Archive for » 2010 «
Netes kalandjait meséli el egy hölgy ezen a linken. Véletlenül egy tipikus és öntudatlan női hibába (de a férfiak szempontjából nevezhetjük őrjítő jelenségbe) sikerül beletrafálnia.
Elôzô randijaimon és a női élmény-beszámolókon folyamatosan hasonló sztorikra bukkanok, miközben a másik oldalon állva pontosan tapasztalom, hogy ennek a viselkedésnek milyen romboló hatásai vannak a férfiakra nézve! Lássuk, miről is van szó. Idéznék:
“Amikor hazaértem, a postaládámban újabb öt levél tornyosult. Úgy döntöttem, nem írok vissza, hisz én a húszas éveim óta sosem játszom egyszerre több kapura….
…Gábor után egyre kedvetlenebbül böngésztem a jelölteket a világhálón. Elgondolkodtam azon, hogy csak nekem nem sikerül? Valamit rosszul csinálok tán? Levelezni továbbra is leveleztem néhány kedves pasival, de egyre kevésbé éreztem értelmét az egésznek. Közben a jó idő is beköszöntött, és nem volt kedvem a laptop előtt ülve tölteni az estéimet…
…Segítettem neki orvost keresni, majd útjára bocsájtottam. Ezután végleg eldöntöttem: jó időre búcsút mondok a pasizásnak. Elegem lett, és letöröltem magam a Randivonalról is. Azt hiszem, rám fér egy kis pihenés ezek után. Viszlát pasik, viszlát netes párkeresés!”
Tehát van egy lány, aki nagy reményekkel és kíváncsisággal csap bele a netes társkeresésbe. Hiszi, mert több helyről hallotta, hogy ez már másoknak sikerült, így neki is mennie kell. Szeretne boldog lenni (ki nem?), szeretne gyorsan találni valakit (mert nincs kedve lúzerekkel beszélgetni), tudja, hogy sikeres lesz, hiszen több tízezer férfiből csak rátalál az igazira! Hiszi, hogy elmegy az első randira és máris az igazi fogadja, mert 200%-osan bízik a megérzéseiben, amik akár egy levélváltás után is megsúgják, hogy pontosan milyen ember a másik!
Ez a lány telve optimizmussal regisztrál és várja a sült galambot. (http://divany.hu/Intim/nesze-neked-els-randi) A férfiak írnak és ő pedig válaszol. Nem játszik több kapura, mert az tiszteségtelen, így kiválaszt egy szerencsés fantomot, akiről pár sor alapján egy teljes képet rajzol és a többieket pedig parkolópályára illeszti. (fogadjunk, magyarázat és elköszönés nélkül!)
Aztán jön a cikkben említett randi, ami nem rossz, de nem az igazi! Esélyt nem kap az úr, mert nem forgatta meg a leányzó lelkét. Aztán jön egy másik – az adott sorozat szerint offline randi – ami még rosszabb eredménnyel jár (bár konkrét esetet én inkább vis.majornak nevezném) és a hölgy törli magát “örökre”, mert ez az út járhatatlan!
Nézzük, hogyan néz ki ez a férfiak szemszögéből!
Hasonlóan nagy reményekkel regisztrálunk mi is. Rengeteg kedvesnek, érzékenynek, lelki értékeket kereső, hűségesnek vallott, kizárólag komoly kapcsolatban gondolkodó női adatlap méltán ad teljesíthetőnek gondolt pozitív jövőképet minden hímneműnek. Tudjuk, ahogy a való életben is, itt s nekünk kell kezdeményezni: mi írunk először. Rákeresünk pár szimpatikus (nem kurvás) fotójú adatlapra, elolvassuk tisztességesen azt a pár sort a bemutatkozásnál és amennyire telik reagálunk rá.
Aztán várunk. Átlagos esetben semmi nem történik. Elolvastak és megtekintettek minket és kész… Egy hét után rájövünk, hogy ez a kör nem jött be. Úgy tűnik, hogy nagyobb merítéssel kell dolgozni, hiszen nagy a konkurencia ill. mi sem vagyunk a top 10-ben a felsorolt tulajdonságaink és kirakott fotóink alapján.
Így a férfiember nagyobb szélességűre és mélyebbre állítja az ekét, hogy jobban megdolgozza az ugart, hátha így fog hirtelen kifordulni elé a kincses ládika. Persze nem érünk rá 10x annyi nőnek hasonlóan személyes témájú levelet küldeni, így ki kell találni egy sablont, amit vagy teljes egészében copy-paste technikára alkalmas vagy azért 1-2 mondattal specializálni lehet. Ha ez kész, akkor egy jó kis keresés és 20-30 nőnek el. S várunk, milyen reakciók érkeznek, ha egyáltalán. Sablon levelek kiküldése esetén mindenképpen befut egy bölcsész természetű nyunya fikázása, melyben felsőbbrendűen közli, hogy óriási inteligenciájával azonnal kiszúrta, hogy ezt nem személyesen neki írtuk, ezért szégyeljük magunkat!
Ha szerencsénk van, közben érkezik egy normális válasz is. Ugyan frusztráló, hogy ekkora merítésből is mindössze 10% alatti reakció érkezik, de csakis pozitívan szabad hozzáállni. (Az önbecsülést azért még így is rombolja!)
Nekiállunk és a kihorgászott egyetlen kis snecinkkel levelezni kezdünk. Röviden: vagy megmagyarázhatatlanul (és szó nélkül) eltûnik vagy lesz belôle egy nagy eséllyel sikertelen találkozás.
S mindezek mögött nem a férfira nézve kudarc, sikertelenség, szerencsétlenség, lúzerség húzódik meg, mindössze a hölgy nem akar több vasat tartani a tûzben, vagy egyszerûen történik valami az életében, ami miatt nem akarja folytatni az ismerkedést. (lásd a fenti linken lévô sztorit!) Vagy már találkozott/beszélt telefonon valakivel, akirôl azt hiszi, hogy jó lesz! Bármi oka lehet – a levelezôpartneren kívül!
Mégis mi a félreértés alapja? Miért nem így gondolkodnak a férfiak s miért veszik magukra? Mert ôk csak annyit látnak, hogy a hölgy elolvassa levelüket, megnézi adatlapjukat. Ebbôl azt a következtetést vonják le, hogy a nô még mindig érdeklôdik a lehetséges lovag iránt, válogat, a válasz pedig azért nem érkezik, mert nem elég jók.
Nem gondolnak arra sem, hogy ha egy nô valóban csak eggyel akar levelezni és az az egy már megérkezett, akkor a nô lusta kitörölni regisztrációját, sôt, még azért be-belép! Persze ez már taktika is lehet és a kiszemeltnek akarja ezzel prezentálni, hogy ô még aktív, nehogy a lovag messzemenô következtetést vonjon le a törlésbôl.
Hiszen egyébként is elég, ha valóban unszimpátia miatt utasítanak el valakit. Viszont ha ezt még tetézik olyan esetek is, amikor teljesen másról van szó, akkor igen hamar megkeseredhet bárki.
Mi a megoldás? Egy sablon. Ha minden férfiú kapna 1-1 tômondatnyi sablont, hogy kiszemeltje már mással ismerkedik vagy épp elege lett a férfiakból és törlésre készül vagy most olyan esemény történt, ami nem teszi megfelelôvé az ismerkedést, de leginkább törölnék magukat az egészet nem komolyan gondolók, akkor kevesebb csalódást okoznának a másik oldalnak! Ugyanis a fránya férfiaknak is van lelkük. Legalábbis amíg sok ilyen gombostû-szúrásnyi visszautasítással ki nem nyírják azt a nôk!
A nők egy igen nagy és kényelmes tévhitben lebegnek: azt hiszik, hogy egy jó fodrász, egy kitűnő smink, egy csinos fülbevaló, egy jó köröm máris széppé és kívánatossá varázsolja őket, miközben a testüket maximálisan elhanyagolják: esznek és mellette semmit, de semmit nem sportolnak.
A női test olyan – a pasik számára -, mint a méheknek a virág. Látványa, szép és kecses ívei vonzzák a férfitekintetet. Szinte azt is mondhatnám költői képpel, hogy azonnali beporzásra csábítják a férfit. Az pedig, a beépített programjához híven megy is, akcióba lendül s próbál a szép virág kelyhébe bújni!
Kibúvónak érzem ezeket a fodrászhoz, manikűrőshöz rendszeresen járó, néha 1-1 sikertelen fogyókúrába belevágó, ám mozgást egyáltalán nem végző hölgyek megoldását. A kényelmesebb utat választják. Ápoltság helyett nem a hanyagságra szeretnék buzdítani mindenkit és nem a gondozott külsővel van a bajom, hanem azzal, ha mindez pótcselekvésként, a mozgás helyett történik! Szakítani kell a lustasággal és az emiatti folyamatos kifogások keresésével!
Itt volt ez a műsor szempontjából nem túl sikeres, de a tanulságokat levonva viszont igen jó dagi-show a TV2-n. Irtózatósan elhanyagolt lányok és fiúk kerültek be, akik valóban eltökéltséggel hajtották végre a gyakorlatokat és láss csodát (pedig nem az!) lefogytak.
Csekély 4 hónap alatt a hosszú évek alatt felszedett kilóktól szabadultak meg – kevés kivételtől eltekintve. Hagyjuk a hülye diétákat és edzési elveket és azt a két pénzsóvár médiaszemélyiséget és a nevük által jelzett “módszereket”! Semmi titkot nem fedeztek fel, semmi újat nem hoztak az életünkbe, semmi csodát nem tettek és legfőképp nem varázsoltak: mindketten mozgásra kényszerítették a végtelenül tohonya és ellustult egyedeket, akik ennek hatására lefogytak. S ez így van: nem kell csodadiéta csak rendszeres mozgás! Ha meg szeretnék gyorsítani a folyamatot, akkor érdemes kissé visszafogni étkezésünket, de ha kitartással hozzászoktatjuk magunkat a sporthoz, akkor még ez is felejthető!
Sok-sok nagyon helyes arcú, kedvességet sugárzó lányt látok idefent. Képzettségükből, munkájukból, kitöltött adatlapjukból azt is láthatom, hogy intelligensek is. De annyira fáj a szívem, hogy mindemellett túlsúlyosak. Egyszerűen kár értük. Pedig nagyon jó nők lehetnének, ha a munka után pl. 2 naponta lemennének az edzőterembe és sportolnának.
Senki ne higgye azt, hogy a csinos nők csak úgy kapták a lehetôséget: bizony ők is ott izzadnak lent! Annyi a különbség, hogy egy kicsit régebb óta. Mindenki tesz érte – akin látszik. Sőt, sokan azok is, akiken nem! Szégyelnivaló nincs! Az edzőteremben nemhogy kiröhögném a testes lányokat a biciklin vagy a futógépen, hanem megemelem képzeletbeli kalapom! Örülök, hogy felismerte mit kíván meg a teste, az egészsége, a jövője és a párkapcsolata. Mert a szép test nem csak látványban jelent pluszt, hanem egészséget és hosszú, boldog éveket is jelent!
Továbbá nagyon fontosnak tartanám – egészségügyi okoból is -, hogy a testedzést valóban kiemelt témaként kezeljék az iskolákban. Sokat ártanak a szülők – fôleg túlsúlyos gyermekeiknek -, hogy felmentetik a tornaóra alól: így nem ívódik bele a gyermek személyiségébe, a mozgás fontossága, az erôsfeszítés és esetleg a szenvedés által elérhetô eredmény. Nem érzi át, hogy a szépség az nem csak adomány, hanem egy jutalom: a jól végzett edzések jutalma.
A jó alakot fontosabbnak tartom és mérvadóbbnak a párválasztásnál – kedves hölgyeim – mint a szép manikürt ill. a jó frizurát – ez utóbbiak csak habként szolgálnak a tortán, de a külső tulajdonságok közül minden pálmát visz az alak!
Egy kedves olvasóm küldte az alábbi saját történetet, mert szeretné feldobni pozitív példájával a kissé pesszimistának tűnő blogomat. :-) Bizonyítéként szolgál, hogy a netes ismerkedés igenis lehet jó, sikeres és örömteli.
Na, akkor az én sztorim.. Hogy legyen valami pozitív felhang is a virtualitás világában, mert vallom: nem a netes társkeresők a hibásak abban, hogy ennyire pocsék a helyzet..:) Jelzem, nem vagyok már mai csirke, közelítek a 40-hez, bár ez bizonyos szempontból inkább előny..:) Pedig az ember azt hinné, a 20-onéves feszes fruskák világában ennyi idősen ugyan mekkora az esély társra lelni, de az éppen a neten megismert párom, (aki eme történet alanya,) vicces mondatával érvelek, miszerint minek beszélgessen egy olyan nővel, aki nem tud oroszul? :)
Életem első netes randija
Nos, a személyes élményeim ismertetésében egyik legfontosabb, kihagyhatatlan állomása életem leges-leges-legelső netes randija, mégha számomra az igazán meghatározó a második alkalom volt. De eredményétől függetlenül – mindenféleképp említést és bejegyzést érdemel e blogon!
Még az ősidőkben kezdtem, amikor a modemes netezőt nem őskövületként mutogatták, hanem ez volt az egyetlen elérhető és nagyon nehezen megfizethető módja a közember számára, hogy hozzáférhessen a világhálóhoz. Amikor még nem alap, hanem kiváltság volt az irodákban a net. Amikor még csak kóstolgatták idehaza ezt az egészet. Amikor még videók és filemegosztók főleg csak az egyetemek szerverein terjedtek. Amikor youtube és a blogírás sehol sem létezett. Szóval akkoriban rátaláltam egy társkereső internet site-ra: műkődésének metódusa nagyon hasonló volt már a maihoz egyetlen egy óriási különbséggel – vakrepülést kellett bemutatni, mert a digitális fényképezőgépek még nem terjedtek el annyira, mint manapság – pl. egy 3 megapixeles átlagos gép akkoriban annyiba került, mint megapixeleinek száma beszorozva 100.000-rel! Ilyen körülmények közt csak a scannerrel rendelkezők (vagy ilyen kollegát ismerők) tudtak magukról feltölteni 1-1 rosszabb minőségű fotót.
Az elvárások – jó pár esetben – az internetre való regisztrációkor hirtelen átléphetik a realitásokat és eltávolodnak a kaphatótól, az elvárhatótól. Sokan hiszik, hogy a nagy számok alapján itt biztosan sok Brad Pitt vagy Angelina Jolie akad, akik toleráns gondolkodásukkal sok-sok (testi vagy lelki) hibát megbocsátanak és kizárólag rájuk várnak.
Mint egy szárnyaló fônixmadár, levedlik – a virtuális tér varázslatos energiamezőjének segítségével – nem igazán előnyös porhüvelyüket s herceggé-hercegnővé avanzsálnak… s e feltámadás után nekiláthatnak megkeresni külsô és belsô alapján egyáltalán nem hozzájuk való partnerüket.
Szeretnék egy kis kollekciót mutatni olyan adatlapokból, amik az elszállt igények, nem jól felmért saját előnyök iskolapéldái: more…
Olvasói levelünk a korral járó hátrányos megkülönböztetésről szól. Érzelmektől teli megfogalmazása átsüt a sorokon, ezért mindenféle változtatás nélkül teszem közzé.
“szia, talán írhatom, bár a koromnál fogva…….., ki tudja mit is lehet ma már??? Nos, pont a KOR-ral kapcsolatban lenne megjegyzésem. Kapok én is értesítőket emailban, ugyan már nem vagyok regisztrált tag, de annyira sértőnek érzem , amikor különböző programokra invitálják a “KEDVES” társra vágyókat és van egy korhatár, ami után még ha szeretnél sem tudsz regisztrálni, résztvenni azokon.Pont az én korosztályomra igen is nagyon jellemző probléma, / 44 év / hogy nincs annyi lehetőség mint a fiatalabbak számára. Sorolok fel kifogásokat, de persze megjegyzem, magamból indulok ki.- szórakozó helyek: átlag életkor 20 év, ahol már számunkra a járókeretet is beveszik a ruhatár árában – barátok, akik ugyan vannak, de ha családos, akkor ugyebár Én ott vagyok “magnak” 5. 7.-nek, stb, stb. és itt teljesen mindegy, hogy kirándulni, moziba, színházba , mindegy hova mész – hasonló korú férfi, annak leginkább a 25 éves fiatal kell, mert ugye eddig hasonló korú volt a feleség, akkor már csak is jobb kell……., ki tudja…. és még valami: tapasztalat szintén Akik ugyan hasonló korúak, de elváltak és ugyan úgy nem találtak maguknak társat, partner, férfiről irok , azok annyira igénytelenek elsősorban önmagukra is, sokszor én úgy döntöttem, hogy akkor inkább egyedül, mert 18-20 évesen még tudtad formálni, csiszolni a másikat, de már egy bizonyos idő elteltével nem lehet alakítani a másik megrögzött szokásain és ez Rám is igaz, de hagy írjam még azért azt is , hogy miután emberekkel foglalkozom a munkámból eredően, sokan megjegyzik, hogy egy olyan kisugárzással, magabiztosággal bírok, hogy szinte eszébe sem jutna sok pasinak, hogy “T�?RSAT KERESEK” u.i: ha lehet, várnék erre kommentet üdvözlettel: 1 a sok közül”
Sajnos a párkeresés, álláskeresés kapcsán folyamatosan és szinte megváltozhatatlanul beleütközünk az életkor adta akadályokba. Úgy tűnik, hogy társadalmunk feladta a tekintélyelvű, a tapasztalatnak kijáró tisztelet rituáléját és az utóbbi pár évtizedben isteniteni kezdte a fiatalságot. A szépséget, a lendületet, az energikusságot, a küzdés szellemét kisajátította a 18-40 közti “évjárat” és aki csak teheti ilyen partnert, munkatársat keres. Aki nem, az manapság már kivétel.
Nehéz lesz ezt megfordítani. Pedig fontos lenne teret adni a 40-60-as korosztálynak, akiknek számos képviselője is minden további nélkül felveheti a versenyt pár évtizeddel később született vetélytársaikkal. Mégis miért alakult ez így? Miért épül minden üzleti vállalkozás (pl. a társkeresés is) ezekre a fiatalokra? Vagy ez csak a gátlásosság által kialakított tévképzet? Aki akar és képes rá, az 40 felett is simán boldogul még a társkeresés útvesztőjében is?
Eleddig többségében negatív kritikákkal éltem a virtuális társkereséssel kapcsolatban és negatív találkozásokat, élményeket írtam le. Mindezt az indokolta, hogy érzéseim, felháborodásom, csalódottságom, dühöm többletenergiájától – mondhatnám úgy, hogy érzelmi túlnyomástól – szinte maguktól jöttek a szavak, motíváltabb voltam a közlésben.
Azonkívül példákkal szerettem volna szemléltetni kedves olvasóimnak, hogy milyen hibákat ne kövessenek el, mit próbáljanak elkerülni ill. mire készüljenek fel: ugyanis itt sem fenékig tejfel a társkeresés! Nem csodaszer a netes társkereső ellenére, hogy nagyon sokan ezt hiszik s ezért feltétlenül csalódnak is és ezért nem konkrét személyeket vagy saját butaságukat okolják, hanem a rendszert.
Miért tartok ki a netes randizások mellett?
Ha csak és kizárólag a végeredményt nézzük, akkor joggal merül fel a kérdés: – Miért randizok ennyit, miközben fél év alatt sem sikerült megismerkednem az igazival?
Akik még soha nem próbálkoztak ezzel a módszerrel, akik eleve fenntartással viszonyulnak és viszolyognak (a rendszeres kommentálók közt is vannak ilyenek és gyűlőletük alátámasztására kapva-kapnak az alkalmon és rendszeresen idézik a negatív tapasztalataimat s próbálják valós és érdemi saját tapasztalatok nélkül lehúzni ezt az egészet), hogy az online társkeresők közt ők is szétnézzenek, tehát azok soha nem is tapasztalhatták, hogy milyen pozitív események is történhetnek az ilyen találkozókon, mégha az elsőn nem is a leendő feleségünk jön azonnal szembe. S mik is ezek?
Érdekes emberekkel futhatok össze
Lehetőségem van olyanokkal beszélgetni és belelátni számora különleges életükbe, munkájukba, magánkapcsolataikba és élettörténetükbe, akikkel egyébként – a hétköznapi szituációkat vizsgálva – sohasem lenne. A net egy fantasztikus olvasztótégelye a társadalmi csoportoknak, gondolkodásmódnak, különböző területen élőknek ill. tevékenykedőknek. Persze ehhez élvezni kell a kommunikációt és nem árt ha kíváncsinak vagyunk mások életére, gondolataira és történeteire.
Megadja a lehetőséget a barátságok kialakulásának
Ellentétben egy hangos, büdös és alkoholgőzös szórakozóhellyel, ahol – ha lehet egyáltalán – kizárólag szex és csak külső szimpátián alapuló ismerkedések jöhetnek létre, itt – mégha nem is annyira szimpatikus a külalakja – de a beszélgetés felszínre hozhat olyan értékeket, ami alapján kialakulhat igény a barátságra. Nekem is sikerült életem egyik legfontosabb barátságát itt és így kialakítanom egy lánnyal:
Szexuális élményekhez juttat
Nem elhanyagolható érdeme e virtuális társkeresősdinek, hogy míg megtaláljuk végleges, letelepedésre sarkalló jelöltünket, addig is összefuthatunk olyan partnerekkel is, akikkel nagyon kellemes órákat tölthetünk el. Fő cél ugyan a szerelem átélése, de mindemellett nem árt – magányos hónapjainkat kitöltendő – egy kicsit ellátni pezsgő hormonjainkat…
Kielégíti az ember hiúságát
Egy újabb fontos lelki szükséglethez érkeztünk: akár tagadja, akár nem, de mindenkinek fontos szüksége van a saját pozitív önértékeléséhez ahhoz, hogy sikereket arathasson a másik nemnél. És a netes találkozások kíméletlenül magukban hordozzák a sikert! Nem lehet olyannal találkozni, aki már ezt próbálta és egyetlen egy olyan randit sem élt át, ahol ő maga ne tetszett volna a másiknak! Nem érdekes, ha ez nem volt kölcsönös, ha nem lett belőle járás és egy komoly próbálkozás, de legalább kapott egy pozitív visszajelzést valaki(k)től! Tetszett, szimpatikus volt, valaki szívesen járt volna vele. Ettől igazán mindenki kihúzhatja magát és nagyobb önbizalommal mehet el a következőre!
Üres estékre is szórakozást és elfoglaltságot ad
A társnélküli emberek – a rengeteg, már párkapcsolatban élő ismerősük folyamatos elfoglaltságának következtében – sokszor marad program nélkül miközben színházba, koncertre vagy egy vendéglátóegységbe beülni azért igazán partnerrel jó. A netes ismerkedések lehetőséget adnak arra, hogy egy-egy szimpatikusabb és hozzánk hasonló emberrel együtt mehessünk el ilyen programokra, rálelhessünk az azonos szituációban élő emberekre.
A következő levelet kaptam:
“Szeretnék megosztani létező problémákat pasikrol. Elmegy a hölgy 1 randira. A pasi azt mondja, hogy komoly kapcsolatot keres közben azon gondolkozik, hogy tudná a hölgyet ágyba csalni, mindjárt az elsö randin. Az ilyen pasi csak kalandot keres. Szóval tanácsot adnék lányoknak, hölgyeknek vigyázzanak a pasikkal, mert füt, fát igérnek csak, hogy a bugyiba bejussanak, és a naivak bedölnek. Ja, 1 nö ne menjen egy pasi után, jöjjön Ö. Sajnos sok pasi elvárja,hogy a nö utazzon hozzá, mindjárt az elsö randin. Van még valahol egy tisztességes férfi?”
“Meglepő” dolgokról szól ez a pár sor. S a maga elkeseredettségében – hiszen még az egyszerű fogalmazásmód mögött is abszolút átjön -, hogy az írója mostanában csalódott. Valószínűleg megismerkedett egy férfival, az elbódította szövegével és ígéreteivel, lefeküdtek, majd másnap se kép, se hang és többet talán nem is került elő. Pedig még talán gyűrűről is beszélgettek…
Nem akarom pellengérre állítani a hölgyet a maga naívságával és fiatal (tapasztalatlan) korával. Amit itt leírt, az nem meglepetés és nem újdonság! Sok-sok száz, ezer éve így megy ez. A nők mást akarnak hallani, remélni, miközben a férfiakat sokszor teljesen más vágyak űzik előre. A szex hatalmas erővel bír – akár még érzelem nélkül is. Mint egy jó csoki, úgy fogyasztják el a nőket azok a férfiak, akik megtehetik. A kalandok, a mély érzelmek és célok nélküli szórakozás, a nő testének megszerzése is hatalmas öröm. És a csoki élvezetéhez sem kell hozzákötnünk életünket, így a szexhez sincs szüksége a pasiknak mindent betöltő érezlmi lángolásra!
A hódítás öröme, a hatalom, a szerzés és koronaként a szeretkezés, a nő testének birtokba vétele az élet, a férfiélet lényege, netovábbja! Nem lehet elvenni minden nőt, akivel ugyan nem jövünk ki, de szívesen lefeküdnénk vele! Ha a sors nem veti elénk az igazit hosszú-hosszú hónapokig, évekig, vagy legalább olyat, akivel szívesen megpróbálnánk, addig is kell valami megoldás, valami öröm, valami dopping!
A nők pedig szinte kizárólag – magányos állapotukban – egy komoly kapcsolat kiépítésére tudnak csak gondolni. Aztán, ha a komolynak indulóból – sok probléma kiderülése esetén – csak egy kis kósza kaland lesz, akkor már a hölgyek is el tudnak könyvelni egy kis kalandot, de szinte soha nem akarnak már az elején belekezdeni egy nyíltan kimondott szexuális viszonyba!
Mit tehet ilyenkor egy férfi, akit már hajt, űz az ösztöne, aki kielégülésre vágyik? Ez sem titok: alkalmazkodni kell a vadhoz. Hogyan lehet elejteni? Be kell dobni a csalit! A nőknek érzelmekre van szükség, biztonságra, perspektívákra, hogy komolyan vegyék, hogy ne csak szexuális tárgyként kezeljék. Ebből egyértelmű, hogy a férfiaknak eleinte – legalábbis a cél eléréséig – úgy kell tenniük, hogy a fenti kritériumokat kielégítsék és eljátszák a komoly szándékokat.
Aztán a nász után eljön az igazság pillanata.
Mi a megoldás? Tapasztalatszerzés. Sok pasi, sok kaland és már “szagról” megismeri majd a hölgy a linkelést. Addig pedig? A vágyak hamarabb felébrednek, mint az igazi érzelmek: érdemes túl esni a szexen és ha még 1 hét múlva is ott “lelkesedik” a férfiú, akkor bele lehet zúgni nyugodtan.
Lassan profivá válok.
Néha érzem mit gondol a nő. Találkozok valakivel – először – és rámnéz – életben először – és látom a szemén, hogy tetszek-e neki vagy sem. Zavart, kissé csalódott és semmitmondó egyszerre. A gondolatai cikáznak agyában, szinte már hallom is őket: nem ilyennek képzeltem, nem ezt vártam, nem tetszik, most hogyan is bújjak ki ebből a szituból? Pedig egyszerű lenne: csak simán el kellene mondani őszintén, hogy nem, mert a pasik inkább az egyenes, egyszerű beszédet értik meg. Vagy diplomatikusan kitalálni egy fals magyarázatot a hirtelen közbejött elfoglaltságról. Persze a legjobb az igazsággal előállni.
Nem kell kímélni senkit: az igazság, a “nem” úgyis kiderül és fájni fog. �?llatokat sem kínozhatják már következmények nélkül, akkor a párkeresőket miért szabad?
A helyzetet – a saját oldalamról – nehezen tudom megoldani. Hogyan is tehetném? Rákérdezve, hogy mehetünk-e, beüljünk-e valahova, minden esetben “igen” a válasz. Erősködni nem kezdhetek el, hogy de igenis mondd meg, ha nem, mert úgy érzem, hogy nem tetszem! Ez olyan szánalmas és illuzióromboló lenne…
Vannak esetek, amikor mást szoktam látni a női szemekben! Ha csillognak, ha merik vállalni a hosszú, mély pillantásokat, ha nem kapják el zavartan, akkor már tudom, hogy ott vagyok a szimpátia kapujában! Ezekért a pillanatokért érdemes élni: tudni, hogy valami jó elkezdődőtt, tudni, hogy tetszel neki, hogy érdekled ôt. A kettőnk közt feszülő energiák is megváltoznak ilyenkor: a rezgések egymásra hangolódnak, a taszításból hirtelen vonzás lesz. Akár egy “jedi”, megérzem, hogy megváltozott az erő, s ebből merítek: kapok új ötleteket és inspirációt. Egy sikeres találkozó nem fáradságot okoz, hanem új energiákkal tölt fel!
Egyszer elbeszélgettem egy jordániai származású sofőrrel: odakint nőtt fel és élte fiatalkorát. Megkérdeztem, hogyan tudnak ismerkedni a csadorba, az álarc mögé bújt avagy fejkendőt viselô muszlim lányokkal, akik közül – szerintem – nagyon nehéz lehet kiválasztani, a szimpatikust. Ráadásul a szigorú erkölcsök közt még szóba elegyedni is körülményes!
Talán ezért fejlődött ki náluk az az európai szemmel (de érdekes kifejezés ez ebben a szövegkörnyezetben) szinte hihetlen képesség, hogy mindent meg tudjanak állapítani egyetlen pillantásból: szavak segítsége nélkül, testbeszéd nélkül kommunikálnak! Egy-egy szempárba nézve mindent tudnak egymásról!
Ahogy a vakoknak sokkal érzékenyebb a tapintásuk, a hallásuk a látókhoz képest, úgy a társadalmi konvenciók által bekorlátozott párkeresőknek is sokkal kevesebb lehetőség által kell kialakítaniuk a kapcsolatot és eldönteniük, érdeklik-e egymást. Szavak nélkül, direkt kérdések nélkül, csak az ösztönök, csak a tudatlatti és feletti közvetítésével…
Ennek ellentéte a chat: nincs testünk, nincs ösztön, nincs szimpátia, csak a szavak, csak a gondolatok. Egy virtuális egyén, minden testiségtől, szexualítástól, feromontól mentesen. Az ilyen ismerkedés, saját személyünktől való elszakadás és más bőrébe való bebújás már régóta izgatja az emberiséget – gondoljunk csak a maszkabálokra, ahol egy-egy ügyes kreációval bárki felismerhetetlenné válhatott.
Páran elhanyagolhatónak tartották kommentjeikben a testiség jelentôségét (amivel én nem értek egyet): szerintük egy tartós párkapcsolatban a legfontosabb, hogy gondolkodásmódjuk stimmeljen s emellett jelentéktelen, hogy hogyan is néz ki a másik. Számukra bizonyosan kitûnô terep a chat vagy akár a fényképmentes netes társkeresôk lehetôsége.
Fontosnak tartom mindkét típusú szimpátiát egyszerre: számomra kell mind az ösztönös, s mind a intellektuális vonzódás ahhoz, hogy fel tudjak oldódni és elgondolkodni egy közös jövôn. Soha nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy egy zsigerekig ható vad szex után beszélgetnünk és élnünk is tudni kell egymással!