára szeretnék egy kis összefoglalót adni a lányok viselkedéséből és kijelentéseiből, hogy tudják mikor nem érdemes tovább erőltetni az udvarlást.

more…

Nem nehéz olyan lány adatlapot kreálni egy-egy netes társkereső oldalon, amire nem fognak írni elszánt férfiemberek, akik a szöveg- és fényképmentes adatlapokra is képesek valami sablonlevélkét küldeni! Fotós – méghozzá egyértelműen modellt ábrázoló, nagyon-nagyon-nagyon beállított – adatlapok meg aztán pláne tonnaszám kapják a jelentkezőket, pedig 3 km-ről is bűzlik, hogy egy szórakozni vágyó csibész kamuja.

Alaptézisként elmondható, hogy egy jó külsővel rendelkező lány, ha felrakja fotóit, akkor máris elintézte a munka dandárrészét. A férfiak vizuális típusok, így egy csinos hölgy látványa azonnal beindítja náluk a vadászösztönt. A lelki összhangot is keresőknek pedig olyan szöveget kell összehozniuk, amely sokat elárul írójukról! Ha nem adják ki magukat az emberek nem is lesznek képesek megfelelő stílusú partnert találni.

more…

Meglepő számomra – aki teljesen konzervatív gyermeknemzés dolgában -, hogy sok, túl sok gyermekes és egyedülálló anyuka van. Pelenkáskoromban is már úgy képzeltem, hogy olyan nő fog nekem gyereket szülni, aki iránti érzéseimben halálbiztos vagyok. Soha nem hagyom/hagyhatom el a gyerekeimet s őket mindenáron együtt neveljük fel. Talán ebben az elgondolásomban megerősített az a tény, hogy én is csonka családban nőttem fel: tudom elég közelről, hogy ez mit jelent!
Ahogy egyre többet tapasztaltam, próbálkoztam egy békés és nyugalmas kapcsolatot megvalósítani – tán saját vad és nyughatatlan természetem, torz értékítéletem, a felelősségtől való túlzott félelem, érettlenségem vagy csak a pechem miatt – annál inkább elkerült a siker.
Sokan tán az első hosszútávú párkapcsolataikban úgy érzik, hogy megtalálták az igazit – ha a második vagy a harmadik lány/srác beváltja az elképzelések nagyját, akkor máris fiatalos hévvel belevágnak a házasságba és a gyermeknemzésbe. Aztán ahogy kezdenek igazán felnőtté válni ezek az emberek – úgy alakul át a gondolkodásmódjuk, elvárási preferenciáik és jönnek rá arra, hogy túl gyorsan választottak: egyrészt nem éltek, másrészt nem próbálták ki magukat mással. A konfliktusok pedig dagadnak, a szeretet – ellentétben a klímánkkal – csak hűl, a szürke hétköznapok pedig gyilkosokká válnak. Innentől kezdve csak az a kérdés, hogy mikor fog belépni és melyik oldalon az a bizonyos harmadik, aki egy gyutacsként fogja felrobbantani ezt a fiatalos hévből és türelmetlenségből és optimizmusból összehozott házasságot. Az esetek többségében ilyenkor az asszony marad egyedül a gyerekével s rá hárul az az igen nehéz, esetenként pedig lehetetlennek tűnő feladat, hogy magának partnert találjon, aki elfogadja a gyermekét is.
A társkereső oldalakon sok ilyen magányos anyukát találhatunk. A hibákat ők is elkövetik – ahogy gyermektelen sorstársaik is – csak elég speciálisakat. Szeretném ezzel a bejegyzéssel segíteni őket, hogy párkeresésük ezen a fórumon könnyebb és sikeresebb lehessen.

Hibák, amik elrémíszthetik a férfiakat:
– fotókon nagyon előtérben van a gyermek és háttérben az anyuka
A pasik, bármily egyszerűen és tán túl kegyetlenül hangzik is, de nőt, partnert keresnek maguknak, nem pedig gyermeket. Fokozva a kegyetlenséget, nem is szereteik igazán más ffi gyerekét felnevelni. Ezt bevállalni csak úgy tudják, ha már nekik is van, így azonos “hátránnyal” indulnak, vagy az “áldozatért” cserébe kapnak valamit – egy olyan nőt, aki szépségével, érzelmeivel, ragaszkodásával, egyéniségével szerelembe ejti őket. De akkor is elsősorban egy nőt keres a pasi, vele akar kapcsolatra lépni, s majd ha az elrabolta a szívét és komolyra fordul a helyzet, akkor szeretne foglalkozni a gyermek “problémájával”.
�?gy az a jó ebben a helyzetben, ha korrektül szerepel a gyermek ténye az adatlapon, de egyébként nem állítjuk falként a két felnőtt közzé: sok nő olyan fotót tesz fel “magáról”, amin elbújik a gyerek mögé. Tragikus a helyzet, ha csak ezt láthatja a delikvens – ez azt sugalja, hogy az asszony nem egy tartós párkapcsolatot, szerelmet keres magának, hanem egy apát a gyereknek. S csodálkozik, ha ilyenkor egyáltalán nem érkezik levél avagy igen “érdekes” egyénektől… A társkeresô oldalak nem közösségépítô site-ok! Nem egy iwiw, ahol régi ismerősők, rokonok számára kell prezentálnunk eddigi életünket, magunkat és ha van gyermek, akkor azt is bemutatni. Itt mindenki partnert keres saját részre: cél magunk “eladása” korrektül, de hatékonyan! Tehát, ha fotók, akkor lehetôleg ne legyen gyermek rajta! Ha a pasi érdeklôdik, meg lehet mutatni, ám elsô körben nem ez a lényeges.

– Szöveg:
“Nevelgetem 4 éves kicsi fiam, egy hangulatos házban, és élvezem az életet, s ahogy mondani szoktam: jóképű legyen, sokat keressen, és imádja a gyerekeket, de igazán csak az a fontos, hogy rendes legyen, és a fiam úgyis szelektál helyettem is.”
Igen, kijött a farbával: legyen fullos pasi és még könnyedén elviselje más gyerekének a meglétét is, sôt, vágyjon rá!

“Mit is írjak? 29éves leszek, van egy 4 éves kisfiam. �?ltalában vidám, őszinte ember vagyok, utálom a hazugságot…..a többit majd talán…”
Uncsi: az egyetlen információ magáról az, hogy van egy gyereke? A többi semmitmondó általánosság, kb. mintha azt írta volna, hogy két keze van és két lába…..

“Amint a személyes adataimból láthattad, elváltam, gyermekemet egyedül nevelem, sokat csalódtam és mostmár keresem azt az embert, aki mellett boldog lehetek végre.”
– gyermekes lúzer. Süt ebbôl a 2 mondatból a megkeseredettség és az unalom.

“Naplóbejegyzés: Ma reggel sem várt egy levél sem. Kezd unalmassá válni. Pedig én írtam sokaknak, becs szó. Kedves barátném kifejtette, biztos azért mert én nevelem a kisfiam :( Én eddig azt hittem attól jobb vagyok, hogy van egy gyerekem – lehet tévedtem.”
– elég nagyot. Mindenki saját és boldog családra vágyik. Nem az szerepel a fiatalok álmaiban, hogy majd ha elérem a 35-öt, akkor keresek magamnak egy gyermekes, elvált anyát és felnevelem más ffi gyermekeit. Ez egy tolerálni való hiba, amivel együtt kell majd élni. Csak már szintén elvált apukák ill. gyermektelen de valami gonddal rendelkező férfiak vállalják be alapból ezt a szituációt. Az életben persze más: pl. egy munkahelyen dolgozók beleszerethetnek csak úgy egymásba, de hogy egy ismeretlen embernél eleve így keressen rá egy jó pasi nôre, az elég érdekes.

“EGYEDÜL NEVELEM 14 ÉVES FIAMAT. OLYAN T�?RSAT KERESEK AKI VELE EGYÜTT ELFOGAD ÉS CSAL�?DKÉNT TUDN�?NK ÉLNI. SZÉPARCÚ N�? VAGYOK. NINCS RÓLAM
KÉP A NETEN DE AKI KOMOLYAN MEG AKAR ISMERNI ANNAK KÜLDÖK MAGAMRÓL.”
Itt inkább a fénykép nélküliséget emelném ki: miért kell imádkozni valakinek, hogy ugyan mutassa meg magát? Rengeteg idôt pazaroljanak el levelezésre, miközben nem is biztos, hogy tetszeni fognak egymásnak? Kérem szépen ezt azért átgondolni! Ennyire nem lehet valakinek szegényes az igényszintje, hogy teljesen mindegy legyen a másik fizimiskája! S a hölgynek sem lehet mindegy, hiszen ki is emeli arcának szépségét! Tessék megmutatni!

Nem könnyű egy csinos lánynak -aki ráadásul még fotókat is feltesz magáról – túlélni az első napok óriási rohamát. A mértéktelen mennyiségben beérkező jelentkezők magas száma, ám alacsony minősége ugyan jelenthet könnyebbséget a választásban, de most nem is technikai tanácsot szeretnék adni a választás és megválaszolás mikéntjével, hanem inkább egy kis mértékletességre és önkontrollra szeretném inteni nőnemű interaktív társkereső sorstársaimat.
Mielőtt bárki belevág ebbe a nagy játékba – aminek azért nagy a tétje! – döntse el milyen elvárásokkal száll csatába. Jót tesz egy helyes önértékelés (ki vagyok, hogy nézek ki, milyen a személyiségem, anyagi helyzetem, intelligenciám, hibáim és erényeim), majd egy ehhez kalibrált elvárási szint. Ha itt stimmel minden, akkor csak egy dologra szükséges figyelni a keresés folyamán: az előre elhatározott igényektől még véletlenül se mozduljunk el felfelé!
Mert igen, itt szokott a nagy hiba bekövetkezni az újdonsült interaktív női prédáknál: szűzen és tapasztalatlanul fellépnek, majd nem tudva azt, hogy az első napokban szinte lerohanják őket a ffi társkereső hiénák. Ok: sok férfi csak az új regisztrálókra keres rá, s azoknak üzen, mert a régiek megtalálása már egy kicsit bonyolultabb, idő és energiaigényesebb. ill. talán már túl is van rajtuk – írt a fent lévők mindegyikének!
A legelső nap még nem is oly forgalmas, de a második-harmadiktól kezdve – amikor jóváhagyják az adminisztrátorok a feltöltött fotókat – beindul a business! Rengeteg érkező levél miatt – hiszen van itt dögivel pasi s mind őt akarja (ergo ő egy jó nő!) -, eltolódhat a mércéje a innentől kezdve sokkal jobbat szeretne magának kihorgászni az eredeti elképzelésekhez képest! Csak – amit a friss regisztráló hölgy még nem, ám tapasztaltabb társai már tudnak -, hogy nem mind arany ami fénylik, nem mind első osztályú pasi, aki annak látszik!
Mire saját bőrén megtanulja már le is ment az első fázis és összefutott pár csalódást okozó hímneművel miközben elszalasztott pár igazán komoly jelöltet, aki az eredeti kritériumokat simán hozta volna!
Itt is működnek a kasztok, ugyanúgy, ahogy a való életben is és a jó vagy szép is hasonlót akar magának (vagy esetleg még jobbat) Miért kell fenntartással fogadni a jó pasi adatlapot:
– egy jó kinézetű srác valszeg csak azért ír lánynak mert meg akarja … hm.
– a csúcs fényképek valójában teljesen átlagos férfit rejtenek, amely csak a találkozáson derül ki.
– több vasat tartanak a pasik is tűzben s ha náluk beesik egy jobb nôstény, bizony dobják a rosszabb minőségűeket (jobb esetben, mert rosszabb esetben futnak egy kört mindegyiknél!)
– kamu az egész adatlap
– szép és jó minden, csak defektes
– a legszebb és leggyakoribb probléma: nôs a delikvens!
Szóval érdemes elgondolkozni, hogy ha valaki ír nekünk, az hozzánk való-e vagy csak szórakozni akar. S ha egy kicsit suta is a fogalmazásmódja, ha egy szimpatikus, de előnytelenebb fotóval is “árulja” magát, de közben hozza mindazt, amit kedves hölgyeim elvártok, akkor talán érdemes adni neki esélyt a sok szépfiú mellett!

Lányok számára a kamu kicsit mást jelent mint a srácok szemszögéből. Itt nem az merül fel problémaként, hogy egy srác adatlapja mögött egy másik lány van – ez igen-igen ritka (erről is megérne egy külön postban elmélkedni, hogy a lányok miért nem bújnak 1-1 pasi álreg mögé, így felmérve a saját oldalukat ill. fiúként kiadva magukat miért nem kezdenek el levelezni s ez a “hülyeség” miért csak a férfi nemre jellemző?!) – hanem inkább a felsorolt adatok ill fénykép nem tükrözi a valóságot AVAGY a társkeresési szándék nem arra irányul, amire a lány szeretné. Ezért inkább nem a kamu adatlapokról beszélnék most, hanem a kamuzó srácokról, vagyis … more…

… avagy hogyan ne írjunk bejelentkező levelet lányoknak! A rossz példákat folytatom, hátha a hibákon keresztül az arra fogékonyaknak felnyithatom a szemét és egy kis gondolkodásra ösztönözhetem őket!

more…

Óh, te drága felkészületlen, bizalmatlan, saját árnyékától is tartó hölgy, ki hamis képzeteket társítasz e társkereső fórumhoz, amelyen minden info nélkül szeretnéd, hogy rád találjon a fehér pacis herceg, ám a fekete BMW-s izomgolyók és őrültek pediglen sohasem…

…ha belegondolsz, – ó ismerkedő lányok legkedvesebbike – írnál-e egy olyan adatlapra, ahol fénykép sincs, sőt még normális bemutatkozó szöveg sem (amely normális nem hasonló ehhez: “Nem tudok mit írni magamról, de muszáj: szeretek moziba és színházba járni, meg minden jót csinálni. �?rj, ha felkeltettem az érdeklődésedet és akkor majd megismerjük egymást!” – ez utóbbit vehetjük akár fenyegetésnek is?) Milyen fiú az, aki erre gerjed? Megválaszoljam? Akiknek már minden mindegy! Aki magányos és vetődik az árnyékra is vagy egyszerûen hülye, máshogy megfogalmazva őrült vagy mégpediglen másképpen mondva alulszocializálódott. Ezek pedig nem azonosak álmaid jóképű, értelmes és piacképes hímneműjével!

Tehát saját és az jövőd érdekében tegyél fel fotót! Tegyél fel, drága hölgyem azért is, mert így legalább rögtön tisztázod a helyzetet s nem okozol magadnak sem felesleges csalódásokat és nem kell a barátnőidet mindenféle rémtörténetekkel elrettentened a netes pasiktól, akik vagy kitálalják lelkük és életük minden kis apró-cseprő érdektelen részletét máris az első üzenetükben vagy obszcén szavakkal illetnek szórakozó kiskamaszként vagy esetleg ajánlatokat tesznek ill. copy-paste üzenetekkel találnak meg.
Az húspiaci tömegárú sem lészen belőled, ha fotóddal jelensz meg: a való világban, a szórakozóhelyeken, a buszon, az utcán is megnézik a püspökfalatod, mégsem érzed magad árunak!
S ha ír neked egy lovag, mi az első kérésed őhozzá? Hogy hajtsa fel sisakrostélyát s lépjen ki anoním voltából: magyarul küldjön fényképet? Ha keresnél az urak közt, te is bizony csak a fényképesek közt szemezgetnél, őket listáztatnád ki. �?gy teszik a srácok is: utálják a fantomasokat, elsősorban a fotósok közt válogatnak, mert fontos tényező a külső és senki nem szeret zsákbamacskát játszani.

Vagy tán félsz, hogy mit fognak szólni az ismerősők, ha megtalálnak és a fotó alapján beazonosítanak? Tojjál rá. Primitív, aki ebből viccet csinál. Ráadásul meg lehet tőle tudakolni, hogy ő ugyan mit keres fent?
Vagy akkor szeretné kiskegyed felfedni magát, ha már kialakult egy tartós kommunikáció? S ha nem tetszik az lovagnak?! Miért akarja őt – és magát is – egy időrabló hosszas levelezésbe belekényszeríteni, ha ez a csalódás már az elején kiküszöbölhető lehetne illetve egy kellemetlen visszautasítással járó szituációba belekergetni? Felesleges! A szórakozóhelyekre sem fátyolban mész! Nem az lenne a cél, hogy minnél gyorsabban lekerülj innen a virtuális tér nehézkes közegéből és valós kapcsolataid lehessenek, kedves hölgy? Nem az lenne e a cél, hogy a netes ismerkedést minnél jobban közelítsük a valós ismerkedési frázisokhoz, hogy így könnyebben megtalálhasd a nagy �?-t?

Ó, a választ nem is kell kiejtened, tudom. Tégy meg mindent érte, töltsd ki adatlapod, rakj fel fényképet és a tutti biztosan rádtalál!

Pratikussági jegyzeteim egyik leginkább hasznos darabjához érkeztünk.

Eluralkodott a net életünk nagy részén, általánossá vált a használata s így egyre szélesebb réteg fér hozzá a társkereső oldalakhoz. Mivel polgártársaink közt sok humoros és lélektelen egyén van, aki akár otrombán is szeret megtréfálni szinte bárkit – feltéve ha azt kockázat nélkül teheti – így ez az anonim fórum kitűnő terep számukra. Egy estét rászánva – jobb esetben csak 10 percet – elkészítenek 1 adatlapot, amire mi férfiak ráfuthatunk.
Tréfálkozási szándékon kívül még lehet találkozni féltékenységi-lebuktatós, szöveggyűjtőgetős, konkurenciafelmérős, más oldalakra átirányítós, kisiskoláspöcs-unatkozik-számtechórán típusúval is.
Mindegy végül miért képződnek ezek az adatlapok, mindenféleképp károsak. Miért is? Ha valaki nem tudja ezeket kiszűrni, akkor a rengeteg elküldött levelére nem kapva választ azt hiszi, hogy a szövege avagy az adatlapja rossz ill. akár önmaga értéktelen. Mert ugye ezek a szórakozó emberek nem fognak visszaírni – ez tiszta sor. Tehát, ha előre el tudjuk dönteni, hogy mire nem érdemes időt, energiát pazarolni, megvédhetjük magunkat a csalódástól.
Alapszabály: mindig gondoljuk át, hogy ha mi valóban ismerkedni akarunk, akkor mennyi energiát ölünk bele, hogy megmutassuk magunkat a világnak: ha ennél jóval szegényebb adatlappal találkozunk, máris gyanús! more…

Tán mondanom sem kell, hogy egy jól megírt adatlap megfelelő méretű és minőségű fotóval még csak fele az előttetek álló feladatból: ez addig passzív, míg nem generáltok elég látogatót rá. Igaz, hogy a lányok néha maguk is szoktak keresgélni, sőt, még ritkábban még kezdeményeznek is, de ha erre vár az átlag férfi, akkor bizony szép kis ősz szakálla nőhetne, mire olyan lány köszönne be nála, akire vágyik.
Az élet rituáléja képeződik le itt is – mégha sokan, akik félnek és nem is ismerik ezt a fajta ismerkedést váltig állítják az ellenkezőjét: a férfiaknak kell a kezdeményezőknek lenniük! A jó nők – hasonlóan a valósághoz – sok-sok bejelentkezést kapnak, míg a kevésbé előnyősek vagy a fotó nélküliek kevesebbet.
A különbség mindössze abban áll – sokaknak bizony ez egyben a nehézség is -, hogy itt verbálisan kell virítani: olyan szöveget kell kitalálni, ami humoros, figyelemfelkeltő, egyedi, verbális képességekről tesz tanúbizonyságot, nem sablonízű, nem öncélú vicceskedős, kicsit talán fityiszt mutat a rendszernek, nem rámenős és a lány adatlapjából indul ki!
Nem mellékesen: nem hemzseg a helyesírási hibáktól! (helyesírási hibákkal megjelenni képzettebb lányok előtt felér azzal a sértéssel, ha valaki fikás orral megy randira!)

more…

Milyen is a netes társkereső embertípusa?

Ismeretlenül, akik még soha nem jártak erre, bele sem szagoltak, azok szerint normális (helyes önértékelésű, egészséges lélekkel rendelkező), megfelelő kinézetû (magyarul csinos vagy jóképű) és értelmes emberek (akiknek képzettségük és intelligenciájuk is megvan a normál életben történô boldoguláshoz) NEM próbálkoznak itt – akár komoly, akár komolytalan – kapcsolatot szerezni. Szerintük ide kizárólag a való életben folyamatos kudarccal küzdô emberek jelentkeznek. Mondhatnák: ez egy emberturkáló, ahol a levetett, máshol nem érvényesülô, másodosztályú lények jelentkeznek.
Mint ahogy világunkban nem létezik fekete és fehér, ugyanúgy itt sem lehet, erre a gondolkodásmódra is, egyértelmûen azt mondani, hogy nincs benne valami igazság. Ha körülnézünk, úgy istenigazából mindenféle kritérium bejelölése nélkül a legnagyobb társkeresô oldalakon, akkor való igaz, hogy magasabb arányban találhatunk külsô problémákkal küzdô lányokkal és fiúkkal: sok a kövér, elhanyagolt, átlagosnál is csúnyább lány-fiú. Fent vannak, mert ôk is boldogok szeretnének lenni, maguk mellé társat találni.

Sokan félnek – alaptalanul – a netes társkereséstől. Valamiért tartanak attól, hogy meg kell magukat billogozni a magányosság jelével és ezzel kiszolgáltatott állapotba kerülnek. Megmagyarázni ugyan nem tudják miért, de inkább távol maradnak ettől.

Megint mások még hisznek a spontaneitás mindent megoldó erejében. Majd csak eljön az igazi, majd az utcán vagy bárhol máshol véletlenül összefutnak az igazival. Ez a gondolkodásmód inkább a lánmyokra jellemző, hiszen nekik elég csak megjelenni valahol a fiúknak kell aktivizálni magukat és leszólítani: fordítva hiába is várná ezt, ugye. Ez a taktika egyrészt kiszolgáltatottá tesz. És kényelmessé. Amelyik nő ezt hangoztatja, az egyszerűen csak el akarja terelni a figyelmet arról, hogy nagyon is keresi az emberét. Ez egy védekező mechanizmus, hiszen a pasik nem szeretik, ha egy nő homlokán ott villog a felirat: »Tegyen már valaki a magáévá!« Aki azt hangoztatja, hogy elege van a párkapcsolatosdiból, az a könnyebb utat választja. Mert elrejtőzni a csigaházban, és kijelenteni, nem, én egyáltalán nem keresek senkit, majd várni, hogy kígyózó sorokban érkezzenek a jelentkezők, könnyebb, mint tenni valamit önmagunkért.�?

Sokszor hallottam csajoktól azt a nagyon kényelmes és elméletben nagyon jól hangzó kijelentést: ne akard, tojj az egészre és meglátod, azonnal jönni fog! Hm. Ez a következőképp hangzik korrektül: tégy meg azért mindent, hogy ott legyél a lehetőségek kapujában, de amikor jön a lehetôség ne kaparj utána, ne akard, ne kapaszkodj, csak hagyd folyni a saját medrében a dolgokat! Hamis képzetekben senki se ringassa magát: mint egy sültgalamb nem fog a szájába repülni a tökéletes partner!

Szóval visszatérve a fent lévő egyre számosabb emberhez:
képzettség szempontjából még mindig a társadalom felsô, képzettebb rétegéhez tartozóak iratkoznak fel. Ezt talán nem is kell olyan sokáig ecsetelnem miért: ôk jutnak hozzá ill. ôk igénylik/engedhetik meg maguknak az újdonságokat ill. ôk azok, akik nem elégszenek meg azzal, ami csak juthat, hanem többet is szeretnének s tudják is, hogy hogyan.

Külsô alapján – természetesen – a szépek nem olyan arányban lépnek fel, hisz számukra a való élet is rengeteg – átlagon felüli számban – ad alkalmat az ismerkedésre, anélkül, hogy ezt akarnák vagy tennének érte, de a lényeg, hogy ôk megoldják net nélkül is. Ha mégis találkozunk pár igazán szép lánnyal/fiúval, azt csak az ô kíváncsiságuk miatt lehetséges: tudni akarják mi is zajlik idefent. AVAGY életformájuk nem sodorja ôket egy szélesebb közegbe.

Lélek: itt viszont vegyes a kép. Lehet találkozni aranyemberekkel, akik kedvesek, aranyosak és egészségesek. De ugyanennyi defektes is van fent. Ehhez kell idô és türelem vagy szerencse, hogy összeakadhassunk a megfelelôvel.

Anyagiak: változatos. Szegény tanárnôtôl és kisdiákjától a jómódú ügyvédig mindenki megtalálható. Virtuálisan ugyan nem szûrhetsz rá, s egy adatlapból nem igazából derül ki, de a levelezések elsô kérdése az illetô szakmájára vonatkozik, amibôl már kitalálható az anyagi háttér. (Lányok kedvenc elsô kérdése ez, amivel a párjelölt bekalibrálható, de a fantáziaszegény fiúk is így indítanak)

Fontosnak tartom, hogy – mint ahogy anyagi világunkban sehol – itt sincs helye teljes körű általánosításnak! Mindig, minden szabály alól van kivétel, mindig lehet, – mégha megfelelô körültekintéssel is viselkedsz idefent – , hogy belebotlasz egy kivételt erôsítô pozitív személybe vagy akár fordítva. Mint, ahogy nem szabad hinned azoknak, akik egyértelműen rossz véleménnyel vannak erről az ismerkedési módról, de nem szabad gyógyírnek sem hinned, ahol nulla idő és energiabefektetéssel olyan sikereket érsz majd el, amit a eddig nem!
Sok értékes emberrel és talán az igazival megismerkedhetsz itt – ahogy egyébként a statisztikák is mutatják egyre több boldog párkapcsolat születik itt – ám addig – szerencse nélkül – sok érdektelennel is találkozhatsz. Függ ez attól, mennyire konkrét elképzelésekkel mész el a randira és függ attól is, hogy ezekhez képest te mennyit adsz bele.
Sokakat a kíváncsiság visz fel – ne legyél akár ez alól kivétel Te sem! Viszont mielőtt belevágsz, tedd meg magadnak azt a szívességet, hogy elolvasol itt pár cikket és felkészülve, felvértezve egy tapasztaltabb tanácsaival megspórolsz magadnak jó pár elfuserált estét, csalódást és idegeskedést.