Archive for » 2008 «
Nem nehéz olyan lány adatlapot kreálni egy-egy netes társkereső oldalon, amire nem fognak írni elszánt férfiemberek, akik a szöveg- és fényképmentes adatlapokra is képesek valami sablonlevélkét küldeni! Fotós – méghozzá egyértelműen modellt ábrázoló, nagyon-nagyon-nagyon beállított – adatlapok meg aztán pláne tonnaszám kapják a jelentkezőket, pedig 3 km-ről is bűzlik, hogy egy szórakozni vágyó csibész kamuja.
Alaptézisként elmondható, hogy egy jó külsővel rendelkező lány, ha felrakja fotóit, akkor máris elintézte a munka dandárrészét. A férfiak vizuális típusok, így egy csinos hölgy látványa azonnal beindítja náluk a vadászösztönt. A lelki összhangot is keresőknek pedig olyan szöveget kell összehozniuk, amely sokat elárul írójukról! Ha nem adják ki magukat az emberek nem is lesznek képesek megfelelő stílusú partnert találni.
Online közvetítés egy kapcsolat alakulásáról 3.
Online Randi News jelenti: A vasárnap esti – ügydöntő – randi jól sikerült. Kellemes helyen töltöttük, neki is tetszett, jól elbeszélgettünk, talán egy kicsit közvetlenebbül, mint szombaton este: talán lehullott rólam a drukk és ő is egy kicsit spontánabb volt. Párszor átöleltem – finoman, mintha önkéntelen mozdulat lett volna – s érezhettem fantasztikus testének finom hajlatait. Fáradt volt: nem szokott hozzá a sok bulihoz – a péntek és szombat este kimerítette, így nem húztam sokáig: hazavittem este 10-re.
Most nem hagytam ki: megnéztem a fenekét! Mit is mondjak: itt sem okozott csalódást! Kerek, de nem nagyon, nem lapos, de nem is nagy, finoman körte, kedvesen gömbölyödik, de nem harsányan kemény s sportos, a pont nekem való kategória.
Már nem szerencsétlenkedtem el, nem adtam esélyt a hezitálásra, saját magamnak a kínzására és marcangolására – végre egy előbújt a gyakorlott énem: ott az elválásnál rákérdeztem, hogy volna-e kedve kedden moziba jönni velem? Egyenes kérdés és egyenes válasz.
Volt.
Kedden este kérem szépen mozi! :-)
Online közvetítés egy kapcsolat alakulásáról 2.
Ma – átbeszélve a tanácsadóimmal a helyzetet – elhatároztam, hogy nem húzom tovább a szombat esti találkozásom eredményének ill. a lány érzéseinek kiderítését: felhívom “spontánul” 6 körül és javasolok neki egy kis laza találkozást egy cool helyen. Ha eljön, akkor jó, ha nem ér rá és még egy másik időpontot sem javasol, akkor ugrott a szerelem és maradok-sztorizok tovább.
Nem mondom azt, hogy nem dobogott 10%-kal magasabb frekvencián a szívem, nem mondom azt, hogy nem izgultam, de meg kellett tennem, hogy pontot tehessek a szombat este elkezdett mondat végére.
Talán szerencsém volt azzal is, hogy napközben Velencei tónál voltam, napoztam, fürcsiztem és kiszívott mindkettô: égett bôröm fájdalmának enyhítése céljából bevetettem magam 1 kád hideg vízbe s az is lazított rajtam egy picit. �?gy már nem is remegett annyira a hangom. :-)
Tárcsáztam: az 5. csengés után már azt hittem, hog a legszánalmasabb véget fogom megnyerni, amikor már nemhogy visszautasít, de annyira sem méltat, hogy felvegye. De aztán jött a katt és beleszólt. Elsô sziklagörgeteg elindult a szívemrôl lefelé. Elbeszélgettünk mindenfajta semleges témákról, szóba került a tegnapi partyja, az én mai napom, a leégésem és a barnulásom, amire kíváncsivá vált:
– Nem hiszem, hogy annyit barnultál volna ma, hogy utolérj engem – mondta.
– Nem hiszed? Gyere és ellenôrizd le személyesen! – riposztoltam
– �?, nem…
– Pedig – s itt volt a nagy alkalom ill. pillanat, amikor eldôl minden, amikor kiderül, hogy fekete avagy fehér, széna vagy szalma, menny vagy pokol, élet vagy halál, 100 blognyi magány vagy dícsô happyend – épp azt szeretném megkérdezni, hogy mit szólnál ahhoz, ha egy laza találkozó keretében összefutnánk? Kiugranék érted úgy 8 körül és elmennénk egy nagyon klassz kis kilátóhelyre sétálni, majd fagyizni, miután már enyhült egy picit ez a hôség?
Az idô gyorsan futó lábai elé ebben a pillanatban kiöntöttek 3 hordónyi enyvet: mint a Matrixban, láthattam volna a felém repülô puskagolyót.
– Tetszik az ötlet.
Puskagolyó becsapódott. Hirtelen szabadonengedték a fehér galamobokat a fürdôszobámban, eldurrantak a petárdák, megszólalt az égi zene! Igen, találkozunk! Hurrá!
Meglepő számomra – aki teljesen konzervatív gyermeknemzés dolgában -, hogy sok, túl sok gyermekes és egyedülálló anyuka van. Pelenkáskoromban is már úgy képzeltem, hogy olyan nő fog nekem gyereket szülni, aki iránti érzéseimben halálbiztos vagyok. Soha nem hagyom/hagyhatom el a gyerekeimet s őket mindenáron együtt neveljük fel. Talán ebben az elgondolásomban megerősített az a tény, hogy én is csonka családban nőttem fel: tudom elég közelről, hogy ez mit jelent!
Ahogy egyre többet tapasztaltam, próbálkoztam egy békés és nyugalmas kapcsolatot megvalósítani – tán saját vad és nyughatatlan természetem, torz értékítéletem, a felelősségtől való túlzott félelem, érettlenségem vagy csak a pechem miatt – annál inkább elkerült a siker.
Sokan tán az első hosszútávú párkapcsolataikban úgy érzik, hogy megtalálták az igazit – ha a második vagy a harmadik lány/srác beváltja az elképzelések nagyját, akkor máris fiatalos hévvel belevágnak a házasságba és a gyermeknemzésbe. Aztán ahogy kezdenek igazán felnőtté válni ezek az emberek – úgy alakul át a gondolkodásmódjuk, elvárási preferenciáik és jönnek rá arra, hogy túl gyorsan választottak: egyrészt nem éltek, másrészt nem próbálták ki magukat mással. A konfliktusok pedig dagadnak, a szeretet – ellentétben a klímánkkal – csak hűl, a szürke hétköznapok pedig gyilkosokká válnak. Innentől kezdve csak az a kérdés, hogy mikor fog belépni és melyik oldalon az a bizonyos harmadik, aki egy gyutacsként fogja felrobbantani ezt a fiatalos hévből és türelmetlenségből és optimizmusból összehozott házasságot. Az esetek többségében ilyenkor az asszony marad egyedül a gyerekével s rá hárul az az igen nehéz, esetenként pedig lehetetlennek tűnő feladat, hogy magának partnert találjon, aki elfogadja a gyermekét is.
A társkereső oldalakon sok ilyen magányos anyukát találhatunk. A hibákat ők is elkövetik – ahogy gyermektelen sorstársaik is – csak elég speciálisakat. Szeretném ezzel a bejegyzéssel segíteni őket, hogy párkeresésük ezen a fórumon könnyebb és sikeresebb lehessen.
Hibák, amik elrémíszthetik a férfiakat:
– fotókon nagyon előtérben van a gyermek és háttérben az anyuka
A pasik, bármily egyszerűen és tán túl kegyetlenül hangzik is, de nőt, partnert keresnek maguknak, nem pedig gyermeket. Fokozva a kegyetlenséget, nem is szereteik igazán más ffi gyerekét felnevelni. Ezt bevállalni csak úgy tudják, ha már nekik is van, így azonos “hátránnyal” indulnak, vagy az “áldozatért” cserébe kapnak valamit – egy olyan nőt, aki szépségével, érzelmeivel, ragaszkodásával, egyéniségével szerelembe ejti őket. De akkor is elsősorban egy nőt keres a pasi, vele akar kapcsolatra lépni, s majd ha az elrabolta a szívét és komolyra fordul a helyzet, akkor szeretne foglalkozni a gyermek “problémájával”.
�?gy az a jó ebben a helyzetben, ha korrektül szerepel a gyermek ténye az adatlapon, de egyébként nem állítjuk falként a két felnőtt közzé: sok nő olyan fotót tesz fel “magáról”, amin elbújik a gyerek mögé. Tragikus a helyzet, ha csak ezt láthatja a delikvens – ez azt sugalja, hogy az asszony nem egy tartós párkapcsolatot, szerelmet keres magának, hanem egy apát a gyereknek. S csodálkozik, ha ilyenkor egyáltalán nem érkezik levél avagy igen “érdekes” egyénektől… A társkeresô oldalak nem közösségépítô site-ok! Nem egy iwiw, ahol régi ismerősők, rokonok számára kell prezentálnunk eddigi életünket, magunkat és ha van gyermek, akkor azt is bemutatni. Itt mindenki partnert keres saját részre: cél magunk “eladása” korrektül, de hatékonyan! Tehát, ha fotók, akkor lehetôleg ne legyen gyermek rajta! Ha a pasi érdeklôdik, meg lehet mutatni, ám elsô körben nem ez a lényeges.
– Szöveg:
“Nevelgetem 4 éves kicsi fiam, egy hangulatos házban, és élvezem az életet, s ahogy mondani szoktam: jóképű legyen, sokat keressen, és imádja a gyerekeket, de igazán csak az a fontos, hogy rendes legyen, és a fiam úgyis szelektál helyettem is.”
Igen, kijött a farbával: legyen fullos pasi és még könnyedén elviselje más gyerekének a meglétét is, sôt, vágyjon rá!
“Mit is írjak? 29éves leszek, van egy 4 éves kisfiam. �?ltalában vidám, őszinte ember vagyok, utálom a hazugságot…..a többit majd talán…”
Uncsi: az egyetlen információ magáról az, hogy van egy gyereke? A többi semmitmondó általánosság, kb. mintha azt írta volna, hogy két keze van és két lába…..
“Amint a személyes adataimból láthattad, elváltam, gyermekemet egyedül nevelem, sokat csalódtam és mostmár keresem azt az embert, aki mellett boldog lehetek végre.”
– gyermekes lúzer. Süt ebbôl a 2 mondatból a megkeseredettség és az unalom.
“Naplóbejegyzés: Ma reggel sem várt egy levél sem. Kezd unalmassá válni. Pedig én írtam sokaknak, becs szó. Kedves barátném kifejtette, biztos azért mert én nevelem a kisfiam :( Én eddig azt hittem attól jobb vagyok, hogy van egy gyerekem – lehet tévedtem.”
– elég nagyot. Mindenki saját és boldog családra vágyik. Nem az szerepel a fiatalok álmaiban, hogy majd ha elérem a 35-öt, akkor keresek magamnak egy gyermekes, elvált anyát és felnevelem más ffi gyermekeit. Ez egy tolerálni való hiba, amivel együtt kell majd élni. Csak már szintén elvált apukák ill. gyermektelen de valami gonddal rendelkező férfiak vállalják be alapból ezt a szituációt. Az életben persze más: pl. egy munkahelyen dolgozók beleszerethetnek csak úgy egymásba, de hogy egy ismeretlen embernél eleve így keressen rá egy jó pasi nôre, az elég érdekes.
“EGYEDÜL NEVELEM 14 ÉVES FIAMAT. OLYAN T�?RSAT KERESEK AKI VELE EGYÜTT ELFOGAD ÉS CSAL�?DKÉNT TUDN�?NK ÉLNI. SZÉPARCÚ N�? VAGYOK. NINCS RÓLAM
KÉP A NETEN DE AKI KOMOLYAN MEG AKAR ISMERNI ANNAK KÜLDÖK MAGAMRÓL.”
Itt inkább a fénykép nélküliséget emelném ki: miért kell imádkozni valakinek, hogy ugyan mutassa meg magát? Rengeteg idôt pazaroljanak el levelezésre, miközben nem is biztos, hogy tetszeni fognak egymásnak? Kérem szépen ezt azért átgondolni! Ennyire nem lehet valakinek szegényes az igényszintje, hogy teljesen mindegy legyen a másik fizimiskája! S a hölgynek sem lehet mindegy, hiszen ki is emeli arcának szépségét! Tessék megmutatni!
Online közvetítés egy kapcsolat alakulásáról 1.
Tegnap este végre volt egy igazi randim. Igazi alatt azt értem, hogy olyan lánnyal találkozhattam, aki az első pillanattól kezdve megragadta képzetem, aki szép, aki izgalmas, akit az utolsó porcikájáig szeretnék. Kétség egy szál sem volt csak az egyértelmű vágy rá. Megdöbbentő, hogy mennyivel kellemesebb így randizni valakivel ill. mennyivel felelősségteljesebb – a kockázat izgalmassá teszi. Tétje lett hirtelen az estének s bár a gyakorlat is sokat jelent, mégis izgultam, mégis sokszor kerestem a szavakat és néztem a gyönyörű szemébe. Az ilyen típusú ösztönös csodálatot hívják kémiának…
Amiket mesélt magáról, életéről, hobbijairól, kapcsolataiból és azok kudarcairól, mind belepasszolt abba a nagy “Elvárások” könyvbe, amivel nekiindultam anno. Ó, persze most nem regényt írok, amiben jól mutatna, hogy 100%-osan minden úgy volt, ahogy meghatároztam, de a lényegi elemek stimmeltek. Hasonló hibákat élt meg/követett el kapcsolataiban, mint én, hasonló ideig tartott, hasonló tervei vannak, sportolt, sok dolgot szívesen kipróbál – sajnos még síelni is tud és szeret (amit én utálok) – de a legfontosabb, hogy mosolygós, jókedvű, árad belőle a derű és a felszabadultság!
Oroszlán a lelkem – mint ahogy a szörnyű emlékű első hosszútávú kapcsim is az volt – így sejtéseim lehetnek, hogy mit produkálhat a magánéletben: uralkodni vágyik. Rajtam meg is tehetné, mert annyira tetszik, hogy a piros szőnyeget a nyelvem helyettesítené a lábai alatt. Annyira tetszik az arca, a kisugárzása, hogy szinte el is felejtettem megnézni a fenekét! Ez nálam nagy szó! Persze a randi végén azért ezt pótoltam – s sportos előéletéből kiindulva – ott is rendben van minden!
Hm. Ma este – megvitatva tanácsadóimmal az ügyet – felhívom és meginvitálom egy fagyira egy különleges kilátóba: csak úgy hirtelen és spontánul. Ez lesz a döntő! Nem akarom sokáig húzni, nem akarok taktikázni, mert ha szimpi vagyok neki, akkor eljön elvileg – ha valóban nincs épp más progija -, ha meg nem vagyok nála nyerő, akkor derüljön ki minnél hamarabb s ne húzzuk, mint a rétestésztát: sajnos a tapasztalatom az, hogy a nekem nagyon tetsző nők nem engem választanak. A kudarc – papírforma és tapasztalati alapon – lóg a levegőben. Viszont egy isteni szerencse végre jöhetne már és szerelembe eshetnék VELE!
Az elváláskor és a továbbiak megbeszélésekor nem éreztem azt – mint jó pár esetben -, hogy mi a helyzet: ezek idegesítenek a legjobban, mert a lányok nem merik elmondani a negatív igazságot! Hímeznek, hámoznak, majd beszélünk… Ha érzem a kisugárzásán, viselkedésén, hogy igen, akkor beleölhetek érzelmeket, lelkesedést és nem kell csalódnom. Ha nem, akkor ezeket – mielőtt túlságosan eluralkodnának rajtam – elnyomhatom, visszatuszkolhatom és a nagy csalódások előtt máris elfelejthetem és csak egy estét vesztettem, meg egy alig megismert lányt, aki nem éri meg – mert nem akarta – az érzéseimet, mentális energiáimat. �?m a mismásolással még reménykedek, mert lehet, hogy csak nem akart túl lelkesnek tűnni, tervezek és ha pozitív volt a benyomásom, akkor beleélem magam és rajta fogok pörögni. Aztán amikor már nem veszi fel a telcsit, nem válaszol az sms-re, máris jön a koppanás, a kudarc, a kisemmizettség, az önbizalomromboló visszautasítás: csalódtam, vesztettem, nem vagyok értékes.
Szóval itt állok még a dilemma előtt, amire este választ kapok: hihetetlen szerencsém ideje eljött vagy még tovább kell keresnem, még tovább kell írnom ezt a blogot!
Nem könnyű egy csinos lánynak -aki ráadásul még fotókat is feltesz magáról – túlélni az első napok óriási rohamát. A mértéktelen mennyiségben beérkező jelentkezők magas száma, ám alacsony minősége ugyan jelenthet könnyebbséget a választásban, de most nem is technikai tanácsot szeretnék adni a választás és megválaszolás mikéntjével, hanem inkább egy kis mértékletességre és önkontrollra szeretném inteni nőnemű interaktív társkereső sorstársaimat.
Mielőtt bárki belevág ebbe a nagy játékba – aminek azért nagy a tétje! – döntse el milyen elvárásokkal száll csatába. Jót tesz egy helyes önértékelés (ki vagyok, hogy nézek ki, milyen a személyiségem, anyagi helyzetem, intelligenciám, hibáim és erényeim), majd egy ehhez kalibrált elvárási szint. Ha itt stimmel minden, akkor csak egy dologra szükséges figyelni a keresés folyamán: az előre elhatározott igényektől még véletlenül se mozduljunk el felfelé!
Mert igen, itt szokott a nagy hiba bekövetkezni az újdonsült interaktív női prédáknál: szűzen és tapasztalatlanul fellépnek, majd nem tudva azt, hogy az első napokban szinte lerohanják őket a ffi társkereső hiénák. Ok: sok férfi csak az új regisztrálókra keres rá, s azoknak üzen, mert a régiek megtalálása már egy kicsit bonyolultabb, idő és energiaigényesebb. ill. talán már túl is van rajtuk – írt a fent lévők mindegyikének!
A legelső nap még nem is oly forgalmas, de a második-harmadiktól kezdve – amikor jóváhagyják az adminisztrátorok a feltöltött fotókat – beindul a business! Rengeteg érkező levél miatt – hiszen van itt dögivel pasi s mind őt akarja (ergo ő egy jó nő!) -, eltolódhat a mércéje a innentől kezdve sokkal jobbat szeretne magának kihorgászni az eredeti elképzelésekhez képest! Csak – amit a friss regisztráló hölgy még nem, ám tapasztaltabb társai már tudnak -, hogy nem mind arany ami fénylik, nem mind első osztályú pasi, aki annak látszik!
Mire saját bőrén megtanulja már le is ment az első fázis és összefutott pár csalódást okozó hímneművel miközben elszalasztott pár igazán komoly jelöltet, aki az eredeti kritériumokat simán hozta volna!
Itt is működnek a kasztok, ugyanúgy, ahogy a való életben is és a jó vagy szép is hasonlót akar magának (vagy esetleg még jobbat) Miért kell fenntartással fogadni a jó pasi adatlapot:
– egy jó kinézetű srác valszeg csak azért ír lánynak mert meg akarja … hm.
– a csúcs fényképek valójában teljesen átlagos férfit rejtenek, amely csak a találkozáson derül ki.
– több vasat tartanak a pasik is tűzben s ha náluk beesik egy jobb nôstény, bizony dobják a rosszabb minőségűeket (jobb esetben, mert rosszabb esetben futnak egy kört mindegyiknél!)
– kamu az egész adatlap
– szép és jó minden, csak defektes
– a legszebb és leggyakoribb probléma: nôs a delikvens!
Szóval érdemes elgondolkozni, hogy ha valaki ír nekünk, az hozzánk való-e vagy csak szórakozni akar. S ha egy kicsit suta is a fogalmazásmódja, ha egy szimpatikus, de előnytelenebb fotóval is “árulja” magát, de közben hozza mindazt, amit kedves hölgyeim elvártok, akkor talán érdemes adni neki esélyt a sok szépfiú mellett!
Lányok számára a kamu kicsit mást jelent mint a srácok szemszögéből. Itt nem az merül fel problémaként, hogy egy srác adatlapja mögött egy másik lány van – ez igen-igen ritka (erről is megérne egy külön postban elmélkedni, hogy a lányok miért nem bújnak 1-1 pasi álreg mögé, így felmérve a saját oldalukat ill. fiúként kiadva magukat miért nem kezdenek el levelezni s ez a “hülyeség” miért csak a férfi nemre jellemző?!) – hanem inkább a felsorolt adatok ill fénykép nem tükrözi a valóságot AVAGY a társkeresési szándék nem arra irányul, amire a lány szeretné. Ezért inkább nem a kamu adatlapokról beszélnék most, hanem a kamuzó srácokról, vagyis … more…
1, Kezdeményezek a társkereső oldalon, jön is rá a válasz. Egy 30-as éveinek közepén járó hölgy, aki saját bevallása alapján csinos, a fényképe csak egy arckép, ami igazolja is ezt az állítását.
Gyors levélváltás és lényegretörő válasz: nem a levelezés híve és azonnal megadta a skype címét. Még aznap este rákerestem, megtaláltam és beszédbe elegyedtem vele.
Az ilyenkor bevett udvariassági körök is elég nyögvenyelôsen mentek, aminek az okára nagyon hamar fény derült:
“Ô: nem vagyok nagyon dumcsizos kedvemben, bocsi, esetleg majd beszelhetnenk máskor?!
Én: +bocsátva és persze
Ô: nem vagyok bunko….
É: majd akkor írj, ha lesz kedved 1 picit csevegni
Ô: meghalt az apam,az ocsem ma volt pesten azonositani
É: jaj. Részvétem…
Ô: belefulladt a dunaba ;(
É: Nehéz ilyenkor mit mondani…
Ô: Még nem tudjuk mi történt s hogyan.
É: Sajnálom. Most búcsúzok is s ha bármiben tudok segíteni, írj!”
2, A következő adatlapra bukkantam:
“Gyógyíthatatlan betegségben szenvedek. Egyelőre nem akadályoz semmiben, élhetném az életemet mint bárki más, akár gyereket is szülhetnék – de tudom, hogy három, legfeljebb négy év múlva már nem biztos, hogy élek. Gyereket ezért nem szívesen hagynék örökbe, de ha van férfi, aki vállalja, hogy előbb-utóbb elmegyek, és velem töltené a hátralevő időt, boldog lennék, és hiszem, hogy őt is nagyon boldoggá tudnám tenni. Rövid szerelmünk idején sziporkázó szellemi társa, lelki másik fele, odaadó szeretője lennék. Fontos a tartalmas szellemi megértés, lelki összetartozás és a két test eggyéolvadása.
Csak harmickettő vagyok, de idősebb vagyok a koromnál, úgyhogy 35 és 55 közötti férfit keresek.”
3, Újabb adatlap:
“Meghalt a férjem és itt maradtunk a gyermekeimmel, 2 apró árvával. Nem eltartót és nem apát keresek, hanem egy olyan férfit, aki képes erőt és kedvet adni az élethez, ami esetleg később egy komoly kapcsolattá fejlődhet. “
Adatlap: 30 éves, 166 cm-s, 55 kg-s lány. Fotó az adatlapján: mindhárom egészalakos, amelyek egy göndör, szôke, hosszú hajú lányt ábrázolnak: teljesen normális testalkat – van cici, gömbölyû fenék, nem nádszál kisasszony, de nem is dagi. Arca – fôleg mert bukok a göndör hajra s az igen feljavítja a szememben – kedves, kicsit kislányos. Gondolkodás nélkül írok neki, mégha már van is pár levélke a fiókjában: fájni nem fog, ha nem válaszol, de az esélyt nem hagyhatom ki. Pár nap múlva érkezik is a válasz. Pozitívan meglep, hogy egyáltalán kaptam. A szokványos ismerkedési körökkel senkit sem szeretnék untatni – hamar eljutottunk a telefonszám cseréig. A beszélgetés 1 semleges hangú, viszonylag kellemes volt.
15 perc puhítás után rátérek a lényegre: találkozni kellene. Pest megyei, kocsija van és azzal jön be – de csak egy darabig., mert utálja a székesfôvárosi közlekedési morált. Egye fene – gondoltam magamban – most lovag leszek és érte megyek a város egyik fô bejárata melletti nagy parkolóba, ahol átül hozzám , hogy így közelítsünk meg egy vendéglátóegységet.
Hibát persze elkövettem itt is és nem kérdeztem meg, hogy milyen autóval jön. De ezért már nem volt kedvem visszahívni: csak megtalálom! Péntek este 8 óra előtt 5 perccel érkeztem meg. Betolattam és vártam. Nézelődni kezdtem, hátha kiszúrom, ámbátor a sötétben erre túl sok esély nem adódott. Meg akartam várni pontosan a 8-at és akkor megkérdezni, hol van. Miközben tétlenül üldögéltem kiszúrtam, hogy velem szemben egy kis Corsa-ban má várakozik valaki. Arcát nem tudtam a sötét miatt kivenni, tán azt is csak sejtettem, hogy nô, ám nem nagyon valószínűsítettem, hogy az én prédám lenne, mert igen nagy méretekben gömbölyödött ott a gépjárműn belül, sőt, mintha még vmi kontyszerûséget is láttam volna feje tetején a hosszú göndör fürtök helyett!
Végre elérkezett a várva várt 8 óra! Telefon kézbe, szám tárcsáz, kicsöng, s hirtelen meglátom: a szemben lévő megtermett tulajdonosú kocsiban valami elkezd villogni. Szerényen felmutatja felém a rázkodó mobilját. Leesett állal mászok ki s teszi ugyanezt ő is. “Jobban írva”: teszi ezt �? is (megérdemli a nagy �?-t méretei miatt)! Nem akarok túlozni, de alig ismertem rá! Legalább +10 kiló nehezedett rajta, a szép göndör haja helyén valami felnyírt, felül vidéki öregasszonyosan rövidre és dauerba vágott “hajköltemény” díszelgett. Viaskodott bennem az úriember ill. az átvágott srác: elküldjem a fenébe vagy tegyek úgy mintha mi sem történt volna. Vegyek el az életemből 1-2 órát feleslegesen, mert tudom, hogy ezzel nem akarok többet találkozni? Bemutatkoztam. �? is.
– Akkor hova megyünk? – kérdezte.
– Ó, volt egypár jó ötletem, hogy hova ülhettünk volna be – válaszoltam.
– Ez azt jelenti, hogy nem megyünk?
– Egyenlőre tűnődök, hogy hova tűnt szőkeséged meg a göndörséged, amiket a képeken láthattam… – a testsúlygyarapodásra már nem mertem rátérni.
– Ja, azóta levágattam. Nem mondtam?
– Nem került szóba. De igen eltér a mostani állapot a fényképeken láthatótól.
– Igen.
– Akkor miért azokat a képeket raktad fel?
– Mert ezek tetszenek.
Itt kivágta a biztosítékot. Portfóliót akar odafent építgetni vagy ismerkedni szeretne s pasit találni magának? Hogy képzeli az ilyen, hogy ezt valaki lenyeli szó nélkül? Elcseszte az estémet. Dühös lettem.
– Közbejött valami, ne haragudj. Most kaptam egy telefont és mennem kell.
Otthagytam. Püffögjön magában, szidja a férfiakat és az egész internetes társkeresést, meg azt, hogy mennyi tapló pasi található itt. Remélem egy ránccal több gyűrődőtt bele az arcába, hiszen a ráncok emlékeztetik a lelket, hogy hol járt.
… avagy hogyan ne írjunk bejelentkező levelet lányoknak! A rossz példákat folytatom, hátha a hibákon keresztül az arra fogékonyaknak felnyithatom a szemét és egy kis gondolkodásra ösztönözhetem őket!
Óh, te drága felkészületlen, bizalmatlan, saját árnyékától is tartó hölgy, ki hamis képzeteket társítasz e társkereső fórumhoz, amelyen minden info nélkül szeretnéd, hogy rád találjon a fehér pacis herceg, ám a fekete BMW-s izomgolyók és őrültek pediglen sohasem…
…ha belegondolsz, – ó ismerkedő lányok legkedvesebbike – írnál-e egy olyan adatlapra, ahol fénykép sincs, sőt még normális bemutatkozó szöveg sem (amely normális nem hasonló ehhez: “Nem tudok mit írni magamról, de muszáj: szeretek moziba és színházba járni, meg minden jót csinálni. �?rj, ha felkeltettem az érdeklődésedet és akkor majd megismerjük egymást!” – ez utóbbit vehetjük akár fenyegetésnek is?) Milyen fiú az, aki erre gerjed? Megválaszoljam? Akiknek már minden mindegy! Aki magányos és vetődik az árnyékra is vagy egyszerûen hülye, máshogy megfogalmazva őrült vagy mégpediglen másképpen mondva alulszocializálódott. Ezek pedig nem azonosak álmaid jóképű, értelmes és piacképes hímneműjével!
Tehát saját és az jövőd érdekében tegyél fel fotót! Tegyél fel, drága hölgyem azért is, mert így legalább rögtön tisztázod a helyzetet s nem okozol magadnak sem felesleges csalódásokat és nem kell a barátnőidet mindenféle rémtörténetekkel elrettentened a netes pasiktól, akik vagy kitálalják lelkük és életük minden kis apró-cseprő érdektelen részletét máris az első üzenetükben vagy obszcén szavakkal illetnek szórakozó kiskamaszként vagy esetleg ajánlatokat tesznek ill. copy-paste üzenetekkel találnak meg.
Az húspiaci tömegárú sem lészen belőled, ha fotóddal jelensz meg: a való világban, a szórakozóhelyeken, a buszon, az utcán is megnézik a püspökfalatod, mégsem érzed magad árunak!
S ha ír neked egy lovag, mi az első kérésed őhozzá? Hogy hajtsa fel sisakrostélyát s lépjen ki anoním voltából: magyarul küldjön fényképet? Ha keresnél az urak közt, te is bizony csak a fényképesek közt szemezgetnél, őket listáztatnád ki. �?gy teszik a srácok is: utálják a fantomasokat, elsősorban a fotósok közt válogatnak, mert fontos tényező a külső és senki nem szeret zsákbamacskát játszani.
Vagy tán félsz, hogy mit fognak szólni az ismerősők, ha megtalálnak és a fotó alapján beazonosítanak? Tojjál rá. Primitív, aki ebből viccet csinál. Ráadásul meg lehet tőle tudakolni, hogy ő ugyan mit keres fent?
Vagy akkor szeretné kiskegyed felfedni magát, ha már kialakult egy tartós kommunikáció? S ha nem tetszik az lovagnak?! Miért akarja őt – és magát is – egy időrabló hosszas levelezésbe belekényszeríteni, ha ez a csalódás már az elején kiküszöbölhető lehetne illetve egy kellemetlen visszautasítással járó szituációba belekergetni? Felesleges! A szórakozóhelyekre sem fátyolban mész! Nem az lenne a cél, hogy minnél gyorsabban lekerülj innen a virtuális tér nehézkes közegéből és valós kapcsolataid lehessenek, kedves hölgy? Nem az lenne e a cél, hogy a netes ismerkedést minnél jobban közelítsük a valós ismerkedési frázisokhoz, hogy így könnyebben megtalálhasd a nagy �?-t?
Ó, a választ nem is kell kiejtened, tudom. Tégy meg mindent érte, töltsd ki adatlapod, rakj fel fényképet és a tutti biztosan rádtalál!
Pratikussági jegyzeteim egyik leginkább hasznos darabjához érkeztünk.
Eluralkodott a net életünk nagy részén, általánossá vált a használata s így egyre szélesebb réteg fér hozzá a társkereső oldalakhoz. Mivel polgártársaink közt sok humoros és lélektelen egyén van, aki akár otrombán is szeret megtréfálni szinte bárkit – feltéve ha azt kockázat nélkül teheti – így ez az anonim fórum kitűnő terep számukra. Egy estét rászánva – jobb esetben csak 10 percet – elkészítenek 1 adatlapot, amire mi férfiak ráfuthatunk.
Tréfálkozási szándékon kívül még lehet találkozni féltékenységi-lebuktatós, szöveggyűjtőgetős, konkurenciafelmérős, más oldalakra átirányítós, kisiskoláspöcs-unatkozik-számtechórán típusúval is.
Mindegy végül miért képződnek ezek az adatlapok, mindenféleképp károsak. Miért is? Ha valaki nem tudja ezeket kiszűrni, akkor a rengeteg elküldött levelére nem kapva választ azt hiszi, hogy a szövege avagy az adatlapja rossz ill. akár önmaga értéktelen. Mert ugye ezek a szórakozó emberek nem fognak visszaírni – ez tiszta sor. Tehát, ha előre el tudjuk dönteni, hogy mire nem érdemes időt, energiát pazarolni, megvédhetjük magunkat a csalódástól.
Alapszabály: mindig gondoljuk át, hogy ha mi valóban ismerkedni akarunk, akkor mennyi energiát ölünk bele, hogy megmutassuk magunkat a világnak: ha ennél jóval szegényebb adatlappal találkozunk, máris gyanús! more…
Tán mondanom sem kell, hogy egy jól megírt adatlap megfelelő méretű és minőségű fotóval még csak fele az előttetek álló feladatból: ez addig passzív, míg nem generáltok elég látogatót rá. Igaz, hogy a lányok néha maguk is szoktak keresgélni, sőt, még ritkábban még kezdeményeznek is, de ha erre vár az átlag férfi, akkor bizony szép kis ősz szakálla nőhetne, mire olyan lány köszönne be nála, akire vágyik.
Az élet rituáléja képeződik le itt is – mégha sokan, akik félnek és nem is ismerik ezt a fajta ismerkedést váltig állítják az ellenkezőjét: a férfiaknak kell a kezdeményezőknek lenniük! A jó nők – hasonlóan a valósághoz – sok-sok bejelentkezést kapnak, míg a kevésbé előnyősek vagy a fotó nélküliek kevesebbet.
A különbség mindössze abban áll – sokaknak bizony ez egyben a nehézség is -, hogy itt verbálisan kell virítani: olyan szöveget kell kitalálni, ami humoros, figyelemfelkeltő, egyedi, verbális képességekről tesz tanúbizonyságot, nem sablonízű, nem öncélú vicceskedős, kicsit talán fityiszt mutat a rendszernek, nem rámenős és a lány adatlapjából indul ki!
Nem mellékesen: nem hemzseg a helyesírási hibáktól! (helyesírási hibákkal megjelenni képzettebb lányok előtt felér azzal a sértéssel, ha valaki fikás orral megy randira!)
Egyedülálló és gyermektelen lány fénykép nélküli adatlapjával kezdődőtt minden. Bemutatkozása egyszerűre szabott: “Kedves és aranyos hölgy keres maga mellé egy őszinte és megbízható fiút, aki értékelné kellemes külsejét is.”
�?rtam, mert kíváncsi lettem vajh mit is rejt a kellemes külső! Persze első riposztom azonnal a fénykép igénylés benyújtása volt kíváncsiságom kielégítése és a projekt további építésének eredményességének elbírálása szempontjából. (Alapelv: fantomas-szal nem levelezünk!)
Erre is válaszolt, de képet nem küldött, sőt, felszólított, hogy írjam le, hogy saját véleményem szerint mi fed a kellemes külső! Bepöccentem és kihasználtam hibáját: a freemailes címében szerepelt a neve! Nosza, menjünk fel az iwiwre s nézzük meg ott! more…
Milyen is a netes társkereső embertípusa?
Ismeretlenül, akik még soha nem jártak erre, bele sem szagoltak, azok szerint normális (helyes önértékelésű, egészséges lélekkel rendelkező), megfelelő kinézetû (magyarul csinos vagy jóképű) és értelmes emberek (akiknek képzettségük és intelligenciájuk is megvan a normál életben történô boldoguláshoz) NEM próbálkoznak itt – akár komoly, akár komolytalan – kapcsolatot szerezni. Szerintük ide kizárólag a való életben folyamatos kudarccal küzdô emberek jelentkeznek. Mondhatnák: ez egy emberturkáló, ahol a levetett, máshol nem érvényesülô, másodosztályú lények jelentkeznek.
Mint ahogy világunkban nem létezik fekete és fehér, ugyanúgy itt sem lehet, erre a gondolkodásmódra is, egyértelmûen azt mondani, hogy nincs benne valami igazság. Ha körülnézünk, úgy istenigazából mindenféle kritérium bejelölése nélkül a legnagyobb társkeresô oldalakon, akkor való igaz, hogy magasabb arányban találhatunk külsô problémákkal küzdô lányokkal és fiúkkal: sok a kövér, elhanyagolt, átlagosnál is csúnyább lány-fiú. Fent vannak, mert ôk is boldogok szeretnének lenni, maguk mellé társat találni.
Sokan félnek – alaptalanul – a netes társkereséstől. Valamiért tartanak attól, hogy meg kell magukat billogozni a magányosság jelével és ezzel kiszolgáltatott állapotba kerülnek. Megmagyarázni ugyan nem tudják miért, de inkább távol maradnak ettől.
Megint mások még hisznek a spontaneitás mindent megoldó erejében. Majd csak eljön az igazi, majd az utcán vagy bárhol máshol véletlenül összefutnak az igazival. Ez a gondolkodásmód inkább a lánmyokra jellemző, hiszen nekik elég csak megjelenni valahol a fiúknak kell aktivizálni magukat és leszólítani: fordítva hiába is várná ezt, ugye. Ez a taktika egyrészt kiszolgáltatottá tesz. És kényelmessé. Amelyik nő ezt hangoztatja, az egyszerűen csak el akarja terelni a figyelmet arról, hogy nagyon is keresi az emberét. Ez egy védekező mechanizmus, hiszen a pasik nem szeretik, ha egy nő homlokán ott villog a felirat: »Tegyen már valaki a magáévá!« Aki azt hangoztatja, hogy elege van a párkapcsolatosdiból, az a könnyebb utat választja. Mert elrejtőzni a csigaházban, és kijelenteni, nem, én egyáltalán nem keresek senkit, majd várni, hogy kígyózó sorokban érkezzenek a jelentkezők, könnyebb, mint tenni valamit önmagunkért.�?
Sokszor hallottam csajoktól azt a nagyon kényelmes és elméletben nagyon jól hangzó kijelentést: ne akard, tojj az egészre és meglátod, azonnal jönni fog! Hm. Ez a következőképp hangzik korrektül: tégy meg azért mindent, hogy ott legyél a lehetőségek kapujában, de amikor jön a lehetôség ne kaparj utána, ne akard, ne kapaszkodj, csak hagyd folyni a saját medrében a dolgokat! Hamis képzetekben senki se ringassa magát: mint egy sültgalamb nem fog a szájába repülni a tökéletes partner!
Szóval visszatérve a fent lévő egyre számosabb emberhez:
képzettség szempontjából még mindig a társadalom felsô, képzettebb rétegéhez tartozóak iratkoznak fel. Ezt talán nem is kell olyan sokáig ecsetelnem miért: ôk jutnak hozzá ill. ôk igénylik/engedhetik meg maguknak az újdonságokat ill. ôk azok, akik nem elégszenek meg azzal, ami csak juthat, hanem többet is szeretnének s tudják is, hogy hogyan.
Külsô alapján – természetesen – a szépek nem olyan arányban lépnek fel, hisz számukra a való élet is rengeteg – átlagon felüli számban – ad alkalmat az ismerkedésre, anélkül, hogy ezt akarnák vagy tennének érte, de a lényeg, hogy ôk megoldják net nélkül is. Ha mégis találkozunk pár igazán szép lánnyal/fiúval, azt csak az ô kíváncsiságuk miatt lehetséges: tudni akarják mi is zajlik idefent. AVAGY életformájuk nem sodorja ôket egy szélesebb közegbe.
Lélek: itt viszont vegyes a kép. Lehet találkozni aranyemberekkel, akik kedvesek, aranyosak és egészségesek. De ugyanennyi defektes is van fent. Ehhez kell idô és türelem vagy szerencse, hogy összeakadhassunk a megfelelôvel.
Anyagiak: változatos. Szegény tanárnôtôl és kisdiákjától a jómódú ügyvédig mindenki megtalálható. Virtuálisan ugyan nem szûrhetsz rá, s egy adatlapból nem igazából derül ki, de a levelezések elsô kérdése az illetô szakmájára vonatkozik, amibôl már kitalálható az anyagi háttér. (Lányok kedvenc elsô kérdése ez, amivel a párjelölt bekalibrálható, de a fantáziaszegény fiúk is így indítanak)
Fontosnak tartom, hogy – mint ahogy anyagi világunkban sehol – itt sincs helye teljes körű általánosításnak! Mindig, minden szabály alól van kivétel, mindig lehet, – mégha megfelelô körültekintéssel is viselkedsz idefent – , hogy belebotlasz egy kivételt erôsítô pozitív személybe vagy akár fordítva. Mint, ahogy nem szabad hinned azoknak, akik egyértelműen rossz véleménnyel vannak erről az ismerkedési módról, de nem szabad gyógyírnek sem hinned, ahol nulla idő és energiabefektetéssel olyan sikereket érsz majd el, amit a eddig nem!
Sok értékes emberrel és talán az igazival megismerkedhetsz itt – ahogy egyébként a statisztikák is mutatják egyre több boldog párkapcsolat születik itt – ám addig – szerencse nélkül – sok érdektelennel is találkozhatsz. Függ ez attól, mennyire konkrét elképzelésekkel mész el a randira és függ attól is, hogy ezekhez képest te mennyit adsz bele.
Sokakat a kíváncsiság visz fel – ne legyél akár ez alól kivétel Te sem! Viszont mielőtt belevágsz, tedd meg magadnak azt a szívességet, hogy elolvasol itt pár cikket és felkészülve, felvértezve egy tapasztaltabb tanácsaival megspórolsz magadnak jó pár elfuserált estét, csalódást és idegeskedést.